Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-24 / 12. szám

6 új ifjúság

ün. her' v'impiai

K BU0]ru; fclric6z6sporí <ijabb mgy ígéret« KLINGA LASZLö. Kimondott birk6zAlaUcat< A blr- kdzdfUI U az űzStt sportigrAl inilkodik. Orbmmel beazél rü* yid pélyalutésdrAl.

—t Hogyan került kapcatdat- ka a biricóziaaal, mi volt az oka,' hogy cat a aportigat vá* laaztottat

— Izgő-mozgó gyoek voltam. Nem tudtam az energlámlat la- vezetäi. Testnevelő tanáram biztatására mentem d a Hon- yéd birkózóihoz. Ez igSO-ban történt« és azóta Is ott ver- aenyzek Jdiért maradtam meg a birkózásnál? Nem volt véletlen. Tlzeiüiárom éves voltam, és nem tartoztam az erős emberek közé. Meg akartam erősödni.

— Miért a szabadfogást választotta? Kötöttfogásban jobbak vagyunk.

— Az első edzőnmefc, Ökrös Sőzsefaek nagy szerepe van eb- bea, mert 6 a szabadfogás híve. Elhatározásomban döntő saarepet azonban az játszott, hogy alacsony termetű vagyok. Bár a nemzetközi mezőnyből még így is küógok. £n inkább a technikás birkózók közé tartozom, és úgy érzem, hogy adottságaimat a birkózásnak ebben a fomtájában tudom legjobban hasznosttnnl.

— A sportolók többaégtaek van példaképe. Ügy tudom, On ebből a szempontból szerenccés helyzetben van.

— Valóban szerencsés hely- letben vagyok, mert nemcsak példaképem, hanem barátom is az oUmpiai ba^k, Varga János. Szuperklasszts. Az edzóim azzal biztatnak, hogy még én Is elérhetek olyan szép eredményeket. mdnt Varga. OUmpiai győzelem? Világbajnokság? Elérhetetlennek tűnő áhnok. Talán az Is a bajom, hogy nin- osen elég önbizalmam.

— Melyik versenyekre emlékszik vissza szívesen és melyikek okoztak csalódást?

— Az 1968-as esztendóvei kezdeném. Akkor értem el legjobb eredményemet. Magyar bajnok lettem. Két év elmúltával is jó érzés rágondoM. Egjrüc célom tehát sikerült. I- gaz, naponta kétszer is edzettem, és nagyon-nagyon akartam győzni. Az Európa-bajnokság eddigi pályafutásom legizgalmasabb versenye volt. Nagy élményt jelentett. Szófiában meglepetéssel tapasztaltam, hogy a versenyeket 25-30 ezer ember nézte végig. Itthon a labdarúgókat sem biztatják olyan hangerővel, mint ott a hazai birkózókat. Ami MagyarOTSzágon a birkózás iránti érdeklődést Illeti... Nem la jó beszélni róla. A versenyen végeredmény-, ben nyolcadik lettem. Ne vegye szerénytelenségnek, de szerencsésebb sorsolással dobogó- közeibe is kerülhettem volna. A negyedik és ötödik helyezettet mis versenyen már legyőztem. 196g-évl legjobb eredményemet a hadseregbajnokságon elért harmadik helyem Jelentette. Ezt a bajnokságot — a résztvevők rang.ja miatt — kis világbajnokságnak nevezte.

— A hazai és nemzetközi versenyek tapasztalatai alapján miben kellene fejlődnie?

— A múlt évi magyar bajnokság egyik tanulsága, hogy fizikailag gyenge vagyok. A szakemberek nagyrésze azt tartja, hogy csakis a birkózás útján szerrett erő a hasznos. A súlyzók él mis szerek segítségével szerzett eró ártalmas az Izmokra. A létesítmények és felszerelések hiánya Is akadályozza a színvonalasabb munkát. Az Európa-bajnokság után Kruj Ivánnal, a válogatott edzőjével egyéni tervet dolgoztunk ki. Elsődleges célom, hogy megerősödjem. A másik tanulság, hogyha valaki három-négy fogást tud alkalmazni, világbajnokságot nyerhet. Például a versenyzők közül mindenki tudja, hogy Varga állásból szal- tözik. szőnyegen pedig pörget. Mégsem tudnak védekezni ellene.

