Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-01 / 13. szám
Arulö s Szardíniában és sejtette, hogy • ki sem választhatott volna. A madár mellette ülő fiatalember nem azok sem jár erre. közül való, akik a főbejáraton men- — Elhozta a pénzt? — szakította nek be a mulatóba. félbe a művész. Smith befordult az Ötödik fasorból a Huszonhatodik utcába. Számba' vette a padokat és a hetedik e- lött megállt. Igyekezett nyugodtnak látszani, bár forrt a dühtől. Két férfi ült a pádon. Az egyik hivatalnok-formájú, simára borotvált térti, időnként az órájára pillantott ^slégykedvűen figyelte a járókelőket. A ^ másik — a jelek szerint — mü- vészalkat lehetett. Hosszú haja a vállára lógott, piszkos szvettert és kopott khakiszínü nadrágot viselt, ormótlan lábát sáros, megállapíthatatlan színű sportcipőbe bújtatta. Tekintélyes méretű vázlatfUzetet tartott a térdén és a széndarabkával a szemközti irodaház körvonalait mintázta. Smith mindkettőt sezmügyre vette és leült a pad szélére. .A hivatalnok-formájúhoz hasonlóan egykedvűen szemlélte a járókelőket. Folyton annak a levélnek a tartalma járt a fejében, melyért idejött: „Ha meg akarsz szabadulni a feleségedtől, gyere hóinak az ötödik fasor melletti ligetbe. Legkésőbb fél tizenegyig. .A Huszonhatodik utca hetedik padján találsz.“ A levél postán érkezett. Smith nem tudta, a bolondját járatják-e vele, vagy egy valódi bérgyilkos ily módon keres összeköttetést. Mindenképpen meg kell őriznie nyugalmát, mert ha a levél valamelyik tréfacsináló barátjának a műve, akkor itt tartózkodik a közelben és jól szórakozik rajta. Tekintete a szemközti irodaház ablakaira tévedt. Az első emeleten egy piros ruhás, feltűnően szőke lánv beszélt a diktafonba. Ügy tűnt neki, hogy őt figyeli. Az idő lassan múlott, dél lett, az Irodaház alkalmazottjai alighanem e- bédre siettek, a hivatalnok külsejű I*-felállt és belekarolt az irodaházból kilépő nőbe. Smith megunta a várakozást és felállt. — Ne menjen — szólt hirtelen a művész. .Abbahagyta a skiccelést, megfogta Smith karját. — Semmi kedvem modellt ülni önnek — vetette oda Smith dühösen. — Jobban tenné, ha hazamenne és alaposan megfUrödne. Legalább két fürdővízben. — Üljön le. Smith — szólt erélyesen a piszkos külsejű, és Smith szótlanul engedelmeskedett. — ön küldte nekem azt a levelet — fordult az idegenhez, — Mit szólna hozzá, ha átadnám a rendőrségnek vagy egyszerűen kitekerném a nyakát. Egész biztos, terjedelmes nyilvántartást vezetnek már önről. — Azt már nem. Egyszer sem a- kadtak a nyomomra. Még csak az ujjlenyomatomat sem szíveskedtem leltárba vétetni — mondotta a művész gúnyos mosoly kíséretében. Smith bizalmatlanul figyelte és ugyancsak gúnyosan megkérdezte: — Miből gondolja, hogy szeretnék megszabadulni a feleségemtől? — A saját fülemmel hallottam. Hétfőn este a Szardiniában. Egv csinos szőkeségnek mondta a bárpultnál: „Egy milliót adnék érte, ha megszabadulhatnék tőle és akkor életünk végéig egymásé lehetnénk.