Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-03 / 44. szám
' L.M : .. ’ .................* o Q£ o X O * ,' ’ > t .........*«**“' ... fj ’ ,-$■ ■■'■-■■ ••**■■*" . ' * . ..... s «8R3: Ezt a modellt „SZÖSZI" kérésére küldjük, világoskék fonál- jához. Odavissza haladd hamis p-sorokkal 5 cm széles pántot horg. (Hamis p «= ráhajtunk a tűre, leöltünk a szembe, a szálat felhúzzuk és a tűn levő 3 hurkot egyszerre lehorg.) Az 5 cm-es pánt után a köv. mintával dóig.: 1. sor: 2 lc-el fordulunk, 1 hamis p, 1 1c váltakozásával lyuksort készítünk. 2. sor: minden lyukba 2, tetején összehorg. p-t öltünk (a p-kat jól felhúzzuk), 1 le. 3. sor: mint az 1. sor. Itt a hamis p-kat az összehorgolt p-k közé öltjük. 4. sor: mint 2. sor. Szabásminta szerint dóig. A hátrészen nyílást hagyunk a cipzárnak. Az ujjakat is sűrű horgolású pánttal kezd. és a mintával folyt. Á nyakpántot hamis p-ka! külön horg. és utólag varrjuk a kivágás szélére. Rövidítések: p — pálca, le — láncigy viselkedjünk! (Folytatás) A köszönéssel kapcsolatban még meg kell jegyeznünk, hogy illetlenség, ha csak az orrunk alatt mormogunk valami érthetetlent, vagy ha szinte rákiáltunk valakire. Továbbá, mindig nézzünk szembe azzal, akinek köszönünk, fejünket is megbiccenthetjük egy kicsit, férfiak kissé meghajolnak és kalapot emelnek. (De a kucsmát nem kell levenniük a fejükről). Köszönés közben ne vágjunk szomorú arcot, ne ejtsük bágyadtan, lehangoltam a szavakat (kivéve, ha erre okunk van), de fölösleges viszont úgy vigyorogni, mintha megnyertük volna a főnyereményt. Legszebb a köszönést egy kedves mosollyal kísérni. Az utcán nemcsak ismerőseinket köszöntjük, hanem azokat is, akiknek az illető a társaságában van. Ugyanígy, ha mi megyünk ismerősünkkel és az köszönt valakit, mi is köszönünk (nőknél elég ha bólintanak, a férfiak pedig megemelik kalapjukat). Ugyanígy tesz egy házaspár is; a férfi is köszön felesége ismerőseinek, a feleség fogadja, ha ismerősök a férjének köszönnek. Tudni kell még, hogy férfi mindig állva köszön a nőnek, tehát ha ül a helységben, amikor a nő belép, feláll. 1 Ez persze nem vonatkozik a munkahelyre, ahol a férfiak ülnek és dolgoznak, természetesen nem állnak fel kolléganőjük érkezésekor. Nő ülve marad hasonló korú (és természetesen fiatalabb) nő köszöntésénél, ugyanígy a férfi hasonló korú férfi esetében, de a nő is feláll ha idős nőt, a férfi pedig, ha idős férfit köszönt. Társaságban mindig a háziasszonyt köszöntjük elsőnek, utána a többi nőt kb. kor szerint. A válogatás azonban ne legyen túl feltűnő, vagyis ne rohanjunk a terem végébe, ha ott meglátunk valakit,„aki idősebbnek tűnik, mint az, akinek éppen köszönni akartunk. Ugyanakkor illetlenség két egymáshoz közel lévő nő közül először a fiatalabbat köszönteni. ^Folytatjuk) a——wiii mi 1 "i ...... DIVAT—MIM) „UGYE LEHET, LEHET...“: Kérésére fekete anyagját fekete csipke kombinálással terveztük. A felsőrész világoskék szaténnal alábélelt csipke. A csipke mindegyik virágmintájának a közepébe egy-egy nagyobb fénylő üveggyöngyöt varrunk. (Felhasználhatjuk bizsuté- riában vásárolt nyaklánc gyöngyszemeit). A gyöngyök vegyesen szítelen és pasz- tellszínűek — rózsaszín, világoskék, sárga, stb. — legyenek. A ruha derékrészét külön szabjuk, a hozzávar- rott alj ferdén szabott körszoknya. Az öv szintén a fekete csipkéből készül, világoskék alátéttel, ugyancsak kigyöngyözve. „ZSÓ VAGY SHERRY“: Türkizkék teszil anyagjából princessz szabású ruha készüljön, két kerek patnival egybeszabva. A két díszgomb arany vagy ezüst leFONTOS apróságok A retikül csaknem olyan mostohagyereknek számít, mint a kalap. Igaz, hogy ha retikült nem is. táskát mindenki visel, a hiba ott van, hogy nem fordítanak rá kellő gondot. Először is nézzük, ml a különbség retikül és táska között. A retikül kisebb