Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-12 / 32. szám
8 ü| r» 9 BBBPBByBW BBP HIlMBIggtmftHIWlWglttiMMiB' »■■■■■■■■■f 4UimuaniMiiiiiiuaiMMH>>»*»n 2!22f"""*r iBPBBBBBBBBBBBSBBBBBBBBaiB »fl« !■*■■■■■■ '■■■«■■■■■■■■•----- --------'■■■■■■■■■■■■■■■■■■■BBftaaHaNianafiaaeMMMftaeanMHBawBBBHtiiiarannaa mmmmmmmmrn ““—IfMMIIliMmHMIIHUHííiaiMH niGuniiiauagt«F'(>ap(i S3 fc5 J£ ea IO o —, S3 v . ®s ■ xuiniMiami 1BB9B BBBB laatiaaaoai taaaaaaHsj *aaaaaaa~i iiaaini laaeaaaa .aaaaaa ■•■■aaa< laaaaai ■ Biiiiaiin*iiiiiii»iMti(iiiaiii*M(ii ■"‘■amgiiaBiMiaatiiiiiaciKiiaiiaiiig mmiBiiiiiiiaisMMiaiaiiaiiiian« ia>iMiuai*i(aaiiiaaaiaaEaaiaaaiaa 'raaaaaetiaaaaaiaaaaiiaaaiiiEaoaaai----------------->aaaiaaias«iajr.a---------aaaaeaeaaa. ■aiaaiaaiaa aaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaeaaaaaaaaaaaBaaiBaaaaaa ____________________ 2222222222!22f2"2"B",B*B,**"B"*":!"a*Bas,ä,aa*«""9n999ci 22222522222222' "■■■■■■■■■•■■••■■■"■■■■■■■■■■aaaa«» mar« ,"**aiMaaaacaaaaaaaiaaaa> aaaa laaaaaaaaaaaaaa unoe uaaiaaaaaaaiaaa aaaj aaaaaaaaaaaaaaaa. waaa aciaaeaaaaaaaaaaav aaaaa aniBgaaBBBaaaaaaaasaiacaaa eizuRaaaaaaiaaaaaaaaaaaaaa :aiLiv«aanaBBiiaaiaaaaaaBiaa uraacaaaaaaaaaaaiBcaaaaaaia laHitsneatuiaaiaaaaaaaaataKBa •BB€BBaiB«BBaa»BuiiaaiiaBSiaBa •*- aiiif'iHaiaBiaiaaiiaBiiagafl aaaaaaaaaaBBaia». . aaaa laafaaaBaiBaaaaapaaaa naaRHnaaaaasgaaariaaaa ................. laKnaavaianaBsaaRiani iaaaaaaBBiaaauiaBaaflaaa ” iaaiBaaa|MtnM<aaiiBaj laaaatia aaaaaaaB •aaaagaa BiaaaraBk'faaaaaaL ____ ____------------------caaaaaiaaiDhaaai------------■■BBBBaOBBI iaaa!<cfEaaa! ___________ gaaaaaaaaaaaaaaaaaaiaaaai------------------------aaaaaaaaaaa — aiaai«-— a laataaasi __ laaaaaassaalVeia iiaaaaayaaiaaaat iiaaaBimamaaaaL. ___ IBBBMIlBaBBBaBBBaaBBBBBw. (Bl «■aBaBaaBBaKBaanancBeaffaiiaiB i*««RaasaaKRaB«aaHnan«KaaRKai ___ laaaBBaBBBBBBBBnBaiiBRBaaBaiRBaaiiai; iiBBaaBaaaataaaaiaaaiaaaaaavaaifaa ____________ itaataiBaaiaaaiaaaiaiaiaacBaaaBiiaaBBBaBaaBiBi ___ laaBlBaaBiKiaaaiaaaaaiaBBaiBBiaiaaiaaiaaaaaaaBiaaB ........................................... ....................................... ki n -’laaaao BBBÄP ------iaai t» ■ « a a ä aaaaaa aaa HtfMwrra aaiaoa aiakiiBDaaiaB8EBa ..«BRBSxaBaaeaaaBBiiMo _«asnBBBBBBNaBnasKna«j!3t ■aaaaaniRaaBaiaaaBBUNHBaaac ......................------..aBB^oiKBaaaaiBBiRgaaaaBBaccGcaaMBer; GNisiiuBiicj-jisanBMF.ffPiüianRr.BBcnaeaaaBaBBaauBZRSAU 'fax3tae.«:i,K*anacanaaaaafasgaaaBBaBaRftSEau.iibaa v5i?DBBB3fflBtaBOBB*mosnpiaaaBBB»aBBBaB»®raalsi_-a-!*^si VII. K: — Tizenöten vannak legalább. Szinte reménytelen volt a helyzetünk. Ha akarják, egyszerűen kiéheztetnek a sziklák között. A Kinibalu négyezer méteres csúcsa volt csak mögöttünk. Hevenyészve bekötöttük Roger karját, kissé felpofoztuk Braeest, amíg képes volt száron vezetni az öszvért. A szerencsétlen Hendon egykedvűen nézett, monokliját szorította szemgödrével és hangosan fütyült. S iettünk hegynek fel, a sziklák fedezetével. A gazemberek elszórtan, óvatosan közeledtek. Egyik oldalon nem találtunk fedezéket, mert az