— Az ez évi alapozás?

— Még a múlt évben. decemberben kezdődött. Kengete- get dolgoztunk.

— Idei célok?

— Szeretnék magyar bajnokságot nyerni és az Eurőpa-baJ- nolcségon a nyolcadik helytől előbbre kerülni,

<KS)

SZIKORA GYJORGYj ^ BATTAOYORGY:

FOCIVAL A FÖLD KÖRÜL

(Naplójegyzetek)

Az olvasó figyelmébe: A két szerző feltüntetése és a cím arra utal, hogy a világkörUli utat ketten tettük meg. Van benne valami. Amikor a hosszú út élményeit itthon hallgattam, én is éreztem valami Izgalmasat. A valóság persze más. A Föld körül a pozsonyi Inter játékosa száguldott, s azon túl. hogy ellátta a csapatkapitányi tisztséget és gólokat lőtt, még a szemét is nyitva tartotta. A most közlésre kerülő íráso m tehát erősen koprodukciós jellegű.

(b. gy.)

LÉGIÉLMÉNYEK?

Megpróbálom elmondani egyik lé- giélményémet; nem szívesen, mert emlegetni sem szeretem. A repüléssel az ember általában úgy van, hogy amikor kezdi, romantikusnak látja. Velem is Így volt.

Első repUlöutam Pozsonyból Eperjesre vezetette. Amikor beszálltam, csodálkoztam, hogy az idősebb játékosok, mint például Weiss vagy Bu- bemík, mennyire félnek. Én csak nevettem rajtuk. Két év elteltével en gém is ilyen érzések fogtak el. Minél többet repültem, annál jobban féltem.

Ha az ember egy kis viharba kerül, és a gép mozogni kezd, megijed. Különösen itt, Csehszlovábiában, ahol kisebb gépek közlekednek, a legapróbb szélmozgást is megérzik.

Amit ezen a föld körüli úton, Ausztrália és Singapur között átéltem, már-már katasztrofálisnak nevezhetek. A Karácsony-szigetek fölött hatalmas viharba kerültünk. A vihar kb. öt percig tarthatott. A hatalmas Boing 707-es elvesztette stabilitását. A váratlan vihar egyik pillanatról a másikra jött, időnk sem volt az üléshez rögzíteni magunkat, máris villám- lott és zúgott a szél. Az utasok kipotyogtak az ülésekből, a iégikisasz- szonyok futkostak le-föl, de ők sem tudtak szilárd pontot találni, őket is dobálta a gép.

Üvegek röpködtek a fejünk fölött. Éppen vacsora után voltunk, és a Coca-colás üvegek még ott voltak előttünk a tálcákon. A hatalmas gép — számításaink szerint — két-három- száz métert zuhanhatott, majd két- háromszáz métert függőleges helyzetben tett meg, újra fölfelé.

Borzasztó valami volt. Éjjel érkeztünk Síngapurba, még ott is éreztem az idegességet, remegett a gyomrom, egyszerűen nem tudtam magamhoz térni. Legalább két órába

telt, amíg normális állapotba jutottam.

A futballista ilyenkor megfogadja, hogy soha többet nem ül gépbe, de ez naiv elképzelés, hiszen ezt a portyát az indiai légitársaság szervezte, vagyis menni kellett.

De ezen az úton volt még egy légikaland, visszafelé jövet, Romában. Róma fölött hatalmas ködbe kerültünk, s a földet csak harminc méterrel fölötte pillantottuk meg. Leszállásnál nagyot dobott rajtunk a gép, és én akkor már százezredszer esküdtem meg, hogy soha többet nem repülök, de tudom, ha legközelebb így kell utazni, mégiscsak meggondolom magam. Miért ne mehetnék agy Bjbbb nagy túrára? Belelülök azzal a hittel, hogy nem lesz .semmi. A gép bárkit megdobhat. És akit megdobott, az már fél.

