Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-14 / 15. szám
10 új ifjúság í . 1J*. - \ vEletlen halAl Clayton AUenby büszke volt emberséges természetére és végtelenül sajnálta, hogy elérkezett az az idő, amikor szabadulni akart feleségétől, Heléntől. Helént ugyanúgy szerette, mint e- lötte Clairet, Maryt és Janet, akik különféle szerencsétlenségek áldozataiként hagyták öt özvegyül. Az e- gyik vonatszerencsétlenség, a másik csónakázás közben halt meg, a harmadikot pedig áramütés érte... Helén pár hónapja volt a felesége, éa hangja máris éppúgy untatta, mint nyájas, kedveskedő viszonya hozzá. Felesége vígan költekezett a vagyonból, amelyről feltételezni lehetett, hogy valamelylkőjUk halála u- tán a másik öröksége lesz. Ezt a megható kis egyezményt közvetlenül az esküvő után mindketten aláírták. Clayton nagyon gazdagnak vallotta magát. Szerencsére senki sem ismerte vagyona eredetének történetét. .Azt, hogy pár évvel ezelőtt még csak egyszerű kis kukac volt, és hogy a vagyonhoz, gazdagsághoz előző feleségei révén jutott. Szerencsétlenségére azonban jó ízlésű gavallér volt, szeretett jól öl- tö^ödni, nagyokat inni, enni, költekezni, badarságokra és így bizony a bankkontója hónapról hónapra csökkent. Helén elutasította valamiféle havi járadék iránti kérelmét, ami legalább részben fedezte volna hatalmas kiadásait. Nem szerette a számító embereket, és éppen ebben az elutasításban fedezte fel, hogy Helén is közéjük tartozik. Ezért elhatározta, hogy elteszi öt láb alól. Csak azt nem tudta, hogyan, melyik metódust válassza a régiek közül. Végül is úgy döntött, hogy számára kevésbé lenne érdekes, ha mégegyszer átélné annak a következményeit, amit már egyszer nyugodt lelkiismerettel véghezvitt. Művésznek tartotta magát ezen a téren, és Helénnek másfajta halált választott. Annak ellenére, hogy előző „ügyeit" hamis név alatt, másmás városokban vitte véghez, tehát attól sem kellett tartania, hogy gyanúba kerül. Másnap este másfél óra hosszáig piszmogott a garázsban, és amikor hétfőn reggel munkába ment, az arca csak úgy ragyogott a boldogságtól. Tudta, hogy felesége minden hétfőn bevásárol a közeli városban, a- hová meredek, kanyargós út vezet. Azt is tudta, hogy Helén erre a célra a kis piros autójukat szokta használni. Egész nap nyugodt volt. Várta, hogy majd telefonon hívják a szerencsétlenség miatt, de semmi sem történt. Este hazament. Helén már várta, nyájas hangon üdvözölte és egy csókot lehelt az arcára. A vacsora alatt már nem tudta türtőztetni kíváncsiságát és megkérdezte; Drágám, voltál ma a városban? — Jaj, persze, majd elfelejtettem. .4 múltkor észrevettem, hogy a „Pi- ros“-sal valami nincs rendben. Te nem? Bizonyára nem, hiszen nem használod. Fogtam magam és elvit- tem az öreg Platthoz, itt a faluban. Szerencsémre! Mit gondolsz, mi baja volt? A fékek úgy meglazultak, hogy aligha úsztam volna meg ép bőrrel, ha nekivágok a városba vezető kanyargós meredek útnak. — Igazán nagy szerencse, hogy észrevetted a hibát, drágám — erőltette az őszinte hangot Clayton. Néhány hét alatt áttanulmányozta sok száz méreg tulajdonságait, hatását az emberi szervezetre, de vagy csak nehezen lehetett beszerezni ő- ket, vagy pontos nyilvántartást vezettek a vásárlókról. Ezt viszont nem kockáztathatta. Ezenkívül legtöbbjük túlságosan összetettnek bizonyult, és ö az egyszerűség embere volt. Az is baj volt, hogy a mérgek fájdalmas, kínos halált okoztak, és ő mindig büszke volt emberséges természetére. Helén nagyon szerette a teniszt, és boldog volt, amikor férje bejelentette. hogy sikerült két jegyet szereznie a wimbledoni