Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-02-25 / 8. szám
2 uj ifjúság AZ, HOGY MAGYAR VAGYOK, ÉPPEN AllAPOI, MINI AZ, HOGY A TIGRIS CSIKÓS A magyar fitvészelte a törököt. Átvészelte a tatért. Túlélte a világháborúkat. Az elméleti számítások szerint hírmondónak sem kellene már lenni fajtánkból. Mégis itt vagyunk. Itt, ebben a helyiségben is. vagy százan Csehszlovákiai magyarok vagyunk együtt, pedagógusok, mérnökök, orvosok, újságírók: értelmiségiek. És arról vitázunk, miképp teremthetnénk még jobb feltételeket életünkhöz. Miképp érhetnénk el legalább hasonló életkörülményeket, mint mások. Olyanok, akikből több van. s akiket jobban kiméit a történelem. Nincsenek főiskoláink, óvodáink, ipari ipartanulö-közpcntjaink. Nincs elegendő létszámú értelmiségünk. Kisebbségi komplexumokkal küzdünk. 1968 januárja óta ezért mégiscsak könnyebben lélegzünk mi is. Hallgatom a csupa-tüz felszólalókat, és arra gondolok. hogy Borman, az Apolló 8 parancsnoka, miféle üzenetet küldött Karácsony ünnepi hangulatában planétánk lakóihoz: „Higgyék el, innen föntről világosan látni menynyire egymásra utaltak vagyunk. Éljünk békében, barátságban, közösen ezen a bolygón. Ne torzsal- kodjunk, ne öljük egymást. Itt az ideje, hogy szeressük egymást." Borman szózatát igaznak es szívből jövőnek, és ugyanakkor az egyedüli megoldásnak tartottam és tartom. És most itt ülünk vagy százan, és arról beszélgetünk, hogy Tiszacsernőn, ahol a lakosság csaknem fele magyar nemzetiségűnek vallja magát, nem szabad kiszögezni a Helyi Nemzeti Bizottság épületére a magyar hivatalos elnevezést, azt a bizonyos ovális alakú ptéhtáblát, mert az elnök nem ért egyet az alkotmánnyal és a törvényekkel, mert semmisnek tekinti az országban érvényes rendeleteket, mert önkényesen határozza el, mit szabad és mit nem. Az a bizonyos ovális alakú pléhtábia tehát továbbra is ott porosodik a szekrény mögött, de ami még rosszabb: többszáz esernői állampolgár ismét legyint, ha az új alkotmányról vagy jogokról van szó. És tegyük hozzá: jogosan legyint. De: a megoldás nem itt van. Mert egyetlen miniszterünk, vagy más elöljárónk nem utazhat le Csernőre kiszögezni a teljesen jogos táblát. A esernői magyarok — és értelmes, emberséges szlovákok — a esernői pártszervezet ügye ez. A jogokat nem elég kiharcolni. Élni is kell velük. És a csehszlovákiai magyarság most ebbe a stádiumba lépett, történelmének ehhez a szakaszához érkezett. KÉT FINOMVERETÜ TANULMÁNY Tulajdonképpen Gyüre Lajos számadatokra épített szó-piramisával kellene kezdenem, de ez a beszámoló, amely Kelet-Szlovákia magyarságának legfontosabb adatait tartalmazta, annyira elkeserítő és lehangoló, hogy alig van kedve beszélni róla az embernek. A rengeteg számból csupán egyet, ízelítőül: Ke- let-SzIovákiába 82 darab Irodalmi Szemle jár! Jó! tudom, hogy nem érdekel mindenkit a vers. POLITIKA MINDENKINEK TOLVAJ BERTALAN BESZÉDÉT MONDJA Kolár Péter 'felvétele vagy a novella. Nem olvasnak Tömegesen esszéket, kritikákat vagy könyvismertetést. Dehát. kihez jut el ekkor egy olyan fonios. egy annyira alapos és kimerítő, útmutató jellegű és csupa-igazság dokumentum, mint amilyen Kardos István főiskolai adjunktus műve a csehszlovákiai magyarságról? Ki értesül róla idejében? Ki* ráz fel, kit döbbent mag a munka? Nyolcvankét embert? Hát csak ennyi magyar nemzetiségű állampolgár él Kelet-Szlovákiában? Vagy csupán ennyi magyar nemzetiségű állampolgárt érdekel További sorsunk, perspektíváink, lehetőségeink, hibáink, feladataink, kötelességeink? Ezekután teljesen fölösleges és értelmetlen dolog például a könyvtárakról, a színjátszásról, stb., stb. írnom. Elképzelhető, milyen ott is a helyzet. A találkozó, amely a tátrai értelmiségi összejövetel egyik utórezgese, illetve továbbhullámzása, eredetileg vezetőink teljes triumvirátusát készült fogadni. Dobos László miniszter azonban