Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-25 / 47. szám
o Z K SS M u N wi M KÉTÉRTELMŰ TRAGÉDIA menni kellett, sőt a következő „állomáshelyről" is. Nyolcszáz szarvasmarha, ezerhatszáz sertés és tizenötezer baromfi elszállítására került sor ezt követően. A késpusztai dombra szállították a marhákat. Ekkor már nagy volt a zűrzavar. Ti- zenhatodikán Kulcsod és Csi- cső között a víz átszakította a gátat, pár órával később a falut a „szárazfölddel“ összekötő országűt alatt folyó kanális hídját is elvitte a víz, a közlekedés teljesen megbénult, Csicső elszakadt a külvilágtól. Aztán jöttek a motorcsónakok, kétéltűek. Pánik. A falu lakosainak nagyrésze bennrekedt. Motorcsónak járta a falut, hangszóró ismételgette egész nap, hogy az emberek hagyják el a falut. Nem mindenkihallgatott a szóra. Kilencvenkilenc ember ottmaradt, ott élték túl a történteket. Halálos áldozat nem volt, de nem egy ember került életveszélybe. A házakba tilos volt bemenni, tilos volt menteni, mert sorra dőltek, roskadoztak össze mint a kártyavár. Aztán a stáb összeszedte az összes fellelhető élelmet, főzni kezdtek a közös konyhán. Másnap már az orvos is motorcsónakon járt, ápolt, ellenőrzött. Aztán megteremtették a telefonösszeköttetést, Három hét múlva ismét villannyal világítottak, ahol lehetett. Négyszázhatvan házból 172 dőlt teljesen romba. Azóta ebből 140-et teljesen újra építettek azok helyén, illetve minél magasabb részén a falunak. Égykor az árvíz előtt négj/százhatvan, ma, négy esztendővel később négyszáznyolc- vanhat háza van Csicsónak, legtöbbje új épület. Harminc család nem építkezett — főleg öregek. Elhagyták a falut, városokban, főleg Komáromban vettek házat, vagy másutt lakó gyerekeikhez költöztek. Olyanok is voltak, akik megkapták a kártérítést, de nem építkeztek^lakást viszont azoknak is biztosított a falu. Tragédiának neveztem az árvizet. Annak is nevezzük, amióta pusztított. De... Tényleg az volt. Borzalmas emlékek, borzalmas eseményeket idéznek. De... £n Livlnka Lstvánt, a Helyi Nemzeti Bizottság elnökét idézem. A De...-vel kezdődő mondatot hadd fejezze be ő. ' „Cseléd voltam a grófnál. Negyvenkilencben megalapítottuk a szövetkezetét, ötven őszén belépett az egész község. Csoportvezető lettem, majd raktáros, később ezerkilenc- százötvennégytől - ötvennyolcig elnöke voltam a szövetkezetnek. Ötvenháromban építettem szoba-konyhás lakást, természetesen vályogból. Hatvanötben Összedőlt, ötvenezer korona biztosítást, 18.000 korona segélyt kaptam munkaadómtól. Sokan kaptak nálamnál jóval többet is„ attól függött, milyen értékeiket vitte el a víz. Többszobás, fürdőszobás gyönyörű Csicső 1965 — a gátszakadás színhelye. Légifelvétel. (j I ■ tőször járok Csicsőn. Ügy érzem, annyira Csallóközbe tartozik ez a falu, hogy ha nem létezne, akkor is ideképzelném ahol fekszik, — ilyennek amilyen. Nem, nem erről jut eszembe, hogy ezerkilencszázhatvanöt- ben valóban majdnem csak elképzelni lehetett ezt a falut. Tudom. És minden csicsói ember, gyerek tudja. A hatvanötös árvíz már történelem. Hiszem, hogy a csicsói iskolában sosem kell majd tanítani, mindig tudni fogják. Tudni fogják még az unokáik is, akik még meg sem születtek. November közepe-tája van, szinte szentimentális hangulatot keltő napsütéses őszi délelőtt. A csicsói iskolában nyitott ablakok mögött folyik a tanítás. Kérdések és feleletek hallatszanak ki az utcára, pontosabban a parkba, amelynek közepén az iskolaépület áll. A park és „csodavén“ csodaszép platánjai többszáz évesek. A kastély, amely iskolaként szolgál, szintén műit századbeli. Mielőtt diákok, tanítók költöztek bele, nyolc tantermes, tornatermes iskolát tudtak létrehozni belőle — átalakításokkal. A tornatermet azóta sem tudták felszerelni, így csak igénytelenebb testnevelési célokra használható. Az osztályok is nedvesek, ridegek. De szerencsére