Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-22 / 29. szám

X 8 új Mdes József S orra bemutatott mindannyiunkat. Irving Walking ne­vére a kutatö elcsodálkozott: — A nagy író! —■ Hogyne — felelte Pipacs. — Mr. Turner!... — kérdezte remegve Lilian, és két kezé­vel szinte görcsösen kapaszkodott a kutató karjába —, mond­ja... mi van? Megtalálta a nyomát? — Sajnos, csak negatívumot mondhatok — válaszolta Turner sajnálkozó mozdulattal. — Miss Heldon — szólt erélyesen Pipacs ön most a szobájába megy, felfrissíti magát, átöltözködik és visszajön vacsorázni. Százhuszas tempóban nem lehet expedíciót ve­zetni. — Igaza van. Mindenben szót fogadok. — Gyorsan elment ■ Hotel ..Oil Palace“ előcsarnokába. A bennszülöttek utána­vitték a poggyászokat és Mr. Bracest teljesen összecsuklott állapotban. Roger zárta be a gyászmenetet. — No, most mondja — kezdte Pipacs és felhajtott egy pohár pálinkát —, meghalt az az ember? — Azt hiszem... — felelte tétovázva Turner. — Miss Li- llannak nem kell szólni, amíg nem bizonyos. Végigjártam a partot. A Mangaszér-szorosnél nyoma veszett. Arra tűnt el Holliday Is... — És hol tűnt el maga? — kérdezte Pipacs. — Mert maga is eltűnt. — Két nap előtt tértem vissza Pontianakból. Még ott is érdeklődtem... Húszadikán érkeztem és máig összesen három hetet a két kutató nyomában töltöttem. Uraim, jobb ha visszafordulnak. Én holnap utazom Bandjermaslnba és onnan haza. Egyedül maradtam a teraszon. Egy repülőkutya zúgott ei a • fülem mellett és fojtogatóan súlyos volt a mozdulatlan, pinceszagú, langyos éjszaka. Egy boy sietett ki a hotelból, kosárral. — Halló, öcsém — intettem oda. — Mondd csak, mikor ér­kezett ez a bajuszos lord a szállóba? — Húszadikán, uram. — Azt tudom De azután ismét elment... A boy csodálkozott: — Nem ment el. Azóta mindig itt van lord Turner. 2. A lord egy csirkefogó! •— mondta Pipacs, mert az ő szobájában voltunk, — Valami csirkefogás történt és ez benne van. Ha kiderül, leütöm a derekát egy kocsirúddal. Ezt írói szavamra mondom. — Meg kell tudni, hogy mi van a füle mögött. — Nagyon helyes. Azonnal felkeressük — mondta Pipacs és máris levette kiskabát.ját. — Gyere! — Szó sincs róla. Hanem... — Elakadtam. Amint lenéztem az ablakon, Turnert láttam kisurranni a hotelból. Egy másod­perc és eltűnt a csendőrségi épület irányában. — Várj!... mondtam Pipacsnak és kiléptem az ablakon. Gyorsan lenéztem. Óvatosan lopóztam fától fáig. Ott van... A tengerpartra megy... Eloldozott egy csónakot és csendben evezett. Veszélyes kísérlet az őserdő mentén, éjszaka gya­log járni, de nem volt más választásom. A dzsungel árnya eltakart. Követtem. Már nagyon messze jártunk az Olajvárostól, amikor Tur­ner kievezett a ködből és partot ért. Miután kikötötte a csónakot, elindult gyalog és nekivágott a dzsungelnek. Egy elefántcsapáson folytatta az utat. A sö­tét dzsungelben annyi nesz. kopácsolás, rikoltás hallatszik, hogy nyugodtan követhettem. Ojabb félóra múltán már láthattam a célt. Távol, égy álló fénypont. A dzsungelbe még nem húzódott be a hajnal. Sö­tét éjszaka borult a sűrű fák közé. Az őserdő tisztásán kis kalyiba állt. Csendben az ablakhoz mentem. Ketten voltak a helyiségben. Turner és egy magas, markánsarcú ember, klasszikus görög orral. Sajnos, a beszél­getés elejét nem hallottam. A gyors szóváltásból Ítélve ismét «1 akartak búcsúzni. — A lányt... — mondta a másik. — El kell különíteni tő­lük és biztos helyre vinni. — De ha ezek az alakok itt elkezdenek szaglászni... Mire ők valami nyomra bukkannak, addig ml mindent elintéztünk! Három-négy nap kell mindössze! — És ha eljutnak, a Landak-törzshöz? Elszánt alakoknak látszanak. Elhozzák onnan valahogy a foglyot és idő előtt tisztázzák a Hendon-üpyet? — Nem tudnak a Landak-törzsről Elsősorban ide kell hoz­ni1 hozzám a lányt, akkor nem lehet baj! Most azonnal menj vissza, hogy ne kelts gyanút,.. Még bizonyára tovább is beszéltek, de én siettem yissza. Fél órával megelőztem Turnert. Pipacs még a szobában várt. Az igaz, hogy elaludt közben, de teljesen felöltözve, csizmástól feküdt az ágyamon. — Megvan Hendon! — Hol hagytad? ■— ugrott fel riadtan. — Nincs nálam, te 16! Követtem azt a gazembert. Több órányira innen partraszállt. Utána lopództam. Bement az ős­erdőbe. Kihallgattam egy beszélgetést: ö a föbűnös. — Elástad? Elmondtam mindent Pipacsnak. Sokáig járt fel és alá csám- pás lábain imbolyogva és mélyen elmerülve. Végül megszó­lalt: — Még ma elindulunk és megkeressük