“ Nagyon meggyőzően mondta. Ha én lettem volna a szőkeség helyében, és ilyesmit súgott volna a fülec.skémbe, én is egész biztos elolvadtam volna a boldogságtól. — Ha ön lenne a szőkeség helyében — vágott közbe dühösen Smith — akkor először kénytelen lenne megnmsni a fUIecskéjét. — Hagyjuk a viccet — folytatta a művész. — Gondoltam, hogy itt kereshetek valamit. Smith hétfőn valóban járt Luciával — Maga megőrült. Kihallgat egy ártatlan udvarlást és máris vádiratot teremt belőle. — -Alaposan körülnéztem, ki is ön tulajdonképpen — folytatta szemrebbenés nélkül a fiatalember. — Megtudtam, hogy az ötvenes években Amerika egyik leghíresebb amatőr golfjátékosa volt és sikerült benő- sUlnie az Államok egyik legzsirosabb hozományába. Csakhogy ez volt élete legnagyobb tévedése. — Miféle tévedés? Miről beszél? — Egy öreg milliomos-családba kerülni bizonyos fokú elkötelezettséget is jelent. Az ember először Is kénytelen feláldozni a szabadságát. A pénz, a sok pénz közelsége ellenére is kiszolgáltatott marad. Atkozott férfi, akárcsak a feleségemet, Inezt hallanám —, gondolta magában Smith. — Elég, ha most annyit mond: öld meg a feleségem — szólt a művész. — Hm... és hogy hívják? — Nem lényeges Szólítson Jimnek. Smith körülnézett, a közelben nem volt senki. I.ehúnyta a szemeit, és szinte látta magát előkelő szalonokban, észbontó szépségek oldalán. Inez öröksége jó pár évre fényes megélhetést biztosítana számára. — Rendben van, .lim. De ki áll jót azért, hogy megbízhatom benned. — Nem fontos, hogy megbízzék bennem. Elég ha én meghízom önben. Egyszerűen találkozunk ma este e- zen a pádon és magával hoz húszezret készpénzben. Elég, ha megmutatja a pénzt és csak aztán nyújtja át nekem, ha elvégeztem a munkát, ígérem, hogy a gyanú legkisebb árnyéka sem esik majd önre.-0Este megeredt az eső. Hét órakor felberregett a telefon és Vance Smith nyomban felismerte a művész hangját. — Uram, elnézést kérek, de ilyen esőben nem találkozhatunk. Nincs felöltőm. — Nem baj — válaszolta Smith, úgysincs meg az egész összeg. — Akkor holnap este... — Nem, nem. nem valószínű, hogy holnapra megszerezhetném a pénzt. Egyébként péntek van, vasárnap megszerzem a hiányzó összeget és hétfőn este a megbeszélt időben. — Rendben. Látom, hogy számíthatok önre.-0— Már a harmadik éjszakát töltjük itt mindhiába — szólt bosszúsan Grimes. Felállt és kinyújtotta végtagjait. — Este eljön? — kérdezte a lány. — Nem. Ne haragudjon, de látom, minden hiábavaló. Egyébként más megbízást kaptam. Gyilkosság. Már három napja talpon vagyok és maga sem sokáig bírná az éberen töltött éjszakák után egész nap a diktafonnál. — Lehet, hogy Igaza van. — De azért tel a fejjel, az egész rendőrség keresi .Timet.-0— Meg kell adni — fordult Smith a művészhez — megfelelőbb helyet Smith egy terjedelmes borítékot] húzott elő az aktatáskájából. — Megszámolhatja. A művész megtapogatta a borítékot. — Nem, most nem. Bízom önben. — És mikor? — kérdezte Smith. — Holnap reggel, miután ön a hivatalába távozott. Ügy távozott. Ügy intézem, hogy az egész betörésnek tűnjön, felesége rajta csípi a betörőt és...-0— Grimes, ma este megint talál-J koztak. Megbeszélték, hogy Jim hol-| nap reggel követi el a gyilkosságot.f .A másik megmutatta nek! a pénzt és] Jim akkor végez a feleségével, mikor hivatalban lesz... — Az ördögbe — szólt dühösen a| vonal túlsó végén a detektív. — Hal magára hallgattam volna, akkor mostl követhettük volna .Timet és kedves] barátját. .Az a bizonyos Jim nem em-| lítette a másik nevét? — Nem. Csupán pár szót váltottak.] .Aztán Jim gyalog indult a belvárosba, a másik a metro állomására 1 ment. Utána futottam, de mire a pe-j ronra értem, a vonat elindult.