Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-02-11 / 6. szám
A diákok kisértete • * ¥ •• •• ¥ jar korul a világban Marc Dániel Cohn-Bendtt, a 23 éves germán Danton a francia egyetemek helyett Mafna-Frankfurtban, a nyugatnémet szociáldemokrata diákpárt (SDSI székhelyén kívánta folytatni tanulmányait és Itt a könyvkereskedői békedif odaítélése ellen lefolytatott tüntetésével már sikerült magára vonni a közfigyelmet. Csukafeiesét. amellyel a rendőrkordont áttörte, azóta közkinccsé vált felvételeiken örökítették meg a mindig kéznél levő fotóriporterek. Az ezért — igaz, hogy csak feltételesen — vállalt 8 hónapi fogház szinte hozzákapcsolódott Cohn-Bendit hírnevéhez. A „Vörös Dany“ szemé Igében hétpróbás gyakorlati forradalmár siet az tdeoló glat kérdésekben összekü- lönbözött tffúsági szocdem vezérek segítségére. A havi 322 márkás drva- fáradékot húzó sztár a kíséretében lévő filmcsillagok kai pezsgös botrányok közt ünnepelte és fényképeztette magát minden pózban, még a csupaszon közszemlére bocsátott hátsófelével is egy divatos földközi-tengeri fürdőhelyen, maid Frankfurtban hozzálátott a cohnben dittzmus elméleti tisztázása hoz Is. A kétségkívül eredeti hangvételű, de ötleteit és írásmintáit gyakran kölcsön vevő Cohn Bendlt anarchista marxistának tartla magát, aki elfogadta Marx elemzését, de elutasitfa a kommunista mozgalom szervezett formált. Ezek szerint nem út társadalmat hoznak létre, hanem csak út tekintélyuralmat, amely elállta a forradalom útlát. A felváltva vörös, maid fekete zászlót lobogtató germán Danton ezreket tud harcba vinni az általa és a szociáldemokrata diákpárt teklntélyellenes szárnya által pusztulásra ítélt hatalmasságok ellen. A közben-közben Dutsch- ke-impulzusokat is kisugárzó „Vörös Dangt“ legnagyobb veszély a diák közkatonák részéről fenyegeti. Ezek ugyanis nem látnak szívesen semmiféle személyt kultuszt, még olyat sem amelyet a „felső tízezer" hölgyei, bankigazgatói és szakszervezeti vezetői igyekeznek a pártvezérek számára elfogadható formába öltöztetni. Az egyszerű har cosok márts a hatalom által korrumpáltnak tekintik a botrányhőst. Nem tetszett nekik, hogy a fotortporterek állandó seregétől kísért csúcstáradékos árva megállapodott a hamburgi Ro- wohlt-kiadóval első müvének kiadást fogáról, s ezért 50 000 márka előleget vett fel. A mű címe: Baloldali radikalizmus — erőszakos kúra a kommunizmus aggkor1 betegsége ellen. A kiadási logot Rowohlt egyelőre titokban tartotta, de mindenesetre hatlegyüösszegért lú külföldi cégnek adta tovább. A 379 oldalas kézirat fal öt hét alatt végzett a szerző, akinek a Nanterre-I egyetem nemrég „rendkívüli intelligencia" címén vizsga nélkül alándékozta a szociológiai oklevelet. Az „anarchista marxista" manifesztum, amelyet Cohn- Bendit müve magában foglal, így kezdődik: „Kísértet fér körül a világban — a diákok kísérlete." És így végződik: „Olvasó, most öl tözz fel /remélem, ágyban olvastad el ezeket az oldalakat), és men! a moziba. Amint ott az első reklám feltűnik a vásznon, vedd elő zsebedből a paradicsomot, vagy a záptofásókat, és cse- lekedl! Mond! nemet mindenre, keress úf viszonyt, mondI nemet a családnak. Nem másoknak, hanem másokkal, magadnak csinálod a forradalmat.* EGYEDÖLÁLLÓ MÚZEUM NEW YORKBAN Hallottunk már gépkocsi-, paróka-, cipő- és borotva- múzeumról, ám a közelmúltig nem létezett múzeum, amely az élet olyan komoly jelenségeinek tárgyait gyűjtötte volna, amilyen a szerelem, a jegyesség és a házasság. A Broodwayen a Lincoln központ közelében nemrég megnyílt a „Házasság, udvarlás és szerelem múzeuma“. E múzeum megalapításának gondolatát — mondotta Leonard Wodler Igazgató — egy orvoskongresszuson vetették fel. Az orvosok azon a véleményen voltak, hogy hasznos lenne, ha a történelem folyamán létrejött — és fennmaradt — szerelmi-házassági rek- vizitumokat összpontosítanák és az érdeklődök széles rétege számára hozzáférhetővé tennék. Liza feleségem és jómagam elhatároztuk, hogy megvalósítjuk ezt a gondolatot. 