Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-06 / 1. szám
8 új ifjúság III. KÖRUTAZÁS AZ ORSZÁGBAN. Bécsből Salzburgon keresztül az Ärlberg expresszel robogunk É- szak-Tirolba, az Inn völgyébe. Itt már félig Svájcban érzi magát az ember, hiszen az Inn is onnan ered, a róla elnevezett Engadin völgyéből, és itt is az Alpesek vonulatai között járván, a tiroli házak is hasonlítanak Svájc tipikus parasztházaihoz. Az osztrák Feldkirchen után érjük el Buchsot, a svájci határállomást. Vártam a svájci vám és útlevélvizsgálatra, mely értesüléseim szerint gyors. Hiába vártam, mert a vámosok csak elrobogtak mellettünk és ép- pencsak üdvözöltek bennünket. Milyen sok utánjárást igényelt a svájci vízum megszerzése (a kanton előtt hitelesített hívólevél stb.) a határon sem most. sem távozásomkor még arra sem méltatták az útlevelemet, hogy legalább egy emlékpecsétet tegyenek bele. íme alig léptük át Svájc határát, máris egyik jellegzetesen szép tája tárul elénk. A Walensee 15 km hosszú partja a Churfirsten 1000 méteres függőleges sziklafala alatt robogunk, amelyről lépten- nyomon hegyi patakok zuhannak alá 500 m-es vízesésekkel a tóba. Később erdőkkel, mezőkkel tarkított szirtek közt megy a vonat, kilenc alagúton keresztül. A Zürichi-tó következik, mely 40 km hosszú és 2-4 km széles tükre morénaturzásból eredő dombok között húzódik kifli alakban. Szelíd partjain, ahol ma gyümölcsösök és villák sorakoznak, a törtéILLÉS LAJOS: A Zürichi-tó szelíd partjai, ahol gyümölcsösök és villák sorakoznak SVÁJCI flTIJEJEG YZETEK nelem előtti emberek is tanyát ü- töttek. Itt bukkantak rá először egy cölöpfalu nyomaira. A tó déli partján egyre sokasodnak a villák, tulajdonképpen már Zürich külvárosában járunk, melyek mesz- sze délre nyúlva karolják át a tavat. ZÜRICH. A róla elnevezett kanton 440 000 lakosú székhelye, Svájc gazdasági központja, legnagyobb és leggyorsabban fejlődő városa. A Bahnhof- platz-ról kilépve máris a város központjában vagyunk. Innen visz a tó partjához a város főütőere, a Bahnhofstrasse, mely Svájc gazdagságának valóságos kirakata: csupa bank- és biztosító-palota, á- ruház, káprázatos üzlet. A régi városmag a Limmat két partján húzódik. Néhány lépésnyire a tótól áll a XII.-XV. században épült evangélikus Frau- münsterkirche, amelyet keresztfolyosó köt össze a városháza palotájával. Innen a Münsterbrücke vezet át a Limmat jobb partjára, ahol egy szép céhpalota (Zur Meise. 1757), a XV. századbeli Wasserkirche és az Építéstörténeti Múzeum fogad. Egy rövid köz vezet a főtemplom terére. Az itt emelkedő Grossmünster a XI.-XIII. században épült, sajátos formájú kettős tornyait a XVIII. században fejezték be. A déli torony melletti Nagy Károly szobor a templom kriptájában őrzött középkori mű másolata. A templom belsejét megfosztották díszeitől, amióta Zwingli Ulrich, a templom papja itt hirdette a reformációt. 9 kriptában és az egyik kápolnában még láthatók a régi középkori freskók maradványai. Zwingli 1519-ben itt hirdette meg reformjait, amelyek radikálisabbak Lutherénél. Korunk legnagyobb embere Lenin az I. világháború alatt Svájcban. főleg Genfben élt. Ellátogattam a Spiegel-Gasse 14. sz. házhoz. Itt emléktábla hirdeti német nyelven: ,,Itt lakott Lenin, az o- rosz forradalom vezetője 1916. február 21-től április 2-ig“. A közeli Zeltweg 27. számú házában halt meg G. Keller, Svájc nagy írója. A Schönberggasse 15. szám alatt Thomas Mann archívumot rendeztek be. az itt elhúnyt író emlékének. A régi város északi szegélyén, ott ahol a Sihl folyó a Limmat- ba ömlik, a főpályaudvar