MILYEN EGY ORIÁSGÉP? IG.AZ.4N

SZÉPEK A LÉGIKISASSZONYOK?

Egy-egy nagy gépet nem lehet a csehszlovák légiutak repülőihez hasonlítani. A Prága—Kassa vagy Pozsony—Kassa vonalak gépei kisebbek, más a berendezésük.

Egy őriásgépbe ülni hasonló élmény, mint mondjuk itthon egy elsöosztá- lyú szállóba vagy étterembe letelepedni. A kiszolgálás tökéletes, az ember úgy ül, mintha a legkényelmesebb fotelban ülne. A legfinomabb ételeket kapjuk. Megrendelheted — bár mi nem nagyon szoktuk csinálni — a legfinomabb francia konyakot, skót whiskyt vagy bármit.

A légikisasszonyok szépek, mert őket azért válasszák ki, hogy kellemessé tegyék az utat, s ha az ijedt utas rájuk néz, egyszeriben megnyugodjon. Főleg ilyen interkontinentális utakon van nagy szerepük.

A hosszabb, öt-hatörás utak során a repülőben filmeket vetítenek, az ember úgy érzi magát, mintha moziban ülne. Aki kívánja, párnát kaphat a feje alá, a légikisasszony még fekvésre alkalmas helyet is biztosit, mert általában elég a hely, interkontinentális utakra kevesebben járnak. Amíg a többiek a filmet nézik, az ember nyugodtan kialhatja magát. Általában több rövidfilmet vetítenek, hogy ki-ki megkapja azt, amire kiváncsi.

MIT LEHET A VILÁG

ORSZÁGAIBAN ENNI?

A repülőben többnyire univerzális kosztot adnak. Vannak ugyan specialitások is, de általában európai a koszt. Aki nem nagyon finnyás, megeheti.

Egy-egy portyán? Vegyük Tahitit. -A fene tudja, mit esznek ók. Amikor az egyik étteremben ránéztem a mellettem evő bennszülött tányérjára, majdnem rosszul lettem. Velünk mindenüvé eljön az orvos is, ö rendeli meg általában azokat az ételeket, többnyire húsféléket, mint pl. a bif- sztek —, amit a mi gyomrunk szívesen fogad be. Azonkívül majdnem mindenütt meghívnak „hazai" vacsorára.

Az ember nem akar megsérteni senkit, a házigazda viszont ki akarja vágni a rezet. A tahiti búcsúvacsora példáúl hat fogá.sból állott. Mindegyiket megkóstoltam. De hogy mit éreztem a vacsora után egy órával, azt szerencsére senki sem tudja. Nem bírtam elaludni.

Hongkongban meghívtak egy különleges kínai étterembe. Ide valóban csak ritka vendégeket hívnak meg, azokat, akik nagy megbecsülésnek, tiszteletnek és hírnek örvendenek. Előttünk Belmondo francia filmszínész járt ott, akivel a Hongkongi férfi című film felvételeit készítették.

Ebben az étkezőben tizenkétfogá- sos vacsorát kaptunk. Éhes voltam, és nagyon kiváncsi, mit esznek ott

az emberek. Tudni akartam, ha már ilyen világ körüli útra jöttem. Előtte kaptunk persze aperitifet is, úgyhogy a gyomrunk mindent befogadott. A másnap regeli autóbuszos kiránduláson viszont pokoli kínokat álltam ki, és féltem, hogy a gyomrom tűzhányóként kezd működni.

Az ételekkel általában nincs bökkenő, mert az orvosunk által rendelt dolgokat mindenütt igyekeznek elé- késziteni. Persze más lapra tartozik az, hogy miképp készítik el a világ különböző tájain európai kosztunkat a szakácsok. Az egyik helyen csípős, a másikon nem, itt rizst adnak hozzá, másutt semmit. Egyszóval kis eltérések azért vannak.

HOL VANNAK PLANÉTÁNKON A LEGSZEBB NŐK?

Ami a lányokat illeti: még két évvel ezelőtt is nagyon megnéztem ókét. Azóta megnősültem, és most a feleségem a legszebb számomra.

