Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-02-25 / 8. szám

2 uj ifjúság AZ, HOGY MAGYAR VAGYOK, ÉPPEN AllAPOI, MINI AZ, HOGY A TIGRIS CSIKÓS A magyar fitvészelte a törököt. Átvészelte a tatért. Túlélte a világháborúkat. Az elméleti számítások szerint hírmondónak sem kellene már lenni fajtánkból. Mégis itt vagyunk. Itt, ebben a helyiségben is. vagy százan Cseh­szlovákiai magyarok vagyunk együtt, pedagógusok, mérnökök, orvosok, újságírók: értelmiségiek. És arról vitázunk, miképp teremthetnénk még jobb feltételeket életünkhöz. Miképp érhetnénk el legalább hasonló életkörülményeket, mint mások. Olyanok, akikből több van. s akiket jobban kiméit a történelem. Nincsenek főiskoláink, óvodáink, ipari ipartanulö-közpcntjaink. Nincs elegendő létszámú értelmiségünk. Kisebbségi komplexumokkal küzdünk. 1968 januárja óta ezért mégiscsak könnyebben lélegzünk mi is. Hallgatom a csupa-tüz felszólalókat, és arra gon­dolok. hogy Borman, az Apolló 8 parancsnoka, mi­féle üzenetet küldött Karácsony ünnepi hangula­tában planétánk lakóihoz: „Higgyék el, innen föntről világosan látni meny­nyire egymásra utaltak vagyunk. Éljünk békében, barátságban, közösen ezen a bolygón. Ne torzsal- kodjunk, ne öljük egymást. Itt az ideje, hogy sze­ressük egymást." Borman szózatát igaznak es szívből jövőnek, és ugyanakkor az egyedüli megoldásnak tartottam és tartom. És most itt ülünk vagy százan, és arról beszél­getünk, hogy Tiszacsernőn, ahol a lakosság csak­nem fele magyar nemzetiségűnek vallja magát, nem szabad kiszögezni a Helyi Nemzeti Bizottság épü­letére a magyar hivatalos elnevezést, azt a bizo­nyos ovális alakú ptéhtáblát, mert az elnök nem ért egyet az alkotmánnyal és a törvényekkel, mert semmisnek tekinti az országban érvényes rendele­teket, mert önkényesen határozza el, mit szabad és mit nem. Az a bizonyos ovális alakú pléhtábia tehát to­vábbra is ott porosodik a szekrény mögött, de ami még rosszabb: többszáz esernői állampolgár ismét legyint, ha az új alkotmányról vagy jogokról van szó. És tegyük hozzá: jogosan legyint. De: a megoldás nem itt van. Mert egyetlen miniszterünk, vagy más elöljárónk nem utazhat le Csernőre kiszögezni a teljesen jogos táblát. A esernői magyarok — és értelmes, emberséges szlovákok — a esernői pártszervezet ügye ez. A jogokat nem elég kiharcolni. Élni is kell velük. És a csehszlovákiai magyarság most ebbe a stá­diumba lépett, történelmének ehhez a szakaszához érkezett. KÉT FINOMVERETÜ TANULMÁNY Tulajdonképpen Gyüre Lajos számadatokra épí­tett szó-piramisával kellene kezdenem, de ez a beszámoló, amely Kelet-Szlovákia magyarságának legfontosabb adatait tartalmazta, annyira elkeserítő és lehangoló, hogy alig van kedve beszélni róla az embernek. A rengeteg számból csupán egyet, ízelítőül: Ke- let-SzIovákiába 82 darab Irodalmi Szemle jár! Jó! tudom, hogy nem érdekel mindenkit a vers. POLITIKA MINDENKINEK TOLVAJ BERTALAN BESZÉDÉT MONDJA Kolár Péter 'felvétele vagy a novella. Nem olvasnak Tömegesen esszéket, kritikákat vagy könyvismertetést. Dehát. kihez jut el ekkor egy olyan fonios. egy annyira alapos és kimerítő, útmutató jellegű és csupa-igazság dokumentum, mint amilyen Kardos István főiskolai adjunktus műve a csehszlovákiai magyarságról? Ki értesül róla idejében? Ki* ráz fel, kit döb­bent mag a munka? Nyolcvankét embert? Hát csak ennyi magyar nemzetiségű állampolgár él Kelet-Szlovákiában? Vagy csupán ennyi magyar nemzetiségű állampol­gárt érdekel További sorsunk, perspektíváink, le­hetőségeink, hibáink, feladataink, kötelességeink? Ezekután teljesen fölösleges és értelmetlen dolog például a könyvtárakról, a színjátszásról, stb., stb. írnom. Elképzelhető, milyen ott is a helyzet. A találkozó, amely a tátrai értelmiségi összejö­vetel egyik utórezgese, illetve továbbhullámzása, eredetileg vezetőink teljes triumvirátusát készült fogadni. Dobos László miniszter azonban nem tu­dott eljönni, mert várakozáson fölüli munka gyűlt össze irodájában. Reméljük, mielőbb pótolja mu­lasztását. Tolvaj Bertalan nemzetiségi titkár és dr. Szabó Rezső SZNT-alelnök megérkezett. Életem első olyan értekezletén vettem részt, amelyen végig érdeklődéssel és élvezettel hallgat­tam a referátumokat. Tolvaj Bertalan finomveretű, előadói szempont­ból is kiváló beszéde jogainkkal és lehetőségeink­kel foglalkozott, szellemes formában, frappánsan, poénokkal, úgy, hogy nem csupán saját ügyein - ket-bajainkat ölelte föl, de betekintést, illetve ki­tekintést adott a világba is Dr. Szabó Rezső előadásának témája a nemzeti­ség fogalomkörének megvilágítása volt. Pontosan azt állíthatom, róla is: nagyszerű véqig izgalmas, úttörő jellegű kis tanulmányt hallottunk, amit mi­előbb meg kellene jelentetni nyomtatásban, hogy mások is hozzájuthassanak. Megtudtuk például, hogy Európában körülbelül tízmillió ember él hasonló körülmények között, mint mi. csehszlovákiai magyarok Megtudtuk, hogy miképp közelíthető meg a nemzetiségi probléma, milyen forrásmunkákra támaszkodhatunk, stb A tízmillió kisebbségi sorsban élő európaiból le­galább ötmillió magyar nemzetiségű. Úgy hiszem, az értekezlet résztvevői megnyu­godva ültek asztalaiknál, mert mindhárom képvi­selőnk. Dobos, Tolvaj és Szabó is képzett, ráter­mett emberek. Azt hiszem, népszerűek is, élve­zik a többség bizalmát. Az ember koponyájában felvillannak további gon­dolatok is: azér» mégiscsak van némi remény is sorsunkat illetően, ha minimális politikai és diplo­máciái előképzettség nélkül három ilyen embert tudtunk magunk közül kiválasztani. KESERVEK. SÓHAJOK Amikor két csehszlovákiai magyar találkozik, ál­talában a következők történnek: végnélkül! siral­maikat kesergik egymásnak (Láttád azt a karika­túrát a Smenában? Olvastad Okáli cikkét?), majd hagyományos hangulatszabályzo eszközökhöz nyúl­nak. azaz beülnek egy füstös helyiségbe és meg­isznak egy-két-három üveg bort. A borfogyasztás közben fellépő jellemző tüne­tek: — Kutya világ ez! — Az! — De azért valamit tenni kellene! — Kellene! — Tegyünk! — Tegyünk! Mikorra azonban elillan az alkohol az erekből és felszállnak a mámor ködei, többnyire nem tör­ténik semmi. Legfeljebb legyint az ember. A csehszlovákiai magyarság elérkezett történel­mének ahhoz a szakaszához, hogy tegyen is va­lamit. Munkáját becsületesen végezte