Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-19 / 33. szám
ez elő, ionban 13 ui DOMANSZKIJ: Az éjféli taxi Körlilbelill éjfél lehetett, amikor a házibuliról hazafelé tartottam. Éjszaka volt, s három kilométernyi üt állt előttem, szakadó esőben. A legutóbbi autóbusz tizenegy órakor ment el. Fasor-szegélyezte aszfaltozott út. Balra halastó volt, jobbra az alacsony kőfal mögött temető. Semmi több, pusztaság, sehol egy fényforrás, teremtett lélek. Ekkor pillantottam meg, hogy valami közeledik. A csodák csodája. Először úgy gondoltam, az autó még jó távol van, de aztán észrevettem, hogy tizenöt méterre van tőlem, de igen lassan közeledik. Az autó mellém ért, és megállt. A sötétben kitapogattam a hátsó ajtó kilincsét, beugrottam, s azt mondtam: — Köszönöm. Csupán a város szélére szeretnék eljutni. Dehát ilyen idő, hallja! A sofőr valószínűleg nem értette; az esó hevesen csapkodta a kocsit. Kényelembe helyeztem magam, és vártam. Az autó nem mozdul. Ügy gondoltam, miattam, s ezért megszólaltam: — Köszönöm, már benn vagyok. Választ most rém kaptam. Állunk és állunk. A kocsi csak egy kis idő múlva Indul el, lassan, igen lassan, s oly zajtalanul, mintha nem is mennénk, csupán a víz fölött terjengő sötétségben és ködben úsznánk. — Kérem, miféle különös motor van ebben a kocsiban? A zúgását nem is hallani! Ekkor öntött el a forróság. Az autóban senki sem volt. Ki akartam ugrani, de az ajtót nem tudtam kinyitni. S az autó megy tovább és tovább, az út szélén, esőben és ködben. Ködpamacsok cikáztak az ablak előtt, s minden oly végtelenül hosszúra nyúlt, lassan cammogott. Az autó végezetül az útkereszteződésen megállt: az egyik út a városba vezetett, a másik meg a temető felé. Elállt az eső. Előttem néhány lépéssel megpillantottam a temetökaput. Nyitva volt. Bent fehérlettek a síremlékek és keresztek, s közülük az egyik fehér karját közvetlen felém nyújtogatta. Ekkor a sötétségből egy szürkésfekete kéz nyúlt ki, lassan a kormánykerékhez ért, s azt balra fordította. E kéz megpillantása mást halálra rémített volna. Számomra mentőangyal volt. A baloldali út a városba vezetett. S az autó ismét elindult. Attól a pillanattól kezdve józanul kezdtem mérlegelni... Aztán feltűnt a város pereme, a kivilágított házak, emberek. Minden erőmet összeszedve, kiugrottam az autóból. Két ugrással a legközelebbi ház kapujánál voltam. Amikor jól kifújtam magam, kilestem az utcára. Az autó eltűnt, s a világ körülöttem ismét normális alakot öltött. Rágyújtottam, s gondolkodni kezdtem a dolgon. Ekkor az utca sarkán egy sötét, teljesen átázott ruhás férfi tűnt fel. Rettenetesen megviselt állapotban volt. — Bocsásson meg —, mondta — kérhetnék egy kis tüzet. Átnyújtottam a gyufát, de képtelen volt meggyújtani. — Elázott a cigarettám, — szólalt meg. — Vegyen, — kínáltam meg. ■ Kivett egyet, s azt gondolva, hogy magyarázattal tartozik, megszólalt: — Valami történt az autóval. A megváltóját neki. öt kilométeren toltam. Pillanatnyi csend, cigarettázunk. Aztán meghívtam a szemben lévő vendéglőbe. — Hogy jövök én ahhoz?, — csodálkozott. — Azzal ne törődjön, — válaszoltam. — A gépkocsivezetők nekem rendkívül rokonszenvesek. (A) IGÉNYES Az ifjú egyetemista albérleti szobát keres. Sok szobát néz meg, és egyre ingerültebb lesz. Az egyik helyen azt mondja a főbérlőnek: — Nem sül ki a szeme, ezer frankot kérni egy szobáért, amelynek a falán penészgombák nőnek. — Nagyon sajnálom — feleli a főbérlő —, de ennyiért igazán nem növeszthetek magának bazsarózsát. MEG KELL FONTOLNI t Kovácsék két hétre Olaszországba akarnak utazni. Kovácsot csak az aggasztja, hogy mi lesz a gyerekekkel. — A gyerekeket a mamához adjuk — mondja Kovács- né. — És mit csinálsz a kutyáiddal, macskáiddal és a kanári madaraiddal? — kérdi Kovács. — A kutyát meg a kanárit Fáni néni vállalja, a macskát meg a házmesterhez adjuk addig. — Kovács tűnődve néz maga elé. — Min tűnődsz? — kérdi az asszony. — Arra gondolok, hogyha ilyen csendes lesz a lakás, akkor tulajdonképpen nem is kellene elutazni, pihenhetnénk itthon is. CSAK A régi világban a káplár abriktolta az újoncot, akinek sehogysem ment a fejébe a rechtsum és a linksum (jobbra és balra át). Végre kifakadt a káplár: — Hallod-e, te Bundás! A rekcum ugyanaz, mint a linkcum, csak épp az ellenkezője. KÜLÖNBSÉG Két gicesfestő beszélget. — Tájképeket? És abból — Én kizárólag tájképeket festek — mondja az egyik, megélsz? — Meg. Kizárólag naplement , tét és napfelkeltét festek. Egy j naplementéért kétszáz koronát! kérek, egy napfelkeltéért négyszázat. — Miért kérsz a napfelkeltéért dupla pénzt? — Mert ahhoz nagyon korán kell felkelni. SZAKTUDÁS A személyzetishez beállít egy szánalmas külsejű ember, és tisztviselőnek ajánlkozik. — Tessék engem felvenni —< kérleli a személyzetist —, feleségem és kilenc apró gyermekem van. — Hm, hm — mondja a személyzetis —j és mihez ért még? BÄNAT Pistike az Iskolában hangosan zokog a folyosón. Az osztályíőnöknő rászól: — Mi bajod. Pistike, miért sírsz? — Azért sírok — zokog Pistike —, mert a matektanár a második emeletről le gurult a lépcsőn a földszintre. — Azért nem kell úgy sírni — vigasztalja az osztály- fönöknő —, hiszen nem történt semmi baja. — Igen ám — zokog Pistike még hevesebben —. de az osztályban mindenki látta, amikor legurult, csak én nem. LESBEN Egy skót fordítva ül a lovon, arccal a ló farka felé. — Hé — kiált rá valaki —, miért ülsz fordítva a lovon? — Azért, mert a lovam tegnap a zabbal együtt le' A szerelem buktatói 19. A FÉLTÉKENYSÉGRŐL O Újságcikk, amely visszhangra talált © Vitázó levél ® Mi a féltékenység? © Tartozéka a szerelemnek? © A gyöngék 9 Fény a sötétség ellen. Sokan kérdezik, mi a féltékenység és hogyan harcoljunk ellene. Tavaly közöltünk egy cikket, amelyben ezt olvashattuk: ,.Ha a szerelem tiszta, boldog érzés, akkor a féltékenység sötét, alacsony ösztön, amely szétmarja a legszebb emberi kapcsolatokat. A szerelem hit, a féltékenység bi- * zalmatlanság. Vegyünk egy klasszikus példát. Belinszkij írja Puskin egyik drámájának cigány hőséről, Alekröl, aki féltékenységében megöli Zemfirát: „Megengedhetetlen tévedés azt hinni, hogy a féltékenység a szerelem tartozéka.“ És hangsúlyozza, hogy a féltékenység tulajdonképpen a velejéig önző ember tévelygése, olyan embernek a tévedése, aki erkölcsileg elmaradott. ,,Az erkölcsileg fejlett ember szerelme nyugodt, bensőségesen bízó. mert tiszteli szerelmének a tárgyát. Szerelem tisztelet nélkül számára elképzelhetetlen." Erre a cikkünkre érkezett a kővetkező levél: „Alapjában a cikk gyönyörű, megerősíti hitünket az igaz szerelemben. De nem érthetek egyet azzal az állításával, hogy a féltékenység nem tartozéka a szerelemnek, hogy csak a fejletlen és önző emberek féltékenyek. Éppen az igazi szerelem tartozéka a féltékenység. Attól függ minden, hogy az ember mennyire intelligens, mennyire jólnevelt, milyen a vérmérséklete, milyen módon juttatja kifejezésre