olajvezeték itt futott végig az ösvényen. Egyre magasabbra hátráltunk a hegyoldalban. — Oda nézz... — suttogta Pipacs. Jobbra fent, nem az úton, hanem távolabb, egy kiugró sziklán Turner állt! És mellette a görögorrú. A cinkosok! Ezeknek kellett volna feltartani bennünket az erdőben. Nem lőttek ránk. Ügyis a kezükben voltunk. Pipacs leadott feléjük egy lövést, mire gyorsan eltűntek. Egy golyó levitte a parafakalapomat. Jönnek a kutyák, vagy tizenöten, lentről. Egyszerre a barátom elnevette magát és harsányan énekelni kezdett: „Tévedtek az apuskák! Mert jött a Pipacs bácsi az ő rengeteg eszével! Trallala!... És mind elmennek oda, a- hol a kaucsuk terem!“ Azt hittem, megőrült. De nem. Hirtelen felkapott egy hatalmas sziklát és odavágta az ösvényen lefelé húzódó olajvezetékre. A félméteres állványon feszülő betoncső eltört és a rettenetes nyomás alól felszabaduló olaj, amely szinte forrponton tör fel a földből, hatalmas sugárban lövellt ki, fröcskölve, harsogva ömlött a sziklának, elárasztva az ösvényt. tét-három irtózatos ordítás hallatszott. Fejvesztetten, ugrálva menekültek, jobbra-balra ^banditák a kövek mögül. Másodpercek alatt olajpatak árasztotta el az ösvényt és akit elért, aki elcsúszott, az iszonyú halállal halt meg. Ököl és tömzsi társa már egy közeli sziklánál voltak és a menekü-' lés igen logikus útját választották: rajtunk keresztül felfelé akartak kitörni az olaj elől. De ezt csak akkor vettük észre, amikor az alkonyi homályból feltűntek előttünk. A tömzsi torkon ragadott, a földre zuhantunk és gurultunk az olaj felé. Már elsőtétedett előttem minden és ekkor egy sziklához ütöttem a fejemet. Az éles fájdalom pillanatnyi energiájával kiszakítottam a nyakamat, az ütés átrepült felettem és én egész testsúlyommal beleugrottam fejjel az arca közepébe. Ordítva zuhant hanyatt, egyenesen rá a nyitott vezetékre és a forró olaj lesodorta... Pipacs szabályszerűen bokszolt, ököllel. Az óriás el akarta kapni Pipacs egyik lábát, de ahogy lehajolt, barátom térdével az arcába rúgott, hogy az óriás egy kissé megszédült. Ijesztő nappali világosság támadt. Egy menekülő bandita tette, vagy más oka volt: meggyulladt az olaj. Kísérteties lángok lobogtak fel. Roger az öszvéren menekült felfelé Hendonnal, én siettem Pipacs segítségére, a perzselő hőségben már égtek a fák és a láng má-’ sód percenként felcsapva, fojtó füstfellegeket dobott a magasba... Pipacs ökle belecsapott a másik bandita állába, a bandita felbukott, de revolvert rántott... Nem érek oda! Pipacsnak vége! Egy lépésről leteríti... ... De ekkor Ököl mögött egy rémült arcú, csúnya ember bukkant fel és sírásra görbült szájjal, egy gyönyörű portablegéppel úgy csapta fejbe a rablót, hogy ez lecsúszott a kőről és a halál előtti rémült ordítással bukott a lángoló olajba... — Gyerünk! — lihegte Pipacs. Ide utánunk jön a tűz... F eljebb mentünk. A hegyoldalon gyorsan kapaszkodott fel a tűz, amíg a kopárabb részekhez nem ér. Siettünk. Közben besötétedett. Iszonyú, égő pokol lett odalent a völgyből... — Gyere.» — Keressünk valamerre ösvényt a másik oldalra — mondta Pipacs. — Maguk vigyázzanak Mr. Hendonra — és Braceshez fordult, megszorítva a Nagy Vadász kezét. — Ez volt az első eset, hogy ön igazi vadat terített le az írógépével. — Sajnos, uraim — felelte drámai hangon Braces —, azt hiszem, tüszős mandulagyulladást kaptam! Ne részletezzük, hogy Pipacs mit mondott, ő sokszor oly közvetlenül tárgyilagos. Az útról néhány bazalt szögellt ki. amely úgy látszik járhatóan fogta körül a hegygerincet. Erre kerestünk ösvényt, szikláról sziklára lépve. Ahol fordul a hegygerinc, hangokat hallottunk. óvatosan lopózkodtunk előre... Két ember beszélgetett a fordulón túl. Ők azok! — Meg kell akadályozni, hogy a foglyot magukkal vigyék az Olajvárosba... — suttogta az egyik hang. — De hogy akarsz ezekkel az ördögökkel...? — Én Turnert... suttogta Pipacs, azután kilépett a forduló mögötti platóra: — Mi újság, Mr. Turner? De mielőtt még Turner közölhette volna, hogy mi újság, állcsúcson vágta, hogy ez szó nélkül elterült, és a görögorrú, mielőtt még Pipacsra vethette volna magát, egy rúgást kapott tőlem, ami eltérítette az űtjá- ból, azután a revolveragyam koppant a fején. M egkötöztük őket. A sziklában tágas odú volt. Ide vittük be a két foglyot. Fent az olaj lángjai nehézkésen emelkedtek, mintha pokrócot lengetnének és nagy füstfelhőket bocsátott fel. Továbbmentünk. Az út hegynek fel vezetett. De mit csináljunk? Talán mégsem visz a csúcsig, illetve akad közben oldalösvény, amelyen át a másik lejtő felé mehetünk le. Egy óra múlva erősen lehűlt körülöttünk a levegő. Reménytelen volt az ügy. Ezer méter körül jártunk. A kristálytiszta hajnali levegőben már közelinek látszott a hóhatár és valami dörgő harsogás erősödött, ahogy mentünk: vízesés. Másztunk tovább. Ezerháromszáz méter körül lehettünk, de már a saját szavunkat sem hallottuk a víztől. Azután kibukkantunk egy hatalmas fennsíkra. Döbbenten álltunk meg. A hajnalban még félelmetesebben látszottak a lángok alattunk, a Kapuasz vízesése szédítő magasságból zuhogott közvetlen közelünkben, egy hatalmas szakadékba, siketitően dörgött és harsogott. És körül a síkon bennszülött kampongok! Cölöpkuny- hők! — Hát ez mi... Dajakok a hegyen? Bementünk a faluba. Sehol egy lélek'. Odavetett tálak, dárdák jelezték, hogy nemrégen még itt népes tábor volt. Most hol vannak? Nem tudtunk beszélni egymással, mert a vízesés robaja lehetetlenné tette. Az egyik kunyhónál Pipacs meglepetten hátralépett. Odasiettem. A kunyhóban egy ősz hajú európai feküdt gyöké-* nyen, bágyadt szeme nyitva volt és nyalogatta kiszáradt szája szélét. Hihetetlenül leromlott külsején látszott, hogy beteg. Letérdeltem melléje és a fülemet egészen a szája elé tettem. — Holliday... — suttogta. — Vizet... Megitattuk. — Nincs mit keresnünk tovább! — mondta Pipacs. — Leszállítjuk valahogy ezt a beteget az embereinkhez. Két tenyerét a fülemhez téve üvöltötte ezt. Óvatosan pokrócba csavarva vittük le Hollidayt. Lefelé köny- nyebben ment az út. Áthaladtunk a tisztáson, ahol á barlangban hagytuk