Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-08-12 / 32. szám

10 ói ifjősa^ Mikes György Felvettem a fizetésemet. A pénz itt van a bal zsebemben. Rlpi-ropi-ropogós szá-á- za-a-so-o-ok. Jókedvűen elindulok hazafelé, sej, de hazafelé! Menjek taxival? Flittyentek egy taxinak, beülök a hátsó ülésre, rágyújtok egy szivarra és... Apropó, szivar! Melyik lehet a legjobb szivar? Veszek egy doboz szivart a legfino­mabb fajtából és vacsora után rágyújtok... Apropó, vacsora! Hol lehetne jól vacsorázni? Aranypipacs. Vacak hely. Négy Asz vendéglő? Nem rossz ötlet. Eszem egy fogast vagy egy süllőt vagy egy... Azt hiszem, ott cigánybanda muzsikál... Ácsi! Egy cica. két cica, száz cica haj, megfogta az ici-pici egeret... A pénz itt van a bal zsebemben. Itt van a tőke felhalmoz­va a bal zsebemben, és én vagyok a tőkés. A tőkés hazafelé tart, kivételesen a saját lábán, mert elküldte a kocsiját... Nem kérem az autót. János, nyugodtan hazamehet, olyan tisz­ta ma a levegő, azt hiszem, nem fog ártani egy kis séta... Igenis, tekintetes úr!... Csak azt tudnám, mibe fektessem a tőkémet? Szentisten, hol van a pénz? Nyugalom, Itt van a bal zsebemben, a bal páncélszekrényemben. Nemcsak a pénz van benne, hanem rit­kaságszámba menő gépkapcsok, diplomáciai iratok: egy-két elhasznált mozijegy, átszálló és fél kiló kincset érő dohány­por Is. Vigyázni kell. Átteszem a tőkét a bal páncélszekré­nyemből a jobb páncélszekrényembe. Ami biztos, az biztos. Hej, de csinos kis cica ment el mellettem... Egy cica, két cica, száz cica, haj!... Utána menjek? Szép szeme volt, imá­dom az álmos szemű nőket. Nem megyek utána. Minek? Van álmos szemű nő Pesten... Itt a pénz a jobb zsebemben. A feleségem szerint én egy lump... Apropó, feleség! Elfeledkeztem róla. hogy odahaza vár az én kicsi feleségem! Hála istennek, boldogan élünk. Megértő asszony. Ha hazamegyek, megmondom neki: kis szi­vem, ma nem adom oda a fizetésemet. Mire ö azt fogja mon­dani: ahogy akarod, kis szivem. Megértő asszony a felesé­gem. meg fogja érteni, hogy férfi nem lehet pénz nélkül... Apropó, pénz! Beteszem a farzsebembe, ott jobb helyen van. Csak azt tudnám, mibe fektessem? Veszek magamnak egy öltönyt, néhány inget, könyveket meg ezt, meg azt... Aztán hazamegyek, és otthon szépen megvacsorázom. A házi koszt többet ér. mint a vendéglői koszt, és különben is, a Négy Asz az egy lebúj, tele van huligánokkal... Cigányzenét otthon is hallgathatok rádión... Egy cica... két cica... száz cica... Tudom már, mit fogok csinálni. Hazamegyek és megkérdem az asszonytól: akarsz, fiam, egy cipőt? Itt van rá a pénz, vedd meg! És adok neki néhány ropogós százast, mert nekem van szívem, mert én egy jő férj, gavallér férj vagyok. Akarsz egy pulóvert is? El van intézve. Odaadom a pénzt. Ami ma­rad, az az enyém. Isten ments, nem keli nekem az egész fi­zetés: egyharmad a tied, kétharmad az enyém. így igazságos. Nem vagyok és szőrös szívű kapitalista, akinek mindene a pénz. a pénz, a pénz. Én a szemébe röhögök Mammonnak, és az arcába kiáltom, hogy egy cica. két cica. száz cica. haj!... Az annyi, mint százhárom cica... Apropó, cica! Oj tervem van: a fizetésem kétharmadát adom oda a feleségemnek, és egyharmadát elteszem én. így sokkal igazságosabb. A feleségem meg fogja érteni: férfi nem maradhat pénz nélkül, férfi pénz nélkül: félkarú óriás... Tudom én nagyon jól, hogy a pénz csak gond! A mezők lilio­mának nincs pénze, és mégis boldog. A pacsirtának van pén­ze? Nincs. De gondja sincs! Nem kell beosztania a fizetését, nem kell számolgatnia, nem kell... Apropó, számolgatni! Dön­töttem: az egész fizetésemet odaadom a felesegemnek, aztán kérek egy kis zsebpénzt. Mindig ad zsebpénzt, ha nagyon kérek... Megértő asszony. Megyek hazafelé. Fáradt vagyok. Füttyentsek egy taxinak? Majd otthon. Ügy olcsóbb. . & A FOLYÖ VlZ Egy úr megérkezik a vidé- | ki szállodába és megkérdi a j portástól: — A szobában van folyó |víz? A portás ámulva néz rá. és ijedten kérdi: •• í — Bocsánot, csak nem akar ;<uraságod horgászni? JUTALMAT VÁR Pistike mindennap hazahoz az iskolából valami illetlen szót. Az apja kétségbe van esve emiatt, és egy alkalommal, amikor Pistike megint egy csúnya szót használ, azt mondja neki: — Kisfiam, ha ezt a csúnya szót többé nem használod, kapsz egy koronát. Pistike megígéri, és megkapja a koronát. Másnap haza­jön az iskolából, és ragyogó képpel jelenti. — Papa, tudok egy új szót, ezért legkevesebb két koro­nát kapok tőled. TÚL PICI Fehéréknél kislány született. Fehérnét meglátogatja egyik barátnője, és amikor megnézi a kisbabát, kezét összecsapva felkiált: — Milyen pici! — Pid, pici — feleli kedvetlenül Fehérné —, de őszintén szólva még ennyit sem -akartunk. BÖLCS TAKARÉKOSSÁG Egyik skót városban leszállították a villamos vlteldlját 2 pennyről 1 pennyre. Másnap a lakosság nagy küldöttsége je­lem meg a polgármesternél, és kérték, hogy állítsa vissza a régi vlteldlját. A polgármester nagyon elcsodálkozott, de meg­magyarázták neki: — Tetszik tudni, mi gyalog járunk, és eddig minden útnál 2 pennyt takarítottunk meg, az új tarifa szerint azonban csak 1 pennyt tudunk megtakarítani. SOK A GÁZ Pistikét vendégségbe viszik, ahol a háziasszony a vendégek kedvéért zongorázik. Pistike ott ál) mellette, és hallgatja. — Hogy tetszik? — kérdi tőle az anyja. — Elég jó — feleli Pistike, a néni pedálon lévő lábát fi­gyelve —. csak sok gázt ad. PER? ZE Kovácsék színházba készülnek. Mikor már a kapuban vannak, Kovácsné ránéz a férjére: — Lajos, csupa szőr vagy. Miért nem borotválkoztál?, — Én borotválkoztam — mondja Kovács. — Mikor? >— Amikor elkezdtél öltözködni. JŐ KÁRTYÁS A vonaton Kováccsal szem­ben két férfi ül, akikkel csak­hamar beszédbe elegyedik. Ad­dig kapacitálja őket, hogy játsszanak szolid alapon ultit, amíg végre igent mondanak. Kovács elővesz a zsebéből egy pakli mocskos, agyonját­szott kártyát, tele zsíros ujj­lenyomatokkal. és elkezd osz­tani. — Tegye el azt a mocskos kártyát — szól rá az egyik partner —. itt van nálam egy csomag új kártya, játsszunk azzal. — Oj kártyával nem ját­szom — tiltakozik Kovács —, nem vagyok én hazardőr. ALUL KEZDI Racionalizálnak a miniszté­riumban. A miniszter bizottsá­got nevez ki. Ezek a racionali­zálást a takarítónőknél és a kézbesítőknél kezdik. Egy alkalommal a miniszter észreveszi, hogy a lépcsőket sikáló asszony nem felülről le­felé, hanem alulról felfelé si­kálja a lépcsőt, és amit tisz­tára sikált, azt a lábával is­mét bepiszkítja. Felelősségre vonta, hogy miféle munka ez, mire az asszony így felelt: — Én is úgy teszek, mint a takarékossági bizottság: alul kezdem a tisztogatást. A szerelem buktatói 18. A KÖNNYŰ BOLDOGSÁG O Recept a nők meghódítására 0 A törékeny várak ke­mény meghódítói ® A női szivek gyűjtői Q Furcsa igaz­ság © Akit elkerül a siker és a boldogság. Van egy barátom, nagyok a sikerei a nőknél. Nekem semmi sem sikerül. Magya­rázzák meg. mi ennek az o- ka, és mit tegyek? Egy levélíró Felhasználjuk ezt az alkal­mat arra, hogy nemcsak a fen­ti fiatalembernek válaszolunk a kérdésére, hanem mindazok­nak. akik hasonló problémákon töprengenek. Vannak még férfiak, akik szívósan keresik a „nők meg­hódításának receptjét.“ Ne ne­vessünk. gondolkozzunk, mit is értünk azon, hogy valakinek sikere van a nőknél? Sokan ez alatt azt a képes­séget értik, hogy sikerül hamar magukra vonnlok a nők figyel­mét. Szégyenkezés nélkül le­szólitják. szellemesen szórakoz­tatják. azok valósággal gurul­nak a nevetéstől. Egyszóval, kedvelik őket a lányok. Ügy beszélnek róluk, hogy sok lány­nak csapják a szelet soknak csavarják el a fejét. Fogadá­sokat kötnek, hogy ki hódít­ja meg hamarább a lányt, ki hódít meg több lányt. És az „erődök“, a „várak“, egymás után adják meg magukat, egy­más után veszik be őket. Szin­te harc nélkül! A kevésbé si­keres barátok kékülnek, zöl- dülnek az irigységtől. És a mi „hősünk“ minden alkalom­mal előhúzza egy-egy lány fényképét a zsebéből. Szőke an­gyalkák. barna sokat ígérők mosolyognak róluk ránk. A fényképeket hanyagul odadob­ják az asztalra, rajta az aján­lás: „örökké a tiéd — Rózsi.“ Dátum, amikor ..örökké az övé lett”. De a „hősnek“ van még más trófeája is. Gyűrűk, zsebken­dők és még ennél Intimebb dol­gok. — Ezzel három hétig jártam, aztán szélnek eresztettem — mutatja az egyik képet közö­nyösen. Ha valaki nem tudná „szél­nek eresztettem“ azt jelenti, hogy megúnta. otthagyta. A mi barátunknak ugyanis nagyon modem a felfogása a szerelem­ről. barátságról és ehhez ha- sonlókröl. Barátai szórakozta­tására itt-ott felolvas a hozzá érkező levelekből egy-egy rész­letet. Mindig legalább hárman írnak neki. de a városban, a- hol katonáskodik, ott is van két „szeretője*. Ez az ő „lét­minimuma“. Mind a háromnak egyforma hangú leveleket ír. Lángoló és kemény férfias han­gú leveleket. Természetesen csakis a szerelemről Ír. Reméljük, hogy senki sem irigyll az ilyen kamasz „hódí­tókat“. Sokan közülük, mihelyt kinövik a huligánok szűk nad­rágját, hűséges férjekké vál­nak. De a „női skalpok“ igazi gyűjtői, a „női szivek hódí­tói* sokkal rafináltabbak en­nél. Nem ennyire átlátszóak. Korrektek, realisták, cinikusak ahogy a helyzet kívánja. Virág- ről-vlrágra szállnak és szé­gyenkezés nélkül „isznak más poharából“. Az önök szeme e- lőtt, mert magukon kívül min­denkit hülyének tartanak. És önök még irigylik is őket, azt hiszik, hogy ellenállhatatlanok, pedig csak a sikereik áldozatai ostobák, nem ők a zsenik. Valójában azonban egyszer minden ..Don Juan* megégeti a kezét. A kasza kőre talál, vagy ahogy nálunk mondják, eltörik a korsó. Sokszor ez a korsó­törés nagyon kegyetlen és tra­gikus. A sok könnyelmű szere­lem során aztán ráakadnak o- lyanra, akibe komolyan belesze­retnek. de az közönyösen ki­használja őket, visszaél a sze­relmükkel. De a legtöbbje ki­ég, üres ember marad egész életére. A fiatalok közt a- zonban nem egyszer akad olyan, aki nagy csalódásában a vég­leteket hajszolja, aki bosszút akar állni a nőkön, mert egyben keservesen csalódott. Egy tizennyolc éves fiú felháborodott le­veléből idézzük: „Lehet, hogy nem fognak velem egyet­érteni. de abban a pillanatban megérett bennem egy elhatá­rozás: Megálljatok lányok, majd ha leszerelek! Majd visszafize­tek mindent, magamért és mindazokért, akik úgy jártak, ahogy én. A barátaim tökéle­tesen egyetértenek velem és azt mondják, hogy ne sajnál­jak egyet sem, mind egyfor­mák...* Az a lány. akinek a levelé­ből idézünk, hasonlóról számol be. de a fiúk ellen: „Úgy volt, hogy a mi városunkba is ka­tonák jönnek. A lányok közt sokan beszélgettünk róla: Ki­tűnő lesz — mondogatták. — Rögtön elbolondltok vagy hár­mat, egye őket a frász... Ez a legszörnyűbb — folytatja a le­vélíró — és aztán csodálko­zunk. hogy rólunk lányokról, nem a legjobb a vélemény a katonák között.“ Természetesen egyetértünk ez utóbbi levél tanulságával. De az első levélíró maga sem hisz a maga igazában. Kigyó­gyul a keserűségből, csalódá­sából. és megváltozik a véle­ménye a lányokról általában, ha hozzá közelálló becsületes lányra akad, aki eltéríti hely­telen elhatározásától. Következik: A féltékeny­ségről

Next

/
Thumbnails
Contents