-0— Számolja már, ember, az Istenit — türelmetlenkedett Smith. — Türelem, uram — szólt a mű-| vész. — Remélem, hogy belátható idónl belül elhagyja az országot. De azért! nem kellett volna teljesen ripityára? zúzni a lakásom. — Egy kis rendetlenség. A becses j neje nagyon nehezen lehelte ki a leikecskéjét. E pillanatban éles sípszó törte meg I a csendet és a szemközti irodaházból! rendőrök és civilruhás detektívek rohantak eló. Smith és a művész fel j sem ocsűdhatott, máris bilincset rak-1 tak a kezükre.-ŰTöbbórás kihallgatás után a mű- j vész mindent bevallott. Edward Crimes nyomozó a még| mindig meglepett Smith vállára he-! lyezte kezét. — Megnyugtatom uram, az önök j beszélgetését senki sem hallotta, erre mérget vehet. Egy pírosruhás kis- j lány figyelmeztetett bennünket ai szemközti Irodaházból. Sajnos, nem hittünk neki, mert különben megakadályozhattuk volna pokoli tervük j végrehajtását. Smithnek eszébe jutott az irodaházban látott pirosruhás lány. — .A lány gyermekkorában járs-á- nyos betegség miatt elvesztette a I hallását — folytatta a nyomozó — ezért hosszű éveken át a beszélők ajakmozgása alapján megtanulta olvasni a beszédjüket. Ügy látszik ön a műit csütörtökön feltűnően visel-1 kedlietett, ha a lány megfigyelte. Grimes kényelmesen hátradőlt a karosszékében és rágyújtott: — őszintén sajnálom, hogy nem | lehet jelen a kézfogónkon Alice-al. Remek kislány, (pi) szerkesztő üzen • „I. 1. Ne haragudj": Ne haragudjon, de sok jót most küldött versei alapján se tudunk mondani. Hideg, száraz szavak csupán. Verseinek nincs atmoszférája, gyújtó tüzük. Talán egyedül az Emlék című az, amelyben „versközeibe" ér. Ha úgy érzi, hogy írnia kel!, 'ám írjon, de legyen szigorúbb bírája verseinek. Hátha... • „Fiatalság“: Brdemes-e versírással foglalkoznia — kérdi tőlünk levelében. Nos, e- gyenes kérdés, egyenes választ kíván — nem! „Verseiben" u- gyanis magyarnóta édes-bO- songásokon és sláger.szirup- szöveg beütéseken kívül mást nemigen találtunk. A „25 év távlatából“ címűnél is csupán a „témaválasztásért“ dicsérhetjük. összegezve: verseiben nem látjtik a fejlődés lehetőségét. A tanulásról, az irodalom, a vers szeretetéről — nem beszéljük le. • Sz. P. Nagykér: Említett írónk közel járt az igazsághoz, amikor versét megdicsérte. Mi egy kissé „természetellenesnek“ érezzük azt a „patinát“ ami bevonja. (Régies hangulatában, szemléletében.) Felhívnánk a figyelmét a második versszak első sorára Is — rit- mikailag „kilóg“ a versből. Várjuk verskiUdeményét! • „Mini-költő“: Versei közül Az utolsó rózsa című tetszett a legjobban — pontosabban annak három utolsó sora: / Egy árva lámpa fényével beszórja. / Nem melegszik fel, és reggelre / halott az utolsó rózsa. / Tanuljon! Élményeit próbálja pontosabban visszaadni. Ne féljen a kísérletezéstől — használjon merészebb képeket... Idővel jelentkezzen újra. • L. J. Nagyabony: Küldjön magáról néhány sornyi Írást, és mellékeljen egy fényképet is. A négy verse közül az Itt vagyok című nagyon jó, szűkszavúságával is sokat mondó. A többi is közölhető. Küldjön verseiből is! 9 Nem közölhető kéziratot küldtek: H. J. Dunaszerdahely, „Kis Duna“, „A hideg tél“, „Beatrix“, „Helga“, „Májusi világ". EGY NOORVOS naplöjAböl Diagnózis; méhen kívüli terhesség Miközben egy állandó betegemnek adtam meg az utasításaimat, sürgetően felberregett a házitelefun. A.sz- szisztensnöm jelentette, hogy