De az ember — ha már összehasonlítást végez — érdekes dolgokra bukkan. Az egyik helyen például feltűnően szép a termetük, másutt különleges a hajuk. Az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában például olyan ápoltak, szépen öltözöttek és gondozottak, hogy már csak azért is figyelmet érdemelnek.

Ami azonban a természetes szépséget illeti, változatlanul állítom ma is, mint első amerikai utam után — a pozsonyi nők a legszebbek.

Tahiti szigetén gyönyörű nőket láttam. Gyönyörűek voltak azok, akiket kiválasztottak. A külföldieknek ugyanis általában ezeket a „kiválasztottakat” mutogatják.

(Folytatjuk) SZIKORA PORTRÉJÁT KOLÁR PÉTER KÉSZÍTETTE

Egy szurkoló vallomásai

A világsajtó a magyar labdarúgó-válogatott vezetésében beállt változásokat általában tisztogatási akciónak nevezi. Sportfirkászok latolgatják az „új csapat" esélyeit. Testvérlapunk, a Magyar Ifjúság egy érdekes embert, Budapest első számú drukkerét szólaltatta meg e témával kapcsolatban. Bizonyára olvasóinkat is érdekli a ..szaki" véleménye.

Szurkoló nélkül nincs mérkőzés, nincs hangulat, hiányzik a találkozók légköréhez szükséges zsongás, moraj, kiáltás.

Igazi labdarúgóéletet nem is le- ■ bet elképzelni tribünbeszélgetések, meccsek utáni veszekedések, véleménycserék, viták, ugratások nélkül.

Ezeket a hangulati elemeket pedig a szurkolók szállítják.

Éppen ezért különleges alkalom ez. ismerkedjünk meg, beszélges- lünk egy szurkolóval, olyan dnik- kerral, akinek mindennapi élete kizárólag a labdarúgópályák világához kapcsolódik. Amikor azt mond- y tűk, hogy nincs meccs szurkolók í! nélkül, akkor a drukker! közösség. Ü be beszámítottuk (nélküle talán

i elképzelhetetlennek is tartjuk) SzaM László géplakatost.

Többen eskü alatt vallják, hogy Budapest második legjobban informált embere futballügyben, de arra már senki sem tud választ adni. hogy ki az elsó.

Tényleg, valóban mindent tudott. Átigazolásokról, barátokról és barátnőkről, italszámlákról, nagy

gólokról, rossz kapusokról, harapós hátvédekról.

Óriási tekintélyt szerzett a klu- txü< körüli mendemondák tálalásában.

Mosott már szerelést. — ,,gatyákat is" — hangsúlyozza —, tisztított góllövó és ügyetlenkedő csukákat; néha vizes mézét adtak ré. hogy szárítsa ki; kis, kezdő futballisták nevetgéltek rajta, amikor Kocsis Sanyi sűrűn változó ismerőseinek üzeneteket szállított: a Svábnak (így nevezi Puskást) mozijegyet és pattogatott kukoricát vásárolt; tudott nagy üzletekről a nylonharisnya, a varrótű, az óra- rugó és a tranzisztor korszakban; sót egy alkalommal állítólag úgy járt külföldiül (ezt cáfolja!), hogy Puskás („nagytm jő gyerek volt") elrejtette egy labdazsákban az oda- és visezaúton, s a kinttartózkodás alatt boldogan fickándozott a játékosok mellet, mint hivatalos kísérő.

„A régiek sokkal kevesebbet kaptak, mégis jól adták elő a dolgokat", panaszkodik: persze hogy kedvenc időtöltése ez a téma, beszél a bundák keletkezéséről, a zérók számát is pontosan megadja, s egyszerűen nem talál magyarázatot arra, hogy miért kedvetlenek. közömbösek a játékosok. Kép télén megérteni, hogy néhány futballista csak „szívességből markolja fel a dohányt, hát már a pénz sem érdekes, akkor vajon mi hozza izgalomba őket?"

