Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-22 / 29. szám
X 8 új Mdes József S orra bemutatott mindannyiunkat. Irving Walking nevére a kutatö elcsodálkozott: — A nagy író! —■ Hogyne — felelte Pipacs. — Mr. Turner!... — kérdezte remegve Lilian, és két kezével szinte görcsösen kapaszkodott a kutató karjába —, mondja... mi van? Megtalálta a nyomát? — Sajnos, csak negatívumot mondhatok — válaszolta Turner sajnálkozó mozdulattal. — Miss Heldon — szólt erélyesen Pipacs ön most a szobájába megy, felfrissíti magát, átöltözködik és visszajön vacsorázni. Százhuszas tempóban nem lehet expedíciót vezetni. — Igaza van. Mindenben szót fogadok. — Gyorsan elment ■ Hotel ..Oil Palace“ előcsarnokába. A bennszülöttek utánavitték a poggyászokat és Mr. Bracest teljesen összecsuklott állapotban. Roger zárta be a gyászmenetet. — No, most mondja — kezdte Pipacs és felhajtott egy pohár pálinkát —, meghalt az az ember? — Azt hiszem... — felelte tétovázva Turner. — Miss Li- llannak nem kell szólni, amíg nem bizonyos. Végigjártam a partot. A Mangaszér-szorosnél nyoma veszett. Arra tűnt el Holliday Is... — És hol tűnt el maga? — kérdezte Pipacs. — Mert maga is eltűnt. — Két nap előtt tértem vissza Pontianakból. Még ott is érdeklődtem... Húszadikán érkeztem és máig összesen három hetet a két kutató nyomában töltöttem. Uraim, jobb ha visszafordulnak. Én holnap utazom Bandjermaslnba és onnan haza. Egyedül maradtam a teraszon. Egy repülőkutya zúgott ei a • fülem mellett és fojtogatóan súlyos volt a mozdulatlan, pinceszagú, langyos éjszaka. Egy boy sietett ki a hotelból, kosárral. — Halló, öcsém — intettem oda. — Mondd csak, mikor érkezett ez a bajuszos lord a szállóba? — Húszadikán, uram. — Azt tudom De azután ismét elment... A boy csodálkozott: — Nem ment el. Azóta mindig itt van lord Turner. 2. A lord egy csirkefogó! •— mondta Pipacs, mert az ő szobájában voltunk, — Valami csirkefogás történt és ez benne van. Ha kiderül, leütöm a derekát egy kocsirúddal. Ezt írói szavamra mondom. — Meg kell tudni, hogy mi van a füle mögött. — Nagyon helyes. Azonnal felkeressük — mondta Pipacs és máris levette kiskabát.ját. — Gyere! — Szó sincs róla. Hanem... — Elakadtam. Amint lenéztem az ablakon, Turnert láttam kisurranni a hotelból. Egy másodperc és eltűnt a csendőrségi épület irányában. — Várj!... mondtam Pipacsnak és kiléptem az ablakon. Gyorsan lenéztem. Óvatosan lopóztam fától fáig. Ott van... A tengerpartra megy... Eloldozott egy csónakot és csendben evezett. Veszélyes kísérlet az őserdő mentén, éjszaka gyalog járni, de nem volt más választásom. A dzsungel árnya eltakart. Követtem. Már nagyon messze jártunk az Olajvárostól, amikor Turner kievezett a ködből és partot ért. Miután kikötötte a csónakot, elindult gyalog és nekivágott a dzsungelnek. Egy elefántcsapáson folytatta az utat. A sötét dzsungelben annyi nesz. kopácsolás, rikoltás hallatszik, hogy nyugodtan követhettem. Ojabb félóra múltán már láthattam a célt. Távol, égy álló fénypont. A dzsungelbe még nem húzódott be a hajnal. Sötét éjszaka borult a sűrű fák közé. Az őserdő tisztásán kis kalyiba állt. Csendben az ablakhoz mentem. Ketten voltak a helyiségben. Turner és egy magas, markánsarcú ember, klasszikus görög orral. Sajnos, a beszélgetés elejét nem hallottam. A gyors szóváltásból Ítélve ismét «1 akartak búcsúzni. — A lányt... — mondta a másik. — El kell különíteni tőlük és biztos helyre vinni. — De ha ezek az alakok itt elkezdenek szaglászni... Mire ők valami nyomra bukkannak, addig ml mindent elintéztünk! Három-négy nap kell mindössze! — És ha eljutnak, a Landak-törzshöz? Elszánt alakoknak látszanak. Elhozzák onnan valahogy a foglyot és idő előtt tisztázzák a Hendon-üpyet? — Nem tudnak a Landak-törzsről Elsősorban ide kell hozni1 hozzám a lányt, akkor nem lehet baj! Most azonnal menj vissza, hogy ne kelts gyanút,.. Még bizonyára tovább is beszéltek, de én siettem yissza. Fél órával megelőztem Turnert. Pipacs még a szobában várt. Az igaz, hogy elaludt közben, de teljesen felöltözve, csizmástól feküdt az ágyamon. — Megvan Hendon! — Hol hagytad? ■— ugrott fel riadtan. — Nincs nálam, te 16! Követtem azt a gazembert. Több órányira innen partraszállt. Utána lopództam. Bement az őserdőbe. Kihallgattam egy beszélgetést: ö a föbűnös. — Elástad? Elmondtam mindent Pipacsnak. Sokáig járt fel és alá csám- pás lábain imbolyogva és mélyen elmerülve. Végül megszólalt: — Még ma elindulunk és megkeressük ezeket a Landak-be- törőket. Onnan elhozzuk Hendont. A lány itt marad. Hatodik fejezet L M iss Lilian eleinte mindenáron velünk akart jönni. Miután nem világosítottuk fel az őserdőben dologról, nagyon óvatosan kellett eljárnunk. Kijelentettük, hogy visszafordulunk, ha nem fogad mindenben szót. Biztosítottuk arról, hogy az apja él és ei fogjuk hozni. De kénytelenek vagyunk ’a csendörség védelme alá helyezni. Engedelmeskednie kell, ha nem akarja az apja életét kockáztatni. Ez hatott. — Minden úgy lesz. ahogy mondják — felelte Miss Lilian, miután egyedül maradtunk, mert Pipacs felsietett az emeletre, hogy tehurcolja a Nagy Vadászt, aki érthető okoknál fogva vonakodott nyeregbe ülni, és követelte, hogy olyan járművet szerezzünk, amelyen hason fekve mehet tovább. — Bízzon bennem. Lillan — mondtam egészen iperészen a keresztnevén szólítva. És mélyen a szemébe néztem. — Állsz és bámulsz Itt, mint egy bivaly, ahelyett, hogy beleütnéd az orrodat a munkába? — ordította az író, a bennszülöttek közül, akik öszvérre rakták a poggyászt. Segítettem elrendezni a kis expedíciót. Azután beszéltünk a csendőrtlszttel, akinek megmondtam, hogy a hölgy, aki Itt marad a szállóban, veszélyes helyzetbe került. El akarják majd rabolni, és ha így lesz, azt a világ valamennyi lapja megírja. 'A csendőr biztosított, hogy éjjel-nappal Libanon lesz a laktanya szeme. Turner jött most elő. lovon, útrakészen. — Én. sajnos, eredménytelenül indulok vissza. Remélem, maguknak jól fog végződni az útjuk! — Attól függ kire nézve — mondta az Író. Turner elnyargalt Bandjermasin felé. Azután elindultunk mi Is A* egyik ablakból kis. fehér kéz integetett Nemsokára fúrótornyokhoz értünk. Pipacs remélte, hogy itt a bennszülött kulik talán tudnak valamit a Landak törzsről és Mr Braces végre orvost talál, mert határozottan állította, hofj.v leprás lett és e súlyos betegség ellen Pipacs oldalbökései eredményteleneknek bizonyultak. Nem is kellett sokat kérdezősködni. Sokan tudtak a Landak törzsről és az európai mérnök segítségéve) a kulik útmutatása alapján pontos térképet rajzoltak. A törzs bizony mélyen bent van az őserdőben, a négyezer méteres, zord Kl- nibalu-hegység közelében, és ha Itt az elefántcsapáson a Kapuasz-folyólg mennek, észak felé, a part mentén megtalálják majd a törzset. Miután kiderült, hogy Mr. Bracesnek nincs leprája, mindössze rühes lett, a fúrőteíep orvosa bekente őt egy igen rossz Szagú, fekete kenőccsel és folytattuk Utunkat. (Folytatjuk) KOSZONTIÜK 01 MADÁCH-DlIASAINKAT! ACÉL! Mikor ezek a sorok íródnak már csak néhány őrá választja el Armstrongot, Aldrint és Collinsot attól a pillanattól, amikor az őrá percmutatőja visszafelé számolva OO.O0-ra ugrik és a hatalmas Saturn-5 rakéta az Apollóit űrhajóval elindul a Hold felé. Csak néhány nap és olyan eseménynek leszünk szemtanúi, amelyhez hasonló talán csak Amerika felfedezése volt. Az ember legyőzi a vonzóerő hatalmát, az űr veszélyeit és viszontagságait és elhagyja az anyafőidet, az emberiség bölcsőiét, hogy lába egy másik égitesten pihenjen meg. Néhány évtizeddel ezelőtt csak a fantaszták agyában és az előrelátó tudósok reményében élt — bizonytalan körvonalakban. Ma, 1969 Július 10-án valósággá vált. Mire ezek a sorok az olvasóhoz kerülnek az űrhajó, ha küldetését sikerült megvalósítania, útban lesz visz- sza a Föld felé. Nem vagyunk merészek, ha azt állniuk, hogy az emberi értelem nagyszerű teljesítménye egy új korszakot nyit az emberiség történelmében. Az ember áttörte bolygójának határát és kilépett, a szó szoros értelmében kilépett a világmindenségbe. .Sok sikert és szerencsés visszatérést! A parancsnoki modul leválik a rakéta második fokozatáról. 1969. július 15-én a CSE- MADOK üléstermében kedves ünnepség keretében került kiosztásra az idei MADÁCH IMRE IRODALMI DÍJ. Az ünnepélyes díjkiosztáson Bébi Tibor, a bíráló bizottság elnöke rövid beszédben ismertette a megjelentekkel a bizottság munkáját és a hozott döntéseket. A bíráló bizottság az -a- lébbi, tavaly megjelent irodalmi alkotásokat jutalmazta Madách-díjjal. KÖLTÉSZETBEN: ® Zs. Nagy Lajos — Tériszony PRÓZÁBAN: # Mács József — Adósságtörlesztés ESSZÉ-IRODALOMBAN! ® Csands Sándor — Első » nemzedék Lapunk szerkesztőségi kollektívája nevében, valamint lapunk saéles olvasótábora nevébeni szeretette! gratulálunk az új Madách- dijasoknak! Csanda Sándor Zs. Nagy Lajos
