Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-11-17 / 46. szám

1 frSPHEN LEÄCOCKf Hogyan ériünk meg 200 évet Meg akarjátok írni az igazi öregkort, akartok öreg napjaitok­ra szinte virágozni és a környezeteteket emlékeitekkel halálra mérgezni? Nos, akarjátok? Keljetek akkor reggel ésszerű időpontban. Az ember akkor keljen fel, amikor már nagyon muszáj és nem korábban. 5ohase beszéljétek be magatoknak, hogy a fel­kelés öröm! Nincs abban semmi szlvedrítö, s ezt ti is jól tud­játok. Verjetek ki a fejetekből mindenféle hideg fürdőket! Mint fiatal suhancok, semmi hasonlónak nem hódoltatok, ne csinál­jatok hát magatokból bolondot most! Ha már mindenképpen meg kell fürdenetek (tulajdonképpen persze semmi szüksége­tek rá), fürödjetek meleg vízben! Azzal az élvezettel, amit a hideg ágy után a meleg fürdő jelent, semmiféle hideg vízben való pancsolást se lehet összehasonlítani. Határozottan hagy­játok abba a hencegést a fürdőkáddal és a zuhannyal, mintha ti lennétek' az elsők és egyetlen emberek, akik valaha is mo­sakodtak. És most térjünk át a mikrobák és bacilusok kérdésére. Ne féljetek tőlük! Ez minden. Erről van csupán szó, s ha ezt egy­szer végre tudatosítjátok, többé ne fájjon a fejetek. Ha észrevesztek valahol egy ilyen bacilust, lépjetek egye­nesen hozzá és mérjétek végig. Meglátjátok, mindjárt milyen pici lesz. Ha berepül a szobátokba, egyszerűen csapjátok agyon a kalapotokkal vagy a törülközővel! És a pedagógiai elveket betartva — csak a fejét üssétek, hogy meg ne sántuljon. Alapjában véve persze egy ilyen bacilus nagyon is nyugodt és ártalmatlan, ha nem mutatjátok ki előtte, hogy féltek tőle. Szóljatok rá! Kiáltsátok rá akkor mondjuk: „Feküdj!" Nekem volt egyszer egy bacilusom, Fidonak hívtam — az mindig a lábam elé feküdt, ha dolgoztam. Sohasem ismertem hűbb ba­rátot, és amikor egy autó elgázolta, mély szomorúsággal szí­vemben temettem el. És most vizsgáljuk meg az étkezés kérdését: Egyetek amit akartok! Lakjatok jól pukkadásik! Faljátok agyon magatokat! Egyetek, aztán ahogy tudtok, másszatok el a fotelba. Egyetek mindent, ami ízlik, amennyi csak belétek fér! Az egyetlen mérték az legyen, hogy ki tudjátok-e fizetni. Mert ha nem tudjátok megfizetni, akkor ne egyetek! Azzal ne törődjetek, hogy az ételetek tartalmaz-e keményítőt vagy fehérjéket, eny- vet vagy nitrogént! Persze, ha már annyira elhülyültetek, hogy ezek nélkül a dolgok nélkül nem tudtok élni, fussatok és ve­gyétek meg, aztán tömjétek magatokat vele. Fussatok le a mosodába egy zsák keményítőért és fogyasszatok belőle ameny- nyi csak jólesik, amennyit bírtok, aztán igyatok rá egy jó adag enyvet és sütemény helyett meg fogyasszatok akár egy kanál­nyi portlandi cementet. És aztán így összefog majd bennete­ket a beton. Még néhány szót a friss levegőről és a reggeli tornákról. Ebből ne csináljatok magatoknak gondot. Engedjétek a szobába annyi jó levegőt, amennyi csak belefér, aztán zárjátok be az ablakokat, és a finom friss levegő bent marad. Éveket kibír. Arra úgy sincs semmi szükség, hogy fölöslegesen erőltessétek a tüdőtöket. Hadd pihenjen! Ami a tomázást illeti, ha már mindenképpen csinálnotok kell, hát csináljátok amit muszáj! De ha van rá lehetőségetek, hogy alkalmazzatok valakit, aki majd tornázik és gyakorol helyettetek, míg ti szépen üldögél­tek majd az árnyékban és cigarettázgattok, nézitek majd — én istenem, hát kívánhattok ennél jobbat? (t) A hűtlenség „Hat hónapig jártam egy tizenkilenc éves lánnyal. Nagyon tiszteltem, mert rajtam kívül egyetlen férfivel sem volt kapcsolata. Igaz, köztünk sem került sor nemi kapcsolatra. Egyszer elutizott barátnőjével a főváros­ba. ahol megismerkedett egy fiúval, aki ott-tartőzko- dása utolsó napján... Amikor hazajött, mindent beval­lott. Azt hittem, részeg volt, s az alkohol hatása alatt tette. De nem. Maga sem tudta megérteni, hogyan tör­ténhetett. Szakítani akar velem, mert önmaga előtt is szégyenkezik miatta." „két éven keresztül tartottam a kapcsolatot egy fiú­val. aki mindent tudott korábbi ismeretségeimről. Al­tosán jobban illett hozzám, hogy szexuális téren is jobban tosan jobban illett hozzá hogy szexuális téren is jobban megfelelt nekem. Próbáltam elhitetni vele az ellenkező­jét. de nem ment. A végén már annyira idegesített a viselkedése, hogy ráhagytam mindent, azt hittem, ez se­gít rajtunk. De nem. Szakítottunk miatta.“ „Négy éve járok egy lánnyal. Szeretjük egymást — legalábbis azt hiszem. Nemrégen viszont egy kellemet­HÁT IGEN Egy részeg férfi fekszik az úton a vízlefolyó rostélyát rázva és a sötétségbe fúrva tekinte­tét, kétségbeesetten kiabál: — De elvtársak, miért...? BOCSÁNATKÉRÉS A bíró a vádlotthoz: — Maga azt mondta Kropacseknak, hogy idióta. Fe­jezze ki neki ezért őszinte sajnálatát. — Tekintetes bíróság! Nagyon sajnálom, hogy Kropa- csek idióta. A LEVÉL Janó írja Marának a katonaságtól: — Ha tehetem vasárnap meglátogatlak. Mara azonnal válaszol: — Teheted! JÓ HELYRE ESETT Az öreg könyvelő meséli a kollégájának: — Tudja, hogy a hatodik emeleten lakom, és képzelje tegnap, ahogy kihajoltam az ablakon, hirtelen megszé­dültem és kiestem az ablakból, — Ne beszéljen bolondokat. Akkor már régen hulla lenne. — Már miért lennék? Hiszen a szobába estem. 10BB KÉSŐN... Házasságuk ötödik évfordulóján azt mondja a feleség a férjnek: — Egy vallomással tartozom neked, kedves... Én szín­vak vagyok. — Nekem Is meg kell vallanom valamit — mondja a férj bizalmaskodva. — Én néger vagyok... len dolog történt. A kislány elutazott szabadságra, a egyszer váratlanul meglátogattam. Meglepett, hogy nem találtam szálláshelyén. Éjfélkor érkezett, egy ide­gen férfi kíséretében. Vagy negyedóra hosszat figyel­tem, ahogy csókolóztak... Gondolom nem kell magya- rázgatnom a bennem lejátszödottakat. Amikor észre­vette, hogy várom, sírni kezdett. Bánatosan és boldog­talanul utaztam vissza... Néhány fiatal nem csinál nagy problémát a hűtlen­ségből, sőt az is előfordul, hogy látszólag meg sem za­varja két ember kapcsolatát. De csak látszólag... Nem egy szakítás oka az úgynevezett „parti“, vagy a „jó“ haverok fogalma, illetve létezése. Ez főleg ak­kor van rossz hatással szerelmespárokra, ha ritkán ta­lálkozhatnak, s közben alkalmuk nyílik más szórako­zásra, más társaságokkal való kapcsolatra, amely sok esetben szakításhoz vezethet. „Megismerkedtem egy szép, intelligens kedves lány­nyal, Ha nem is laktunk egy városban, kéthetenként rendszeresen találkoztunk, őszinte szerelemnek véltem, Aztán úgy alakult, hogy találkozásaink más okok miatt, kényszerűségből ritkábbak lettek. Negyed évig rend­szeresen jöttek a levelek, aztán azok is ritkábban. Nem tudtam megmagyarázni magamnak az okát, így hát vá­ratlanul hozzá utaztam. Egy vendéglőben találtam rá, fiatal fiúk társaságában. Valahányan részegek voltak. BOLOND VICC A bolondokháza udvarán lévő fényszóró mel­lett két páciens áll. — Mássz fel rajta, — mondja az egyik bo­lond a másiknak a fénycsóvára mutatva. — Még mit nem, — tiltakozik a másik, — az­tán amikor fönt lennék, te kikapcsolnád a fényszórót, én meg nem tudnék lejönni1 j SEGÍTSÉG Polák meglátogatja a hivatalban Novák kollégáját. Ép­pen telefonálás közben nyit rá: figyelmesen hallgat va lamit és kőzbe-közbe szól: — Jó, rossz, rossz, jő, rossz, jó, jó, rossz... Amikor már vagy 10 perce hallgatja, elfogy a türelme — Mi ez a hülyeség, kérlek, amit itt a telefonba szaj­kózol? — A feleségemnek segítek epret válogatni. TÖBBET ÉSSZEL... Krupica a napfényes Adrián nyaral, amikor a posta egy táviratot hozott a feleségétől: — Felássam-e a kertet és ültessem-e ki az épért? Krupica elgondolkozott, aztán a következőket távtra­tozta vissza: — A kertben ne csinálj semmit, oda ástam el az ara nvat. Másnap egy újabb táviratot kapott Krupica: — Éjszaka valaki felásta az egész kertet. Mit csinál­jak? Krupica visszatáviratozta: — ültesd ki az epret. NEM RENDKÍVÜLI A fiatal férj megdöbbenéssel tapasztalja, hogy felesége 5 hónapra gyereket szült. Felháborodva faggatja anyó­sát. Anyósa vállat von: — Egyáltalán nem rendkívüli dolog, hogy egy gyerek 7 hónapra születik. — De ez a gyerek 5 hónapra született — mondja két ségbeesetten a férj. — Na és — mondja az anyós. — A 7 hónapos gyerek 2 hónappal előbb születik. RÁSZÁNTA AZ IDŐT Egy rendkívül nyurga fiatalembert megkérdezi egyik ismerőse: — Hogy tudtál ilyen hosszúra nőni? — Na hallod, az egész életemet ezzel töltöttem ell BÜSZKESÉG A kínai hóhérok nagyon büszkék mesterségükre. Az egyik így henceg soron következő áldozatának: — Az én pallos-suhintásom olyan tökéletes lesz, hogy észre sem veszed! Az elítélt szkeptikusan csóválja a fejét. . — Fogadjunk — ajánlja a hóhér. És fogadnak. A következő pillanatban azt mondja a hóhér: — Kész. No, ereztél valamit? — Semmit. Miért, mit kellett volna éreznem? — Most próbáld csóválni a fejed. Az egyik fiú azt mondta, hogy egy hónapja került a tár­saságba, akkor még rendes lány volt. „Na és már nem az?“ — kérdeztem. A válasz: mindegyikünkkel lefeküdt már. Itallal fizetjük. Részegen kedvesebb. Eljöttem, mert szégyelltem, hogy sírok. A szerelemben csalódni bor­zalmas dolog.“ „Három éve járunk együtt. Naponta találkoztunk, s így is elég időnk maradt a saját, privát időtöltésünkre, arra, hogy egyedül sportolni járjak, ő meg barátai tár­saságába, akik nagyon rossz hatással voltak rá. így ke­rült sor köztünk minden nyáron egy rendszeres krí­zisre. amit ó úgy oldott meg, hogy nyaranként két-há- rom hónapra szakítottunk. Aztán mindig visszatért, s ígérte, hogy megjavul. Csak arra várt, hogy ismét ked­vesen szóljak hozzá, aztán néhány napig megint nem jelentkezett. Nem bírtam tovább ezt az állapotot, kér­tem, beszéljünk meg, mindent okosan, mert így nem mehet tovább. Az eredmény? Nem akar elveszíteni, de azt sem akarja, hogy a szabadságát korlátozzam. S így lassan annyira elmélyült köztünk a szakadék, hogy vég­leg szakítottunk. Következő számunkban: A NAGY KORKÜLÖNBSÉG, A PLETYKÁK, FÉLTÉKENY SÉG, s első fejezetünk zárőszava.

Next

/
Thumbnails
Contents