Rossz közérzete azonban gyorsan eloszlik, ha a jövőről esik szó, bizakodik, mint minden drukkertársa, hogy ha „odafigyelnek ezek a mai gyerekek, akkor nem lesz még egyszer Koppenhága, meg Marseille. mert tudunk mi futbalioznl, hiszen olyan technika, mint a magyaroké. még mindig nincs sehol."

Bizakodását fokozza a Hoffer- Kapocsl duó fellépése, ismeri mindkettőjüket, „cügöltem én a régi, híres ifi-válogatott cuccát Is", emlékezik. és többször megemlíti, hogy a két szakember „nagyon tud és nem lesz Itt baj!"

Azonnal neveket említ, saját 33- as kerete van, „mint a profi kapitányoknak", dicsekszik, és részletesen elemzi, kire miért esett választása.

Boldogan vállalkozik a névsor Ismertetésére.

Íme a kerete: Rothermel, Tamás, Bicskei, Formaggini, Kelemen. Pán- csics. Oláh, Bánkút!, Dávid, Dunai I.. VTdáts, Nagy Ili.. Dunai III.. Halmosi, Juhász, Müller, Somogyi. Varga, Szálai, Szuromi, Pusztai, Fazekas, Bene, Tóth A., Kozma, Kocsis. Jánosi, Sárközi, Gass, Zsé- dely, Karsai, Juhász, Ladinszky.

A névsorolvasás után néhányszor összeállítja a válogatottat, mert mindig talál jobbat az előzőnél, és nála is érvényesül a régi elv (még az elméleti csapatoknál is), hogy minőig az a legjobb, aki éppen játszik.

NiCULESCU, ROMÁNIA SZÖVETSÉGI KAPITÁ- NYA:

Ml IS BELESZÓLUNK!

A mexikói labdarúgn-világhajnok.ság legnehezebb c.soporfia az, amelyben a brazilok, angolok és c.sehszlovákok mellett a románokat is ott találjuk.

I.z volt a világsajtó véloinénye a sorsolást követő napokban, és most is e,-. Ki lesz a két lovábbiutó? \z angol fogadási irodát; a liazai együties és a brazilok sikerét .iósolják. de a lapok szal.értól s/i-rinl nincs kizárva egy csehszlovák meglepetés sem. A legki-«esebbet a románokat emlegetik, é-i «2 érthető, mert a világ ki véssé ismeri a román labdarúgásT, nincs nem.-otközi rangja, tekintélye.

A románok tehát remek lélektani helyzetben vannak; nini s mit veszíteniük. Ha kiesnek, senki nem szólhat nekik -emmit Nyugodtan koekii--ijtliatnak hát, nincs preszti/skerdés náluk.

A román szövelségi kapitányt Niculescaunak hívják. Róla aem tudunk részleteket, munkáját legfeljebb a döntőbe juta; kivívása dicséri.

.Aki a román lapukat böngészi, megfigyelheti, liogy az egész ország a VB jegyében él, napról napra tapasztalliaio az izgalom növekedése

\ dél-amerikai portya után összeült ,i s/akianáis. é> le- ,’éktctte a precíz felkészülés alapjait. Ket->égtelen, ho<n ■ -Omán futball évről évre színvonalasodik, de hogy ez a mi siiségl javulás milyen szintű, csak Mexikóiján mérhete majd ie. Erőnlétben é,s küzdeni tudásban bajos lesz okét túlszár ny-ylni. .A játék.slilus, ir-clinikai és taktikai érettség döntő lehet, de egy vilt.tjbajnokságon minden lehetséges.

Mint érdeke.sséget iegye/zük meg, ho.gy a román nemzeti

slogaíottban ívek ina -zerepelnek magyarok is; Haidu. t.e-- gelj- és jó néhány Társuk. Minden bizonnyal helyet kapnak ’ ■íevilzóba utazó esapathan i- egynéliányan, s akkm méifisi a'., ;es/ a vilígbajnokságiiak magyar lésztvevoie K

Nieulescu ,s/övei-égí kajütány a sorsol;*. iit*án l**gilald> ót

n úlságirónak nsilntko/ta: Mi is heje-znUink'.

Semmi *>kunk nincsen az ellenkezőjét hinni.