új beteg érkezett, aki erős fájdalmakról panaszkodik. — Hol érzi a fájdalmakat? — kérdem. — Nem tudja teljes biztonsággal megmondani — feleli a nővér — az egész alteste fáj. — Azonnal készen vagyok. Rögtön küldje be. A következő percben belépett az űj beteg. Aránylag fiatal nő, kb. 29 esztednős. A fájdalomtól meggörbülten, ijedten vánszorog az íróasztal melletti székhez. Még .sohasem járt nálam. Szeme, amely a rémülettől kitágult, mély karikákkal árkolt. A keze nyirkos és arca feltűnően sápadt. — Szédülök... — doktor űr... Elvezetem a vizsgálati asztalhoz. Már nagyon közel áll az ájuláshoz. Kösdhen elmondja, hogy azt hiszi állapotos. — Ma reggel elkezdtem vérezni — és most ezek a szörnyű fájdalmak... és altestére mutat. Megejtem a vizsgálatot.-A méhszáj kékes elszíneződése valóban terhességről tanúskodik. A méhnyak zárva, de a gyenge vérzés állandó. Ha vetélése lenne, akkor eröselÄen vérezne... Mégis kollapszus előtt áll... tehát belső vérzés. A hasfal kemény és feszes. De a belső vérzés szinte kétségtelen. Valószínűleg méhen kívüli terhesség. Szóval életveszély! Azonnal cselekednem kell. Nem marad más hátra, mint a betegnek megmondani az igazságot. — Azonnal meg kell operálnom. Hozatom a betegkocsit. ■A méhen kívüli terhesség oka legtöbbnyire a megtermékenyített peték lassú továbbjutásában rejlik. Normális körülmények között a pete már a petevezetékben megtermékenyül, ahonnan aztán továbbkerül az anyaméhbe. De ha a petevezeték valami oknál fogva elzárul, akkor a megtermékenyített pete nem jut tovább és magában a petevezetékben helyezkedik el, ott növekedik. A petevezeték csak pár hétig képes ennek a nyomásnak ellenállni, azután megreped. A következmény: veszedelmes belső vérzés. -Akut életveszély. Bemosakszom, egy pillantást vetek az üvegajtón át a műtő terembe. Középen áll a hatalmas műtőasztal. Egy nemesfémből készült kolosszus. Fölötte a hatalmas lámpa. Rengeteg apró fénysugárból álló hatalmas fénykéve, amely az operálandó testrészre van Irányítva. Ápolónők járnak-kelnek. Készítik elő a műszereket. Mindezt némán, egy hang sem hallatszik. Csak a fém koppanása, a víz csurgása töri meg a csendet. Minden mozdulatuk beidegzett — százszor, ezerszer ismételt. Megjelenik az altató orvos. Röviden köszön. Majd egy injekciót szűr a beteg karján az ütőérbe. Mindjárt a- ludni fog. Már alszik is. Most fektetik majd csak fel a műtőasztalra. Következik a fertőtlenítés. Steril kendőkkel borítjuk be a beteg testét, csak azt a keskeny csíkot hagyva szabadon, ahol a gyógyító késnek lesz dolga. Most behelyezik azt a gumicsövet a beteg torkába, a- mely az oxigént és narkotizátö gázt juttatja a beteg tüdejébe a műtét tartamára. Az altató orvos int. Megkezdhetjük. — Kést! Egy félkör alakú vágás kb. 10 cm hosszúságban a beteg szeméremdombja fölött. Felnyitom a háshártyát egészen a hasizomig. Itt-ott felfreccsen egy-egy hajszálérből a vér. A hasüreg nyitva. Most aztán már ömlik a vér. — Szivattyút! Valóban megrepedt a bal petevezeték. Egy-két kapoccsal megszűntetem a vérzést. Végre fellélegezhetem. Már nem sürget annyira az idő. Óvatosan nyúlok a petevezetékhez. Vágok, varrók, elkötök. Szerencsére a petefészket meg tudom menteni. A jobb petefészek is egészséges, érintetlen. Egy későbbi terhességnek tehát semmi sem áll az útjában. A műtét sikerült. Jó érzés fog el.