eddig is. Nemcsak kiváló munkásaink, földműveseink, értel­miségünk de sportolóihk. művészeink Is vannak már. akik legalább úgy hozzájárulnak az ország építésének ügyéhez, mint cseh vagy szlovák tár­saik. De nekünk még többet kell tennünk ahhoz, hogy előbbrelépjünk. Nekünk el kell menni a tiszacsernöi HNB-elnök- höz. vagy ha ó nem ismeri el követelésünk jogos­ságát, akkor a járási szervekhez, e párthoz, Pon- ciushoz és Pilátushoz, ha azt akarjuk, hogy ma­gyarul is ott díszelegjen & pléhtábia az épületen, hogy érezzük, ha elhaladunk a HNB épülete előtt: mi is itt élünk, lám. ügyes-bajos dolgainkat Itt intézik ebben az épületben, ahová Málí néni is odatalál, mert a táblát anyanyelvén él tudja ol­vasni. Nekünk hány és hány találkozáson, gyűlésen kell résztvennünk, amíg elérjük, hogy K/údy Gyulának emléktáblát állíthatunk Podolinban , hogv felállít­hatjuk a rozsnyói múzeumban porosodó három mé­ter magas Kossuth szobrot, hogy végre Pelsőcön jóváhagyják egy gyárrészleg építését és Ötszáz kör­nyékbeli ember munkaalkalomra lel. hogy a gál­szécsi járásbíróságon ne mondja tárgyalás közben a bíró, menjen Budapestre, ha valamit nem tud jól szlovákul kifejezni, hogy pénzt kapjunk klub­helyiségekre és berendezésekre, hogy... és így to­vább, és így tovább. Mi is csinálunk hibákat. Mi sem vagyunk mindnyájan angyalok, mi Is okozunk néha összekoccanásokat. De nem olyan gyakran és nem olyan számban, hogy általános jelenségnek nevezhetnénk. Másutt is csinálunk viszont hibákat. Legnagyobb bajunk, hogy nem tudunk élni lehe­tőségeinkkel. Kardos István felmérése is bizonyítja, hogy komplexumaink vannak, félelemérzetünk, bizony­talanok vagyunk és határozatlanok. A téglát odaillesztjük a másik mellé, az utat leaszfaltozzuk, a képletet levezetjük, az országot építjük úgy, mint más. De zavarba jövünk, ha arról kell döntenünk,, milyen iskolába írassuk gyermekeinket. Miért? EGY ÉGETŐ PROBLÉMA Dr. Szabó Rezső pontosan meghatározta: nem kell fölösleges messzeségekig visszakalandoznunk a történelembe. Mi most élünk, itt, a jelenben, a százados átkokat felejtsük el végre. Addig men­jünk csak vissza, amíg saját emlékezetünk ér. Azokra a keservekre keressünk vigaszt, ame­lyeknek hatása még ma is kihat az életünkre. Ezek szerint leqégetőbb problémánk a reszlova- kizáció. At állam már semmisnek nyilvánította. Az új alkotmány kimondja: mindenki oly3n nem­zetiségűnek vallja magát, amilyennek érzi. Minden erőszakos hatás elítélendő. De: ez a törvény még mindig nincs a köztudat­ban, és ha benne Is van: mi a módja, hogy a magát ismét magyarnak vallani kívánó egyén valóban ma­gyar légyen, hivatalosan is? Sok felszólaló érintette ezt a témakört. Jogosan. Ha megoldást találnánk rá, elszállna félelmünk és komplexumaink egy része. Használható javaslatnak tartom: kétnyelvű nyom­tatványokat küldeni a reszlovakizáJtaknak és felkér­ni őket. jelöljék meq. melyik nemzetiséget vá­lasztják. Aki szlovák akar maradni, maradjon, hi­szen ez teljesen tőle függ. Aki pedig, hála a ja­nuár Utáni szellemnek, s a kényszerítő körülmé­nyek elmaradásának, Ismét, hivatalosan is bevall­hatja. hogy magyar., és