Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-12-30 / 52. szám

10 Visszatérés A mi részlegünk a legjobbak közé tartozott volna, ha nincs ott Fufajkin... Fufajkin, aki mindenkit átver... A munkából mindig elkésik. Ügy általában húsz percet. — Olyan messze lakom — mentegetőzik Fufajkin. — Csak egy trolibusszal harminc megállót kell mennem, a két jelzétt megállót már nem is számolva. Aztán meg még gyalogosan... Értik? — Tudja mit, Fufajkin — vetette fel egyszer a rész­leg vezetője. — Kezdjen egy órával később dolgozni. Ebben látom az egyedüli megoldást, rendben? És ter­mészetesen egy órával később is végez. Fufajkin egy órával később kezdett munkába járni. De mindegy volt, késett továbbra is. Ogy általában húsz percet... — Csak egy trolibusszal harminc megállót kell men­nem, a két jelzettet már nem is számolva. Aztán meg még gyalogosan... —Járjon két órával később! — kiáltott fel részle­günk vezetője, mint egy sebzett sakál és csendesen még hozzátette: — Két órával később fog végezni is... Nemsokára Fufajkin valóban egyre kevesebbet késett, aztán még kevesebbet, amikor már három órával ké­sőbb járt be dolgozni. — Végre rend van — jelentette ki Fufajkin. — Ez már maradhatna is így Sztyepan Sztyepanovics... — Nem. nem — sóhajtott fel a részleg vezetője —, nem állunk meg részeredményeknél, befejezzük a meg­kezdett müvet! És aztán fokozatosan felszólította Fufajkint, hogy: — Négy órával később járjon! — Öttel! — Hattal! — Héttel! — Már ne haragudjanak — avatkozott bele a dolog­ba a mester. — Hiszen maguk Fufajkint már egészen áttolták a második műszakba?! — Hát ez sikerült! Nagyszerű! — kiáltott fel rész­legünk vezetője az örömtől. — Kínlódjon most már ve­le a második műszak. Egy idő után azonban Fufajkin újra megjelent ná­lunk... — Hogy kerül maga újra ide? — kérdezte részle­günk vezetője remegve. — Hát bizony, hegy a heggyel nem találkozik, de az ember az emberrel annál inkább — vetette oda Fufaj­kin. — Ez azt jelenti, hogy először a második műszak kiszorított a harmadikba, a harmadik meg Sztyepan Sztyepanovics újra magukhoz... (Z-tó-) Cí M tJ Z] [ L I • il. / y\ 5KÖT VICC A sköt megkérdezi egyik angol barátját: — Mondd csak, mit vettél Percivalnak nászajándékul? — Egy 12 személyes tea­készletet. És te ? — Én egy 88 személyes teaszűrőt. ÉRTHETŐ KESERŰSÉG A skót panaszkodik: — Rettenetes. Tulajdon­képpen én sohasem ihatom úgy a kávét, ahogy szere­tem. Otthon ugyanis egy kockával iszom, vendégség­ben hárommal, pedig kettő­vel szeretem... JÁTSZANI TUDNI KELL A Riviéra-expresszben az egyik utas megszólítja az ugyanabban a tülkében ülő urat. — Bocsásson meg kérem, ön Monte Carlóban volt? — Igen, négy hónapot töl­töttem ott. — És játszott is? — Hogyne, minden este. — És sokat vesztett? — Én? Semmit. — Micsoda? Minden este játszott és semmit se vesz­tett? Uram, nem árulná el nekem is a szisztémáját? — Nagyon szívesen. Én ugyanis szaxofonon játszot­tam. POZSONYI VILLAMOS — Te jó isten! Veled mi történt? — Villamosbaleset. — Alá ja Kerültél? — Rosszabb, beléje. AMERIKAI ISKOLÁBAN Egy amerikai iskolában így szól a tanító az egyik diákjához: — Tudod-e Tommy Smith, hogy George Washington a te korodban már az iskola legjobb diákja volt? — Tudom, — válaszolja a diák Tommy Smith —, de a tanító úr vajon tudja-e, hogy a tanító úr korában már az amerikai Egyesült Államok elnöke volt? KIRÁLYI SZEMLÉLET Ferenc József lenéz a ki­rályi vár ablakán s odafordul a szárnysegédjéhez: — Hogy ezek a magyarok milyen ügyes emberek! — Parancsára, felséges uram! ? — A Duna pontosan ott folyik, ahol a hajók járnak és ahová a hidakat építették. Illllllllllllllllll FÖLDALATTIN A New York-i földalattin ül egy né­ger és zsidó újságot olvas. Odalép hoz­zá Kohn és megszólítja: — Mondja csak, nem elég magának, hogy néger? HÁT IGEN Mara hatalmas kosarat cipel a hátán. Az erdő szélén találkozik Janóval. — Atkísérlek az erdőn — mondja Janó. — Inkább ne, mert még aztán szem- telenkednél. — Ugyan már, akkora kosárral a há­tadon?... — Miért? Hiszen le is tehetem —, mondja Mara csodálkozva. t^iwfín r-[ n hí hmm Önmagukról SZEXUALITÁS — MINT TÁRSADALMI PROBLÉMA MUDr. ROMAN ÜTRATA Korunkra jellemző az erkölcsök