nem tudott eljönni, mert várakozáson fölüli munka gyűlt össze irodájában. Reméljük, mielőbb pótolja mulasztását. Tolvaj Bertalan nemzetiségi titkár és dr. Szabó Rezső SZNT-alelnök megérkezett. Életem első olyan értekezletén vettem részt, amelyen végig érdeklődéssel és élvezettel hallgattam a referátumokat. Tolvaj Bertalan finomveretű, előadói szempontból is kiváló beszéde jogainkkal és lehetőségeinkkel foglalkozott, szellemes formában, frappánsan, poénokkal, úgy, hogy nem csupán saját ügyein - ket-bajainkat ölelte föl, de betekintést, illetve kitekintést adott a világba is Dr. Szabó Rezső előadásának témája a nemzetiség fogalomkörének megvilágítása volt. Pontosan azt állíthatom, róla is: nagyszerű véqig izgalmas, úttörő jellegű kis tanulmányt hallottunk, amit mielőbb meg kellene jelentetni nyomtatásban, hogy mások is hozzájuthassanak. Megtudtuk például, hogy Európában körülbelül tízmillió ember él hasonló körülmények között, mint mi. csehszlovákiai magyarok Megtudtuk, hogy miképp közelíthető meg a nemzetiségi probléma, milyen forrásmunkákra támaszkodhatunk, stb A tízmillió kisebbségi sorsban élő európaiból legalább ötmillió magyar nemzetiségű. Úgy hiszem, az értekezlet résztvevői megnyugodva ültek asztalaiknál, mert mindhárom képviselőnk. Dobos, Tolvaj és Szabó is képzett, rátermett emberek. Azt hiszem, népszerűek is, élvezik a többség bizalmát. Az ember koponyájában felvillannak további gondolatok is: azér» mégiscsak van némi remény is sorsunkat illetően, ha minimális politikai és diplomáciái előképzettség nélkül három ilyen embert tudtunk magunk közül kiválasztani. KESERVEK. SÓHAJOK Amikor két csehszlovákiai magyar találkozik, általában a következők történnek: végnélkül! siralmaikat kesergik egymásnak (Láttád azt a karikatúrát a Smenában? Olvastad Okáli cikkét?), majd hagyományos hangulatszabályzo eszközökhöz nyúlnak. azaz beülnek egy füstös helyiségbe és megisznak egy-két-három üveg bort. A borfogyasztás közben fellépő jellemző tünetek: — Kutya világ ez! — Az! — De azért valamit tenni kellene! — Kellene! — Tegyünk! — Tegyünk! Mikorra azonban elillan az alkohol az erekből és felszállnak a mámor ködei, többnyire nem történik semmi. Legfeljebb legyint az ember. A csehszlovákiai magyarság elérkezett történelmének ahhoz a szakaszához, hogy tegyen is valamit. Munkáját becsületesen végezte eddig is. Nemcsak kiváló munkásaink, földműveseink, értelmiségünk de sportolóihk. művészeink Is vannak már. akik legalább úgy hozzájárulnak az ország építésének ügyéhez, mint cseh vagy szlovák társaik. De nekünk még többet kell tennünk ahhoz, hogy előbbrelépjünk. Nekünk el kell menni a tiszacsernöi HNB-elnök- höz. vagy ha ó nem ismeri el követelésünk jogosságát, akkor a járási szervekhez, e párthoz, Pon- ciushoz és Pilátushoz, ha azt akarjuk, hogy magyarul is ott díszelegjen & pléhtábia az épületen, hogy érezzük, ha elhaladunk a HNB épülete előtt: mi is itt élünk, lám. ügyes-bajos dolgainkat Itt intézik ebben az épületben, ahová Málí néni is odatalál, mert a táblát anyanyelvén él tudja olvasni. Nekünk hány és hány találkozáson, gyűlésen kell résztvennünk, amíg elérjük, hogy K/údy Gyulának emléktáblát állíthatunk Podolinban , hogv felállíthatjuk a rozsnyói múzeumban porosodó három méter magas Kossuth szobrot, hogy végre Pelsőcön jóváhagyják egy gyárrészleg építését és Ötszáz környékbeli ember munkaalkalomra lel. hogy a gálszécsi járásbíróságon ne mondja tárgyalás közben a bíró, menjen Budapestre, ha valamit nem tud jól szlovákul kifejezni, hogy pénzt kapjunk klubhelyiségekre és berendezésekre, hogy... és így tovább, és így tovább. Mi is csinálunk hibákat. Mi sem vagyunk mindnyájan angyalok, mi Is okozunk néha összekoccanásokat. De nem olyan gyakran és nem olyan számban, hogy általános jelenségnek nevezhetnénk. Másutt is csinálunk viszont hibákat. Legnagyobb bajunk, hogy