féltékenységét. Az ostoba sznob úgy féltékeny, hogy meg akarja mutatni, mennyire az övé, az ő tulajdona a szeretett lény. A temperamentumos ember féltékenysége robbanó, a zárkózott ember önmagában. szótlanul szenved. Az intelligens emberek azonban szépen megegyeznek, hogy kinek mi fáj. és egymás megértésén múlik, hogy ne okozzanak egymásnak fájdalmat. A tompa, közönyös ember egyáltalán nem féltékeny, ő inkább a kényelméhez és nyugalmához ragaszkodik. Az aki nem féltékeny, képtelen igazi szerelemre. Csakis az Igazán nagy érzésre képes emberek féltékenyek. és csakis az eltompult erzésüek nyugodtak a szerelemben. De ennek a féltékenységnek okosnak, méltóságteljesnek kell lennie, nem pedig állatinak vagy önzőnek. Ezt meg. kell egymástól különböztetni. Boldog vagyok, hogy a férjem (okosan) féltékeny rám. Nagyon fájna, ha már nem lenne féltékeny. Ebből tudnám, hogy már nem szeret.“ Eddig a vitázó levél. Első pillantásra úgy tűnik, hogy mind a két véleménynek igaza van. Mi hát a vita magja? Az. hogy mindketten mást és mást értenek féltékenység alatt. Igaza van a levélírónak, és helyesek azok az alapelvek, amelyek alapján az életüket be akarják rendezni. Helyes, hogy elítéli az érzelmileg tompa, közönyös embereket. De nem értünk vele egyet abban, hogy mi mindem fari féltékenységnek. Szinte mindent bele foglalt Nem akarunk a nyelvészek szakmájába avatkozni, de mást kell értenünk féltékenység és megint mást a féltés alatt. Lássuk csak, hogy a levél t- rója mi mindent tart féltékenységnek: Durva barbár önzést. aki a másikat a maga tulajdonának tartja, a temperamentumos ember szenvedélyes kitöréseit (függetlenül attól, hogy okkal vagy oktalanul), belső szenvedést, melyet a zárkózott ember él át és így tovább. „A tompa és közönyös ember egyáltalán nem féltékeny“ — Írja. Lehet, csakhogy ez nem érv a mellett, hogy a féltékenység elválaszthatatlan tartozéka a szerelemnek. Az érzelmileg tompa és közönyös ember szerencsétlensége nem az. hogy képtelen a féltékenységre, hanem hogy képtelen a szerelemre. És a levélíró szerint ki a tompa, közönyös? Mit ért „okos, méltóságteljes" féltékenység alatt? Minden ember, aki szerelmes, átél olyan pillanatokat, amikor okosan, önzetlenül, méltóság- teljesen, nem állatian félti a vágyik lebb sen másik tés az nem li vezni. Hogy A ml dlk, lom a szerelmét, minél Uöze- tzá. Külpnö- ha a a fél- megerősltl érzését, ne- a szerelem, zekeverni a érzelrelmet. A a biza- álló lény iránt. A féltékenység méregforrása viszont a bizalmatlanság. Hitetlenség az emberben. Életpesszimizmus, önző tulajdonféltés. Ezért nevetségesen gyenge jellemű az a katona, aki képes haza szökni, csakhogy meggyőződjék szerelmese hűségéről, hogy nem jár mással, amíg ö katonáskodik. Akik szeretik egymást, megbíznak egymásban. Nincs okuk a vádaskodásra. A féltékenység viszont pszichológiai nyomás a másikra, állítólag a kölcsönös szerelem érdekében. Valójában a féltékeny ember nem veszi figyelembe a másik érdekeit. Sőt, durván megsérti azokat. A féltékeny ember minden erővel igyekszik korlátozni partnerének a szabadságát, igényt tart annak minden szabad idejére, úgy bánik vele mint a tulajdonával, a rabszolgájával. Sokszor a fizikai erőszaktól sem riad vissza. Befejezésül tehát: nem igaz, hogy a féltékenység a szerelem tartozéka. A szerelem tartozéka a kölcsönös tisztelet és bizalom. És ez nem tűri a féltékenységet, mint ahogy a fény sem tűri a sötétséget. Következik:- A szerelem testi higiéniája /
