Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-22 / 29. szám
KUBIl ANDRÁS: Caligula lova A küldöttség szónoka előlépett. — Kedves elnök kartársi Ml a szövetkeze* megrökönyödött dolgozóinak képviseletében kérdezzük ön tél: miért neveztette ki hozzánk főkönyvelőnek az unokaöccsét, aki annyit sem ért a könyvvitelhez, mint Caligula lova a szenátorsághoz? A Mikromelő kisipari termelőszövetkezet elnöke felállt az íróasztala mögül, és egyszerre nézett farkasszemet a depu- táclő mindhárom tagiéval. — Álljon meg a menet! — mondta. — Először is Szkafander Győző nem az unokaöcsém, hanem csak a keresztfiam. Másodszor: mire alapozzák, hogy nem ért a könyveléshez? Harmadszor: ki az a Caligula lova. és ml köze neki ehhez az ügyhöz? A küldöttség szónoka finoman elmosolyodott. — Tudomásul vesszük a helyreigazítást, miszerint a főkönyvelő kartárs önnek nem unokaöccse, csak a keresztfia. Azt állításunkat, hogy nem ért a könyveléshez, arra alapozzuk, hogy egyáltalán nem ért hozzá. Végezetül pedig közlöm, hogy Caligula római császár volt. aki a keresztlovát, akarom mondani a kedvenc lovát szenátornak nevezte ki. — Ez érdekes — mondta az elnök elgondolkozva. — Hogy hívták azt a pacit? — Már elfelejtettem — feite a küldöttség szőnoka. — fontos ez? Csak példaként említettem. Összehasonlításul. Mondhattam volna, hogy Szkafander kartárs annyit ért a könyveléshez, mint hajdú a haranqőntéshez vagy mint tyúk az ábécéhez. Az értelme ugyanaz. Az elnök a fejét rázta. — Mondhatta volna, de nem mondta. Maga a szövetkezet dolgozóinak a nevében Caligula lovát mondt.9. Azt állította, hogy az új főkönyvelő annyit sem ért a könyvvitelhez, mint Caligula lova a szenátorsághoz. Nem én vetettem fel a lovat, hanem maga. Akkor csak maradjunk ennél a témánál. El tudta látni az a 16 a szenátorsággal Járó hivatali teendőket? A küldöttség tagjai zavartan néztek egymásra. — Kérem — szólalt meg végül a vezérszónok —, biztosra vehető, hogy a szóban forgó lép képtelen volt a szenátort munkakör ellátására. Csakúgy, mint Szkafander elvtárs. — Igen — helyeselt az elnök —. ez valószínűnek látszik Sőt, feltehető, hogy a képzettebb rómaiak ezzel már a ló beiktatásakor is tisztában voltak. Mit tettek ellene? — Tudtommal semmit. Ki mert volna ellenkezni a római birodalom császárával, még ha nyilvánvaló esztelenséget követ is el?! Kivégeztette volna nyomban a vakmerőt! — Helyben vagyunk! — kopogott ceruzájával az elnök. — Azért ragaszkodtam ehhez a lóhoz, hogy világossá váljék maguk előtt: mennyivel demokratlkusabban vezetem én a gondjaimra bízott szövetkezetét, mint Caligula a római birodalmat! ő egy lovat nevezett ki szenátornak, de olyan légkört teremtett maga körül, hogy senki sem emelhette fel tiltakozó szavát. Én egy embert neveztem ki főkönyvelőnek, és a dolgozók nyíltan kifejezésre juttathatják nemtetszésüket. Nyíltan, bátran, szabadon. így van? — így — bólintott elégedetten a küldöttség. — Feltételezik rólam, hogy lefejeztetek bárkit is e küldöttség tagjai közül, amiért tolmácsolták a tömegek véleményét? — Ugyan! — nevetett a küldöttség. — Hát akkor — mondta az elnök — rendben is volnánk. Nem tartom fel tovább magukat. — És Szkafander? — kérdezte a küldöttség szőnoka? — Vele mi lesz? — Ml lenne? — nézett rá csodálkozva az elnök. — Marad! 0P ‘á.