nem tudunk élni lehetőségeinkkel. Kardos István felmérése is bizonyítja, hogy komplexumaink vannak, félelemérzetünk, bizonytalanok vagyunk és határozatlanok. A téglát odaillesztjük a másik mellé, az utat leaszfaltozzuk, a képletet levezetjük, az országot építjük úgy, mint más. De zavarba jövünk, ha arról kell döntenünk,, milyen iskolába írassuk gyermekeinket. Miért? EGY ÉGETŐ PROBLÉMA Dr. Szabó Rezső pontosan meghatározta: nem kell fölösleges messzeségekig visszakalandoznunk a történelembe. Mi most élünk, itt, a jelenben, a százados átkokat felejtsük el végre. Addig menjünk csak vissza, amíg saját emlékezetünk ér. Azokra a keservekre keressünk vigaszt, amelyeknek hatása még ma is kihat az életünkre. Ezek szerint leqégetőbb problémánk a reszlova- kizáció. At állam már semmisnek nyilvánította. Az új alkotmány kimondja: mindenki oly3n nemzetiségűnek vallja magát, amilyennek érzi. Minden erőszakos hatás elítélendő. De: ez a törvény még mindig nincs a köztudatban, és ha benne Is van: mi a módja, hogy a magát ismét magyarnak vallani kívánó egyén valóban magyar légyen, hivatalosan is? Sok felszólaló érintette ezt a témakört. Jogosan. Ha megoldást találnánk rá, elszállna félelmünk és komplexumaink egy része. Használható javaslatnak tartom: kétnyelvű nyomtatványokat küldeni a reszlovakizáJtaknak és felkérni őket. jelöljék meq. melyik nemzetiséget választják. Aki szlovák akar maradni, maradjon, hiszen ez teljesen tőle függ. Aki pedig, hála a január Utáni szellemnek, s a kényszerítő körülmények elmaradásának, Ismét, hivatalosan is bevallhatja. hogy magyar., és ezért nem éri bántódás — tegyen úgy. Másik fontos problémánk az iskolaügy kérdése, és egyáltalán, tudományos intézményeink megteremtése. Dr. Szabó Rezső lapunk számára adott interjújából kiviláglik, hogv minden reményünk megvár, rá: rövidesén tudományos szakcsoportok létesülnek a Szlovák Tudományos Akadémia mellett, és az iskolaügy miniszterének lesz egy magyar helyettese. Ezen rendkívül sok múlna. Pozsony tehát várja képzett, rátermett embereinket. Ha a lakáskérdést is meg tudnánk oldani, rögtön optimistábban néznénk a jövőbe. ZÁRSZÓSZERÜSÉG A találkozón számos kiváló ötlet., javaslat hangzott el. Tolvaj Bertalan és dr. Szabó Rezső szorgalmasan jegyeztek. De így is félő. hogv elsikkad néhány értelmes tanács Nincs szervünk, amely regisztrálná az értekezleteken és lapjainkban megjelenő javaslatokat, problémákat, gondokat-baib- kat. Jó érzés volt, v hogy a találkozón resztvettek a város különféle szerveinek kénvi^elői is. többek között a Matica slovenská alelnöke is. Felszólalásában elmondotta, hogv csakis együtt, békében, barátságban élhet a szlovák és magvar. Reméljük mondatait majd a gyakorlat is igazolja Borman, az Apollo 8 parancsnoka a világ minden népére és lakójára gondolt akkor, amikor a Föld és Hold között, karácsonyi szózatát elmondotta. Borman valószínűleg nem tudja, hogy léteznek csehszlovákiai magyarok, akiknek különösen jó’estek ezek a szavak. Miért? Azért, mert: ahogyan Rácz Olivér mondta: Magyarnak lenni nem szokás nem hobby, nem divat. Az. hogy magyar vagyok, éppen olvan természetes állapot, mint az. hogy a t.iqris csíkos. Tiszta szívemből egyetértek vele BATTA György 47000 újszülött Klubbeszámoló Itt cseresznye, ott akácfák szegélyezik a Duna menti csöndes kis faluba vezető utat. Néha jármüvek zaja hallatszik, majd újból csönd lepi el a falut. Az egyik szomorú vasárnap délutánt követi a másik. Futball, mozi, itt-ott mulatság, s megint minden a régi. Ha megúnjuk a kocsmát, következik a büfé. „Milyen nagy választék!