ezért nem éri bántódás — tegyen úgy. Másik fontos problémánk az iskolaügy kérdése, és egyáltalán, tudományos intézményeink megte­remtése. Dr. Szabó Rezső lapunk számára adott interjú­jából kiviláglik, hogv minden reményünk megvár, rá: rövidesén tudományos szakcsoportok létesülnek a Szlovák Tudományos Akadémia mellett, és az iskolaügy miniszterének lesz egy magyar helyet­tese. Ezen rendkívül sok múlna. Pozsony tehát várja képzett, rátermett embere­inket. Ha a lakáskérdést is meg tudnánk oldani, rög­tön optimistábban néznénk a jövőbe. ZÁRSZÓSZERÜSÉG A találkozón számos kiváló ötlet., javaslat hang­zott el. Tolvaj Bertalan és dr. Szabó Rezső szor­galmasan jegyeztek. De így is félő. hogv elsikkad néhány értelmes tanács Nincs szervünk, amely regisztrálná az értekezleteken és lapjainkban meg­jelenő javaslatokat, problémákat, gondokat-baib- kat. Jó érzés volt, v hogy a találkozón resztvettek a város különféle szerveinek kénvi^elői is. többek között a Matica slovenská alelnöke is. Felszólalásában elmondotta, hogv csakis együtt, békében, barátságban élhet a szlovák és magvar. Reméljük mondatait majd a gyakorlat is iga­zolja Borman, az Apollo 8 parancsnoka a világ min­den népére és lakójára gondolt akkor, amikor a Föld és Hold között, karácsonyi szózatát elmon­dotta. Borman valószínűleg nem tudja, hogy léteznek csehszlovákiai magyarok, akiknek különösen jó’estek ezek a szavak. Miért? Azért, mert: ahogyan Rácz Olivér mondta: Ma­gyarnak lenni nem szokás nem hobby, nem divat. Az. hogy magyar vagyok, éppen olvan természe­tes állapot, mint az. hogy a t.iqris csíkos. Tiszta szívemből egyetértek vele BATTA György 47000 újszülött Klub­beszámoló Itt cseresznye, ott akác­fák szegélyezik a Duna men­ti csöndes kis faluba veze­tő utat. Néha jármüvek zaja hal­latszik, majd újból csönd lepi el a falut. Az egyik szomorú vasárnap délutánt követi a másik. Futball, mo­zi, itt-ott mulatság, s me­gint minden a régi. Ha megúnjuk a kocsmát, kö­vetkezik a büfé. „Milyen nagy választék!“ Kultúrházat kap a falu, de fiataljainkat újból csak a régi várja. Ilyen az ebedi fiatalság kulturális élete. Az oszladozó felhők közül 1968 nyarán napsugarak hullottak fiatalságunkra s megalakult az Ebedi Jókai Mór Ifjúsági Klub. Klubvezetőnk Zátyik An­drás és kultűrfelelősünk Hlavácsek Gábor Így nyi- 1 atkoztak: A kezdet nehéz volt. Tag­jaink közös erővel rendez­ték be klubhelyiségünket. Minden szombaton és va­sárnap klubestet, illetve tea­estet rendezünk. Zene, tár­sasjátékok, csoki, kávé és tea mellett szórakozunk. Izgalmas hoki-mérkőzé­seket rendezünk. Esztrád- müsort tervezünk és részt- veszünk majd a társadalmi munkában is. Klubhelyiségünket minden szervezet igénybe veheti és megesik, hogy ezáltal a mi délutánunk elmarad. Sze­retnénk elérni, hogy a nép­művelési szervezet (Osve- ta) anyagi támogatásban ré­szesítse klubunkat. Feljegyezte, Könözsi István 1971-ben, tíz év után, Cseh­szlovákiában ismét népszámlá­lásra kerül sor. Múlt év de­cemberében az Állami Statisz­tikai Hivatal megbízásából Kas­sán próba-népszámlálást vé­geztek, amelynek az volt a cél­lá, hogy eredményei és a nép­számlálók