játékokra. Clayton bízott benne, hogy végre megoldódik „özvegysége“. — Már izgultam, hogy valami történt veled — szólt Helén az ebéd u- tán. Az utóbbi napokban ideges voltál. Remélem, a tenisz majd megnyugtat. Helén autóval akart menni, de mivelhogy Clayton autója egy formális generáljavftáson volt, és a Pirosra messziről sem akarták magukat bízni a fékek miatt, úgy határoztak, vonattal mennek. Senly Junctionban kellett átszáll- niuk a teniszstadionhoz legközelebbi vasútállomásra befutó vonatra. Senly Junctionban rendszerint mindig rengeteg ember várakozott erre a vonatra, és egy tömegben ugyebár minden megtörténhet, nem? Például, ha már mindenki látja a közelgő vonatot, és az ember történetesen a peron szélén áll, akkor nehezen őrzi meg egyensúlyát. Ilyenkor megtörténhet, hogy valaki hátulról meglöki, és máris kész a katasztrófa... — Már ott jön a kanyarban, szólt Clayton. — Igen, drágám, de gyere egy kicsit hátrább, ne állj ott a peron szélén, még valami baj érhet. — Kizárt dolog — válaszolta öntudatosan. A vonat közben lassan közeledett az állomás felé. -Az embertömeg elő- relendült, és Clayton összeszedte minden bátorságát az undorító munka elvégzéséhez.-Azt már maga sem tudta, hogyan, de megcsúszott a lába és előrebu- kott. Még hallotta, hogy Helén felsi- koltott, de szerencsére valaki vállon ragadta és visszarántotta őt a peronra. A vonat közben már berobogott a vasútállomásra. A vörös arcú férfi, aki visszarántotta öt, szerényen csak ennyit mondott: Megcsúszhatott. Szerencséje volt, pedig hajszálon múlott az élete. — Clayton, drágám, mondtam, hogy ne állj a peron szélére — hallotta maga mögött Helén nyájaskodó hangját. Dühös volt, de azért köszönetét mondott a vörösarcúnak. A lábával azonban valóban történt valami. Bokaficam. A betegség néhány napig áovba döntötte, de legalább nyunodtan gondolkodhatott terve megvalósításáról. Egyre többet veszített önbizalmából, és ér«zte, bogv egyedül mór nehezen ti'dió vóoét vetni felesége é- letének. Kétségbeesésében úgy határozott. honv visszatér bevált módszerei egyikéhez. Minél többet gondolt Marv csónakszerencsétlenségére. annál lobban megbarátkozott véosö elhatározásával. A módszer minden téren megfelelt. Hiszen Marv nár évvel ezelőtt Ausztráliában esett egv tóba... Az eset megismétlése nem járhatott különösebb veszéllyel. ■Azt Is szem előtt tartotta, hogy Helén nem tud úszni. Kapóra jött felesége javaslata Is, aki Clayton be-| tegségére hivatkozva, azt ajánlotta,f utazzanak el valamilyen csendesi helyre, töltsék együtt szabadságukat.! Olaszországot választották, és be-| bizonyosodott, hogy Helénnek igazai volt. Clayton napról napra erősbdött.| visszanyerte egészséges arcszínét olyannyira, hogy egy hét múlva már| csónakázni hívta feleségét. Helén u- pyan sokáig szabódott, kérte, várjon még egy-két napot, hátha nem bfrjaj ki a betegsége. Végül is Clayton győzött. Csodálatos idő volt. Sütött a nap.l a kék vízen rajtuk kívül senki sémi csónakázott. Clayton egyenletesl mozdulatokkal evezett, de érezte,! hogy közeleg a nagy pillanat. Meg-| szólalt: — Drágám, ne ijedj meg, de az azl érzésem, hogy a csónak végén, aholj ülsz, szivárog a víz. Csak maradj| nyugodtan, majd megnézem. Helén felkiáltott és felugrott, rnintl akit puskából lőnek ki. Clayton ezzel a _ nem számolt. Mi a fenének állsz fel?í^ Inog az egész csónak. Rákiáltott: — Oij le, még felborul velünk csónak. Ügy tűnt neki, hogy Helén elveszi-S tette egyensúlyát. Rádőlt, belé akartl kapaszkodni, Clayton kitért előle és! a vízbe vette magát észre. Nem volt! jó úszó, és a hideg víz vagy talán [ valami más, felfrissítette gondolatait.! „Ez engem meg akar ölni: egészj idő alatt el akart tenni láb alól. KellJ neki a pénzem". Szörnyűséggel nézte Helén alakját I a távolodó csónakban. Evezővel ake-| zében hadonászott és segítségért kiabált. Ügy tűnt, hogy valóban izgul térje helyzete miatt. Ahogy elnézte ( a kiáltozó asszonyt, nem bírt meg-j békélni a gondolattal, hogy Helén a j vonat alá akarta őt lökni... — Helén — szólt hozzá —, gyere | közelebb a csónakkal. — Drágám, nem tudok úszni, lesz ha felborul a csónak? — Gyere csak, majd szépen odaú-| szom hozzád. Helén már nem kiáltozott. Meg-! fogta az evezőt és lassú mozdulatokkal Clayton felé irányította a csónakot. Kitúnő, gondolta megkönnyebbülés-! sei. Hogy is feltételezhettem olyan | ocsmány dolgot Helénröl. — Most már nem kell evezned, j kedves — szólt, amikor a csónak' már csak pár méterre volt tőle. De Helén, mintha nem is hallottal volna, amit mondott, egyenesen fe-s léje tartott, és az evező kellemetle-1 nül Clayton közelében csapkodta a ( vizet. — .Állj, ne evezz! Többet már nem is kiálthatott. He- j lén hatalmas csapást mért fejére azj evezővel. Aztán még egyet és még \ egyet. Már csak a magasból szörnyű! erővel feléje közeledő evezőt látta. í De még mielőtt ■ elvesztette volna eszméletét, arra gondolt, hogy ez] mégis csak véletlenül történt. „Meg-I esküdnék rá, hogy a véletlen műve] műve volt." Mindenki azt mondta, hogy valóban] véletlenül halt meg. Fordította: Z. E. • B. Z. Nagymegyer: Verse! egyelőre bátortalan próbálkozások csupán. Erősen érződik rajtuk az olvasmányélmény. Érzelgős pl.: „Miért kell / bilincsben szenvedni / meggyötört és ' megalázott szívemnek?" stb. Felejtse el a slágerfesztiválokat és költőktől tanuljon! • „3452“; Versei elolvasása után sajnos nem tudjuk biztatni. A költészet, a vers, a világ újrateremtése, ön mindenből csak a felszínt látja, csupán leír, de sehol sem prö- bál mondani is valamit. • „Käthy“: Az, hogy valaki aláírja-e levelét, intelligencia kérdése! • Cs. L. .Abafala; Egyetlen verse alapján se biztatni, se lebeszélni nem tudjuk. • P. M.: Lebeszéljük! • „Kritika"; Kár, hogy ott- jártunkkor nem mert jelentkezni. Versei ugyanis tehetséget mutatnak. Kettő közülük az Alvók és a Tavaszi kívánság sikerült a legjobban. Pici javítással mindkettő közölhető is. Májusban ha arra járunk, megkeressük! Addig is álljon itt biztatásként Alvók című verse: „A kisvárosi éj leszá^ s csak a mozdony jajgat nagyon. ' Betölti a várótermeket friss hulláival — / Kopog kint az eső — / Az új tavasz új halottja / Nézem az arcokat, az ekézett bőrt, a fiatalos roncsokat... / A kemény fapad zöld, mégis reménytelen. / Kattog az óra és az alvók feje lelett elszáll az éj, / magával hurcolva a csendes hortyogást..,“ • „NE — Pozsony": Dé igen! ügy hisszük érdemes folytatnia! Hozzánk küldött novellája is csaknem közölhető! Jöjjön be szerkesztőségünkbe és hozzon az írásaiból! • „.Annette": Keresse fel szerkesztőségünket. Hozzon verseiből is! Taktika és stratégia a szerelemben (Szemelvények dr, M. Plzók könyvéből) II. Ha az öröm, melyet az eddigi játék nyújtott, nagy intenzitású, a volt pilóta nem akarja elveszíteni, és elkeseredett harcba kezd. Olyan méretben, amilyenben növekszik a lány elérhetetlensége, ugyan olyan méretben növekszik a lány utáni vágya is. És bár a lánynál megvolt a jó szándék, fenntartani a kapcsolatot, amilyen méretben partnere megjelöli (felfedi) függőségi viszonyát, olyan méretben ő függetlennek érzi magát. Mivel a függőségi viszony szimmetriájának íelbillenését nem szándékosan idézték elő, hanem tudat alatti, intuitív reakció eredménye, a Játék, ettől a perctől hazárd jelleget kap. Hazárdnak olyan játékot nevezünk, amelynek eredményéről valamilyen véletlen, a játékosok tudatától és akaratától független tényező dönt. Elérkezik, amikor a pilótából lett traktorista féltékeny- nyé válik. Ez az emócionális, tisztán intuitív érzés arra készteti a megszállt férfit, hogy valamilyen módon biztosítsa magának a lányt. Ezzel azonban csak tovább növeli saját függőségi viszonyát, gyengíti a lány függőségét és ezzel szerelmét is. A féltékenység vészes formát ölt. A játékelmélet szempontjábói láthatjuk, hogy a féltékenység mint egy új, a játékosok tudatos cselekedeteitől független tényező lépett a Játékba. Ez a tényező kimondottan hazárd jellegű. .A függő viszonyban levő játékos, a mi esetünkben a traktorista, érzi, hogy partnernője távolodik tőle és azt is, hogy nem számíthat nála kooperáló (együttműködő) stratégiára. Ezért ő maga is harci stratégiát választ. Az első időben korrekt harc később elkeseredett, könyörtelen harccá válik. A függő partner nyomozni kezdi a lányt, vizsgálatokat végez és támadja. A lány védekezik, de nem tud felmutatni ellenbizonyitékokat. .A féltékeny partner ugyanis olyan bizonyítékokat kíván, amelyek a lány hűségét bizonyítanák Ilyen bizonyítékok azonban logikusan és ténylegesen lehetetlenek. Sohasem tudom bebizonyítani, hogy nem csaltam meg a partneremet. Csak esetleg hűtlenségemről tudnék adni bizonyítékot. Ha darabokra tépném magam, akkor sem tudnám partneremnek logikusan bebizonyítani, hogy hú voltam hozzá. Mert ha egy éven keresztül a lábához kötne, még mindig megmarad neki az utolsó fegyver: Tetteiddel ugyan nem, de gondolatban megcsalsz. -A féltékenykedö további útja ahhoz az emberhez hasonlít, aki bekötött szemmei egy útvesztőben bolyong. Ugyanis az egyetlen lehetőség, ami marad neki: keresni partnere hűtlenségének bizonyítékát, de ez a hütlenségi bizonyíték éppen az, amit nem akar megtalálni, A Féltékenység Démonával fertőzött ember szeretne meggyőződni, hogy tévedett, de ez lehetetlen. Ha azzal gyanítom feleségem, hogy nem a fodrásznál, hanem a szeretőjénél van, és azután mégis megtalálom a fodrásznál, nem szűnik meg féltékenységem, mert szükségszerűen arra gondolok, a véletlen bizonyítás nem zárja ki, hogy máskor, más helyzetben nem csal meg. Ha tehát a Játékban fellép a Féltékenység Démona, felbillen a függőségi viszony szimmetriája, az egyik partner agyonüldözi önmagát, a másik elkeseredik. Az agyonüldözött partner számára ez a játék csőddel végződött. Az a tényező, amely a Játékot „csődös" irányba terelte — esetünkben a pilótából traktoristává válás —, nem mindig szükségszerűen kívülről jön. Elég, ha az egyik partner született bizalmatlankodó vagy féltékeny. Érthető, hogy a „csődös" Játékot a nagy függőségi viszonyban levő alárendelt partner tartja menetben. Nincs ereje megszakítani a Játékot. Folytatását vagy tiltott lépésekkel (fenyeget vagy részvétet igyekszik kelteni), vagy valamilyen személyen kívüli kapcsolattal kényszeríti ki. Ha ez a Játék egy családban jön létre, a független partner szereti a gyerekeit, és ezért nem akarja megszakítani a Játékot. A magas függőségi viszonyban levő partner tehát néhány hibás lépéssel elveszítheti az állását és ezzel felbillentheti a függőségi viszony szimmetriáját. .Ahelyett, hogy igyekezne magára fordítani a nyerő partner szerelmi érdeklődését, szemére veti a néhány nyert lépést. Ezzel csak még jobban megjelöli magát és gyengíti állását. A Játék elveszíti egészséges versenyjellegét és könyörtelen harccá válik Ezért ezt a Játékot rombolónak is nevezzük. (Folytatjuk)
