Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-22 / 29. szám
BIBLIAI IDŐK NYOMÁBAN „Messze, túl a kék hegyen... “ W EPEBAH * bf'biU’N * YEREVAN Jereván — a Lenin tér M essze bizony, de még milyen messze. Érzékeltetésül talán csak annyit; Pozsonytól Moszkváig napokig robog a gyorsvonat. A TU-114-es is legalább 2,30 órát tartózkodik a levegőben, miközben legyőzi a szlovák és szovjet főváros közötti távolságot. Am Moszkvától a Kaukázuson túli, török határ menti Örményország fővárosáig, Jerevánig még ennél is több időre — 3,35 órára volt szüksége a gépmadárnak. Moszkva után a síkságnak is sík, több mint 2000 kilométeres útszakaszából a felhők fölül vajmi keveset láthattunk. Annál nagyobb volt az örömünk, amikor a Kaukázus fölé érvén eltűntek alólunk a felhők, s kitárulkozott előttünk a kráterekkel, gleccserekkel telített hegykolosszus egy része. Még- Inkább felcsigázta kíváncsiságunkat az 1900 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Szevan tó. amely nem kevesebb, mint 1288 négyzetkilométer területet foglal el az örmény Szovjet Szocialista Köztársaság északi részében. Persze a tengerszemnek túl nagy tóval kapcsolatosan egy kis bosszúság Is belevegyült az utazásba. Akkor, amikor Jerevánban tudomásunkra hozták, hogy a pisztráng-tenyésztő tóra tervezett egynapos kirándulás elmarad. Az ok: időhiány. Részünkről ugyan nem volt valami túlságosan meggyőző érv, de gyorsan feledtette a jereváni látványosság. Jereván. A földetéréskor akarva-akaratlanul a nálunk korábban elég gyakran emlegetett „Jereváni Rádió" jutott az eszembe. Á szállodába érve azonnal be is kapcsoltam az e- gyenes vonalú helyi rádiót, hátha hallok valami érdekeset, éppen valamilyen beszéd volt. de nem értettem én abból e- gyetlen szót sem. Azt hiszem, hogy az örmény határokon túl (beleértve a Szovjetuniót Is)' igen kevés ember értette volna meg azt a beszédet. Olyan sajátos nyelv, amelyiknek még A Szundukján színház egy része. A kép alatt középen a Jellegzetes Jerevánt írás. rokona sincs a világon. De ez talán nem Is csoda. Hiszen az ország jelenlegi fővárosa — Jereván „öregebb“, mint Róma. Nemrég ünnepelte megalakításának 2750. évfordulóját. Igaz, az akkori városból már csak egy félig földalatti erődítmény- szerű építkezés néhány kőomladéka maradt meg. Azt a területet máig sem építették be. A város elég gyakran váltott gazdát, s az örökös harcnak volt a következménye, hogy még 1831-ben is csupán 11900 lakosa volt ennek a történelmi városnak. Jelenleg (a külvárosi részekkel együtt) már a milliót is megközelíti. De hadd térjek vissza a sajátos nyelvre. M. Mastoc már 405-ben összeállította az örmény ábécét, amely ennyi fejlődés ellenére mindmáig kiállta a próbát, hiszen ma is a Mastoc szerkesztette betűket írják. És azzal az 1564 éves ábécével még most az atomkorban Is ki tudják fejezni a gondolatokat. De nemcsak ez a betűszerkesztés tanúskodik a korai és magas fokú, örmény kultúráról, hanem még sok egyéb. A többi között ez a még ma is alig több mint kétmilliós nép, már a XI.-XII. században számos komoly tudományos könyvet mondhatott magáénak. Volt ezek között a kitartó és fáradságos munkával, kézzel Írott könyvek között a matematikai tudományokról, a csillagászatról, sőt az orvostudomány-1 ról Írott könyv is. Ugyancsak a nép kultúrájáta vall, hogy e- zeket a féltve őrzött kincseket a kis nép olyan viszontagságos élete ellenérg sem engedte át az enyészetnek. Igaz, hogy az eredeti kézírásos könyvekből az ezredforduló idejéből mindössze néhány lapot őriznek, de jobban, mint Molier „Fösvénye“ az aranyait. De még az átírt könyveket is olyan becsben tartják, hogy fényképezni sem engedték a csodálatosan szép1 műértékek székházában, a Mastoc Matemadarám- ban. P ersze, aki a 2000-3000 évvel ezelőtti gazdaság-politikát és a történelmet, már az új tankönyvekből tanulta, aligha van részletes áttekintése, miért éppen az örményeknél alakult ki aránylag Ilyen magas kultúra, alig 400 évvel az időszámítás után. Legegyszerűbben talán az örmény nép gazdasági-kereskedelmi rátermettségével tudnánk megmagyarázni, hogyan születhetett az Ararát