tapasztalatai mint­egy indulópontként szolgálja­nak majd az országos népszám­lálásnál. Az experimentális népszám­lálás adatainak jeldolgozása meglepően sokáig tartott és az átfogó kimutatást máig sem hozták nyilvánosságra. Kassán annál is inkább sokáig bíbelőd­tek a feldolgozással, mert nagy gondot okozott egy hihetetlen adat felülvizsgálása: a nemze­tiségi hovatartozás szerint Kas­sa lakossága csaknem 1:2 a- rányban oszlik meg a szlová­kok és magyarok között. Kö­rülbelül 50 ezer ember vallja magát magyar nemzetiségűnek 1961-ből származó adatok szerint Kassán 3023 magyar nemzetiségű élt. Tehát hét év alatt körülbelül 47 ezer ma­gyarral gyarapodott a város lakosainak száma. Ilyen magas populációval talán még Kína sem dicsekedhet. Persze, nálunk a populációs hullám egészen más formában nyilvánul meg és nemcsak egy nemzetiségre vonatkozik. Ami pedig a mi „formánkat" illeti, az elsőséget több mint valószí­nű, Csehszlovákia vinné el a világ országai előtt. Tessék, itt van a mellékelt okirat, a ■ for­ma. 1947-ből származik és okos emberek azt a címet adták ne­ki, hogy „Elismervény a nem­zetiségről“. Most mindnyájan biztosan azt mondjátok, ni, mi­lyen érdekes, ilyet még nem láttam, nekem miért nincs ilyen okmányom? A bácsi, aki köz­lésre kölcsönözte az iratot, azt mondta, magyarázat helyett ad­ja. Meq azt is, ha lehet, töröl­tük nevét az Iratban. Szégyen­folt ez számára, még a saját lelkiismerete előtt is. Elmondta, hogy akkor csak ezzel a papírral kezében jutott álláshoz. Keservesen keresett kenyér volt az még azután is. Huszonkétéves lánya, akire az apa által rákényszerítették a szlovák nemzetiséget, először látta ezt az iratot. — Magyarnak vallottam ma­gam mindig, amikor csak arra szükség volt. Azt hittem, szü­leim is azok, hiszen méq ol­vasni sem tudnak szlovákul. Sajnos, ezt eddig még egyet­len történelemkönyvben sem magyarázták meg, mégis az az érzésem, hogy a mai fiatalok, akik átélték 1968 januárját, és megfelelő párhuzamot von­tak az azt megelőző évekkel, azok talán megértik a 47 ezer kassai magyar újszülöttet, köz­tük a bácsit, akt a megszorult években nem volt egyedül meg- szlovákosított nevével. — Akkor az agitáló hivatal­nok is ezt mondta, megmutatta az okiratom sorszámát: 21 562. Keresztet vetettem és aláírtam. Biztosan nem voltam az utolsó.-ze­Okrosny národny vyhor 1206/3220A ■ " ■ Cislo ............./BÜL.ÚTM. 021502 Potvrdenie o národnosti p Okresn? národny vybor v .....■T.^.r.-r.v. ......... potvrdzuje, 2c--------- —...... dfta. — ...—f obcl...... - JMM prihláseny(á) v smysle vyhlásky poverenika vnútra zo 17. jűna 19< je podTa ústavného dekrétu prezidenta Republiky z 2. augusta 1945 . slovenskej národnost Toto potvrdenie vzfahuje sa i na roanEelku......Xlt-juí-.­rod­...narodenú dia-... ................, narodcnf(á) — ............... L c. bytom íislo 20.000(1-IV/M916. íslo 33 Sb.* na ich deli: 1. 4 _____—__________ 5.­_______________ 6 _________ a na tychto ílenov domácnosti: mZ mir. diía.r.-r..“-.. 15.deceBbra 7. ifi-..............................-.,.191...­t»j janik« ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents