Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 2. szám
A padozatot borltö gyékényen kispárnák, húsz centiméter magas terített asztalka, a sarokban légkondicionáló berendezés, az asz- talfön mikrofon. Hamisítatlan .iapán étteremben vagyunk. Hárman ülünk párnáinkon az asztalka körül, amikor tálcával a kézben térdein bekúszik a helyiségbe a felszolgálónö, hogy a mikrofonon keresztül egyenesen a konyhába továbbított rendelést az asztalra helyezze. Előttünk főtt rák. ropogósra sült apró halacskák, tengeri káposzta és zöldség. De az előételt is megelőzi a híres iapporo sörre! leöblögetett nemzeti Ital, a Sake, az enyhén melegített rizsbor. Azután két ökölnyi, legalább fél kilós tengeri csigák következnek, élő állapotban az asztalkán levő spirituszkockákra helyezve, hogy percek alatt felforrjanak, s az Ínyencek számára fogyaszthatóvá váljanak. Azután rendkívüli szakértelemmel előkészített polip, osztriga, éticsiga, rántott bartbusz, nyersen és félnyersen halfélék s k! tudná felsorolni, mi következik a hosszúra nyúló japán vacsorán. Mert lehet napjaink Japánja, a Felkelő Nap Országa a hajógyártásban a világelső s ostromolhatja az ipari fejlettségben a világon a harmadik helyet, a Távol-keleti szigetország százmillió emberének mégiscsak az öceán, a tenger nyújtja a fő táplálékot. Nehezen változik ez az állapot — nem is könnyen változtatható — csakúgy mint az évszázados hagycanúnyok... A japán lakóházak építési stílusa. a belső berendezése a sok évszázaddal ezelőttihez képest rendkívül kevés eltérést mutat. Pontosabban az eltérés, a jól elrejtett légkondicionáló berendezés, a hűtőszekrény, az elektrifikáció. A többi megegyezik a sok évszázad előttivel, — valószínűleg eléggé jellemzően a japánokra. A japánokra, akik napközben a modem ipar fejlett technikáját kezelik, a világszerte megcsodált tranzlsztorizált magnetofonokat, televíziókat, rádiókat, fényképezőgépeket, a bámulatos precíz műszereket gyártják', hazatérve, nyomban levetik lábbelijüket, európai öltözetüket, a nők kimonót. a férfiak jukatát öltenek, maguk alá húzott lábakkal párnáikra csücsülnek, eltűrik a családban a nők — számunkra már érthetetlenül furcsa megalázóan alárendelt szerepét, kiszolgáltatottságát, s századok során kialakított ceremóniák közepette, ősi szokásoknak hódolva élik magánéletüket gyékénnyel borított, s mai napig tatami mértékkel mért, bútortalan lakásaikban s térnek nyugovóra esténként a tatamira terített, számunkra, európaiak számára bizony ki.ssé kemény és kényelmetlen fekhelyen. Kyotobah, a Nijo kastélyban, Tokuga- wa shogun (a valamikor császári hatalom föembere) egykori rezidenciáján járva döbbentem rá. hogy a mai japán szakasztott ol.yan otthonban és környezetben él, ahogyan egykor ősei. Irigylésre méltó az az ember, aki meg tudja érteni Japán szédületes ipari tempója és ugyanakkor évszázados dermedtsége közötti összefüggéseket. SHOJI, TATAMI, TOKONOMA Japánt. járó turisták, üzletemberek, általában a szigetországban. Nippon földjén vendégeskedök panaszolják, hogy rö- videbb, hosszabb idő elteltével úgy távoznak Japánból, hogy egyetlen japán ember ^lakásában nem jártak, elképzelésük sincs arról, hogy miként élnek a japánok otthonukban, családi körben. Nos. való igaz, a kUlön^n vendégszerető és barátságos japán rendkívül ritkán hív másországbeli vendéget lakásába. Megvallom őszintén, az általában fennálló nyelvi nehézségek, és régi-régi hagyományokkal összefüggő kötöttségek mellett ennek ma már az is oka lehet, hogy a japán ember úgy véli, a más kontinensekről származó, sokszor illetlenségig az egzotikusát, a magánélet titkait leső látogató talán nem érti meg. vagy félreérti a japán magánélet puritánságát, egyszerűségét. Japán barátaim, egy mérnökházaspár segítségével jutottam el vendégként hamisítatlan japán otthonba, az ősi hagyományokat s a japán kultúrát oly híven őrző Kyotoban. A házak itt is. mint mindenütt Japánban földszintesek. Ez úgy vélem, soksok gondot okoz, hiszen Japán tpljes területe 370 ezer négyzetkilométer. A többnyire terméketlen hegyekkel erősen tagolt sziget teljes területének csupán 16 százaléka művelhető, s az össznépesség csaknem fele, több mint negyvenmillió ember az ország összterületének 1 százalékán. lakik! M ár vendégségbe indulásom is érdekesen indult. A kyotoi Ginka- ku Inn szálló portása amint távozóban meglátott, utánunk futott, s a hotel környékének térképét nyomta a kezembe. A térkép hátulján japán nyelvű eligazító szöveg ad magyarázatot, hogy eltévedés esetén az utcai járókelők eilgazithassanak, szükség esetén a szállóhoz vezessenek a nevesincs keskeny utcákon, tojáshasonlatosságú sikátorokon, bazárokkal teli útvesztőkön. Yoshikiyo és Yamada jöttek értem, s már útközben nagy igyekezettel magyarázták a japán otthonok jellegzetes építkezési stílusét. A földszintes házacskák falai, tartógerendái fából készülnek. Érdekes építkezési elemek, a házak tartozékai az erős szerkezetű tolható, ajtó és ablakként is szolgáló faltáblák. Ezekhez hasonlóak az üveggel, vagy különleges a- nyaggal impregnált papírral borított belső közfaltáblák, a shojik. A padlózat szintén újszerű a látogató számára: anyaga párnázott szalraagyékény. közismerten a tatami. A tatami, ame!,yböl egynek-egy- nek a mérete egy emberi fekhely nagyságának felel meg, egyben a helyiség méretét is adja. Kilenc tatamis szoba már szép tágasnak számít, hiszen mérete elméletileg kilenc ember számára biztosit fekvőhelyet. Természetesen a tatamira, a kínosan tiszta, ülő, étkező és hálóhelyül szolgáló helyre utcai cipőben szigorúan tilos rálépni. Minden lakásbalépö ezért a lakás ajtaja előtt kötelezően papucsot húz. A papucsot egyébként csak az előterekben viselik, fürdőszoba, mosdóba, külön fatalpú cipők állnak a belépők renu}ií|usag 5 delkezósére. X cipő, a fapapucs, a házipapucs váltiu a helyiségek között szigorú szabály. A japán otthonokra egyébként a puritán egyszerűség, ízlés, természetes szépség a jellemző. A lakás építőanyaga, a fa éppen ezért megtartja természetes színét. A japán otthon szobái a mozgathatő belső faelemekkel sokféle célt szolgálhatnak. Kisebbre vagy nagyobbra változtathatók, valamennyi használható nappalinak, ebédlőnek. vagy éppen hálöszobának. A bútorzat eg,v-két alacsony asztalkából, fiókos szekrényből áll. a székeket párna helyettesíti. Az ágynemű egy derékalj, egy takaró és egy meglehetősen kemény és kicsi rlzsszalmapáma, napközben falba rejtett szekrénykében van elhelyezve, este pedig a tatamira helyezve alvésl lehetőséget biztosit. A japánok a nappali szobában rendszerint egy kis falmélyedést képeznek ki, a tokonomát. Ez a lakás egyetlen díszített része, melyet rendszerint hagyományos képtekerccsel és művészien összeállított virágcsokrokkal díszítenek. Ebben a környezetben azután meglehetősen formabontó a televíziókészülék, amely immár a japán lakások fö helyére került. A kép nélkülözhetetlen része, hogy a modern nagyvárosok újabban épülő bérhézai, melyek kívülről hasonlóak a világ bármely részén épített korszerű lakóházhoz, belsejükben, belső építészeti megoldásaikban követik az évszázada hagyományosat, a megszokottat. TEÁZÁS — CEREMÖNI.AVAL A tokiói magyar nagykövetség aranyhalakkal bőven teli patakkal átszelt parkjában ízléses, hamisítatlan japán stílusban épült házacska áll. Több. kínosan tiszta, a cseresznye és a szantálfa nehéz illatától fűszerezett helyiséggel. Igazi japán teaház. Már amikor az épületet megláttam, megfogadtam, mindenképpen részt veszek egy hagyományos japán teacere- mőnián. Azt már megelőzően is tudtam, hogy a japán lányok sok egyében kívül megtanulják az ikebana, a virágelrendezés művészetét és a teázást ceremóniát. Eiszai 1191-ben, Kínából hazatérve, meghonosította a teaivást Japánban, s ezzel meg is indult a mai