formájú táska — ez az egész. Munkába általában táskával járunk, mert ebben a kisebb bevásárlás is elfér, de épp úgy járhatunk reti- küllel is, legföljebb a bevásárlásra szatyrot viszünk magunkkal. Mindjárt elöljáróban szeretnénk hangsúlyozni, milyen helytelenül gondolkodnak azok, akik csak az elegáns ruhadarabra, esetleg cipőre fektetnek súlyt, retikülre vagy táskára nem „reszkíroznak". Rosszul teszi! hiszen egy nem illő vagy divat jamúlt táska elrontja a külön ben elegáns megjelenést. Egyesek azt tartják, a táskadivat olyan gyakran változik, hogy nem tudják követni, nem vehetnek minden ruhához egy új táskát. Nem is szükséges, mert a táskát úgy kell megválasztani, hogy több ruhadarabhoz „menjen", meg aztán -- legyünk őszinték — legfeljebb vegyünk egy pulóverrel kevesebbet. (Bár statisztika nem mutatja ki, a nők általában pulóvert vásárolnak a leggyakrabban“. Hogy a táskadivat változik az természetes, mégpedig formában és színben is. Egyszer a nagy formájú retikülök divatosak, máskor az egész kicsinyek, egyszer az élénk színűek, máskor a feketék, vagy mint éppen most a fehérek. Persze itt Is meg lehet találni az arany középutat — emellett, felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben nincs sok retikülünk, túl kicsi formájút ne válasszunk, mert miután nem praktikus (kevés holmi fér bele) sosem marad sokáig „sláger". Pl. még1 két évvel ezelőtt az erszény nagyságú kis retikülök voltak divatosak, most pedig a közepes formájúak, fiatal lányok részére — amint arról már hírt adtunk. — a fehér. Egyébként színben nem kell föltétlenül a divathoz igazodni, legjobb semlegesei választani, amit több ruhadarabhoz Illik és jobban „időt álló". Habár most nagyon divatos a sötétkék, egy barna, fekete vagy bézs színű retikül sosem ronthatja el az öltözékünket. a fontos az, hogy a ruhadarabhoz „menjen". Ami a tartozékok összhangját illeti, a rétikul színe mindig egyezzen a kesztyű színével (kivétel a szarvasbőrkesztyű) és abban az esetben, ha a kalap és a cipő azonos színű, a retikül elütő is lehet. Ugyanez vonatkozik a táskára is, amivel munkába járunk. Sokan azzal érvelnek, azért nem vásárolnak retikült, mert nem használják ki. mert inkább mindig nagy formájú táskát viselnek. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy nem lehet mindenhová táskát vinni. Pl. kávéházba, látogatóba, retikül- lel megyünk, színházba, hangversenyre, zenés szórakozó helyre úgynevezett estélyi retikül való. Utóbbi esetben elegáns. nem sportos jretikül is megfelel, (tehát ne legyen pl. vállraakasztós.) Felső és alsö képünkön sportos, jobb oldali képünkön elegáns retikült mutatunk be. hozzávaló cipővel. (Külföldi modellek). (Folytatjuk) A pirulás nem szégyen Szégyen a pirulás? Nem, határozottan állítjuk, hogy nem az — pedig érdekes módon sokszor szégyenkezés miatt pirulunk el. A pirulás egészen természetes, normális jelenség. Elpirulhatunk izgatottan az örömtől, vagy ellenkezőleg a dühtől, vagy ha valamilyen okból esetleg oktalanul is — szégyelljük magunkat- És ez megeshet bárkivel. Senki sem tud magán annyira uralkodni, hogy felindultság vagy fájdalom ki ne hozza a sodrából. Tévedés az is, hogy a nők gyakrabban pirulnak el mint a férfiak, szőkék mint a sötéthajúak. Ez épp úgy nem játszik szerepet, mint ahogy mindenki egyformán sápad el az Ijedtségtől, rosszul lesz a felindulástól, reszket, izzadság önti el vagy „eláll" a lélegzete a félelemtől. Mit bizonyít ez? Az érzelemnek minden megnyilvánulása befolyással van a vérkeringésre, sőt a lélegzésre, valamint a mirigy-, gyomor- és bélműködésre is. A pirulás tulajdonképpen a véredények tágulása, amelyre arcbőrünk igen érzékenyen válaszol. De nemcsak az arcbőrünk érzékeny. Hiszen pirossá válhatnak pl. a füleink (ha valakiről azt akarjuk mondani, hogy nagyon elpirult, azt mondjuk „fülig pirult“), a tarkónk, sőt mellkasunk felső része is. A lelki életnek testünkön megmutatkozó úgynevezett kísérő elváltozásait a vegetatív idegrendszer szabályozza és teljesen függetlenek az ember akaratától. Ha megpróbáljuk legyőzni a pirulást, rosszul járunk. Fiatalok sokszor esnek bele ebbe a hibába. A pirulás főleg a serdülő korban okoz sok gondot, holott éppen ennek a kornak. POSTA gyen. A nyakkivágást a saját anyagjából szélesen rollnizzuk. „NYÁRI ZÁPOR“: Halványzöld teszil anyagjához jól kihasználható modellt terveztünk. A ruha teilbe szabott, a teiltől lefelé egybe, bővülőén szabott, az elején kétoldalt végig és hátul középen sűrű szegőzés díszíti. Derékban a saját anyagjából készült öv fogja össze, elől lapos masnival, de viselhető a ruha iáncövvel vagy aranyozott műbörövvel is. A bevarrott hosszú ujjak alul magasan szegőzöttek; a saját anyagjából bevont apró gombocskákkal gombolódnak. 15 éves húga részére a kosztüm férfigallérral készüljön. A kabát alja elkerekített, valamint a kétoldalt lévő zsebpatnik is. Az erősen lefelé bővülő szoknya négy részből szabott. m $• mondhatnánk, kísérő jelensége. Ennek az a magyarázata, hogy a serdülő kor tulajdonképpen egy átmeneti, vagy úgy is mondhatnánk, próba időszak. És amíg valamit nem ismerünk tökéletesen, jelen esetben saját énünket, természetesen bizonytalanok vagyunk. A serdülő tudatában van ennek a bizonytalanságnak. Mindennél jobban szeretne önállóan. megfontoltan cselekedni, ugyanakkor azonban minden ok nélkül felizgul, elveszti lelki egyensúlyát — és elpirul. Ekkor bosszankodik emiatt — és ettől még jobban elpirul. A felnőtt kor magával hozza, hogy jobban ismerjük magunkat, jobban tudjuk felbecsülni értékünket, öntudatosabbak. okosabbak leszünk, tehát ritkábban kerül sor a pirulásra. A 30. életév után ez már általában nem is jelent problémát. Azt mondtuk: általában. Előfordulnak ugyanis esetek, amikor a pirulás mégsem normális jelenség. Erről majd legközelebb lesz szó. VERONIKA VÁLASZOL Jelige: „AKI MELLETTEM ÁLL“ (18 éves) őszintén szólva, furcsállom a megismerkedésük történetét. Micsoda véletlen! És még nagyobb véletlen, hogy a fiú eljött a maguk városába és ott véletlenül találkoztak. És ne haragudjon, de nem tudja, hogy miért szakitott vele a barátnője? Nem Irt magának részletesen a szakításról? És mit mondott erről a fiú? És tulajdonképpen miért gondolnak máris szerelemre, hiszen csak kétszer találkoztak?! Ugye, sokat kérdezek, amelyett, hogy tanácsot adnék. Azt tanácsolom, hogy gondolkozzanak el ezeken a kérdéseken. Jelige: „TÉTLENSÉG“ (18 éves) Hát bizony, a kapcsolatotok elég zavaros. Megismerkedés- tek nem volt valami szabályszerű, de ezt még mentené az. ha látásból már régebben ismertétek volna egymást és a fiú — közös ismerősök hiányában — nem talált más módot a megismerkedésre. (Ugyanis fiú csak táncolni kérhet fel ismeretlen lányt.) De te azt sem írod, láttad-e valaha? Az, hogy ő meg akart veled ismerkedni, arra vall, hogy tetszel neki és járni akar veled; bár nincs kizárva, hogy csupán próbálkozott, elfogadod-e a közeledését, anélkül, hogy valamit is érezne irántad. Én nem tudhatom, mi a valóság a két feltevés közül, egyet azonban tanácsolok: mondd el a szüleidnek, miért jössz néha haza a késői busszal. Jelige: „MIÉRT NE LEHETNÉNK EGYMÁSÉ?" (15 éves) Nagyon örvendetes, hogy 15 éves korodig már „volt alkalmad fiúval járni“ és „nem ez az egyedüli fiú, akinek tetszel“, így legalább választhatsz ezek közül, mert a szóban íorgö fiú viselkedése nem arra vall, hogy tetszel neki. Jelige: MÉG MINDIG VISSZA VÁRLAK" (18 éves) Nem Írod, hány éves a kislány, bizonyára nagyon fiatal, ha túl komolynak találta a leveledet. Próbáld meg még egyszer felvenni vele a kapcsolatot, de ha nem reagál, ne erőltesd. VERONIKA