mögötti félszigeten terül el egy kis parkban a Landes-Museum. amely a történelem előtti időktől a XIX. századig a svájci élet legteljesebb áttekintését nyújtja (különösen szépek a szobaberendezések és a Hodler falfestményeivel díszített fegyvercsarnok). KONZULTÁCIÓ A NEMZETISÉGEK HELYZETÉRŐL. A műegyetemen tett látogatásom során előadtam, hogy mint csehszlovákiai magyar nemzetiségű állampolgár szeretnék megismerkedni az itteni nemzetiségek életével. A legnagyobb készséggel adtak ajánló sorokat a már említett Landes-Museum mellett székelő Bibliothek tudományos intézethez. Megérkezésemkor már várták látogatásomat és a legnagyobb udvariassággal bemutattak az itt tevékenykedő német (Wilhelm )* a francia (Plerre), olasz (Giuseppe) és a rätoroman vagy ladin (Pompe jus) tudományos dolgozóknak. A Bibliothek munkatársai előtt újra hangsúlyoztam, hogy mint magánszemély szeretném megismerni az európai kisebbségi jogokkal foglalkozó könyv- és irattári gyűjteményüket. Az intézet munkatársai a legnagyobb készséggel bocsátották rendelkezésemre az erre vonatkozó tanulmányokat és dokumentumokat. Közben megjegyezték, hogy nem lehetne-e európai Egyesült Államokat teremteni az amerikai USA mintájára. Az USA egyes államai nem tájegységek, az egyes államok lakosságai nem nemzetek. Az amerikai táj és életegység asszimilál, az európai differenciál. Éppen úgy nem lehet Európát egv megnagyobbított Svájc- alkotmány mintájára átszervezni. Mások voltak a külső körülmények, más a történelmi időpont, amely Svájcot létrehozta. A történelem nem másolni, hanem ítélni tanít. Ezen kiemelésükkel természetesen én is egyetértek és kértem ő- ket, hogy ismertessék előbb baráti jellegű beszélgetés keretén belül Svájc állami berendezését. — Wilhelm német nyelven elmondja. hogy az alkotmány az. a- mely szorosabbá fűzte az állam- szövetséget, de még mindig igen nagy önállóságot hagyott meg az egyes kantonoknak. Az egység a külpolitikában és hadügyekben, valamint a közös vámhatárokban érvényesül. a többi téren olyannyira fennmaradt a kantonok önállósága. hogy csak 1912 óta van közös polgárjog és 'csak 1942 óta egységes a büntetőjog. — Giuseppe olasz nyelven folytatja a beszélgetést. E laza szövetségi állam központi törvényhozó hatalma két házból áll. A nemzet tanács 200 tagját a szavazók számaránya szerint választják, a Ständerat (rendi tanács) pedig a felsőház-szerű| testület. amelybe mind a 22 kanton (lélekszámtól függetlenül) 2-2 tagot küld. A fontosabb törvényeket országszerte nébszavazás alá bocsátják. A végrehajtó hatalmat a 7 négyévenként választott államtanácsból álló Bundesrat képviseli (ezek tekinthetők az államszövetség — eléggé korlátozott hatáskörű — minisztereinek). A Bundesrat tagjai közül választják egy évre a szövetségi elnököt, aki egyben saját tárcáját is megtartja. A honvédelem szervezetében mélyen gyökereznek a kantonok hagyományai. A hadsereg tagjai kötelező szolgálat után hazaviszik fegyverüket és egyenruhájukat, mint valaha az ősknntonok paraszt-katonái. — Továbbiakban elmondotta, hogy az igazi közélet színtere így ma is a kanton. Persze egyes kantonok belső önkormányzati alkotmánya is más és más, ahogyan a történelem során kialakult. A legtöbb helyen a végrehajtóhatalmat gyakorló tanács határozhat fontosabb kérdésekben is, viszont sok helyen — főleg a parasztkan- tonokban — közepes' jelentőségű kérdéseket is a törvényhozó testület dönti el. — A népszavazásokról is szeretnék valamit hallani, teszem föl szerényen a kérdést. — Pierre olasz nyelvű válaszában elmondja, hogy pl. a