lazulása • Az ifjúság teljesen romlott • Adjátok vissza a bibliát, amely azok megkövezését követeli, akik nem ártatlanul mennek férj­hez • Ne tiporjátok le a régi, bevált elveket • Ne zül- lesszétek tovább a társadalmat Kint ey: A házasság előtti nemi élet sok esetben a bol­dog és tökéletes házasélet garanciája. Korunk változékony, helyzetünk nehéz. Az öreget, a régit összetörtük, de az újat még nem alakítottuk ki tel­jesen. A régi dogma már érvényét veszítette. Visszaté­rünk a természetes élethez. Az erkölcsi kérdésekhez való tömegviszonyulás alaposan megváltozott. Az új nem je­lenti mindig a már beváltat, befutottak Ez viszont nem azt jelenti, hogy eleve el kell vetni minden hagyományt, minden bevált gyakorlatot. Cheeser; A szexuális kapcsolatok, — akár házasságon belül, vagy azon kívül — tekintet nélkül a szó pejoratív értelmére, boldoggá tehetik az embert. Ez csak egyszerű megállapítás. Ha a nemi kapcsolat nem lenne kellemes dolog, nem kéne belőle olyan nagy „színházat" csinálni; sőt, az embereket egyenesen kény­szeríteni kéne rá a fajfenntartás érdekében. A puritánok nagyon jól tudják, hogy a nemiség szép és boldogító, s ezért az ő erkölcsi normájuk arra irányul, hogy mindezt tönkretegye, szétmorzsolja. A puritán em­ber már fiatalon a testi örömök megvetését hirdeti, így a szégyen és a bűntudat egészségtelen érzését kelti, a testi örömök nyújtotta szépet elkorcsosítja, gátlásossá te­szi. Ma ugyan nincs olyan elfogadott erkölcs, amely elken­dőzné, tagadná a természetes szexuális élményt. Sőt, egy­re jobban erősödik az a nézet, miszerint a szexualitás az élet egyik legtermészetesebb alkotóeleme. Nagyon sok esetben a jegyespárok különböző külső kö­rülmények befolyására, kénytelenek halasztgatni esküvő­jük dátumát. De hol van az előírva, hogy a „házaséletet“ is halasztgatni kell, amikor minden azt bizonyítja, hogy kapcsolatuk komoly és perspektivikus. A közös szempontokon alapuló házasság tulajdonképpen közös, kielégítő, kölcsönös társviszonnyá alakulhat. De nézzünk néhány példát. Negyedéves főiskolai hallgató, udvarol egy lánynak, sze­retik egymást, de szüleik nem ismerik el kapcsolatukat, kigúnyolják őket. Az apa így ítél: a szerelem hülyeség, feleslegesen igénybe veszi az emberi agyat, s fárasztja is. A diák nem engedheti meg magának, hogy udvaroljon, különben tönkremegy. „Befejezed az iskolát, aztán majd ragadnak rád a lányok, és élheted az életed. Tiltakozom ellene, hogy most udvarolj. Szakíts vele! Megtiltom, hogy járj vele! Majd bepótolhatod, amit elmulasztottál, ha be­fejezed a főiskolát“. A szülei azt is szemére vetették, hogy meglátogatta a lányt egy másik városban, ahol az tanult. A levélíró tudni akarja, igaza van-e a szüleinek abban, hogy; 1. várnia kell-e a szerelemmel, míg az apja meg nem engedi, 2. lehetséges-e, hogy a lányok miatt meg kellene sza­kítania tanulmányait, 3. mialatt tanul, élheti-e az életét, 4. olyan borzasztó bűn az, ha a szünidőben az egyete­mista együtt nyaral a lánnyal, akinek udvarol és akit szeret ? Szülei aggodalma egészen természetes. Szokásos, és sok szempontból helyes is. Ezzel a veszéllyel ugyanis mindig számolni kell. Ha ketten komolyan szeretik egymást, gyak­ran előfordul, hogy hamarosan hárman lesznek. És ez ma­gával hozza a komolyabb gondokat, problémákat. Tanulni — s közben családot nevelni és eltartani, bizony nem ideális dolog. Az ösztöndíj erre csak ritkán elég, a szülők ugyancsak nem tudnak, vagy nem akarnak anyagi segít­séget nyújtani, vagy a fiatalok elvből nem is akarnak rá­juk szorulni. így kénytelenek alkalmi állásokat vállalni, és természetes, hogy kevesebb idejük és erejük marad a ta­nulásra. S a végén az is kisül, hogy bizony végzettség nélkül, nem is lehet valami nagy pénzt keresni. S ha a munkában elfárad az ember, azt mondja, miért is haj­szoljam magam a tanulással? Tudjuk, rendszerint milyen következményekkel jár az ilyen gondolatmenet. Mindennek ellenére persze rengeteg az olyan ember, aki befejezte tanulmányait, s körülményei nem voltak a leg- ideálisabbak. Dolgoztak is mellette, gyerekük is volt. Tág problémakör. Következő számunkban folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents