Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-29 / 30. szám
Párbeszéd Kodessal \ |an KODES D: Nemrég találkoztam ItH lavorskyval, aki, mint tudtuk, edit valahol Nyugat-Németországban. Megkérdeztem, mióta teniszezik ott? Azt jelelte, hogy féléve, de azalatt az idő alatt többet teniszezett, mint gályajutása során összesen. FAmondta, hogy reggel jélnyolckor kezd és az ebédszünetei leszámítva este Hétig játszik. Megrémített ez a rabszolgasors, s megérdek- lödtem, hogyan lehet mindezt kibírni? Janor- skQ, a férfiak csoportiának az a tagla, aki soha, semmilyen körülmények között sem panaszkodik, így válaszolt: Tudod, a teniszpályáról a városi templom tornyára látok. Az óra tlzenötpereenként üt, s ahogy zenél a szerkezete, mindig azt mondogatom magamban: Megint három márka csúszott a zsebembe! Mikor mindezt elmondta, arra gondoltam, hogy a teniszező öregsége kegyetlen és sivár. Mit szól ön ehhez? KODES: Borzalmas, egyszerűen borzalmas. D: Akkor hát forduljunk vissza a teniszező fiatalkorához — és kérdezzük meg: mindig szívesen teniszezik? KODES: Igen — csak néha nem. D: Mikor nem? KODES: Ha ki vagyok merülve. D: Valami nehéz torna után? KODES: Akkor három napig még az ütőt sem kívánom látni. D: Van még más eset is? KODES: Ha nem megy a táték, akkor Is undorodom a tenisztől. D: Megtörténik, hogy egy verseny közben nem akaródzik? KODES: Ott nem, mert ott vagy kinyírnak, és akkor mese nincs, úgyis menni kell, vagy én nyírom ki sorba az ellenfeleimet, és akkor egyre Jobb a hangulatom, mert iönnek a lobbak. D: Jobb ellenfelek ellen szívesebben játszik? KODES: Természetesen. 0. Mindig? KODES: Mindig. A gyengék ellen sihasem élvezem a játékot. D: Ez azt jelenti, hogy szívesen játszik olyan meccset is, amelyben szinte biztos, hogy vereséget szenved? KODES: Igen. Ha 40:60 a vereségem valószínűsége, boldog vagyok. D: És ha 10:90? KODES: Akkor még boldogabb, mert akkor még többet tanulhatok. D: Egy vereségre álló találkozót nem hagyna ott legszívesebben még a befejezés előtt? KODES: Még sohasem tettem Ilyesmit, de sokszor fohászkodom magamban: Bár már vége lennel D: Fél némelyik meccstől? KODES: Mindenki fél. Minél jobb a teniszező, annál gyorsabban levetkezi félelmét. D: A csapatküzdelmet vagy az egyéni versenyt szereti jobban? KODES: Az egyénit. A csapatversenyben több az Izgalom. D. Ml fáj jobban? Mások kritikája vagy a lelki- ismeret furdalásai? KODES: Ha row a hargulatom, minden duplán fáj. D: Megt* é-t-e már, hogy az ellenfél kivédi legveszélyesebb labdáit ts, és nincs több fegyvere? KODES: |ó a fonákom, s ha megy a játék, még nem fordult elő, hogy ne üljön be. Ha viszont nem megy... D: ön látja a saját fejlődését? KODES: Mindenki látja, én nem veszek észre semmit. D: De azért valamit csak észrevesz? KODES: Többet bírok fizikailag és nyugodtabb vagyok. (A beszélgetősbe j. Skála fényképész szól bele). S: Drobnfj azt állítja Ködeiről, hogy a szerváit kell tökéletesítenie, s akkor világmárka. KODES: Gyakorolom Is, de egyelőre nincs eredmény. Például beállítok a pálya túlsó sarkába egy cipőpasztás dobozkát, s néha ötből négyszer eltalálom a szervámmal, néha meg egyszer sem — harmincból. D: P.zek szerint technikai fogyatékosságai vannak? KODES- Bizonyára. Például gyengén megy a tenyereskapás ütés. de ha megy a játék, azzal sincsenek bajok. D: És ha nem megy? KODES- Akkor marad a fonák, az nem hagy cserben soha. D: És most — miért dicséri annyira pszichikai kiegyensúlyozottságát? KODES: Azért, mert megismertem őket. D: Kiket? KODES: A csillagokat. D: És ez olyan fontos? KODES: A legfontosabb. Muszáj velük együtt az öltözőben ülni, tréfálkozni, beszélgetni, rá kell jönni, hogy ők is emberek, olyanok, mint én, hogy éppen úgy reszketnek mint én, mert a nehéz találkozók előtt ők is remegnek. Min denk: remeg. Látná csak Lavert, amikor az öltözőben a wimbledoni negyeddöntőre készü lődik! Aki mindezt nem látja saját szemével, sohasem veri meg őket. Jöhet egy ismeretlen, jőledzett fiú, aki mindent tud, s mégis úgy leég, mint a papír. Lehetetlen, hogy a földkerekség öt-hat legnagyobb versenyét megnyerje az, aki előzőleg — éveken át — nem szenvedett ezektől a sztároktól vereséget. Az újak, a mostani nagyágyúk annak idején ügy futottak ki Laverrel együtt a salakra Wimbledonban, mint a tanoncok. D: A játékosok alakítják ki maguk körül ezt a sajátos atmoszférát? KODES: Nem mondanám — az magától alakul ki, már a nevek is elködösítik az embert, megérkezik az ember és ott látja szöszmötölni Newcombet, amott Laver iszik valami szörpöt, Rosewall sétálgat — a vtlághírességek egész raja veszi körül az embert, s már attól begyullad. D: Van-e olyan ütése, amit senki sem tud lobban a világon? KODES: Talán a keresztfonák, csakhogy... D: Miféle csakhogy? KODES: Már mindenki olvasta. D: Mi az, hogy olvasta? KODES: Eleinte senki sem tudta kivédeni, mert nem várta. Ma már megtanultak felkészülni rá, megelőzni, helyezkedni. A salak körül állók azt mondlák erre, Kode? megállt a fejlődésben. A fenét álltam meg! Az ellenfelek lesték el fortélyaimat. Ez történt a Zednlk-féle adogatással Is. D: Mit szeretne teniszezőt pályája folyamán elérni? KODES: Ha rááldozom a fiatalságom, a hat nagy torna valamelyikét meg kellene nyernem, nem gondolja? D: Igen, gondoltam rá. KODES: Azonkívül nagyon örülnék, ha egyszer bejutnák a Davis Kupa döntőjébe. Vannak esélyeink. Az ember mindig többet akar. D: Uralkodik magán? KODES: Ha hideg zuhanyt kapok, elgondolkodom. D: Skobla valaha meghatározta az eszményi súlylökő körvonalait: legalább 195 cm magas legyen, és 120 kiló súlyú. Van eszményt teniszező-alkat? KODES: A súly és a magasság nem játszanak döntő szerepet. A legjobbak között akad nyúlánk és pöttöm Is. Laver például nálam Is alacsonyabb. D: De valamiben csak kell lennie döntő különbségnek!? KODES: Hogyne! A fejben. A szívben, amely kibír minden vereséget, átsegít minden akadályon. D: Tehát a szívós akarat, a meg nem torpanás? KODES: Én megnyertem a diákbajnokságot, az Ifit, a juniort, itthon megvertem mindenkit, megnyertem a felnőtt bajnokságot, aztán elutaztam az első nemzetközi tornára és rájöttem, hogy semmit sem tudok. Ogy játszottak ve/ lem, ahogy akartak. D: Ezek szerint a teniszező a macskához hasonlatos. Szívós, elnyühetetlen, agyonverhetetlen. KODES: Nézze, Newcombe ellen kétszer vezettem az utolsó szettben 4:l-re. Ilyen állásnál általában mindenki összeroppan, egyszerű hibákat vét, veszít. Szépen készül a kivégzésre. Ez az ausztrál nem rontott semmit, és győzött. Érti ezt? D: Nem. De azt elhiszem és megértem, hogy ön magánkívül volt? KODES: Még egyszer-kétszer elpáhol, de aztán már én jövök sorra! D- És ériem azt is. hogy az ember, aki huszonhárom esztendős, mint ön, és ilyen tisztán józanul látta n dolgokat, egyszer sorra kerül, eljön az ő ideje is. Minden iát Kode* úri J. DIETL -s -btDopping? Ez az amerikai versenyző nemsokára rajthoz áll. és nekivág a halállal szegélyezett útnak. Most valószínűleg nem gondol semmire, ami összefüggne a versennyel, és ha egészen őszinték a- karunk lenni, elárulhatjuk, hogy még azt is sejtjük, mi az, ami megfordul fejében e szép színésznő láttán. Néhány egészen meszesagyú öregúr pedig máris paragrafusokon töri a fejét; a doppingról szőlő szabályzatban mindeddig az áll, hogy vegyi összetételű szerek használata nevezhető csak doppingnak versenyzés előtt vagy közben. Ez a leányzó viszont sem tabletta, sem folyadék, Mégis doppingszer, mégis van doppingoló hatása. Vajon mikor lép életbe az eltiltó, újabb szabályzat? -bt* Az Új Ifjúság sportrovatának AUTOGRAM-MŰZEUMA: Dékány Ferenc
