Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-08 / 27. szám

Elvtárs5 a csákányt... Állok az út mentén, ahol immár három éve javítási mun­kálatok folynak, folyogatnak, és figyelem a munkásokat. A- hogy így nézelődöm. látom ám. hogy egyikük nem vágja jó mélyre a csákányát, hanem csak úgy tessék-Iássék... Csak úgy... Felháborító! Ilyen elemek teszik tönkre, sőt még tönk- rébb amúgy is zilált népgazdaságunkat! Nem, nem mehetek el szó nélkül a szocialista munkásosztály e vadhajtása mel­lett. — Elvtárs. a csákányt jó mélyre vágd! — szólok rá szigo­rúan. Rám néz. úgy is mondhatnám, megbámul mint borjú az újkaput. — Mit mondott?! — kérdezi. — Azt mondtam, hogy: Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd! — Igen! Hallod, mit mond az ürge? — fordul a mellette csákányozó munkáshoz. — Hogy azt mondja, hogy a csá­kányt jó mélyre vágjam. — Azt mondja? — egyenesedik fel az is, és most már ket­ten néztek. Aztán odafordul ő is a mellette csákányozóhoz: — Hallottad, mit mondott Jóskának az a pacák ott az út szélén? — ??? — Azt mondta, hogy: Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd... Tíz percen belül legalább húszán hagyják abba a csáká­nyozást és félkört vonnak körém. úgy bámulnak. Egy kissé kezdem magam rosszul érezni... Hirtelen az is megfordul a fejemben, hogy hátha rosszul láttam az egészet és egy ön­tudatos, nagyszerű csákányozó becsületébe gázoltam... — Én csak... — motyogtam, és már húzódnék is tovább, amikor a közeli kocsmából kiront a munkavezető egy üveg sört szorongatva a kezében... — Mi van itt, mit álltok? — formed nagyokat pislogva mun­kásaira. — Ez a hapsi azt mondta... böknek felém fejükkel a mun­kások. — Azt mondta? No megállj! — azzal vissza a kocsmába. Már éppen lélegzetet akartam venni, amikor újra feltűnt, egy szürke egyenruhát támogatva. — Megbüntetem húsz koronára, amiért sértő szavakkal il­lette a munkásosztályt és molesztálta a virágáruslányokat — mondta halk csuklások közepette a munkavezetőbe karoló e- gyenruha. — De kérem... — Pofa be! — Az más — mondtam és fizettem, s csak jó messziről néztem vissza. A munkavezető és a szürke egyenruha épp ak­kor tűntek el az ajtóban... —tó— U PERSZE Kovács hazajön. A cipője egé­szen vizes. — Olyan nagy eső van? — kérdezi a felesége. — Nem. Olyan nagy szél van. BEÉRI VELE Kérem szépen, nem kaphat­nék valami állást? — Sajnos, nem. Éppen teg­nap küldtünk el valakit, akinek nem volt semmi dolga. — Nem kaphatnám meg az ő állását? JMBÍ ■í.isi1 TALÁLT TÁRGY A rendőrségre a talált tárgyak osztályára beállít egy kisfiú, és szepegve kérdezi a rendőrtől: — Bácsi kérem, itt van a talált tárgyak osztálya? — Igen, kisfiam ■— mondja a rendőr —, mi veszett el? — En. AZ MÁS! A legátust meghívta vacsorára a pap, de vacsora után nem ment el a vendég, hanem ott aludt. Másnap sem ment el, harmadnap sem. mert nagyon ízlett neki a jó koszt. Nem ment el egy hét múlva és két hét múlva sem. Csak amikor észrevette, hogy már üres a kamra, nincs több ennivaló, ak­kor jelentette ki: — Holnap hajnalban elutazom. A család alig várta a hajnalt, és a pap pitymallatkor felrázta: — Hallja diák úr, keljen fel, a kakas már kukorékolt. — Van még egy kakas? Akkor maradok. CSAK FÖLDSZINTEN foe, fack és fim kártyázik a sa­loon emeletén. Joe észreveszi, hogy Jack hamisan játszik, erre dühében megfogja, és kidobja az első emeletről az utcára. Jack ott fekszik a követezen, és egy arra sétáló cowboy megkérdi: — Hé, Jack! Mit fogsz ezek u- tán csinálni? — Ezentúl csak földszinten kár­tyázom. '.sss MAGYARÁZAT Egy vak és barátja bemegy a kávéházba. A vak kérdi, hogy mit rendeljen? — Rendelj tejet — mondja a másik. — Tej? Mi az a tej? — A tej az olyan fehér... — Mi az a fehér? — Fehér például a hattyú. TANÍTÁSI MÓDSZER A régi világban az őrmester a tűzoltó- készülékről magyaráz az újoncoknak, és végül megkérdezi: — Mi történik, ha a csövön a csap be- rozsdásodik? Nagy hallgatás. — Na. disznók, ha a csövön a csap meg- rozsdásodik, akkor