mindennek ellenére is úgy tanítanak és tanulnak bennük, hogy az csak dicséretükre válhat. Jő iskola hírében áll. És nemcsak az tetszik benne, ami két nap alatt egy idegen által kitapasztalhatatlan, hanem az is, hogy van jellege, atmoszférája. valódi iskola hangulatát kelti. A falakon tablók, oklevelek, az osztályokból kiszűrődő hangok, jó érzést keltenek az Idegenben. Különösen nem kel! nagyon a fület hegyezni, hogy hallja az ember, miről van szó az osztályokban. Az igazgatói iroda ajtaján ujjnyi rés tátong — be lehet köszönni rajta. B jgg sdig már épülhetne az j, wp új csicsói iskola. Na- gyón is kéne, nagyon is megérdemelnék. Tavaly kellett volna kezdeni az alapozást, de a csicsóiak inkább lemondtak róla, mert jóformán a határba, a két falu: Kulcsod és Csicső közé akarták építeni, hogy mindkét falut szolgálja, sőt egy harmadikat, Füssöt is. Ezért nincs még nyoma az új iskolaépületnek. Igaz, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha elkezdték volna, akkor sem lenne biztos, hogy már sokat tehetne látni a készülő épületből. Sajnos, az építőipar tempója — s vonatkozik ez különösképpen az iskolaépítésekre — nagyon lassú, s reális bizonyítékok alapozzák meg pesz- szimizmusomat. Jövőre kezdik el az új iskola építését. A falu közepén áll majd, s ez több szempontból is jó, mert végre eltűntetik a föld színéről, illetve a falu kallós közepéről Kálnoky gróf egykori lovardáját, melyet a szövetkezet megalakítása óta istállókká alakítottak át. Persze azóta már szinte romokban hever, a szövetkezet szarvasmarhái mégis falai közt vannak. Körülötte bűzlő siló és trágyadombok. Szemet bántó látvány! A hozzá legközelebb eső épületet a csicső! bevásárló-központot nézem. Szép, ízléses, minden igénynek megfelelő, még mész- szagú új épület. De félreértések elkerülése végett hangsúlyoznom kell, hogy a fentiek nem kritikának, vádnak számítanak. Valóban nem, mert olyan faluról van szó, amelyet négy évvel ezelőtt csaknem teljesen elpusztított az árvíz. Ezért minden kavicsdarab, bevert szög, kanálnyi malter itt többet jelent önmagánál, értéke -nagyobb és nemesebb. Hogy is volt az hatvanötben ? iába erősítették ötvennégytől hatvanig ■Hh a töltést, a csicsóiak mégis féltek, mikor a Duna áradt. Ezért álltak már idejekorán hatvanan őrséget a katasztrófát előidéző áradás első napjaiban. A víz emelkedett, reggelre olyannyira, hogy mire megvirradt, már megszületett a döntés: anyákat, gyerekeket és öregeket evakuálni kell! Először a közeli faluba, Tany- ba vitték őket, de ott is veszély fenyegetett: onnét is házat tudtam építeni ebből a pénzből. Száznegyven családapa mondhatja el ugyanezt. Ezek a házak átlag hetvenöt- ezer koronából épültek. Azóta átlag százhúszezer koronára e- melkedett az értékük, hiszen az építőanyag nagyon megdrágult. Tessék kiszámítani milyen előnyt jelent ez a száznegyven új ház, elképzelni, milyen társadalmi feltételeket biztosít az embereknek.“ Nem számolom, nincs mit számolni rajta. Új falu áll a nádtetős, egykori Csicső helyén. Sokat tettek ezenkívül Is az árvíz óta. ét kilométeres betonút a faluban, amelyből egy kilométer még hiányzik. Ha elkészül, minden csicsói út sár- és pormentes lesz. Hidroglóbusz, vízvezeték az egész falu számára — igaz a házakba még nem vezették be, de erre is sor kerül. Itt van egy kis probléma, amely a megnövekedett társadalmi igények mellett nagynak számít. Rövidesen megoldódik a vízvezeték kérdése, — ígérte a HNB elnöke. Kultúrház. Pár hét választja el az átadástól. Házasságkötő terem. Hozzáépítések, középületek javításai, a szövetkezet belső építkezései. Hosszasan lehetne sorolni azt, ami a szorgalmas, dolgos, és vissza nem rettenő csicsói kezek alól kikerült. Ez úgy ahogy, bizonyos értelemben megmagyarázza a csicsói tömegszervezetek pasz- szivitását. Azt mondták, írásomban majd adjam meg a tiszteletet a kivételnek. Ez a kivétel a tűzol tőszervezet és a sportszervezet, mindannak ellenére, hogy a falu labdarúgó- csapatának erősségei jelen pillanatban katonák. De mit tesz a CSEMADOK, az ifjúsági szervezetek? Tavaly talán még merész, időszerűtlen lett volna ez a kérdés. Bizonyos fokig ma is az, de... _ S hogy ez után a „de“ után mi következik, hogy ez mit jelent, azt döntsék el maguk a csicsóiak. Hogy két kezükkel sokat, rengeteget dolgoztak az elmúlt négy év alatt,, annak megvan a látszata — egy új falut teremtettek. Úgy érzem, egy év múlva bátran elmehetek ismét Csi- csőra, teljessé, többszörözötté, tökéletesebbé tehetem majd a nekik járó elismerést. A kultúrházat rövidesen átadják rendeltetésének. Minden feltétel megvan arra, hogy ez az átadás olyan mértékben, és olyan értékben változtasson a falu életén, mint ahogy a hatvanötös tragédia változtatott. S dilemmával fejezem be: nem tudom, megkérdőjelezzem, idézője!ezzem-e a szót: tragédia?! Mindenesetre itt kétértelmű e sző. S ez a jő. Csicsó 1965 — a pusztulófélben lévő falu. Az ablakokon folyik be a víz, a családi fészkek sorra dőlnek romba. Ekkor a tragédia még egyértelmű, a szó eredeti értelmében az. Légível- vétel. Foto: CSTK és archív Csicsó 1969 — új falu az elpusztult helyén. Légifelvétel. Ogy látszik, mégis igaz, hogy minden csoda csak három napig tart. Még nagyon jól emlékszem arra, milyen feszült figyelemmel kísérte az egész világ, fúliusban az Apollo-11 holdrar épülését. Sokan álmukat is feláldozták, egész éjszaka a tévé képernyőié előtt ültek, hogy tanúi lehessenek annak a pillanatnak, amikor az ember első ízben lép idegen égitestre. Az újságok napról- napra öles betűkkel hozták az első holdrareptllők útjának legapróbb mozzanatait is. Mikor e sorokat írom, az Apollo-12 legénysége már útban van a Föld felé. Kisebb- nagyobb előreláthatatlan bonyodalmaktól eltekintve, az előzetes programnak megfelelően Conrad és Bean többszöri holdsétát tett, több megfigyelést végzett, majd visszatért a holdkompba, illetve a parancsnoki hajóhoz. Lényegesen hosszabb időt töltött a két űrhajós társ- bolygónk felszínén mint azelőtt Aldrin és Armstrong. Ennek ellenére a világ közvéleménye meglehetősen „hűvösen" fogadta a legú- labb hold-expedíciót. Talán az is közrejátszott, hogy röviddel a holdra szállás után rejtélyes módon tönkrement a tévékamera, így a kíváncsi tévénézők többnyire csak a houstoni t- rányító központ alkalmazottait szemlélhették. Előzőleg azonban a hold körüli pályán haladva Conrad, Bean és Gordon hosszabb színes tévéközvetítést adott a látványról. A tévé közvetítés alapján a földi közönség sem tudta biztosan megállapítani, milyen színű a hold felszíne: a fehéres szürkén kívül tdőnként barnás színben látszott. Annyi bizonyos, — s ezt Conrad közölte a földiekkel, „az ég a legfeketébb fekete, amit életemben láttam.“ Ügy látszik, az emberek már meqszokták, hoqy menetrendszerű pontossággal közlekedjenek a holdrakéták, s ezért nem tulajdonítottak a legutóbbi holdutazásnak különösebb figyelmet. Sajnos, nem mondhatni luk ugyanezt a városi, vasúti vaqy autóforqalml közlekedési vállalatainkról. Ezért az ember minden újabb űrrepülését megkülönböztetés nélküli őszinte csodálattal figyelem. Persze, a világmindenségben is történhetnek az emberrel egészen földi dolqok. Conrad második holdsétája során például térdre esett. Sajnos, a tévékamera meghibásodása miatt ezt nem láthattuk, egyelőre a houstoni irányitó központban sem tudják mivel magyarázni. Az irányító központban jelenlévő újságírók közlése szerint a pórul fárt űrhajós sűrűn emlegette közben az összes földi és földöntúli szentek neveit Nyilván a holdfelszín 1 is keménynek találtatott. Előzetesen annyit közölt az űrhajós, hogy a végül Is szerencsés kimenetelű esést egy egészen közönséges földi dolog, a kényelmetlen televíziós kábel okozta.