Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-12-01 / 48. szám

12 új jfjúsá A jó .öltözködés „titka“ kevés ruhadarabbal változatosan öltözköd­ni. Ezt legkönnyebben úgy érhetjük el, hogy egy a- nyagból többféle ruhada­rabot csináltatunk, mert így biztosítjuk a színek harmóniáját. Például két­részes ruhának a szok­nyáját más blúzokkal, a blúzt más szoknyákhoz is viselhetjük; vagy egy a- nyagból készülhet pantal­ló, mellény és szoknya. Egy további jó kombiná­ció: kosztüm, szoknya, pantalló és mellény: ezek­hez nem kell más. mint néhány blúz és pulóver és mindig jól leszünk felöl­tözve. Képünkön egy igen praktikus együttest mu­tatunk be: drapp-barna- fehér halszálkamintás tweedből készült kötény­ruha, műszőrmével bélelt drapp műbőrkabát, fehér magasnyakú pulóverrel. A kötényruha anyagjából pantalló és mellény is ké­szült. A táska és a csizma barna, a sapka piros mű­bőr. (Külföldi modell.) Decemberi téma: ajándékozás A karácsonyi ajándékozást sokan kötelezd rossznak tartják, szeretnek a vásárláson minél előbb túlesni — épp ezért nem is nagyon gon­dolkodnak rajta, mivel lepjék meg hozzátartozói­kat. „Ajándék lónak ne nézd a fogát“ alapon úgy vélik, az a fontos, hogy vesznek valamit, hogy mit, az mellékes. Hát ez bizony nem így van, hiszen az ajándékozás célja örömet szerez­ni. és ez hogy sikerüljön, ha nem fordítunk rá kellő gondot? Igaz ugyan, hogy sokszor a leg­jobb akarat és a leggondosabb válogatás mel­lett sem találjuk el az illető vágyát vagy ízlé­sét, de ezt a rizikót már vállalni kell. Mit tartsunk szem előtt az ajándék vásárlásá­nál? Elsősorban is legalább nagyjából ismernünk kell a megajándékozott ízlését, mit kedvel és mit nem. Pl. hiába ajándékozunk valakinek gyö­nyörű divatékszert, ha az nem visel semmilyet, mert nem szereti. De a divatékszer tág fogalom, valaki pl. rajong a karkötőkért, s bármennyi is van belőle, egy újnak szívből megörül, de gyű­rűt fel nem húzna az ujjára. Mások ismét a dlsztúkért lelkesednek, de nem viselnek sem­milyen gyöngysort, és fordítva. Aki a könnyű szépirodalmi regényeket szereti, annak ne ve­gyünk komoly történelmi tárgyú könyvet, aki az útleírásokat kedveli, ne lepjük meq detektlv- regénnyel. Ilyen részletesen természetesen csak közeli hozzátartozónk ízlését ismerhetjük, aki nem áll hozzánk ennyire közel (s nincs módunkban meg- érdeklödni sem), ott a véletlenre kell bízni a dolgot. Itt mindjárt megjegyezzük, hogy ha nem is tetszik, amit kaptunk, ne mutassuk csalódá­sunkat. Ez rosszul esne az ajándékozónak. A- mennyiben közeli hozzátartozóról van szó, más­kor inkább tegyünk rá célzást, mit szeretnénk, minek örülnénk meq. Ezúttal nem arról akarunk szólni, kinek mit ajándékozzunk, utóvégre a legjobb ötletszerzés, ha végignézzük a kirakatokat, inkább arra aka­runk rámutatni, mit ne ajándékozzunk. Mert vannak bizonyos „hátrányos“ ajándékok is. Ilyen pl. a ruhaanyag. Elsősorban is azért, mert rit­kaság, hogy a szint a mintát és a minőséget is eltaláljuk, másodsorban, mert a megvarratással még költséget okozunk. Mert ugye ha nem tetszik az ajándékozott pulóver, legföljebb nem hordja az illető, ez nem annyira feltűnő, mint ha nem csináltatja meg a kapott anyagot. A rúzs sem hálás ajándék, kivéve ha pontosan tud­juk, milyen színt vegyünk. Senki nem rúzsozza szívesen a száját olyan rúzzsal — bármilyen finom minőségű is — amelynek a színe nem áll jól neki. A púder sem igen megfelelő, mert a színen kívül a kívánt minőséggel is tisztában kell lenni. Amennyiben piperecikk mellett dön­töttünk, úgy vegyünk kölnit, parfőmöt, ezzel nem történhet baj. Lehetőleg ne ajándékozzunk cipőt vagy csizmát sem, mert könnyen kicsi vagy szűk lehet, vagy esetleg nem áll jól a lá­bon. Fiatal fiú a lánynak, akinek udvarol könyvet, hanglemezt, egy doboz finom bonbont, esetleg kölnit ajándékozhat: a lány udvarlójának köny­vet, hanglemezt. Komoly udvarló, vőlegény, di­vatékszerrel, esetleg ékszerrel, estélyi retikül- lel lepheti meg menyasszonyát, de gyűrűt csak­is vőlegény ajándékozhat; menyasszony vehet a vőlegényének mandzsettagombot, öngyújtót, ci­garettatárcát. Nem megfelelő ajándék semmi­lyen ruhanemű. Fehérneműt, pongyolát, csakis férj vehet a feleségének., „JOLIA“: A kék szövetruha álló gallérral készüljön; a szoknya le­felé bővülő, középen szemberánc- eal. két nagy rátett zsebbel. A fel­sőrész slingllk segítségével gom- bolódik. A gallért, a felsőrész kö­zepét, a zsebeket és a mandzset­tákat tűzés díszíti. Az öv sötétkék lakk, de a ruha anyagjából is ké­szülhet. A kockás anyaghoz érde­kes szabású ruhát terveztünk. Az elején a ferdén szabott rész a szoknyával egybeszabott és a nyak körül széles pántot képez. Fekete lakkövvel viselje. „TANÁCSTALAN FIATALASZ- SZONY“: A drapp blúzt színesen hímzett pántdiszltéssel csináltassa, így élénkebb lesz. A ruhára olyan fazont terveztünk, hogy mintás (halszálkás vagy pepita) vagy egy­színű anyagból is készülhet. A ru­ha egybeszabott, a zsebpatnikat a gallért és a gombolást színes sze­gélyezés hangsúlyozza. A qombok a szegély színével egyeznek. „TÉL“; A ruhára föltétlenül sö­tét színű anyagot vegyen, sötét­kéket, barnát, esetleg sötét bor­dót, mert a világos színek erősí­tenek. Az egybeszabott, féloldalas fazon előnyös lesz molett alakjá­hoz. ‘ I- :.rW-. rA -a. -' (Folytatás) Mint minden öltözködési darabot, a táskát, retikült is viselni kell tudni. Vagyis; a retikült nem lógatjuk a kezünkben. mint a bevásárló szatyrot, hanem a karunkra akasztjuk. Persze ez nem biztosíték arra, hogy sikkesen tesszük. Ezér; adunk egy jó tanácsot: figyeljük meg a filmeken, hogyan viselik retikiil ieiket. táskáikat a színésznők. Próbáljuk meg utánozni őket. Ha egy kicsit is sikerül, az is eredmény. A táska viselésével kapcsolatban még valami­re felhívjuk a figyelmet. Ha ritkán is, de elő­fordul. hogy „udvariasságból" a fiú viszi a lány retikü!jét. Csakhogy ez nem udvariasság! A re- tikül és táska csakis a lány kezébe való. Na­gyon fura látvány, ha séta közben a lány reti- külje a fiúnál van. Más a helyzet egy bőrönd­del. vagy nagy formájú utazó táskával (nem a- milyennel naponta munkába jár), amit az ud­varias fiú valóban elvesz a lánytól, úgyszintén minden nehezebb csomagot is. Sokan zavarban vannak, mert nem tudják, ho­vá tegyék a táskájukat rétikuljüket, s előfor­dul, hogy a nagyobb formájút (néha a kiseb­bet is) a földre vagy az asztalra teszik. Egyik sem jó megoldás Retikülnek sem a földön, sem az asztalon nincs helye, étkezéshez terített asz­talon semmiképpen, esetleg szórakozóhelyen a kis estélyi retikült tehetjük az asztalra. Leghe­lyesebb, ha a széken mögöttünk, vagy fotelben tunkkal, kalapunkkal Az is helytelen, ha látogatóban járunk, reti- külünket, kabátunkkal, kalapunkkal együtt az előszobában hagyjuk. Említettük már, hogy a re­tikü! szorosan az öltözködéshez tartozik és ez­ért állandóan velünk kell lennie, meg aztán szük­ség is lehet rá. Kellemetlen, ha zsebkendőnkért, vagy valami másért, amire szükségünk van, ki kell mennünk az előszobába. Ölünkben viszont csak moziban, szfnházban (tehát ha nézőtéren ülünk) tartjuk. VERONIKA Jelige: „NEM TUDOK NÄLAD NÉLKÜL ÉLNI“ (18 éves)“ Régi mondás, hogy névtelen levélnek sze­métkosárban a helye. Mindenesetre nézzen körül a barátnői és a fiú barátai között, ki­nek állhat érdekében, hogy megint össze­vesszenek. Ha úgy látja, a fiú szereti neki higgyen és ne az ócsárlőknak. Jelige: „ÉN MINDENKIBEN CSALÓDTAM“ (17 éves) A fiú kimondottan neveletlenül viselkedik. Micsoda dolog az, minden ok nélkül e sértő­döttet adni? A nézeteltéréseket vagy félre­értéseket tisztázni kell és nem szó nélkül „felhúzni az orrot”. Ne is törődjön vele! Jelige: „NE LÉPD AT A KÜSZÖBÖMET TÖBBÉ“ (20 éves) Nem kellett volna visszautasítani a kis­lány béküiési szándékát — feltéve természe­tesen, ha szereti — annál is inkább, mert az sem olyan magától értetődő, hogy maga a volt osztálytársnőivel szórakozik. Ez nem je­lenti azt, hogy itt-ott ne jöjjön össze ve­lük. de ne titokban, legyen ott a kislány is, úgyszintén néhány volt osztálytársa. Hiszen régi osztálytársak találkozásáról van szó, nem? Jelige: „EGY FIÜ A HÁZBÓL“ (17 éves) Igaza van. Semmiféle magyarázattal nem tartozik a katona fiúnak. Nem leveleztek, nem kérheti számon magától, ndvarol-e ma­gának valaki, vagy sem. Jelige: „KÖSZÖNÖM VERONIKA“ (17 éves) 1. Ügy tegyetek mint eddig, de nem kell szigorúan ragaszkodni hozzá, ha egyszer nincs kedvetek, 2. Ugyanúgy mint eddig. 3. Kéred, erről sokat Írjak. Pedig csak annyit mondhatok, viselkedj természetesen, bizonyá­ra Így tetszel a fiúnak, amilyen vagy. 4. Amíg a fiú nem küld üdvözletei, ti sem ír­hattok neki. 5. A természetes viselkedéshez tartozik az is. hogy nem kell akarattal meg­lepődni. De ha a találkozás valóban olyan körülmények között történt, hogy meglepőd­tél. miért ne mutathatnád? És miért ne mo­solyognál, ha örülsz a találkozásnak? Az említett találkozásnál természetesen az­ért nem szóit hozzád, mert nem voltál egye­dül. Jelige: „IGEN? NE?" Ne hívja meg a fiút a szalagavatóra. Nem az első ok miatt, amit említ (ez igazán nem lenne szép magától), hanem azért, mert még nem ismerik egymást és maguknál kellene laknia. Jelige: „NEM TUDOM MIT TEGYEK“ Annak a fiúnak küldjön szalagavatói üd­vözletét. akit már évek óta ismer. Jelige: „KI ADHAT TANÁCSOT?" Ne hívja meg a fiút a szalagavatóra, hi­szen nem is ismeri. Jelige: „EGY FIÚ Á HÁZBÓL" (16 éves) Láhtatod, hogy a fiú visszaadja a kölcsönt. Legutóbb nagy esacsiságot követtél el nem lett volna szabad üzenned érte. Egyébként, egyszer is nehéz elnyerni valakinek a bi­zalmát, de ha már egyszer elvesztettük, még nehezebb. VERONIKA Az öltözék további fontos kiegészítője a,kesz­tyű. Általában ezt is „mostohagyerekként" keze­lik, nem fordítanak rá kellő gondot. Vagy egy­általán nem viselik (csakis hideg ellen), vagy ha Igen, nem törődnek vele, hogy „menjen" az öltözékhez. TuÜni kel!, hogy ha elegánsan vagyunk öltöz­ve. mindig kesztyűt viselünk, tehát nyári ruhá­hoz is. továbbá kabáthoz, kosztümhöz, szövet vagy műbőr kiskabáthoz. Nem szükséges a kesz­tyű nyári ruhához, egyszerű ruhához, szoknya- blúzhoz és akkor sem, ha szvetter van rajtunk. A kesztyű színe a rétikul, ill. táska színével, esetleg a ruhadarabéval egyezzék. Kitűnő sem­leges viselet a szarvasbörkesztyü. mert az min­denhez illik. (Folytatjuk) Ez a kitűnő sf-sapka 3 sima, 3 ford, vál­takozásé kötéssel készül. A sima szembe há­tulról szúrunk, így szorosabb a kötés. Kü­lön kötjük a sapkát és külön a nyak körüli részt. Körülmérjük az arcot az áii alatt, és a homlok fölött 2 centivel magasabban. En­nek a méretnek megfelelő szemre kezdjük a munkát, de úgy hogy az 6-tal osztható le­gyen. 20-22 cm hosszúságú darabot kötünk. Hátul, a munka visszáján összevarrjuk a sap- elől 3 cm-t behajtunk és laza öltéssel rögzítjük. Elöl egyik végére gombot var­runk, a másik végére hurkot horgolunk a gomboláshoz. A nyak körüli részt a nyakki­vágás alsó részének megfelelő szélességű és 20 cm hosszúságú. Oldalt húzózárral zárjuk. A munka visszáján a középvonalba vékony gumit varrunk, hogy a nyakvédö a nyakhoz simuljon. Felül 2-3 cm-t behajtunk és lazán eltisztázzuk. Ügyeljünk, hogy a kezdő sze­mek egyenletesek legyenek, a kezdő sor egy- ben a nyakvédő dísze is.

Next

/
Thumbnails
Contents