kislakos- ságú Appenzell és Glarus kantonokban — évente kétszer — valamennyi szavazópolgár a szabad ég alatt (karfelemeléssel vagy köz- felkiáltással) dönt egészen kis jelentőségű ügyekben is. amelyeket mindenütt másutt a világon a végrehajtó szervezet, az adminisztráció intéz el. Van kanton, ahol a népszavazás dönt a kenyér minősége vagy egy tanító kinevezése tekintetében épp úgy, mint abban, építsenek-e új óvodát, vagy közcélokra megvegyenek-e egy telket. Itt Zürichben pl. nemrég a lakosság népszavazással határozott úgy. hogy nem hosszabbítják meg a vendéglők záróráját. — A nagy regionális önállóság, népszavazások, — mindez joggal kelti azt a benyomást, hogy nemcsak egyik legrégibb, de egyben legfejlettebb formáját is látjuk a polgári demokráciának — jegyeztem. meg. — Ne felejtsük el. hogy Svájc a furcsa ellentmondások hazája —- teszi hozzá Wilhelm — meg kell még említeni, hogy a nőknek máig sincs szavazati joguk, a férfiak nem engedik őket felszólalni az országos, sok kantonban pedig még a helyi ügyek intézésében sem. Tehát mindenütt vannak hibák, — teszi hozzá mosolyogva. Beszélgetésünket megszakítva svájci partneremmel együtt a közeli vendéglőben töltjük a kötelező egy órás ebédszünetet. Francia cégérű vendéglőbe tértünk be, melynek kirakatában cirkalmas gótbetűs német felirat hirdette a konyha ínyencfalatait! Természetesen az étlapon is négy-öt nyelven szerepelnek a többi nyelvterület é- tel-különlegességei! A konyha 1- gen változatos. Német vidéken főleg délnémet, francia tájakon francia, délen pedig olasz ízlés szerint főznek. Igen nagy a sajtkultusz. Ebédszünet után folytatjuk eszmecserénket. Beszélgetésünk vezérfonalát a soknyelvűségre terelem. Hogy van az, hogy a németül beszélő Bern környékén kicsit észak- vagy délnyugat felé tartva, egyszerre csak tipikus francia városokban találjuk magunkat. Pl. az egyik falu franciául, a másik olaszul, a harmadik németül beszél. — A francia Pierre olaszul folytatja már megkezdett válaszát. Már közelgünk annak a talánynak a megfejtéséhez, hogy annyi nyelv, ilyen kantonális szétszakítottság ellenére, milyen erők, benyomások, intézmények kovácsolják ezt az országot olyan egységgé, hogy a Rajna menti dombvidék német tájain és az Alpesek alig járható hágóitól délre eső olasz falvakban egyaránt, valami egységes, csak erre az országra jellemző légkört érzünk, mert félreismerhetetlenül ,,£vájc“-ban vagyunk. — A ladin (németül rätoroman) Pompejus folytatja a témát ugyancsak olaszul. Egyik ilyen erő. hogy ebben az országban sikerült kiküszöbölni a nacionalizmust. Három nép, amely Európa egész történelme során hadilábon állott egymással, a polgári szabadságért vívott évszázados harcban olyan szövetségben kovácsolódott össze, amely ismert ugyan helyi torzsalkodásokat de faji, nyelvi ellentéteket az Eidgenossenschafton belül soha. Valamennyi kantonban, minden hatóságnál, intézménynél, bárki élhet a négy hivatalos nyelv bármelyikével. Joga van a német egyetemen olasz, vagy akár rätoroman nyelven vizsgázni, vagy a francia kanton bírósága előtt németül védekezni. —- A gyermekek 6 éven át csak anyanyelvükön tanulnak és ezután kezdik a másik 2 államnyelv ta- . nulását. Az érettségin az anya- nyélvükön kívül a másik két nyelvből is kötelező levizsgázniok. — Svájc lakosságának száma 5 718 000. A lakosság kb 70 százaléka német. A tanultak is csak írásban használják az irodalmi német nyelvet, egyébként a mindennapi életben a „Schwyzerdütsch“ használatos. A franciák 21 százalékát teszik ki az összlakosságnak és a német nyelvterülettől éles határvonallal válnak el, az olaszok (8 százalék) eredetileg csak Ticinoban (Tessin) voltak otthonosak. A ratoromanok száma 1 százalék. Máig is megőrizték vulgarizált latin nyelvüket, amelyet nemrégen ismertek el Svájc negyedik hivatalos nyelvének. Kivívták azt is, hogy sok helységnek ősi ladin neve vált hivatalossá, így gyakran találkozunk különös hangzású helynevekkel, a megszokott német, francia és o- lasz megjelölések után. Kitettük Svájc nemzetiségi térképét, ez híteltérdemlően bizonyítja, hogy a német, francia és az olasz lakosság zárt és nem kevert területeken él. Kivételt csak a ratoromanok képeznek Graubün- den kantonban, ahol a 140 000 lakosból csak 30 000 vallja anyanyelvének a ladint. 80.000 német, 30 000 olasz ajkú. Tanulmányaik befejezése után a diákok rendszerint szülőföldjükre térnek vissza. Természetesen semmi akadálya sincs annak hogy más nemzetiségű kantonba menjenek, akár végleges letelepülési szándékkal, akárcsak ideiglenesen, nyelvtanulás céljából. Ha a német anyanyelvű egyén véglegesen francia vagy olasz nyelvterületen a- karna letelepedni, akkor természetesen köteles megtanulni "az ottaniak nyelvét. Elképzelhetetlen, hogy néhány nem tősgyökeres e- gyén miatt a többség más nyelvet vegyen fel. Viszont az is igaz, hogy ha hivatalos küldetésben, vagy mint magánember látogat meg más nyelvterületet, akkor minden további nélkül a legnagyobb készséggel és udvariassággal beszélnek vele anyanyelvén, vagy esetleg egy másik hivatalos nyelven, amelyet kölcsönösen értenek. Kifelé bármilyen nyelven beszéljen is a svájci, büszkén vallja magát svájcinak. Először mindenekelőtt svájci és csak ezután német, francia, vagy olasz. Partnereim biztosítottak, hogy ezt fogjuk tapasztalni egész körutazásunk során! Partnereim kitűnő tájékozottsággal és eredeti, hiteles forrásmunkákkal rendelkeztek pl. a Szovjetunió autonóm köztársaságairól, ahol a rátorománokhoz hasonlóan maroknyi népek autonóm területet képeznek, továbbá tudták, hogy Jugoszlávia is biztosítja a területén lakó népek nyelveinek szabad használatát. A népek önrendelkezési jogával kapcsolatosan felhozták Franciaország esetét, amely mint győztes nagyhatalom a II. világháború után visszakapta a Saar-vidéket. Az itt élő népek (franciák és németek) követelték a nemzetközi ellenőrzés alatti népszavazást, melynek eredményeképpen a győztes nagyhatalom szavazatok 70 százalékos többsége alapján e ve- gyeslakosságú területet visszaadta Németországnak. Ezzel kapcsolatosan megemlítettük Sopron város és környékének esetét, ahol köztudomású, hogy a város német többségű lakossága az I. világháború befejezése után követelte a népek önrendelkezési joga alapján az előbbiekhez hasonló népszavazást. A két érdekelt állam (Ausztria és Magyarország) előzetes megegyezése alapján a többségi szavazatok szerint a város és környéke Magyarországhoz került. Azóta is büszkén viseli a város a ..civitas fidelissima“ (a leghűségesebb város nevét). Ezután a rendelkezésemre bocsátott kisebbségi dokumentum- Jellegú irodalom alapján megállaA kisbaba, aki még születése előtt megtréfálta a szülőket Amszterdamban egy huszonkétéves fiatalasszony nem tudta, hogy gyereket vár ★ A kilenc hónap alatt semmi nem látszott az alakján ★ Xöbbmillió szülés között egyszer fordul elő hasonló eset Azzal kezdődött, hogy Karin Wimjan négy hónappal ezelőtt 'ábfájásra panaszkodott. Az orvos lúdtalpat állapított meg, s azt ajánlotta, a fiatalasszonynak — aki elárusftónő volt egy nagy divatáruházban — mondjon fel, mert a folytonos állás árt a lábainak. Karín megfogadta az orvos tanácsát s ezen-* túl csak a háztartási teendőket végezte. Észrevette ugyan, hogy rendellenes a menstruációja, itt-ott égészen elmarad, de nem tulajdonított neki különös fontosságot. Különben jő! "rezte magát, kitűnő étvággyal evett, hányingere nem volt, Karín: „Néha éjszaka fájt egy kicsit a hasam, ilyenkor kimentem a konyhába, ettem valamit és az mindig segített." Karín édesanyja sem vett észre semmit a lányán, holott naponta látta. „Minden nap nálam uzsonnázott. Keresztbe vetett lábakkal ül a gaucson. Az utolsó napig nem látszott rajta semmi.“ — meséli a nagymama. Azután eljött a szülés éjszakája. Karin: „A szokottnál jobban csikart a hasam, azt hittem, az angolnától, amit előző este ettem. Monikkendamban voltunk a férjemmel, ott' ettem az angolnát. Vacsora után táncoltunk, remek hangulatunk volt. Miniszoknyát viseltem és magassarkú cipőt... Karin valamivel előbb ment aludni a férjénél. A hascslka- rások mind erősebbek lettek, ezért Louis felhívta a háziorvosunkat, jöjjön el és vizsgál.ia meg a feleségét. Az orvos biztosította, ha a fájdalmak nem szűnnek, egy őrá múlva eljön. De erre már nem került sor. — A konyhában éppen vajaskenyeret kentem és teát főztem a feleségemnek, nagyon sajnáltam őt a bélhistória miatt — meséli az újdonsült papa, amikor Karín kikiáltott a szobából: „Louis, gyere gyorsan, gyerekünk lesz!“ Persze nem hittem neki, hogy is hihettem volna?! De mindenesetre annyit tudtam, hogy nagyon rosszul érezheti magát. Berohantam a szobába — és tíz perc múlva a karomban tartottam a kislányunkat. A mentőkocsiban jutott eszünkbe, hogy még nincs is neki neve. Egész úton ezen törtük a fejünket, s mire a kocsi megállt a kórház bejáratánál, megegyeztünk. A kislányt Joyce Karina Marianak hívják. A „csodagyerek", akinek születése a szülőket és orvosokat egyaránt meglepte A kedvesarcú, feketehajú fiatal mama arca ragyag a boldogságtól: — Anya vagyok és az utolsó percig nem tudtam, hogy az leszek. Magam sem értem, hol volt a gyerek kilenc hónapig?! Karín és Louis Wijman kétéves házasok. A tavaszra tervezték elmaradt nászutukat — Marokkóba készültek. Most a megtakarított pénzükért babakelengyét vásárolnak és az afrikai utazás helyett egy csecsemőgondozási „gyorstanfo- lyamot" végeznek. 'Mindketten bevallják: — Olyan tapasztalatlanok vagyunk! És hogyan magyarázzák a szakemberek az amszterdami „csodagyerek“ születését? Dr. Willem Platte, utrechtl gynekológus professzor (Beatrix holland trőnórökösnö gyermekét is ő segítette a világra) véleménye: — Többmillió szülés közül egyszer fordul elő ilyesmi, s az orvosilag nagyon ritka tényezők rendkívüli találkozásának az eredménye. A legcsodálatosabbnak azt tartom, hogy a csecsemőt kilenc hónapig nem lehetett látni és az anya maga sem tudta, hogy a méhében hordja. Hol „rejtőzött“ egész idő alatt ez a három és fél kilós gyermek? Karín: — A mi gyermekünk „csodagyerek.“ Louis: — Csak ha a karomba veszem a kis Joyce-t, akkor hiszem el, hogy igaz. Zürich; a Limat-quai — A tó partján húzódó utak a város legszebb részei) pitottuk, hogy hozzávetőlegesen. Figyelmembe ajánlották még a volt mintegy ötvenmilllónyl etnikai ki- genfi Népszövetség irattárának a sebbség él ma Európában. Pl. Nor- tanulmányozását és az 1968-as, az végia Finmark tartománya, továb- ENSZ által meghirdetett emberi bá a Finnországban élő svédek e- jogok deklarációját. Erről röviden sete stb. Ezt azonban jelen úti- majd genfi tanulmányi látogatá- jegyzeteimben nem részletezem, som után írok. hanem esetleg egy külön tanulmányban fogok erről beszámolni. (Folytatjuk)