“ Kultúrházat kap a falu, de fiataljainkat újból csak a régi várja. Ilyen az ebedi fiatalság kulturális élete. Az oszladozó felhők közül 1968 nyarán napsugarak hullottak fiatalságunkra s megalakult az Ebedi Jókai Mór Ifjúsági Klub. Klubvezetőnk Zátyik András és kultűrfelelősünk Hlavácsek Gábor Így nyi- 1 atkoztak: A kezdet nehéz volt. Tagjaink közös erővel rendezték be klubhelyiségünket. Minden szombaton és vasárnap klubestet, illetve teaestet rendezünk. Zene, társasjátékok, csoki, kávé és tea mellett szórakozunk. Izgalmas hoki-mérkőzéseket rendezünk. Esztrád- müsort tervezünk és részt- veszünk majd a társadalmi munkában is. Klubhelyiségünket minden szervezet igénybe veheti és megesik, hogy ezáltal a mi délutánunk elmarad. Szeretnénk elérni, hogy a népművelési szervezet (Osve- ta) anyagi támogatásban részesítse klubunkat. Feljegyezte, Könözsi István 1971-ben, tíz év után, Csehszlovákiában ismét népszámlálásra kerül sor. Múlt év decemberében az Állami Statisztikai Hivatal megbízásából Kassán próba-népszámlálást végeztek, amelynek az volt a céllá, hogy eredményei és a népszámlálók tapasztalatai mintegy indulópontként szolgáljanak majd az országos népszámlálásnál. Az experimentális népszámlálás adatainak jeldolgozása meglepően sokáig tartott és az átfogó kimutatást máig sem hozták nyilvánosságra. Kassán annál is inkább sokáig bíbelődtek a feldolgozással, mert nagy gondot okozott egy hihetetlen adat felülvizsgálása: a nemzetiségi hovatartozás szerint Kassa lakossága csaknem 1:2 a- rányban oszlik meg a szlovákok és magyarok között. Körülbelül 50 ezer ember vallja magát magyar nemzetiségűnek 1961-ből származó adatok szerint Kassán 3023 magyar nemzetiségű élt. Tehát hét év alatt körülbelül 47 ezer magyarral gyarapodott a város lakosainak száma. Ilyen magas populációval talán még Kína sem dicsekedhet. Persze, nálunk a populációs hullám egészen más formában nyilvánul meg és nemcsak egy nemzetiségre vonatkozik. Ami pedig a mi „formánkat" illeti, az elsőséget több mint valószínű, Csehszlovákia vinné el a világ országai előtt. Tessék, itt van a mellékelt okirat, a ■ forma. 1947-ből származik és okos emberek azt a címet adták neki, hogy „Elismervény a nemzetiségről“. Most mindnyájan biztosan azt mondjátok, ni, milyen érdekes, ilyet még nem láttam, nekem miért nincs ilyen okmányom? A bácsi, aki közlésre kölcsönözte az iratot, azt mondta, magyarázat helyett adja. Meq azt is, ha lehet, töröltük nevét az Iratban. Szégyenfolt ez számára, még a saját lelkiismerete előtt is. Elmondta, hogy akkor csak ezzel a papírral kezében jutott álláshoz. Keservesen keresett kenyér volt az még azután is. Huszonkétéves lánya, akire az apa által rákényszerítették a szlovák nemzetiséget, először látta ezt az iratot. — Magyarnak vallottam magam mindig, amikor csak arra szükség volt. Azt hittem, szüleim is azok, hiszen méq olvasni sem tudnak szlovákul. Sajnos, ezt eddig még egyetlen történelemkönyvben sem magyarázták meg, mégis az az érzésem, hogy a mai fiatalok, akik átélték 1968 januárját, és megfelelő párhuzamot vontak az azt megelőző évekkel, azok talán megértik a 47 ezer kassai magyar újszülöttet, köztük a bácsit, akt a megszorult években nem volt egyedül meg- szlovákosított nevével. — Akkor az agitáló hivatalnok is ezt mondta, megmutatta az okiratom sorszámát: 21 562. Keresztet vetettem és aláírtam. Biztosan nem voltam az utolsó.-zeOkrosny národny vyhor 1206/3220A ■ " ■ Cislo ............./BÜL.ÚTM. 021502 Potvrdenie o národnosti p Okresn? národny vybor v .....■T.^.r.-r.v. ......... potvrdzuje, 2c--------- —...... dfta. — ...—f obcl...... - JMM prihláseny(á) v smysle vyhlásky poverenika vnútra zo 17. jűna 19< je podTa ústavného dekrétu prezidenta Republiky z 2. augusta 1945 . slovenskej národnost Toto potvrdenie vzfahuje sa i na roanEelku......Xlt-juí-.rod...narodenú dia-... ................, narodcnf(á) — ............... L c. bytom íislo 20.000(1-IV/M916. íslo 33 Sb.* na ich deli: 1. 4 _____—__________ 5._______________ 6 _________ a na tychto ílenov domácnosti: mZ mir. diía.r.-r..“-.. 15.deceBbra 7. ifi-..............................-.,.191...t»j janik« ^