Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-19 / 33. szám
Húszéves világklasszis Kortársat és sorstársai esz* menyi pályákon, jó teltételek között készülődtek betörni az élvonalba, ö olyan volt, mint a havasi gyopár, szinte hihetetlen, hogy ennyire vitte. Közvetlen az olimpia előtt bukkant föl: legyőzte Jung- wirthot, vinni kellett Mexikóba. ötödik lett. Ezért a helyért nem adnak érmet, Plachy- ról mégis legalább annyit írtak mint Doubellről. Volt ebben a szőke, kék szemű fiúban valami, amit csak egész ritka e- setekben fedezhet tel más futókban az ember. A stuttgarti közvetítést mindenki látta. Nyugati újságírók Zátopek- formátumú tehetségnek tart-' ják. Edzője, Ján Liska társaságában beszélgettem vele. Stuttgart óta én voltam a tizenötödik újságíró, aki interjút kértem tőle. Filmesek, tévések, rádiósok fagatták. Jozef Pla- ehy éppen az edzés utáni üdítő gyümölcslevet iszogatta és lelkiismeretesen válaszolgatott. Első három kérdésemet a- zonban edzőjének szántam: Mire volt jó, milyen • hasznot hajtott az olimpián való részvétel? — Az olimpia a világ egyik legnagyobb — sőt egyáltalán a legnagyobb versenye. Olyan itt a légkör, mint sehol másutt. A legjobbak kerülnek ide. Egy fiatal futó itt csakis tanulhat. Jó volt aztán az a két hónap, amely az olimpiára való felkészülést jelentette. Ideális körülmények között edzhettünk, nem zavart senki és semmi. 2 Elképzelhető, hogy Jo- • zef 1500-on folytatja? — Ez attól függ, hogy milyen lesz a fejlődés irama. A futóknál kivétel nélkül tapasztalható egy bizonyos Iramfejlő- dés. Ennek a fázisait nem lehet átugrani. Lehetséges, hogy áttér az 1500-ra, ez elméletileg máris lehetséges. 3 Mikor kellene elérnie !e- ■ hetőségei, tehetsége legmagasabb szintjét? — Kb. 3-4 esztendő múlva. Huszonhárom, huszonnégyesz- tendös korában. Plachytól elsősorban a 800 méteres síkfutás mozzanataira vártam feleleteket. Azt a bizonyba stuttgarti közvetítést még nézni is keserves volt, az embernek kiszáradt a torka, és százötvenet vert a szíve, a- mlkor az öldöklö iramot látta. Aki egyetlen egyszer is futott már ezen a távon, az tudja, mit jelent ilyen tempóban futni, s az utolsó métereken még erősíteni is! PLACH?: Minden verseny más. Attól függ, milyen az első kör irama. Stuttgartban nagyon erős volt, s amikor azt bírtam, következett a legnehezebb feladat: öt-hatszáz méternél jó pozícióba kerülni, hogy a finisben előnyös helyzetben lehessek, ne zárjanak be. s ne kelljen túl nagy Ívben megkerülnöm a többieket. Mikor veszi kezdetét a futáshoz való készülés? PLACH?: Kb. lírával a verseny kezdete előtt. Én magam melegítek be, nagyon ritka e- setben gyúrnak, legszívesebben magam lazítom izmaimat. Az ember fi^t vagy öt kört, aztán pihen égy kicsit, s öthat perccel a rajt előtt már bemelegedett. Stuttgartban dr. Sír Józsefnek kellett volna a négyszázas részidőt bemondania. Ez két magyarázatra szoruló kérdést váltott ki belőlem. Az egyik: sikerült-e bemondania Sírnék az időt (erről különböző, ellentmondásos értesüléseim vannak), a másik: milyen nyelven közölte a másodperceket? PLACH?: Magyarul mindent értek, kb. 70 százalékos a magyar nyelvtudásom. Sir valószínűleg pontosan mérte az i- dőt, de olyan volt a lárma és a zaj, meg engem is úgy elkapott a versenyzés láza, hogy nem tudtam odafigyelni. Gondoltál-e már a világcsúcs javításra? Most már nagyon közei állsz hozzá! PLACH?: Gondoltam, de nem szívesen nyilatkozom erről. Kellemes dolog lenne, ha sikerülne. de nem lehet kiszámítani. mikor, és fölösleges hangzatos szavakat használni. Ami a közelséget illeti: az a néhány tjzedmásodperc csak látszólag közeli határ. Ott már minden energiára szükség van. Hányszor edzel naponta? PLACH?: Egyszer, de minden nap. Vasárnap is. Mialatt mások napoznak vagy fürdőnek. én edzek. Miért? Ml az, ami erre késztet? PLACH?: Szeretek futni. Elsősorban akarat kell hozzá, ötven százalék tehetség, a többi az ügy szeretete és az akarat kérdése. A leggyilkosabb táv a négyszáz méter. Megtörtént velem, hogy verseny után kifordult mindkét kezem. A szervezet minden oxigént egy helyre összpontosít, ez esetben a lábakba. A kéz és a nyak vérellátása ilyenkor csekély, ez eredményezte a kezek kifordulását. Minden oxigén a lábakban égett el. Milyenek itt Kassán a feltételek? PLACH?: Rosszak. Az országban van néhány sokkal jobb hely. Az én körülményeim szinte kökorszakbeliek. Nem gondoltál távozásra? PLACH?: Ajánlatokat kaptam, de maradok még egy i- deig. csupán azon múlik, meddig bírja a türelmem. Mire jut időd a futáson kívül? PLACH?: Semmire. Céltudatos, szívós, kitartó. Ezek nélkül a tehetség sem ér sokat. Húszéves múlt és már ismeri a világ. Olyan ember, mint Zátopek. Ez a legnagyobb záloga annak, hogy nyomdokaiba léphet. Hősiesen állja a fényképészek, filmesek, újságírók rohamait. Mosolyogva meséli, hogy Stuttgartban Carlost. a nagyszerű amerikai sprintért akarták szólásra bírni az újságírók, de Carlos kérdéssel vágott vissza: Mennyit fizetnek a nyilatkozatért? Kétszáz dollárért hajlandó vagyok megszólalni. Áz újságírók úgy rebbentek szét, mint a madárraj. Mi viszont teljesen bérmentesen kaptuk az interjút s ezért külön köszönettel tartozunk Jozef Plachynak. Szabad ideje kevés, s egy kimerítő edzés után is készségesen válaszolgatott. Reméljük, találkozunk még vele. BATTA GYÖRG? Megkérdeztük: Női táv-e az 1500? EMÍLIA OVÄDKOVÄ, Csehszlovákia és Európa egyik legjobbja: Nem szeretem ezt a távot. Nem nőknek való. Nincs feszültsége, egyszóval fölösleges. Teljes erőbedobással évente egyszer lenne szabad lefutni! Évenként kétezer kilométert is megteszek, de szórakozva, játékosan. Az erdő közepén sokkal kellemesebb futni, mint a salakon róni a köröket. Néha pedig meg- fürdünk egy-egy erdei tóban, s megfeledkezünk a fáradtságról. Persze nem fürdőruhában. A természet gyermekei vagyunk, térjünk vissza hozzá néha. Miért futok mégis ezerötszázat? A nyolcszázasra túl lassú vagyok. viszont futni és eredményeket szeretek elérni. Athénban 1500-on próbálkozom. Nem bántja, hogy végső kimerültségében a fűre rogy a célbaérés után? Ez most már ritkán fordul elő. Nem vagyok kezdő. Mindig van egy bizonyos tartalékom még a cél után is. ösztönösen nem adok ki magamból mindent. Csupán akkor teszek kivételt, ha a csapatért versenyzem, vagy a címeres mezben futok. Nekem még számít valamit a válogatottság! Otthon, este, örülök ha leülök, hogy megpihenjek. Elolvasok valamit, aztán alvás. Az atlétika nem fokozza a nőiességet, de nem is változtatja meg a nőt. Nem szabad idegalapon venni mindent, mert az tönkretesz. Az embernek be kell tartania egy bizonyos sorrendet a cselekvéseiben, rendszerességre kell magát nevelnie, és akkor minden rendben van. Azonkívül nem árt sokat aludni. A futónők általában csinos lányok egytől egyig. Nemrég mentem férjhez. Eszményi partnerem van. Amikor az 1500-at elindítják, legszívesebben nyolcszázat futnék csak. Aztán eszembe jutnak a részidők és jön a legnehezebb része a távnak: 1000—1300-ig. Feladásra is gondoltam már, de mégsem tudnék soha versenyt feladni. Ez még nem történt meg velem. Talán csak akkor fordulhatna elő, ha olyan erősek lennének az ellenfelek, hogy erkölcsileg tennének tönkre. Leginkább a gyenge ellenfelektől rettegek. Akkor az embernek egyedül kell futnia, nem szorítják meg, van ideje fölöslegesen töprengeni, azon kesereg, hogy hány méter van még hátra, nehezebben telik az idő, é* maga a verseny is nehezebb. Athénban majd meglátjuk, Addig is edzek, amennyit bírok. (s-bt) Brazília / reneszánsza? Vajon igazuk van-e a szakembereknek, akik a 2:l-es brazil győzelemmel zárult Brazília — Anglia barátságos labdarúgó- mérkőzés után határozottan megjósolták, hogy az 1970-es mexikói világbajnokságon semmi esetre sem születik európai győzelem? Sőt, még azt is hozzátették: a brazilok a legjobb úton haladnak, hogy visszaszerezzék régi dicsőségüket. A többéves viszály után úgylátszik megnyugodott a helyzet Brazíliában. Joao Saldanha kinevezése után a riói és a paulista futball között kiújult a tekintélyharc. Az újságíróból lett szövetségi kapitány azonban határozott célkitűzéseivel, keménykezű politikájával csírájában elfojtotta a viszályt. S az idén lejátszott négy brazil mérkőzés négy győzelmet hozott, ami kitűnő ütőkártya egy edző kezében. Saldanháról kinevezése után úgy beszéltek, mint „váratlan fordulatról“. Ki gondolta volna, hogy a Feolák. Moreirák hazájában végül is egy sportújságíró oldja meg az évek óta égető problémákat? Saldanha eddig arról volt híres odaát az ó- ceán túlsó partján, hogy már 1962-ben, a Chilében aratott győzelem után ki merte jelenteni a sajtó hasábjain: „Ez a győzelem a brazilok hattyúdala volt, mert a 4- 2-4 fölött eljárt az idő.“ Ezt a kijelentést akkor a legnagyobb szentségtörésnek tekintették, és a derék újságírót majdnem megkövezték. Amit megjövendölt, az 1966- ban be is következett. De ennek a gondolatnak két évig kellett érnie ahhoz, hogy rádöbbenjenek az igazára. Szóval jött Saldanha, és első intézkedése az volt, hogy bejelentette: két „stabil“ válogatottat állít össze, s a mexikói világ- bajnokságig nem kerülhet be új játékos a csapatba. Az A-csapatban pedig csak akkor játszik valaki a B-válogatottból, ha valamilyen okból kifolyólag nem állhat a csa- dés logikája ezt követeli meg tőlünk!" pat rendelkezésére az első csapat valamelyik tagja. A hadrend: 1-2-2-3-3. Hogyan magyarázza elképzeléseit a „nagyfőnök?“ „Azzal kezdtem, hogy felébresztettem a felelősségtudatot mind a 22 játékosban. Mindegyikben egyformán bízom és nekik érezniok kell ezt a bizalmat. S eszerint kell játszaniok! Eddig semmi baj. A legjobb úton haladunk. A védelemben „liberóval“ játszunk. De nem úgy, mint az európaiak. Nem egy söprögetőnk van, hanem kettő. Nem egyszerre avatkoznak közbe, hanem felváltva. Brito és Djalma Dias európai értelemben vett kitűnő atlétikai képességű, gyors helyzetfelismerésű labdarúgók. Hátul a két szélen Carlos Alberto — akit a brazil Facchettinek tartok — és Rildo — igazi szélsőkké válva beleszólnak a támadásszövésbe is. A középpálya csapatunk legerősebb része, Gerson, Piazza és Lopes kitűJ nőén megérti egymást. Piazzának olyan tüdeje van, hogy játszva futja végig a 90 percet. Olyan elegánsan szerel, hogy tanítani kellene módszereit és segít a védelemnek is. Három előretolt csatárral játszunk. Noha Pelé kilencessel játszik, ö a tizenegyes Tostaoval elől tanyázik ugyan, de a középpályát is erősíti. A számoknak a mezen nincs semmi jelentősége. Ez a csapat egészen más mint a többi, és nem titkolom, hogy védekező taktikára rendelkezik be, a középpályát ke- resztül-kasul bejátssza és ellentámadásokba csap át. Ez szerény, de praktikus megoldás. Olyan csapat, amely végre igazi sportemberekből áll. Küzdőszellemükről csak felső fokon lehet beszélni. Kemények és vége az öncélú labdamúvészkedésnek! Itt az ideje, hogy az eröfutball jusson érvényre, de nem az euröpai! Az atlétikai képességeket a praktikus játék szolgálatába akarjuk állítani. " —