„--C. - - -• V- K"’# JÖ TANÁCS Kovácsné bemegy egy üzletbe, lerámoltatja a polcokról az összes pizsamát, nyakkendőt és nadrágtartót, egy fél óráig turkál közöt tűk, aztán Így szól: — Hát kérem, lehet, hogy nem Is fogom Itt megtalál ni azt, amit keresek. A fér jemnek születésnapja lesz és én szeretném őt meglepni valamivel, ami nem kerül sokba. A segéd most már elveszti a türelmét. — Van egy kitűnő ötle tem, asszonyom — mondia. — ami meglepetés, és nem kerül sokba. Tessék otthon az előszobaajtó mögé bútni és ha a kedves férje haza jön, ugorjon elő, és kiáltsa el magát hangosan: Búb!. AZ MÁS Kovács hirtelen rosszul lesz. hazamegy, ágyba fék szik, és miután halálsejtel mei vannank, magához hí vatja legjobb barátját, Sza bőt. — Nézd, kérlek, úgy érzem. hogy meg fogok halni. Én egy vallomással tartozom neked. Évek óta viszonyom van a feleségeddel. — Tudok róla. — És a nagyobbik lányod tőlem van. — Tudom. — És a kisebbik fiad Is tulajdonképpen az enyém. — Tudom. — És azonkívül ott csaptalak be, ahol tudtalak. — Azt Is tudom. — Hát ha mindezt tudtad — csodálkozik Kovács, — hogy lehet az, hogy nem tettél ellene semmit? — Ne rágódj ezen — mondja gyöngéden Szabó —. hát mit gondolsz, ki mérgezett meg? FÖLÖSLEGES Párbeszéd a vadnyugati saloonban: — Joe, te gazember, mit nézel bele a kártyámba? — Kell Is nekem belenézni a kártyádbaI Hiszen én osztottam. PERSZE Pistikére rászól a mamája: — Ejnye, Pistike, miért á- sítsz olyan csúnyán! Ha én ásítok, a kezem a szám e- lé teszem. Tudod-e miért csinálom ezt? — Hogy ki ne essen a fogsorod. AHOGY VESSZÜK A hetvenéves Kovács azt kérdezi egy húszéves lánytól: — Mondja kedves, végig tudná élni az életét egy hetvenéves emberrel? A leányka rövid gondolkodás után Így felel: — Az enyémet nem, de az övét igen. NEM BAJ A professzor felesége i- jedten rohan be a férje dolgozószobájába: — Rettenetes, Pistike megitta a tintát. — Annyi baj legyen, majd veszek neki egy golyóstollat. CSAK?! Az étterem vezetője észreveszi, hogy egy vendég izgatott hangon tárgyal a főpincérrel. Mikor a vendég elment. megkérdezi a főpincér- től: — Mit mondott magának az az ember? — Azt mondta, hogy disz- nóság, micsoda uzsoraárak vannak nálunk, és nem érti, hogy van képünk húsz koronát elkérni egy adag kozmás babért. A vezető megkönnyebbül: — Csak ezt mondta? Már azt hittem, hogy panaszkodott! í j IC ■ ■ A szerelem buktatói 15. AMI NEM SZERELEM Szerelem avagy Ismeretség © Szerelem az első pillantásra © A viszonzatlan szerelem @ Korai szakítás © Végződhet boldogan az első szerelem? Ismét levéllel kezdjük: „Az, hogy valaki valakinek tetszik. nem elegendő a boldog házassághoz. Előfordul, hogy az ember boldogtalan, mert őszinte szerelmét nem viszonozzák. Ahhoz, hogy az ember megítélhesse, boldog lesz-e a partnerével, idő kell. A közvetlen és bizalmas kapcsolatot, amely nélkül nem lehet mindkét fél boldog, csak közös és türelmes erőfeszítésekkel lehet megteremteni. És az idő, a nehézségek, amelyeket közösen leküz- denek (távolság, anyagi gondok, szülők bizalmatlansága) szintén hozzájárulnak a harmonikus kapcsolatok kialakulásához". Már beszéltünk róla, hogy a barátság és a szerelem megszületéséhez Idő kell; közüs élmények szükségesek, hogy egymást alaposan megismerhessük. Sok fiatal azonban az ellenkezőjéről tesz tanúságot, hangsúlyozva, hogy a szerelem megszületéséhez elegendő egyetlen pillanat. Érvük a régi: „Szerelem az első pillantásra“. Két ember, aki először találkozik az életben, fellángol a szerelemtől. aztán együtt járnak, összeházasodnak és boldogan