Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-06 / 14. szám

új ifjúság 9

tímár Máté:

1.

Délután érkeztek a faluba. Nyolc pár lóval, két sovány oroszlánnal, hat malommal, seregnyi kutyával.

Alig fogtak szérűt a vásártéren. Lafos, a késdobálómafom- csiszár-kocsts máris hóna alá göngyölte a plakátokat s fia, Pista, a gúla csúcsa, a cslrtzes vödröt, pemzllt hordozta utána.

Pierre, a bohóc, felöltötte sakktábla-kockás ruháfát, lángveres parókáfát, tenyérnyi üvegtelen pápaszemét, a kicsi kocsi elé fogta a két pánit s odahaftott a tulafdonos lakóbódéfe elé.

— Helló, séf, most is a suvlckosképű főn velem? — kérdezte kiáltozva.

Ránc-hátán-ránc tepertő emberke ugrott ki az ajtón.

— Persze. 0 a legcsábítóbb. Egy vigyorgása féligtelt sät- k

rat ér. '

— Akkor szóljon neki, Radó úr, mert már Derecskén se a- kart. Hogy 6 nem csepűrágó.

— Hát micsoda?

— Birkózó. Fekete csillag.

A ránc-ember nagyot dobbantott.

— Kirúgom, elzavarom.

Pierre bazsalyoqva kacsintott.

— Jó, de mondja a szemébe.

A főnők még egyet dobbantott, átszaladt a harmadik lakóbódéhoz, kopogtatott az ajtaján s tenyérnyi rést nyitva bekiáltott:

— Helló, Bili, bejöhetek?

Óriást néger feküdt a prlccsen s egy alig vékonyabb fehér atlétalrtkós a háta mögött, tompos nőszemély, Gizi, a műlo- var, cipőt tisztogatott a prices előtt.

— Öltözz, Bill — újrázta a főnök. — Menj reklámnak a faluba. Pterrel.

Az öles fekete felült.

— Én nem megy. Én nem kvacs, én birkózó — viaskodott a magyar nyelvvel. — Én sose megy többet.

Radó úr nyakán vöröset virágzott a guta. .

— Ezért fogadtalak fel a kórházból, mikor járni Is alig tudtál? Te Ittfelejtett hadifogoly. Népszerűsítettelek a cirkuszomnál? Duma nincs, indulási

— Te nekem fájfhandred... ötszáz forint adós. Én nem kvacs, én lenni birkózó!

Erre már a fehér atlétatrikós ts felült.

— Fogadj szót a főnöknek. Bili. Amerikában nem szlvós- kodhatnál. — S lelökte a prtccsről, majdnem a Gizi fejére.

— Én Detroit bajnoka — gesztikulálta Bili. — Én lenni a Fekete Csillag. Sose enged engem győzni a séf.

Radó úr felállott egy ládára, hogy legalább a nálláig érjen. Radó ÚT kidöntött mellel formázta Napóleont.

— Akkor győzöl, amikor én akarom. Soha! Ml lenne a fogadással? Az utolsó fordulóig isten lehetsz, azután szép csendesen két vállra fekszel. Most pedig Indulás a városiba. — S nagy gúnyosan a kullogó után köpte: — Te Fekete Csillag!

Á többiek állították már a nagy sátrat. Az éhes oroszlánok bömbölve rázták a ketrecvasat, s Maki, a kanimajom, célbado- hált a lépcsőn lelépkedő főnökre, ürülékkel. De az csak Bilit mosdatta tovább.

— Gizit is eltiltom tőled. Nagy fiúnak hiszed magad. Majd Juon elintéz, ne félj. — S nyomatékül ököllel fenyegette — a majmot.

Plerre a pónlk füle közé cserditett s a nagydobos kocsi zö- tyOgve rázódott a főutca macskakövein.

Helló, helló, figyelem! — hallócsövezett Plerre, ahol legalább négy-öt bámész összegyülekezett. — Megérkezett a világhírű Arizóna cirkusz. Majmok, szaharal oroszlánok, a világ legokosabb lovai és legéhesebb kutyái. Plerre, a bölcs bohóc! William Brake, a Fekete Csillag és juon Oltean román bajnok szabadfogású blrkozószáma, életre-halálra. Háromórás halálfélelem, háromórás kacagás. — Hosszú tamtamot vert a dobon. Jegyek ötven fillértől három forintig. Fizethető tojással és kukoricával is.

A szöveg végén olyan hajrát püfölt a dobon, hogy a közelgő gyászkocsi két lova megbokrosodott s vágtatva ragadta a holtat, oda, ahová életében legfeljebb kecskét legeltetni kívánkozott.

Plerre egyre verte a dobot, vigyorgott, hajlongott, flntor- gott Bilire, aki Ügy magasodott mellette, akár egy hatalmas fekete szobor. Mellkasán összefont kezekkel mutogatta izmait.

A korcsma előtt a bohóc megállította a két pónlt.

— Fizetsz fél rumot. Bili? — S máris indult befelé.

A harmadik féldeci után a néger vállára borult.

— Bili, én olyan szerencsétlen vagyok. Rozamunda, a séf asszonya az én feleségem volt. Elnyerte kártyán. Kardnyelő- ből bohóccá alázott.

Nagyokat csuklóit, ököllel törülgette vörös szemelt.

— Téged hol szedett fel?

— Én pilóta volt. JueszáJ zserzsant. Lelőtte Debrecennél. Lazarett. Séf elcsalta engem, ne menj haza. Nem enged győzni.

Ojabb féldeci folyt le a torkán.

— Pierre, én sztár Detroába. Én ott nem reklámi Plerre az asztalra lOttyent szesszel rajzolgatott.

— Juon, Schweitzer Jancsi soroksári hentes a séf kedvence. Ma ts leteper Bili. i

A korcsmában vágni lehetett volna a füstöt s ködében úgy bámulta a sok sörivó, frOccsel foglaltkezű a két cirkuszt embert, mintha a Marsról laftorjáztak volna alá.

Bili az asztalra ejtette hatalmas öklét, mellyel addig a fejét támasztatta.

— Plerre, én ma legyőz Juont.

A bohóc felnevetett.

— Akkor én holnap a Bánk bán Tiborca leszek. Csak a szájad Jár. Kicsinál az téged. Ha okoskodsz, elzavar a séf.

A hatodik féldectnél Plerre-nek ts tűzzel viliózott a szeme.

— Verd is pampuskává a rothadt pofdiát. Engem ts megpofozott, amikor sírtam Rozamunda után. Utána elmegyünk. Helyet Is tudok nagyobb cirkusznál. — S mosolyra görbült száffal nyúlt a pohárért.

II.

A birkózószám volt az utolsó, hogy a nézők nyúlt idegekkel távozzanak s másnap a szomszédságot küldték maguk helyett. Előtte tüzes karikán átugráltak az oroszlánok, póznára másztak a majmok, Gizi tornamutatványokat csinált a vágtató lovak hátán s Plerre is elsütOgetle százszor avas bohócszámalt.

Bili hason feküdi kívül a sátron és ■ szénaszállal piszkált a fogat között. Tépélődött.

a poCsak még egyszer győzni! Nem fekszik többé kétvállra a Radó úr parancsára. Osszecsikorgatta a fogalt. Nagyapja, a pincér, arra tanította, milyen mélyre kell hajolni a fehérek előtt. Apja, a cipőpucoló megmagyarázta, hogy a négernek nincsen vezetékneve. Nem néni, nem bácsi, csupán keresztnévre illetékes. A pap: Légy alázatos és béketűröl A törzsőrmester: Harcolj fekete, erős vagy s buta, akár a barom. Radó, a séf: Juon győzi

Gizi ment el mellette. Idomaira feszülő dreszben. Föléhajolt s megclmbálta gyapjas fürtjett. >

— Sikerem volt, Bili. Hallottad a tapsot?

— Én máma legyőz Juont, összever séf, elmenni innen Pierrel. Te jönni?

Gizi meglepődött.

— Hová? Bolond vagy Bili.

— Oj cirkusz. Plerre mondta. Én szeret. — Térden alul átkarolta a lábát.

— Nem bánom. Juon is gyötör. Jó fiú vagy Bili, mint egy kisgyerek.

Juon jött a mérkőzésre felöltözve. Melléfeküdt.

— Gyúrjál meg. Bili.

VéglgdögOnyözte a karizmait, hasát, melléi, jobbra-balra csavargatta a fejét. Izmai nyúltak, csontjai ropogtak. Jóízűen nyögött.

— A harmadik menetben kicsinállak. Ne nagyon okoskodjál, Bili.