völgyében annyi új, amit a fejlett Dél-Európában is csak későbbről tartanak számon. Bár ha a bibliai Ararátnak hihetnénk, akkor úgy is lehetne magyarázni, hogy ha Nőé bárkája a vízözön után éppen a több mint 5000 méteres Ararát csúcsán feneklett meg, akkor itt kellene keresni az emberiség bölcsőjét. De hát ennek semmi tudományos alapja nincs. Am annak van, hogy ez az örmények lakta terület igen komoly központja volt az észak-dél és a kelet-nyugat közötti kereskedelemnek. A kereskedelemmel kapcsolatosan még ma is fennáll az a mondás, hogy egy örmény két zsidóval felér. Ez pedig a kereskedelemre vonatkoztatva nagy sző. Kultúrájukkal kapcsolatosan bűn lenne meg nem emlékezni az architektúrájukról. Olyan eredeti, amilyennel sehol a világon nem találkozhat az ember. Még a legújabb építkezésekkel sem utánoznak senkit, — úgy látszik, amint az írásban. a kereskedelemben, a kultúrában, az öltözködésben, e- zen a területen is megtartják a sajátosságokat, noha nem mereven. Itt van például a nemrég épült Szundukján színház. A képről ítélve talán olyan egyszerűen modern építmény, mint bárhol Európában. De ez csak látszat. A valóságban főképp a belső kivitelezésben sok az olyan vonás, amelynek nincs mása. V agy Itt van az Opera és balett színház. Ez jóné- hány évtizeddel korábban épült, mint a Szundukján színház. Ez is a kor építészeti kultúráját viseli ma- gán. Éppúgy, mint a gyorsan fejlődő város újabb és újabb utcái. Az építkezési stíluson kívül a legszembetűnőbb talán a rengeteg zöld, a széles utcák, a sok kis tavacska a tereken, meg a melegben állandóan működő szökőkutak rengetegje, amely nemcsak párássá teszi, hanem hűsíti is a for- róságot. Itt ugyanis Jerevánban akkor sem ritkaság a 40 fokos meleg, amikor a völgyet körülvevő hegykolosszus csúcsain fagyot, vagy alig néhány Celzlus fok meleget mérnek. Ez persze érthető, ha tudjuk, hogy Örményországban a tengerszint feletti legalacsonyabb rész 348 méter, (Jereván 1000- 1300 méter között van) a legmagasabb pedig 4000 méteren felüli. Talán érdekelni fogja a kedves olvasókat, hogyan élnek az örmény fiatalok az országban a magában Jerevánban. Nos, erről már nem tudok sok különlegességet mondani. Talán csak annyit, hogy a színházban a közönség többsége fiatal volt. A mozi előtt is ők várakoztak legtöbben. A parkok padjainak nagyobb részét Is ők „sajátították kl“. Elég sokan olvastak, tanultak, de nem jelentéktelen számban ölelték egymást a párok, és a csókolődzás sem volt fehér hollő. De ne maradjak adős azzal sem, amit éjfél után láttam az Arme- nija szállő kávéházának teraszán. Egy lány úgy rugdosott lábszáron egy fiút, mint mondjuk Pozsonyban a Kristály-bár, vagy a Lapalóma előtt. Az okot az olvasó legalább annyira sejti mint én sejtettem, de azt azért még hozzáteszem, hogy a fiú nem rúgott vissza. Pedig jől megtermett legény volt, Ügy látszik, hogy nemcsak nálunk probléma a nemek közötti egyenjogúság. Mező György AZ OJ IFJÚSÁG NAGY NYÁRI VERSENYE HATODIK FORDULD 1. Ki írta a Korparancs és az Európa elrablása című műveket? 2. Mikor és hol jött létre a NATO? 3. Ki a rendezője a Talpalatnyi föld című filmnek? 4. Melyik Földünk legnagyobb szigete? 5. Kinek a nevét viseli az első orosz egyetem? ! háza Robert. Bekopogok. Az Időt a vízvezetékből cspögö víz mért, a sarokban egy hatalmas fazékban pelenkák „rotyognak“. Az ablak alatt egy kosárban Robert fájja a maga monoton gaj-gaj-gaját. Nem kell kérdeznem, Mária érzi, mire vagyok kíváncsi. — Éveken át kerestem a magamhoz való . partnert. Most 29 éves vagyok és rezignáltam. Nem sikerült. — És a gyerek? Vagy e- goizmusból nem akart férj- hezmenní? — Nem tartom jónak, ha a partnerek csak a gyerek miatt élnek együtt. Különben az apja még ezt sem akarta. A barátnőjéről beszél, a- ki albérletben lakik a gyermekével. A szülés után egy ideia a diákotthonban laktak — titokban. A gyereknek egy fürdőkád volt a lakosztálya. — Akkor láttam, milyen keveset jelent nálunk az a- nya. Senki sem törődött vele, pedig azt hiszem vannak erre vonatkozó polgári jogok is... — És magával lörödött valaki? — A főnököm azt mondta, megbolondultam. A családunkkal keveset törődtem, mert ők már régebben semmibe sem vesznek. A szülőotthonban én voltam a sztár, az Intézetben JKoje- necktj üstavj aztán minden rendbe jött. Ott mindnyájan magamfajták voltunk. — Miért éppen Picasso, Kennedy és Gérard Philippe arcképei függnek az ágya felett? — Robert miatt, hogy legyen egy kis férfi-társasága. szomszéd szoba ajtaján függő névtábla azt hirdeti, hogy ott firka Bólék lakik. A szobában minden rózsaszínű. A kis jirlnka nyolc hónapos és nagy kedvteléssel adagolja játékmackójának a pofonokat és knokautokat. Az iránt érdeklődtem, érte-e megvetés, gúny a helyzete miatt? — Azt, hogy ma már a lányok Is bátran megszülik gyermeküket, az emancipációnak tudom be. De ez a munka nem mulatság. Keveset járok emberek közé, kevés alkalmuk van sértegetni azért, hogy megszültem gyermekemet, míg sok férjes asszony az abortuszbizottsághoz szalad. Az a-\ nyám is leányanya volt és az iskolában, amikor a tanító néni azt kérdezte, kinek mit dolgozik az apja, — én csak álltam. A tanító néni — pedig tudta miért hallgatok — azt mondta osztálytársaimnak, hogy nevessenek. — Szeretne férjhez menni? — Kinek keltenék gyerekkel? A szembeni szobából egy asszony már megjárta. Hozzáment egy iszákoshoz. Ronda ember, veri őt, elisz- sza még a családi pótlékot is. Az emberek mégis azt mondják, az asszony őrülhet, hogy elvette a gyerekével együtt. z intézet JKojenecky ústav) néhány napig gondoskodik azokról az anyákról és gyermekeikről, akiknek nincs otthonuk. Az intézet főorvosa: — A leányanyában sokszor felfedezem azt a gyermeket, akit 16-20 évvel ezelőtt a világra segítettem. Ilyenkor keserűen beismerem, hogy az alma nem esik messze a fájától... — Milyen jellemvonással találkozott a leggyakrabban pácienseinél? — Legtöbbjükből hiányzik az önérzet, az önmegbecsülés, életbiztonság. Ezt kell kinevelni bennük, vagyvisz- szaadnl. Anyagiakban — mert azzal is jellegzetesek, hogy csaknem minden esetben fillér nélkül jönnek hozzánk — leggyakrabban munkaadó vállalatukhoz fordulunk. De megtörtént, hogy a lányt elláttuk ruhával, zsebpénzzel, mégis a vasútállomás várótermében találtak rá. Az intézet folyosóján egy pádon fekete hajú lány, — nincs több 18-nál — babusgatja gyermekét. Dudorá- szlk neki, csiklandozza, feldobja a levegőbe. Nézem és nem akarok hinni a főorvos szavainak, akt pár pillanattal ezelőtt azt mondta, hogy száz gyerekből 99 az intézet „nyakán marad“. — Mit gondol, ez a feketehajú is elfelejti a gyermekét? — Bizonyos vagyok benne. Különben győződjön meg róla úgy fél év múlva. Először naponta látogatják gyermekeiket, aztán egyre ritkábban... leányanya és a törvényes feleség között csakis az emberek véleménye tesz különbséget. Pedig mennyivel nehezebb az első sorsai Minden törvénytelen gyerek már a puszta megszületésével két tényezővel rövidíti meg magát a többi hasonló gyermekkel szemben: az apa létezésével és az anya anyagi helyzetével. Ma már Európa minden állama törődik és segít megoldani ilyen eseteket. Franciaországban például 241 Intézet gondoskodik a törvénytelen és az elhagyott gyermekek felnevelésével. Ezeket részben az állam, részben a vöröskereszt pénzeli. Nekik megért. Hogyls ne, a társadalom két rendes emberrel gyarapodik. Ügy látszik, annak a társadalomnak nagy szüksége van a gyermekekre. Nálunk? Minden fejlődik, a rohanás évelt éljük és az állam, amely még tegnap azt htrdtette, hogy minden téren emberi lesz, ma már — legalábbis ebben a viszonylatban — nem az; a magyarázat egyszerű: a következetesség nálunk gazdasági csődöt jelentene és mivelhogy beszüntettük a jótékonysági egyesületeket, sőt megnőttek a gondjatnk is, a más baja iránt közömbösek maradunk. így az a kis boldogság, amit gyermeknek neveznek, nagyon könnyen két ember életre szóló boldogtalanságát jelentheti. „Az anyaság a nő legnemesebb küldetése. Társadalmunk nemcsak védelemben, de sokoldalú gondoskodásban, anyagi segítségben részesíti az anyákat és gyermekeiket, főleg azok nevelésével kapcsolatban.“ ÍA törvénykönyv családról szőlő törvényének bevezető része.) Mily gyönyörű szavak! Zácsek Erzsébet