élnek. / Most hagyjuk az olcső leányregényeket. amelyek hemzsegnek az ilyen „szerelmektől“. Léteznek valóban ilyen szerelmek. amelyek igy kezdődnek és Így végződnek? Léteznek! Habár korántsem olyan gyakoriak, mint a filmekben, de vannak Ilyenek Is. Minden szerelem elkezdődik valahogy. Némelyik szinte észrevétlenül, tokről-fokra bontakozik ki a hosszú idő óta tartó barátságból. Van azonban olyan Is, amely hirtelen érzelmi fellángolásből születik. Ebben az esetben is bekövetkezik a kölcsönös ismerkedés időszaka, amikor a partnerek egymáshoz Igazítják életfelfogásukat. Enélkül ugyanis az egész kapcsolat pillanatnyi fellángolás maradna. Amint tudjuk, a fellángolás pillanatnyi, erős érzelmi jelenség. Vannak azonban emberek, akik minden szerencsétlenségüket ennek a pillanatnyi fellángolásnak köszönhetik, mert összetévesztik a szerelemmel. Nevetséges helyzetbe kerülnek, mert csak ritkán talál viszonzásra fellángolásuk, tanácstalanok és boldogtalanok, hamar elkeserednek, lemondanak a türelmes rokonszenv - ébresztés szükségességéről. Sok esetben azonban az érzelmi fellángolás visszhangra talál és a másik félben Is felébred a szerelem. Mindenesetre ilyenkor sok múlik a szívós kitartáson. Bizony sokkal több fiatal lehetne boldog, ha eléggé türelmes és kitartó maradna. ha az első csalódás nem törné le. Vannak azonban olyan fiatalok is, akik a partner megnyerésében nagyon kitartóak, de ha elérték céljukat, megváltoznak. Ügy váltogatják az udvarlóikat, tnenyasz- szonyaikat, mint rendes ember az ingét. Mennyi szerencsétlenség és boldogtalanság okozói az ilyenek! Nem minden gyors szakítás mögött lapul azonban könnyelműség. Apró sértődöttség és keményfeju- ség is okozója lehet. Esetleg rágalomnak. pletykának ülnek fel. Az ilyen fiatalok aztán egész életükben bánhatják, hogy nem voltak elég szívósak, hogy nem tudtak harcolni a boldogságukért. Apróságon összeveszni, könnyelműen szakítani, ostobaság. Sem barátságot, sem a szerelmet nem kapjuk ingyen az élettől. Meg kell szolgálni. Előfordul azonban, hogy a gyors fellángolásból nem születik Igazi szerelem. Egyik vagy másik partner lassan rájön, hogy nem valók egymáshoz és az érérzelmi fellángolás lassan kialszik. Ilyen esetben aztán erkölcsi és becsületbeli kötelességük a másiknak őszintén megváltani az igazat. Ismételjük: őszintén! Nem cinikusan, fölényesen, durván. Ugyanis éppen az ilyen helyzetekben mutatkozik meg az ember valódi énje, jelleme. A durva ember: durván szakít, a fölényes: mosollyal az ajkán és a cinikus: megvető fintorral az arcán. A szakítás ízléstelen jelenetei, a veszekedés, a sértegetés, a hisztérikus rohamok mind-mind feleslegesek. Az igaz emberek még a fájdalmas pillanatokban is képesek megőrizni emberi mivoltukat. Ha rá is jönnek, hogy a másik nem szereti őket, akkor is barátságosan viselkednek vele szemben, hiszen sok szép pillanatot köszönhetnek neki. A szakítás pillanatában nem szabad megsérteni a partnerünket, barátságos megértést kell tanúsítani fájdalmával szemben. Sok múlik ezen. A durva, cinikus ember olyan elkeseredésbe, kétségbeesésbe űzheti volt partnerét, szerelmesét, hogy az a legszörnyübb cselekedetre Is képes. Hányán lettek öngyilkosok és hányán gyilkolták meg egymást, mert nem tudtak emberségesen szakítani. Ilyen szakítás legtöbbször az első szerelem végén szokott bekövetkezni. amikor az ember érzelmei még hevesek. Következik: A boldogtalan szerelmesek
