Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-20 / 16. szám
4 új ifjúság kortArsak LENINRŐL Lenin volt az, aki úgy megzavarta az embereket megszokott életükben, mint ahogyan azt előtte senki sem tudta megtenni. A világ burzsoáziájának ellene irányuló gyűlölete leplezetlenül és visszataszítóan nyilvánvaló, ennek pestisfoltfat élénken világítanak. Ez a gyűlölet, mely önmagában is visszataszító. értésünkre adja, hogy milyen nagy és félelmetes a világ burzsoáziájának szemében Lenin, minden ország proletárjainak buzdítója és vezére. Ma már testi valóságban nem léleztk, de hangja egyre harsányabban, diadalmasabban cseng a világ dolgozóinak fülében, s nincs a Földnek már olyan zuga, ahol ez a hang nem ébresztette volna fel a munkásnépben a forradalomnak, az új életnek, az egyenlő emberekből álló világ építésének vágyát. Lenin tanílványal, erejének örökösei ^yre biztosabban, szilárdabban, eredményesebben végzik na^ munkájukat. Magával ragadott engem a benne világosan megnyilvánuló életakarat, s az élet fértelmének aktív gyűlölete, gyönyörködtem abban a fiatalos merészségben, amellyel mindent eltöltött. amihez csak nyúlt. Lenyűgözött emberfeletti munkakészsége. Mozdulatai könnyedek, fürgék voltak, s kevés, de izmos beszédével, melyet ugyancsak kevés szó és sok gondolat jellemzett. Mongol típusú arcában is az élet hazugsága és keserűsége ellen fáradhatatlanul küzdő ember éles szeme villogott, tüzelt, hunyorgott, kacsintott, gúnyosan mosolygott, haragtól lángolt. Szemének csillogása még tüzesebbé és világosabbá tette beszédét. Olyankor úgy érezte az ember, hogy szellemének fékezhe- tetlen energiája szikrát szór a szeméből, és szavai ezzel az energiával telítve a levegőben ragyognak. Beszéde mindig a legyőzhetetlen igazság fizikai érzését keltette. Szokatlan és furcsa látvány volt a Gorki parkjában sétáló Lenin — hiszen alakjában olyannyira összeforrott annak az embernek a fogalma, aki a hosszú asztal végében ül, s éles kormányos szemével mosolyogva, villogva, okosan, ügyesen vezeti elvtársainak vitáit, vagy az emelvényen állva, fejét hátravetve szórja szabatos, világos szavalt az elnémult tömeg felé, az Igazságot éhező emberek mohó szemébe. E szavak engem mindig a vasforgás hideg csillogására emlékeztettek. E szavak mögül csodálatos egyszerűségében bukkant elő az igazság művészien kiesztergált alakja. — Milyen kevéssé ismerem Oroszországot. Szimbirszk, Ka- zany, Pétervár, a deportálás, s ez majdnem minden! Szerette a tréfát, és egész testével tudott nevetni, tényleg nevetésben „tört ki“, olykor a könnyekig, jelleqzeííes rSKid Indulatszavának — „hm-hm" — végtelen skálájú árnyalatot tur dott adni, a maró gúnytól az óvatos kételkedésig, s e hm-hm- ben gyakran csendült meg az az okos humor, mely az élet ördögi ostobaságait kitűnően Ismerő, éles látású ember tulajdonsága. Olyan ember volt, aki egész életét, minden gondalatát tudományos kutatásoknak és a jobb társadalmi rendért folyó harcnak szentelte, s aki végül a legnagyobb lehetőséget kapta meg, mely valaha is osztályrészül jutott a haladás prófétáinak: egy azelőtt elmaradott óriási állam vezetője lett. Azt tartom, hogy mindennél jobban magára vonta és mindig is magára fogja vonni az egész viiág figyelmét Leninben az a nagylendUIetű, sokoldalú és világos megértés, mellyel megállapította, hogy mit keli tenni és mit lehet tenni egy ilyen óriási országgal, mely a világnak egyhatod részét foglalja el, s amely a cári zsarnokság eredményeképpen évszázadokkal maradt el Európa és Amerika gazdasági és társadalmi életszínvonala és tudományos fejlődése mögött. Nemcsak a régi despota-rendszert ketleét megdönteni, hanem meg kellett találni ezekben a tömegekben, ebben az országban a megfelelő embereket és eszközöket egy olyan társadalmi rend megteremtésére, amely igazságos és ugyanakkor gyakorlatilag megvalósítható is legyen. A feladat ugyanis abban állt, hogy kielégítve a tömegek legégetc^b szükségleteit, egyidejűleg le kellett győzni a zsarnokság szülte előítéleteket, félelmet és vallásos babonát, melyek még mindig hatalmukban tartották az embereket. £s még nehezebb volt megértetni ezekkel az emberekkel azt, hogy mit jelent számukra mindaz, amit Lenin tőlük követel. Lenin élete minden pillanatában, egész lényével a harcba vetette magát. Minden gondolata abból született, amit had- vezéri őrhelyén látott e harcban és a harcért. Nála különbül senki sem testesíti meg az emberi tett történelmi óráját, a- mit proletárforradalomnak hívunk. Figyelmét semmi sem vonja el; nem ismer személyes gondot, sem a szellem elernyedését. Nyoma sincs nála a gondolat dilettantizmusának, a habozás vagy kétely árnya sem fér hozzá. Ez erejének titka, és az ügy győzelméé, amely benne testesül meg. A cselekvésért mozgósította a szellem minden energiáját; a művészetet, az irodalmat, a tudományt, még az elementáris áramlatokat, a tudat alatti mélységeket, az álmot is. Ezért volt az ő álma tett. Zömök alak, rövid nyák, kopaszodó, nagy fej, hatalmas homlok, apró szem, rövid orr, nagy, szépen ívelt száj, erélyes, borotvált áll, amelyben azonban már kiütköznek a hajdani és majdan jól Ismert szakáll borostái. Ruhája kopott, nadrágja túl hosszú. A tömeg bálványa, akit úgy szeretnek és tisztelnek, mint kevés vezetőt a történelem folyamán. Különös népvezér, olyan, aki szellemi fölényénél fogva vezető... meg nem alkuvó és kérlelhetetlen... különleges képessége van arra, hogy mély gondolatokat egyszerű szavakkal fejezzen ki, s hogy egy-egy konkrét helyzetnek mélyreható elemzését adja. És éleselméjűséggel párosuló nagy szellemi bátorság jellemzi. Mikor Leninnel beszéltem, a témánk sokkal jobban érdekelt, mint mi magunk. Elfelejtettem, hogy alacsony volt-e vagy magas, öreg-e vagy fiatal. Fő benyomásom az volt akkor, hogy termetre kis ember, másrészt főleg szellemi élénksége és célkitűzéseinek egyszerűsége hatott rám. De most, a- hogy újra átnézem tizennégy év előtti könsrvemet, és felelevenítem emlékeimet, más ismert szeméiyiségek mellé állítom az ő alakját, akik szintén döntő fontosságú pozíciókban voltak, most kezdek csak rájönni, hogy milyen kiemelkedő és fontos alakja ő a történelemnek. Vonakodom elismerni a történelem „nagy-ember“-felfogását, de arról van szó, hogy kik a legnagyobb emberek a világ folyása óta, azt el kell ismernem, hogy Lenin legalábbis a nagyon nagyok közé tartozik. Lenin már akkor betegeskedett, mikor én láttam, gyakran kellett betegszabadságra mennie. 1922 elején az orvosok teljesen eltiltották napi munkájától. Ez év nyarán részleges szélütés érte, és 1924 elején meg is halt. Teljes befolyásának az ideje tehát nem haladt meg öt zsúfolt esztendőt. Mégis ez alatt az idő alatt a konstruktív erőfeszítésnek olyan lendületét vitte át Oroszországba, hogy az minden nehézségen keresztül máig életben maradt. Az ő agyveleje sohasem merevedett meg, és a forradalmi tevékenységtől meglepő agilitással fordult a társadalmi újjáépítéshez. 1920-ban, mikor én taiálkoztam vele, egy ifjú energiájával tanulmányozta Oroszország villamosításának lehetőségeit. Az ötéves terv gondolata — az ö tervei nélkül egymás után következő provinciális tervek lettek volna —, az orosz úthálózat, a Dnyeprosztroj hatalmas eredményei mind az 6 agyában alakultak ki. Erjesztő hatása még jóval a halála után is tartott. Még ma is tart, és talán erősebb mint valaha. Évszázadokon át nem volt még egy ember, aki olyan méretekben tudta volna mozgásba hozni az emberek gondolatát és érzéseit, mint Lenin. Az utóbbi két évtizedben mindenütt, a földteke bármely pontján, mindenki ajkán felhangzott a neve: az egyszerű nép szeretettel ejtette ki a nevét, az uralkodók és elnyomók pedig gyűlölettel. Nyugat-Európa alkotó elméi, mind a művészet, mind az irodalom és a tudomány terén, nagy többségükben még nem tudták felfogni Lenin óriási jelentőségét. Talán azért, mert hiányzik belőle a nagy szellemek elbizakodottsága, talán azért, mert tűlságosan emberi. Mind elismerik Lenin nagyságát, bár túlságosan egyszerűnek tartják, mert sohasem ölt magára táltos! jelmezt, hanem az emberiség legnagyobb problémáiról is oly egyszerűen beszél, hogy azt bárki megértheti. S hozzá nem elvontan elmélkedik ezekről a problémákról, hanem valóban meg is oldja őket. A filozófiai okoskodásokat tettekre váltja, felborítja a régi iskolák hagyományait!... Igaz, hogy ma már megjavult a helyzet. A kultúra képviselőinek legjobbjai, különösen azok, akik az Októberi Forradalom utáni korszakban nőttek fel, Lenin tisztelőinek vallják magukat, és fokozatosan az új társadalmi rend tudatos harcosaivá lesznek. Svédországban tehetséges fiatal írók s a művészet-teoretikusok egész raja áll a lenini világnézet hatása alatt és vesz részt a proletariátus harcában. Az Amerikai Egyesült Államokban az irodalom nagyszerű'újjászületése szakaszába érkezett, ami szintén Lenin hatásával függ össze. S nálunk, Dániában Is a kultúrfront ifjú harcosainak legjobbjai, kisebb vagy nagyobb mértékben, a lenini tanok hatása alatt állanak. De még erősebb Lenin hatása az egyszerű munkásra, akinek ehhez nem kell az átnevelés bonyolult folyamatán keresztülmennie. A régi viiág proletariátusa növekvő erejét és aktivitását teljes egészében Leninnek köszönheti ,a nagy ki- nyilatkoztatónak és alkotónak, akinek nincs párja a történelemben, és Lenin gyermekének: a Szovjetuniónak. A dolgozó tömegek élenjáró emberei, mind a kultúra képviselői, mind az egyszerű munkások, Leninben osztályuk és mozgalmuk legnagyszerűbb vonásának megtestesülését látják; a harcoló proletariátus legértékesebb tulajdonságait Leninben lelik fel: hitét, törekvését, eszméit, melyek Leninnél valódi nagyságukban és ragyogó fényben mutatkoznak meg. Sőt, az a tömeg is. amely még nem ébredt fel, vagy amelyet újból el akarnak hódítani, ösztönösen érzi, hogy Lenin — vérbeli testvére.