napig meglepő japán teaceremónia hódító útjára. A teázási szertartás mér csak a káprázatos kimonökba öltözött lányok részvétele miatt is lenyűgöző. Az éjfekete hajú, koromfekete, finom mandulavágású szemű, kecsesen finom lányok hangulatos zenével szolgálnak, A vendégek a mélyen meghajló házigazdáktól először is számunkra ismeretlen alapanyagból készült émelyítően édes, nyúlós gombócokat kapnak. Ezt követi 8 forró, zöld tea, amelyet nem illik, de nem is tanácsos megcukrozni, cukorral élvezhetetlen zavaros zöld löttyé vélik. A tea elkészítéséből a tea elfogyasztásáig régesrégen kialakult szertartás, valóságos ceremónia következik. Ez a szertartás egészen szabad értelmezés- alapján a szépség, a tisztaság, a harmónia, a romantika és a misztikum kultuszán alapszik. A szent bibliaként ismert és tiszteit Tea Könyve szerint a felszolgált cso" dálatos aromájú italban az ember megtalálhatja Kon-fu-Ce kifinomultságát, Lao Ce pikantériáját és Buddha éterikus aromáját. Nos, szó ami szó, lehet, hogy keveset értettem meg a Tea Könyvéből, talán kevésbé hatottak el a ceremőnia -formái éé főleg alaposabb tartalmi kifejezői legmélyebb tudatomig, én főleg a lányok, a valóban kedves, bájosan szép japán lányok muzsikáját figyeltem, a kitünően elkészített teát kortyolgattam nagy elégedettséggel és természetesen a teát felszolgáló kimonós lányok finom, minden mesterkéltségtől mentes lágy mozgását, ő- szinte, nyílt tekintetét figyeltem. Igazán életre szőlő élmény volt. z ikebana. a virágelrendezés hétA százéves művészetének ifjú papnőivel a Jingu szentélyben találkoztam, azon a helyen, ahová minden becsületes shintoista hívőnek" életében legalább egyszer el kell zarándokolnia. A szentélybe — csak a császári család tagjai léphetnek be. — Mellette a pagoda előterében serénykedtek az ikebana mesterei. Buddha és más Istenek dicsőségére homokágyba tűzött, a tömjénhez hasonló nehéz illatot árasztó barna rudacskák füstöltek. A lányok' előtt vl- rágerdö tarkállott, krizantém, szegfű, rózsa. liliom, magnólia. Fürge kezük mozgása nyomán alakult, rendeződött a virág- halmaz. Művük láttán meggyőződhettem, az ikebana is ceremőnia. Az álmokat, mondanivalókat a művészet e sajátos á- gával kifejező, virágszálhoz leginkább hasonlító, égöszemű mesternök tálszerfl lapos edénykékbe és vázákba helyezték el a virágokat, s a virágokhoz illő zöldeket, természetes díszítőelemeket. Megfigyeltem, hogy általában három szinten helyezték, rendezték el, formálták csodálatos alakzatokba a virágokat. Ennek a hagyományos elhelyezési formának is mélységes jelentősége van. A világmindenség, a föld, az ember hármas egységét hivatott kifejezni. Ä Hl-no-Maru Japán nemzeti lobogója. Fehér mezőben piros kör. A felkelő nap országét. Japánt jelképezi. Azt az országot, amelyről oly sokat, és mégis oly keveset tudunk, s amelyben mint az ike- banában, sok-sok szín tarkállik. Érdemes megismerni múltját és jelenét, éppen jövője. az Ázsiai kontinens. Glóbuszunk közeli holnapja miatt is. Mert a felkelő nap zászlaja alatt, a japán szigetvilágban gigantikus erők mérkőznek. Az »nberl-tár- sadalmi haladás, a tiknegek életkörülményeinek alakulása. Japán Ázsiában és a világban elfoglalt helye vonatkozásában is. A jelen kUzda múlttal, a jelen, s főleg a jövendő problémáit pedig nem lehet egy népnek, egy országnak sem kikerülnie. Hagyományai mögé zárkózottén sem. L. E. ROMEO ÉS AZ UTC.AL.4NY Sokáig ültünk az autóban, 6- továbbra is marha rendesen viselkedett. A tolakodás legkl sebb )ele nélkül, időnként megszólalt; — Csak helyezze magát nyugodtan kénye lembe, kisasszony — kisimította az üléshuzatot, gyufát gyújtott. — Parancsoljon cigarettát — majd megkérdezte, miért nem beszélek, de én erre sem válaszoltam. Nem mintha megné- multara volna, de abban a pillanatban nyilván minden nőnek az forogna a fejében, vajon mit gondolhat egy ilyen Párizst, világot Járt ember, aki drága cigarettát szív, egy magamfajta vidéki lányról. — Velem Jól bevásárolt, ml? — nyögtem ki végre — meséljen még valamit. Hol Járt még? Szívesen hallgatom, ha valaki érdekes dolgokról mesél, de akkor este nagyon fáradt lehettem, mert a fejem a vállamra csuklóit és egy pillanat alatt lehúnytam a .szemem. De csak egy pillanatra, mert nyomban arra ébredtem, hogy jótevőm feszeng mellettem és a keze a térdemre csúszik. Ránéztem, mire ő cigarettára gyújtott, a másik kezével könnyedén átfogta a vállam. — Ilyen lányról álmodoztam mindig — suttogta és ajka a nyakamhoz ért. Nem gondoltam semmi rosszra. Nem nézett ki szélhámosnak. Divatos csíkos ruhát, hófehér inget viselt és a hajából remek Illat áradt. Nálam az a probléma, hogy sohasem volt dolgom valamirevaló intelligens férfivel. Csak a velem egykorú fiúkkal a gyárból. Ezért amikor újra igyekezett magához vonni, ügyesen kicsúsztam a karjai közül és elismételtem azt, amit a fiúknak szoktam mondani, ha otthon tánc közben kihívtak a friss levegőre és a vendéglő mögött igyekezték a földre tepernl: — Ma ne. Ma tényleg nem lehetsé,ges... Egy darabig hallgatott és cigarettázott, majd újra elismételte réveteg tekintettel: — Mindig ilyen lányról álmodoztam — a hangjából ítélve őszintén gondolta. De én to vább egy percig sem akartam az autóban maradni. Főleg azért nem, mert nem tudtam, hogyan tovább. Mondom neki: — Kénytelen leszek menni. Már majdnem megfeledkeztem róla. Jegyet kell váltanom. Nem válaszolt. Tekintetétől azonban annyira megijedtem, hogy akaratlanul lenyomtam a kilincset. ö Is kiszállt az autóból. A pályaudvar épülete előtt kezet nyújtott: — Elnézést, hogy nem 'mutatkoztam be. Vo- borsky LuboS vagyok, a Fehér Herceghez címzett borozó főnöke. Bizonyára Ismeri a Fehér Herceget. Legjobban tenné, ha minél hamarább felkeresne. A tekintetét fürkésztem, hogy kiolvassam belőle, ml a további szándéka. A Jegypénztárig kísért és Jegyet váltott számomra Pardubicé- re. Egy fillért sem kért érte. Ha majd benézek hozzá a borozóba — mondta, akkor kiegyenlítjük a számlát, és ismét megszorította a kezem. Semmi szín alatt sem akartam hazamenni. Két napot még Prágában töltöttem az egyik ismerősömnél. Otthon persze nagy zrlt csaptak. Azonban a legkisebb Jelét sem mutattam, hogy magyarázkodásba kezdjek. Néhány nap múlva a legnagyobb meglepetésemre autóba raktak, és bevittek a Milesovka alatti kostomlati nevelő intézetbe. Eleinte azt hittem, hogy a nevelő intézetben jobb lesz mint otthon. Komolyan, Jóllehet, az embert lakat alatt tartják. Hivataló- san ezt a zárt gondoskodásnak nevezik, f Kivonat a renáőrsétji nyllvántafiáiból 1 28. fejezet: Jellembeli tulafdofiiágai, munkához való viszonya, viselkedése, mint a nevelő Intézetben. Társaságban esetlen, sót primitív, érzelmi világa erősen tompítótt, a munkában megbízhatatlan, a szánalomra szégyenérzete támad, leginkább a konyhában való munka Iránt érdek-' lődik. A dicséretet szívesen foaadla. Voborskyről senkinek sem szóltam. Még Helénának sem, a legjobb barátnőmnek a szobánkban. Persze, ha unatkoztam, gyakran e- szembe Jutott Voborsky. Többnyire este unatkoztunk. Az egyik éjszaka felültem az ágyon. Kint csend volt és sötét. Egyszerre csak hallom, hogy Helena is megmozdul az ágyon; — Vajon mit csinálnak a fiúk Prágában? — suttogta Helena? Felült az ágy sarkában, a pokrócot a válla köré tekerte és nyilván sírt. Nem láttam az arcát, de szipogott. Ekkor már sejtettem, hogy a legközelebbi alkalommal megszököm Vobor- skyhoz Prágába. Ogy képzeltem el a borozóját, mint egy „nóbl“ helyet, a falakon sötét kárpit, tisztaság, fehér asztalok, szóval olyan hely, ahová csupa sznob társaság jár. Tizennégy nappal később valóban meglógtam, autóstoppal Prágába értem, de még nagyon korán volt, A borozót zárva találtam. (Folytatjuk) Könözsi jeluétela Napi tea ceremónia, telve vallásos áhítattal