olyan pofont kaptok, hogy csillagot lát a szemetek. — Hattyú? Mi az a hattyú? — A hattyú az, amelynek haj­lott a nyaka. — Hajlott nyak? Mi az, hogy hajlott? E kérdésre a másik előveszi a vak karját, és kinyújtja. — Látod, ez most egyenes. Aztán begörbíti a karlát: — És ez hajlott. — Ügy — sóhajtja a vak —, most már tudom mi a tej! A szerelem buktatói 13. A BOLDOG HÁZASSÁG FELTÉTELŰ A szerelem feltételei • Gazdasági függetlenség Képmutató szerelem • Közös világnézet Már kifejtettük, hogy a fiú és a lány, a férfi és a nő teljes egyenjogúsága az igazi szere­lem megszületésének és kiala­kulásának. Vegyük azonban sorra a többi feltételeket is. Ezek a következők: mély barátság és szoros érzelmi kapcsolat boldog és harmonikus tes­ti kapcsolat, amely mind­kettőnek boldogságot és teljes kielégülést hoz. mindkét fél gazdasági füg­getlensége azonos világnézet, életfel­fogás és életstílus, közös érdekek és kölcsönös meg­értés a másik munkájának köl­csönös megbecsülése és egymás segítése Volt idő. amikor a nők gaz­dasági függetlenségét csak né­hány forradalmi gondolkodású egyén tudta biztosítani a csa­ládi életben. A legtöbb esetben azonban a nő is áru volt. amit a pénzes férfiak megvásárolhat­tak. A háziállat színvonalára süllyedtek, mert a házimunká­ért és a testi élvezetért tartot­ták el őket a férfiak. Szolgálók voltak, akik felnevelték a fér­fiak gyermekeit. A kapitalizmusban adták és vásárolták őket, mint a többi árut. Nézzük Camilo Jósé Ce- la: Méhkas című regényének egyik részletét: „Egyik napon Victoritának sápadt és beesett volt az arca. Peco megkérdezte: — Mi bajod van? — Semmi, elgondolkodtam. — Mire gondoltál? — Arra gondoltam, meggyó­gyulnál. ha orvosságod lenne és annyit ehetnél, hogy jóllak­hatnál. — Meglehet, de látod! — Én tudnék pénz szerezni. — Te? Victoritának elfúlt a hangja, mitha ittas lett volna. — Igen, én. Egy fiatal nő, bármilyen csúnya, pénzt ér. — Mit mondasz? Vlctorlta nagyon nyugodt volt. — Nos, amit hallasz. Azért, hogy meggyógyulj. viszonyt kezdenék az első gazdag em­berrel, akinek megtetszenék." És a szerencsétlen lány való­ban felajánlja magát egy gaz­dag ékszerésznek. Aki ismeri Prévost—Nezval:! Manón Lescaut-ját, az igazat) ad Marxnak, hogy pénzért min­den megvásárolható. Ha valaki­nek pénze van, az erkölcsös Csupán arra kell ügyelnie, hogy az „erkölcstelen lányok“ ne ma­radjanak a nyakán. Hiba lenne azonban szemet hunyni afölött, hogy manapság nálunk is gyakran előfordul, hogy a férj rácsap az asztalra: — Hordom a pénzt neked, ta­lán azt a kicsiséget megkíván­hatom tőled, hogy itthon min­dent rendben elvégezz! Természetesen a mai asszo­nyok könnyen válaszolnak a ba- sáskodó férjnek: — Nincs rád szükségem, el­tartom magamat! Igazi szerelmet pénzért nem vásá­rolhatunk, csak ká­bulatot, üres illúzió­kat. A szerelem ak­ikor tökéletes, ha ér­zelmekre és nem anyagi előnyökre épít. A mai ember számára megalázó enne, ha élősködő módon anyagi jólé­tért kötné élettár­sához életét. Egy egész életen át nem le­het képmutatóskodni, megját­szani a szerelmet. Még ma is sokan házasodnak szerelem nélkül, köztük sok fiatal is. Léteznek lányok, akik csak azért mennek férjhez, mert a partnerüknek autója, háza van. Akadnak olyan fiúk is, akik hajlandók idősebb nőt felesé­gül venni, mert úgymond „mindene megvan“ és „nem kell törnie magát“. Könnyen akarnak élni, munka és meg­erőltetés nélkül. . A modern fiatalok erkölcsi felfogása idegenkedik az ilyen életmódtól. Nem kötik anyagi előnyökhöz a házasságukat. Be­csületesen akarnak élni, szere­lemből házasodnak. Élettársuk­tól elvárják, hogy ugyanúgy nézze az életet, az eseménye­ket, mint ők. Az eltérő életfel­fogás és életstílus sok vesze­kedésnek a forrása, nem bizto­sítja a zavartalan együttélést. Hiszen a jó házasság ott kez­dődik, hogy a házastársak min­denben egyetértenek, azonos az ízlésük, közösek az igényeik. Következik: Még egyszer a boldog házasság előfeltételeiről.

Next

/
Thumbnails
Contents