ezeket a Landak-be- törőket. Onnan elhozzuk Hendont. A lány itt marad. Hatodik fejezet L M iss Lilian eleinte mindenáron velünk akart jönni. Miután nem világosítottuk fel az őserdőben dolog­ról, nagyon óvatosan kellett eljárnunk. Kijelentet­tük, hogy visszafordulunk, ha nem fogad mindenben szót. Biztosítottuk arról, hogy az apja él és ei fogjuk hozni. De kénytelenek vagyunk ’a csendörség védelme alá helyezni. En­gedelmeskednie kell, ha nem akarja az apja életét kockáz­tatni. Ez hatott. — Minden úgy lesz. ahogy mondják — felelte Miss Lilian, miután egyedül maradtunk, mert Pipacs felsietett az eme­letre, hogy tehurcolja a Nagy Vadászt, aki érthető okoknál fogva vonakodott nyeregbe ülni, és követelte, hogy olyan járművet szerezzünk, amelyen hason fekve mehet tovább. — Bízzon bennem. Lillan — mondtam egészen iperészen a keresztnevén szólítva. És mélyen a szemébe néztem. — Állsz és bámulsz Itt, mint egy bivaly, ahelyett, hogy beleütnéd az orrodat a munkába? — ordította az író, a benn­szülöttek közül, akik öszvérre rakták a poggyászt. Segítettem elrendezni a kis expedíciót. Azután beszéltünk a csendőrtlszttel, akinek megmondtam, hogy a hölgy, aki Itt marad a szállóban, veszélyes helyzetbe került. El akarják majd rabolni, és ha így lesz, azt a világ valamennyi lapja megírja. 'A csendőr biztosított, hogy éjjel-nappal Libanon lesz a laktanya szeme. Turner jött most elő. lovon, útrakészen. — Én. sajnos, eredménytelenül indulok vissza. Remélem, maguknak jól fog végződni az útjuk! — Attól függ kire néz­ve — mondta az Író. Turner elnyargalt Bandjermasin felé. Azután elindultunk mi Is A* egyik ablakból kis. fehér kéz integetett Nemsokára fúrótornyokhoz értünk. Pipacs re­mélte, hogy itt a bennszülött kulik talán tudnak valamit a Landak törzsről és Mr Braces végre orvost talál, mert hatá­rozottan állította, hofj.v leprás lett és e súlyos betegség ellen Pipacs oldalbökései eredményteleneknek bizonyultak. Nem is kellett sokat kérdezősködni. Sokan tudtak a Lan­dak törzsről és az európai mérnök segítségéve) a kulik út­mutatása alapján pontos térképet rajzoltak. A törzs bizony mélyen bent van az őserdőben, a négyezer méteres, zord Kl- nibalu-hegység közelében, és ha Itt az elefántcsapáson a Kapuasz-folyólg mennek, észak felé, a part mentén megtalál­ják majd a törzset. Miután kiderült, hogy Mr. Bracesnek nincs leprája, mindössze rühes lett, a fúrőteíep orvosa bekente őt egy igen rossz Szagú, fekete kenőccsel és folytattuk Utun­kat. (Folytatjuk) KOSZONTIÜK 01 MADÁCH-DlIASAINKAT! ACÉL! Mikor ezek a sorok íródnak már csak néhány őrá vá­lasztja el Armstrongot, Aldrint és Collinsot attól a pil­lanattól, amikor az őrá percmutatőja visszafelé számolva OO.O0-ra ugrik és a hatalmas Saturn-5 rakéta az Apolló­it űrhajóval elindul a Hold felé. Csak néhány nap és olyan eseménynek leszünk szemtanúi, amelyhez hason­ló talán csak Amerika felfedezése volt. Az ember legyő­zi a vonzóerő hatalmát, az űr veszélyeit és viszontag­ságait és elhagyja az anyafőidet, az emberiség bölcső­iét, hogy lába egy másik égitesten pihenjen meg. Né­hány évtizeddel ezelőtt csak a fantaszták agyában és az előrelátó tudósok reményében élt — bizonytalan kör­vonalakban. Ma, 1969 Július 10-án valósággá vált. Mire ezek a sorok az olvasóhoz kerülnek az űrhajó, ha küldetését sikerült megvalósítania, útban lesz visz- sza a Föld felé. Nem vagyunk merészek, ha azt állniuk, hogy az emberi értelem nagyszerű teljesítménye egy új korszakot nyit az emberiség történelmében. Az em­ber áttörte bolygójának határát és kilépett, a szó szo­ros értelmében kilépett a világmindenségbe. .Sok sikert és szerencsés visszatérést! A parancsnoki modul leválik a rakéta második fokoza­táról. 1969. július 15-én a CSE- MADOK üléstermében ked­ves ünnepség keretében ke­rült kiosztásra az idei MA­DÁCH IMRE IRODALMI DÍJ. Az ünnepélyes díjkiosztá­son Bébi Tibor, a bíráló bi­zottság elnöke rövid be­szédben ismertette a meg­jelentekkel a bizottság mun­káját és a hozott döntése­ket. A bíráló bizottság az -a- lébbi, tavaly megjelent iro­dalmi alkotásokat jutalmaz­ta Madách-díjjal. KÖLTÉSZETBEN: ® Zs. Nagy Lajos — Tér­iszony PRÓZÁBAN: # Mács József — Adós­ságtörlesztés ESSZÉ-IRODALOMBAN! ® Csands Sándor — Első » nemzedék Lapunk szerkesztőségi kollektívája nevében, vala­mint lapunk saéles olvasó­tábora nevébeni szeretette! gratulálunk az új Madách- dijasoknak! Csanda Sándor Zs. Nagy Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents