Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-10 / 45. szám
10 úi r< *fi/, I m § Fő a lehetőség — Tulajdoníéppen megvan mindenem, jó állásom, háromezer forintos fizetés, berendezett lakás, mosógép, televízió. Tudom, hogy ez mind szép, de nekem mégsem elég, hiányzik valami. — Porszlvógép? — Ugyan, nem ilyen köznapi dolgokra gondolok. Valami nagy, valami hatalmas, ami betölti az életet. —! Ilyen gépet nem ismerek. — Nem gép, hanem valami egész hatalmas, megfontolttá- tatlari érzés. — Mi az? — Ä lehetőség, uram. Az hiányzik itt, a lehetőség, csupa nagy betűvel. Nem bfrom nézni már ezt az állandó egyhangúságot. Az ember megkapja elsején a fizetését, megél belőle szépecskén, még félre is tesz, vásárol valamit, de aztán újra elölről, újra elseje, újra elseje. Megőrülök, nem bírom tovább! Semmi izgalom, semmi változatos, csak mindig a megszokott, a lehetőség nélküli. —* {Hát már az is baj. hogy nyugodtan élhet, megvan mindene, nincsenek gondjai? —* Én kérem, lehetőségek nélkül partra vetett hal, félkarú óriás vagyok, úgy kell nekem a lehetőség, mint másnak a kenyér. A lehetőség kell, a lehetőség kell! Befektetni mindent egy vállalkozásba, egy üzletbe, egy részvénybe. Nem a meggazdagodni vágyás beszél belőlem, hanem a puszta lehetőségek utáni vonzódás. Ezt hiányolom itt, ez az, ami lüktetést ad mindennek. Tudja maga, mi az a rizikó? Mi annak a csodálatos érzése?. Befektetni mindent az utolsó fillérig egy vállalkozásba, és várni, mi lesz. Ez a változatosság, ez az igazi érdekesség. Nem pedig az állandó egyhangúság, fizetés, beosztani egész hónapra, aztán újra, újra, mindent elölről. — De ott tönkre is lehet menni. — Na, látja, tönkremenni, én már azt is hiányolom. Befektetni mindent abba az üzletbe, várni, várni, izgulni, és utána tönkremenni. Nem ismeri ezt az érzést, hogy az ember eladja mindenét, vesz érte Rimamurányit, elmegy a tőzsdére, vár, töpreng, kalkulál és tönkremegy. De most még ilyen sincs! Megkapja az ember azt a fizetést, de semmi izgalom, semmi küzdelem, semmi változatos. Szörnyű! Nem érzi annak súlyát, hogy itt még tönkremenni sem lehet? — Ha magának ez az egyetlen vágya, adjon el mindent, és a pénzt dobja ki az ablakon. — Ilyen egyszerűen nem érdekes. Az izgalom kell hozzá, a várakozás. — Akkor csináljon a párkányon Ulőtartásból billenő mérleget, majd félkéz-állást, és úgy szórja ki. — Ne szellemeskedjeri, komoly dolgokról beszélek. A lehetőségekről. Tudja is maga, mit' jelent az, hogy lehetőség? — Igen. Bekerülni az egyetemre, elvégezni, tanulni, fejlődni és emberré válni. — Ugyan, menjen már! Mi* ért is maga ehhez! Feltenni mindent egy lapra és elveszteni, de szépen, gesztussal, nagystílűén. Az igen! Nagystílűén, uram, nagystílűén! De itt megöli az embert a szürke egyhangúság. Mert mit ér az élet, ha nem fektetheti be mindenét, egész vagyonát valamilyen vállalkozásba? — Úgyszólván semmit. —1 Ne gúnyolódjon, inkább örüljön, hogy nem érti ezt az egészet, mert különben magának sem érne ttt az élet semmit, De én más világra születtem, engem elpusztít ez a lehetőség nélküli, szürke egyhangúság. — De mondja, ha maga nem tud olyan rendszerben élni, ahol nincsenek olyan vállalkozások, amibe mindent bele lehet fektetni, miért nem disszidált? — Mondja, hülyének néz engem?! Kimenni a bizonytalanságba?, Szentiványi Iván NEM ÉRTI Levelet ad fed az ügyfél a postán. A levélen már rajta van a bélyeg. A postás terjedelmesnek érzi a levelet, felteszi a mérlegre, és kiszól az ablakon: — Nehéz a levél. Bélyeget kell még tenni rá. Az ügyfél csodálkozik. — No és ha bélyeget tejnek rá, akkor könnyebb lesz? m m VOLNA Kovács egy elsőosztályú étteremben vacsorázik. Fizetéskor a főpincér megkérdi, hogy volt megelégedve. — Ha a leves olyan meleg lett volna, mint a bor, ha a bor olyan öreg lett volna, mint a hús, ha a húshoz annyi zsírt használtak volna fel, mint amennyi az abroszon volt, nagyon jó lett volna a vacsora. MÉG TUD Ügynök járja a városka boltjait. Egy kollégája éppen akkor ér a boltajtő elé, mikor barátunk kirepül az utcára. Résztvevőén felsegíti és megkérdi: — Mi történt, ki dobott ki? Hiszen ez a boltos már féllábbal a sírban van. — De a másikkal még egészen jól rúg — hangzik a szomorú válasz. T t 'p r ;t & * Miért szakítanak a fiatal párok? AZ INTIM KAPCSOLATOK UTÁN Sok fiatal pár szakításának az az oka, hogy a fiú teherbe ejti a lányt. A nagy szerelem és az Ígéretek füstbe mennek, elolvadnak, mint a tavaszi hó, és két ember, akik szerették egymást, egyszerre idegenek lesznek egymásnak. „Rövid ismeretség után már intim kapcsolatra került sor. köztünk. Csak most tudatosítom, hogy milyen hibát is követtem el akkor. Az ezt követő találkozások után a fiú úgy nézett rám, mintha sose látott volna. Eldobott, mint egy megúnt játékszert. Igyekezett elkerülni a találkozást velem. Amikor megírtam neki, hogy másállapotban vagyok, azt válaszolta, hogy kérjem a terhesség művi úton történő megszakítását. Erre természetesen képtelen voltam, így hát ezt a tanácsot visszautasítottam. Nem jelentkezett. Minden bizonnyal köny- nyelműen kezelte a dolgot.“ „Jártam egy fiúval, aki nagyon tetszett, nagyon szerettem, mert rendes is volt hozzám. Am amikor megtudta hogy állapotos vagyok, hirtelen megváltozót?. Korábbi nagy ígéretei a nagy szerelemről abbamaradtak, gyöngédségét durvaság váltotta fel. Házasságról még csak hallani sem akart, így, és ezért ért véget köztünk a kapcsolat.“ De idézzünk talán egy fiút' is. „Hosszabb ideig udvaroltam egy lánynak. Csak addig szerettük egymást, míg teherbe nem esett. Amikor visszajött az orvosi vizsgálatról, azt mondta, megszüli a kicsit. Nem volt semmi ellenvetésem, sőt, nagyon szeretem a gyerekeket. Tervezgetni kezdtünk hát, hogyan is rendezzük be közös életünket. Sajnos, csak tervezgetés maradt az egészből. Talán a szülei nyomására, nem tudom, de megszakította a terhességet. A kórházból jövet kijelentette, hogy a házasságra ne számítsak szakit, velem...“ HA kg? LAmVnaj? kBt rí© tetszik igen, az eietDen az mar úgy szokott lenni, hogy csak nagyon kevés ember tud megelégedni azzal, amije van. A lány talál magának egy fiút, aki úgy-ahogy felel csak meg az igényeinek, s egy bizonyos idő eltelte után meg- únja, mással kezd kokettálni... „A fiút, akivel járok, nagyon szeretem. Nagyon rendes, méltónak érzem magamhoz, kölcsönösen nagyon jól megértjük egymást. Nemrégen viszont megismerkedtem egy másik fiúval is, aki nekem ugyancsak tetszik. Szívesen járnék vele, de az elsőt nem akarom megbántani, nem akarok fájdalmai, csalódást okozni.“ „Fiúmmal két évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Egyáltalán nem szép, de valami mégis köt hozzá. Az ok talán abban rejlik, hogy nagyon jő hozzám, hogy nincsenek szülei, árva. A magam módján szeretem is, de mint végleges partnerrel, nem számítok vele, mert szép, és derék férjet szeretnék. A másodikat még csak három hónapja ismerem, s nem tudom mit tegyek.“ HA EGY FIÚ KÉT LÁNYT SZERET Egyáltalán nem számít meglepő titoknak, hogy a fiúk esetében is érvényes mindez. „Még a középiskolában ismerkedtem meg azzal a lánnyal, akivel immár két esztendeje járok. Állandóan együtt voltunk, s életünket el sem tudtuk képzelni egymás nélkül... Talán a véletlen, talán a sors az oka, hogy megismerkedtem egy másik lánnyal is. Egymáshoz való vonzódásunk később szerelemmé fejlődött. Pár hónap után már nemi kapcsolatra is sor került köztünk. Néha nagyon boldognak érzem magam, de legbelülről előtör aztán a szorongató érzés, hogy tulajdonképpen vőlegény vagyok, s nem merek a kettő között választani.“ „Fél éve levelezek három lánnyal. Kettő közülük meg is írta, hogy szeret. Mit válaszoljak? Ha megírom az igazságot, mindhárman faképnél hagynak. Ha egyet választok közülük, becsapom a másik kettőt. Néha nagyon nehéz dönteni.“ Igen, néha nagyon nehéz dönteni. De mielőbb választunk, annál jobb mindkét fél számára, mivel két, vagy több ismeretségnek rendszerint kellemetlen következményei szoktak lenni. Nemcsak hogy anyagilag is ráfizethet a fiú az ilyenre — mert két felesége nem lehet, viszont kétszeres apa lehet: belőle — de az idegeit is tönkreteheti. Állandó feszültségben élni, mi lesz, ha megtudja a másik... Az ilyesmi komoly nyomokat hagy a fiatalok erkölcsi és lelkivilágában. Következik: A környezet rossz hatása PERSZE A bolondokházában a látogató megszólítja ez egyik kertészkedő ápoltat, aki éppen az érett epret szedi. — Mondja kérem, trágyázza maga az epret? — Nem, én porcukrozom, dehát én bolond vagyok! különbség » A. férjidivatüzletbe beállít egy vevő, s 42-es inget és 39-es pizsamát kér. — Önnek lesz mind a kettő? — kérdi az eladó. — Igen. — Akkor miért kisebb a pizsama mérete, mint az p| ingé? — Van magának fogalma arról, hogy én milyen kicsi vagyok otthon? Ü fel OK — Miért mondják a Szabad Európa híreit ketten fel- váltva? — Míg az egyik a híreket mondja, a másik tartja a íjvi csillárt. NO LÁTJA! A bolondházában az egyik ápolt a fülét a falra szo- m ritja, és feszülten figyel. Arra jön az orvos, és rászól: — Mit csinál? A bolond int az orvosnak, és hívfa, hogy 6 is tapassza a fülét a falra. Egy Ideig némán állnak, azután a bolond megkérdi: " — Hall valamit, doktor úr? — Nem, semmit sem hallok! Mire a bolond vészt jósló hangon suttogja: — Látja, így megy ez már hetek óta!