foglyainkat. Pillanatnyilag jő helyen vannak, nem törődünk velük. Levittük Hollidayt a tisztásra Egy őrült és egy beteg volt velünk. Segédcsapatunk Bracesből és Rogerból állt. Boldogan láttuk, hogy a csőből már nem ömlik az olaj. A hirtelen csökkenő nyomás jelezte valahol, hogy eltört a cső és lezárták az olajvezetéket. A tűz alábbhagyott. Holliday egy pár szót beszélt nagy nehezen. Elmondtunk neki mindent, kivéve azt, hogy Hendon akit távol tartottunk tőle, szerencsétlenül járt. Bágyadtan bólintott: — Hendon okosan fogta meg... De tévedett... az ábra nem halászharcost jelent... A bennszülött jellrás szerint... a hal a süketség írásjegye... a törzs... a vízesés mellett... jóformán alig hall. Ott születnek... élnek a dübörgésben... A jel azt jelenti, hogy ......Süket daiakok“... Mikor másodszor... visszatértem... tífusz... Ez volt hát a megfejtés. Délután már nem volt láng, csak kesernyés, rossz szagú füst szállongott lomhán. Este megkíséreltük a leszállást. Láttuk, hogy lehetséges. (Folytatjuk) HELTAI JENŐ: ÄLMOKHÄZA Az 1929-ben megjelent Álmokháza egészen különleges helyet foglal el Heltai oeuvre-jében: témájában, hangjában és stílusában minden más müvétől meglepően elüt. Érdekes, furcsa főfigurája: Karmel Péter mérnök és százados, aki az első világháború pilótájaként egyszer parancs, harci feladat nélkül száll fel a szép aikonyon, levegőzni, egyedül lenni, de aztán: lövés, robbanás, s ő fél karral, rokkantán örökre elbúcsúzik a harctértől — ahogy Heltai írja: „attól a rengeteg levegőtől, amelyet a jóisten repülőgépek számára a harcterek fölé teremtett“; hazamehet, az „ő háborúja befejeződött“. Karmel, a nyugdíjazott katonatiszt új életformáját keresi a régi budapesti utcákon, gyermekkori emlékei között. Kibéreli, megveszi azt a házat — az Almokházát —, amellyel valamikor szemben laktak, s amelynek ablakai mögött édes és kegyetlen titkokat figyelt meg a gyermek; itt keresi a beteljesülést, itt véli megtalálni újra önmagát. A történet szinte szürrealisztikus koncepciója mintha már akkor, negyven évvel ezelőtt, Kafka szorongásos légkörét sejtetné. (Ara: 22.— Kcs). ÉMILE ZOLA: ÉLETÖRÖM Az Életöröm Zola Rougon-Macquart ciklusának tagja. Zola ezt a ciklusát biológiai és szociológiai vizsgálatainak szenteli, azt kutatja, hogy a környezet miképpen hat az egyén testi-lelki fejlődésére, társadalmi létére. TÖTH ÁRPÁD: Esti sugárkoszorú Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste suhant át a parkon. De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást. Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fényiett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szivembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le S lombjából felém az 6 lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek, — Egyszerre csak megfogtad a kezem, S áléit pilláim lassan felvetődtek, És éreztem; szívembe visszatér. És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek! KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Hitves Még hozzád vágyik' egyre e beteg szív és úgy követlek, mint sötét detektív, a pesti utcán, a budai lankán, kedves Ilonkám. De egyre jobban szállnak már az évek, fáradt szemünk a semmiségbe réved, és ami jön, az oly hús és komorló, mint a koporsó. Az arcodon Is feltön néha-néha a fönség és gyász reszkető árnyéka s életre buzdítasz, halálra intesz, mint ama hitves. ki kőbe vésve áll a sírok ormán egy anya fájdalmával és mogorván a sir hálószobáját nézi csendben a szeme se rebben. Mondd, mit tudsz erről mindenek tudója, nő, kinek egy a szemfedő s a pőlya, titokzatos alvőtárs, földi vágyban s a hideg ágyban. Rejtélyes, aki Immár szomorúnak mutatod arcod, húga te a búnak, beszéld el, mi az élet szörnyű titka és mi a kripta. Hitetlen én, ki senkibe se hittem, , beléd fogődzom és kérdezlek itten, hová megyünk mi, élet koszorúsa, mély szavú múzsa?, Jlfil WOLKER: Szerelmesek Kőházakban virágfüzéreket láttunk növekedni délen. Fejem mellett pihent a fejed, és szád Is ott volt az enyémen. Ma olyan nagy a holdfény. hogy sugara ölelésünk át nem tűzheti, de a nagy világ olyan kicsi ma, hogy nem tud közénk állaal. Sziréna búg a szeretők szivén, harsona zeng, a csend darabokra hasad, Ha utánad nyúlok, kialszik a fény, kezem érzi a szögletes tárgyakat. kőtárgyakat, alvadt vér rögeit... A virágokon gonosz átok. Hiszed-e, hogy kezemben a kő kivirit? Megvárod-e, míg veled átölelem a világot? (Lator László fordítása) Az Életöröm-ben Zola azt a tételt illusztrálja, amely szerint ahhoz, hogy kiemelkedjünk a mocsokból és bűnből, jónak kell lennünk. Annyi nyomorúságos helyzet és változatos egyéni bukás után ebben a kötetben a Rougon-Macquart család végre ki akar törni a megrontó környezet, a családi terheltség bűvös köréből főhőse, Pauline, egészséges testű és lelkű Ivadéka ? elátkozott családnak, s abban a fájdalmasan pessr,' mista világban, amelyben mindenki boldogtalan — ' intellektuelek még inkább, mint a többiek, hiszen v iágosabban látják a zord valót —, sorcsapások és cr lódások közt, szennyben és vérben is boldog tud le ni: a puszta élet szépsége, az eredendő életöröm élte (Ara: 29.— Kcs) MOLDVA GYÖRGY: AZ ELÁTKOZOTT HIVATAL Mivel lusta voltam ahhoz, hogy fülszöveget írjak - nem is fizetik külön —, behunyt szemmel rábökök e: részletre — melyet persze előbb gondosan kiválasztó tam: „— És mi történik abban az esetben, ha ezek a b vatalok nyíltan bevallják a mulasztásukat? Ilyen eset nincs, professzornő. A hivatal nagyr jól tudja, hogy abban a pillanatban, amikor egyetle hibáját bevallja, rögtön kiderül a többi is, és a Iá: colat törvényszerűen elvezet a hivatal létezésének tel jesen fölösleges voltához. Márpedig egy hivatal min dent beismerhet, ezt az egyet kivéve. Noch elnyomta a szivarját. — A hivatal, professzornő, mindig túlélheti azt a feladatkört, melynek betöltésére eredetileg létrehozták, és feleslegessé válásával egyenes arányban növekszik hatásköre és testületi gőgje. És ez a mi szerencsénk, professzornő." Olvassuk a könyv füljegyzetében a szellemes sorokat, melyek a könyv egészére is egyaránt érvényesek. (Ara: 8.— Kcs) 1