A néger nem felelt, csak a karjait feszítette hátra, hogy jól klszellőztesse hatalmas mellkasát.

Már szaladt ts értük Lajos, a kocsis.

— Porondra, jtükt

Radó a sátornyilásnál kézenfogta őket s miközben rónára vezette, sugdosódott:

— Bili, a harmadik menetig oroszlán lehetsz, de akkor lefekszel. Érted?

S rikácsolva, mint a pulykakas a nézőkhöz:

— Hölgyeim és uraim! Esténk föattrakclója következik. Szabadfogású birkózás Juon Oltean román bajnok és William Brake detrotdl bajnok, a híres Fekete Csillag között. A mérkőzést én vezetem. Megjártuk ezzel a számmal Bécset és Pécsei, Bucsát és Mucsát, Tolnát és Baranyát. Jó szórakozást!

A nézőtér megtapsolta s azután előredülve feszülten figyelt. Az első menetben jobbadán csak tapogatták egymást. Összeakaszkodva átfordultak néhányszor. Bili talpraőillott a nyakán ollózó Jüannal, aztán villámgyors száltót csinált, hogy a lendület elsodorja ellenfelét. Majd karjaival, lábaival kulcsolta a támadót s ügy hemperegtek, hogy szinte ködbevonta őket a felszálló homok. Bili a szokásosnál lanyhábban dolgozott, hadd fáradjon a másik, de azért a fölényét többször megtapsolták.

A második menet elején Lajos a nézőtér elé sántlkált és mélyen hajlongva kijátszotta a szokásos adut.

— Hölgyeim és uraim! Meglepetést tartogatunk önöknek. Fogadni lehet a győztesre. Ki fogad a Fekete Csillagra? Saját zsebemre én is megfogadom száz forintra. A nyertes blokkokat a mérkőzés után egy az öthöz beváltom. — Fitymálva Jüanra mutatott. — Természetesen lehet fogadni a románra is.

A plébános nyitotta a sort egy húszassal s nyomában egyre- másra szállingóztak a fogadók. Ki tízzel, ki öttel, törkölyszaqú kupecforma ötvenessel. Felugrott az egész talán háromszáz forintra is.

Egy kékkötényes suszterinast elutalt Lajos a forintjával, hogy áron alul nincsen vásár, mire az mérgében kiáltozni kezdett a helyéről.

— Üljenek le, látni akarok a pénzemért.

Juon pedig rárontott Bilire.

— Mit okoskodsz? Egészen kifáradtam.

Bilinek vérrel fordult a szeme, elöntötte az indulta.

— Én téged kicsinálja! — S úgy átdobta a vállán, mint valami sózsákot. Aztán reá, gyúrta, hajtogatta.

A soroksári román kín-keservesen felállt, a nyaka után kapott, de elcsúszott a keze, a fülébe akadt és összemorzsolta. Míg megtántorította a fájdalom, baltérddel ágyékonrúgta Bilit.

— Lefekszel már, te fekete állat?

A nézőtér morajlott.

~ Rajta Fekete Csillag, ne hagyd magad!

Miközben a Fekete Csillag összekucorgott a fájdalomtól, hallott kétkedő hangokat ts.

— Összejátszanak ezek. Futhatunk a pénzünk után. Csalás! Erre Bili sziszegve felegyenesedett és sántlkálva Juonnak

rontott. Zöldbe villant a szeme s mélyről hördült a lélegzetvétele.

— Hagyjad magad. Bili, mit izélsz — nyöszörgte lihegve a másik.

Radó, a séf is észrevette, hogy több a kettőnél.

— Feküdj le Bili, mert elzavarlak.

S ekkor Bilinek agyára tódult a vér. A tudatába villant minden megaláztatása. Ügy küzdött, mint aki a becsületéért hadakozik.

— Én ma győz! ■— mordult rekedten.

Elkapta Juont a hóna alatt s gyapjas fején keresztül lendítve levágta, mint a rongyot. Juon alig bírt feltápászkodixi.

— Hagyjad magad. Bili — nyöszörögte.

— Két vállra, piszkos nlgróí — vicsorogta a séf.

Az utolsó roham pillantásig tartott. Bili elkapta Juont és úgy kiterítette, hogy ötvenlg számolhatott Radó, a bíró, csak nem állott talpra, ügy vonszolta ki Latos meg a matomldo- mító.

A taps nem akart végetéml. Még akkor is felcsendült ütött, amikor a fogadók szállingózni kezdtek a pénzért s a há- tulállók megtorlódtak a ktfáratnál. BlU pedig állt, olykor meghajolt a homokon s repülni vágyott büszke öröme, mint a rabmadár, ha megnyílik a kalitka aftafa. Állt és mosolygott, még akkor is, amikor egyedül volt az óriás sátorban, ami úgy gOmbOlyOdOtt fölötte, mint valami szűkreszabott égbolt.

Plerre kacagva táncolt hozzá.

— Nagy vagy. Bili. Kétszer annyit rádfizetett a főnök, mint amennyit az este hozott.

— fókordkat esuklott. — Indulhatunk is Szolnokra, a City cirkuszba. Kétszázat ígért a séffé, ha odaviszlek. Izé... talán kétszázzal is többet kaphatsz, mint ttt.

Btll csak mosolygott. Akkor is. mikor Gizivel, Pterrel hármasban elhaladtak a főnökbódé előtt.

— Good by séf — köszönt a fejét vizesruhával borogató- nak, s Úgy ragyogott a két szeme, mint páros fekete csíiiag...

ALEKSZANDER BLOK;

Zsenge ágát rázogatta

Zsenge igát rázogatta künn a (űzta, benn mosolygott az Isten anyja képe szelíden.

.A szöszt, orsót tálretette a menyecske Is.

Porban ciginykerekezva szaladt április.

.A folyónál piros szoknya lengett-röpködött.

Cs gyönyörrel és sajogva felzihált a köd.

Verdesett a szélbe bomlott veres keszkenő.

Bíbor virágszálra gondolt a járókelő.

Valahol egy szegény ördög, egy szUtyős paraszt, buzgón istenhez könyörgött, s megjött a tavasz.

EDNA ST. VINCENT MILLAY:

Tavasz

.Mi végre térsz vissz« megint. Április?

.A szépség nem elég.

Már nem tudsz lecsendesíteni a vörösen kipattanó kis levelekkel.

Tudom, amit tudok.

Forrón tűz tarkómra a nap, míg a sáfrány tüskéit figyelem.

A föld illata jó.

Szemlátomást nincs halál.

De jelent ez valamit is?

Az ember agyát nemcsak a föld alatt emésztik a férgek.

.Az élet maga semmi,

üres kupa, szőnyeg nélküli lépcső, és nem elég, hogy évente e dombon Április

végigtántorog mint egy eszelós, és hebegve szórja virágát.

IGNJAT DJURDJEVIC:

A tavasz baköszöntéra

Mezőn fú szökken ^

sudárban, zölden,

s friss tavasz-hozta

rügy, kicsi barka

feslík, míg selymes,

illatos, ékes,

szép koszorúkat

fonnak maguknak

víg pásztor-lányok,

arany-virágok.

Erdők hús árnya, források szája hívja a vándor- legényt, a kőbor utast, hogy táncba vigyék a drága tündért, míg nóta .száll dudaszóra.

Száll, míg a nap majd nyári magot hajt, míg aranyozva bölong a búza.

S jön az ősz. Csöndes, '

gyümölcsös, ízes, bőséges, gazdag, napokat hoz majd.

Pásztor-legények szép tündér-népnek, kikkel vigadtak, almákat adnak.

.Almáért cserébe haj, a sok legényke kapja a csókot, szerelem-hajtőt.

FRANTISEK HALAS;

Ősz a tavaszban

Örült madár fuldoklik a tavaszi ködben, Gyermeki varázs; játszanak az erdőni Károg az árny, meg kell hogy öljem.

Vak kígyók bronza olvad a sűrűben, kék szikrákkal égnek ■ nefelejcsek, jégmadár fészkel friss tUzUkben.

Csillagkép gyullad a fűben vidáman, pacsirtadal zenditi az eget, vedlik a kigyő, mint bűn a zimában.

Barátkoznak velem az ég angyalai?

Velük játszhatom majd megint? Miért ne, hisz régen csak ügy hívták, hogy Feri!

Él még bennem néhány színed, drága Éden, de nem jön angyal, nincs már sehol angyal, bujdosom a játék varázserdejében.

És elfog a bánat, ■ némán zokogó, s mint levél az őszi fáról, kering rólam a sző.

/