1961-ben kapcsolatot teremtettünk egy sereg múzeummal és tudományos intézettel, kértük, küldjék el azokat a képeket, festményeket, szobrokat és egyéb holmit, melyeket múzeumunkban felhasználhatnánk. Múzeumunk leggyakoribb látogatói a diákok és főiskolások. Ám a látogatás ebben a múzeumban azoknak a fiatalasszonyoknak is vigaszt nyújthat, akik elégedetlenek házasságukkal. Miközben végigjárják a kiállítási termeket, meggyőződhetnek arról, hogy dédanyáink helyzete még rosszabb volt, mint az övéké. S hogy a világ sok ezer asszonya él még ma is rabszolga, vagy félrabszolga sorban. A szüzességért és a szüzesség ellen Az ősember feleségét szinte a szó szoros értelmében rabolta, s mint rabnőt hurcolta barlangjába. Célja az utódok biztosítása volt, mivel a törzsek tekintélyét a gyermekek is e- melték. A barlangrajzokból Ítélve, a primitiv ember nagyon gyöngéd és figyelmes volt az asSzony Iránt. A fejlett társadalmakban szokássá vált az asszonyt aptátöl vásárolni, illetve nyilvánosan árulni. A múlt században még a civilizáltabb társadalmakban is érvényben volt ez a szokás. Egy francia múzeum által küidött képen látható egy férj, aki megunt feleségét a teheneivel együtt hajtja a vásárra. Angliában fennmaradt egy adás-vételi szerződés, mely szerint egy férj vagyonával, ekéivel e- gyütt a lányát is eladta. — A házasság mint egyházi és polgári intézmény — magyarázta Leonard Wodler — viszonylag késön keletkezett. A zsidók a XV. században, a katolikusok a XVI. században vezették be az egyházi esküvöt. Franciaországban csupán a XVIII. században volt az első polgári esküvő. Mielőtt az egyház és az állam közbelépett, az esküvő kizárólag magánügynek számított. Angliában például abból állt az egész, hogy a vélegény és menyasszony, valamint szüleik kezet fogtak. A házasság csupán az első testi érintkezés után lépett teljesen érvénybe. S hogy erről a család is meggyőződhessék, az egész násznép követte az ifjú párt a hálószobába, s egész éjjel vele maradt. A múzeum dokumentumai szerint az a követelmény, hogy a menyasszony szüzén lépjen a házasságba, Kínában jelent meg először. A férj így bizonyíthatta, hogy házasságából született gyermekeinek valóban ő az apja, aminek valóban volt jelentősége, hiszen a gyermekek az apa tulajdonát képezték. Ám számos primitív törzsnél láthatjuk, hogy egyetlen férfi sem akar szűz lányt feleségül venni. A szüzesség a csúfság és a házasságra való alkalmatlanság bizonyítéka. Ezért a lányoknak kötelességük házasságuk előtt tisztába jönni a szerelem titkaival, és erről a család valamelyik tagja, vagy a törzs orvosa gondoskodik. Az udvarlás formái igen sokfélék voltak. Oroszország némely vidékén a múlt században a legény és választottja lovon versenyeztek. A léc <ny néhány másodpercnyi előnyt adott a lánynak, majd utána eredt. Ha utolérte és kiemelte őt a nyeregből, övé volt a lány. Ha lemaradt, a lánynak joga volt az ügyetlen udvarlót lavoglóostorával visszakergetni a startvonalra. Skandináviában a leqénv egy kosár viráooal kedveskedett a szeretett hölqynek. Ha a leány a kosarat visszaküldte, annyit jelentett, hogy udvarlását visszautasitla. Ebből a szokásból ered, elsősorban germán vidékeken a „kosarat kanott“ kifejezés. Keleten viszont az volt a szokás, hogy a házasulandó fiatalember egv üveg pálinkát vitt minden látogatása alkalmával a leánv apjához. Előfordult, hogy az apa egész hónapig nem adta beleenvezését a házassághoz. csakhoov minél több oálinkát kapjon. Az egyik legfurcsább udvarlási forma volt az amerikai „handling“. A szokás lényege: előfordult, hogv az udvarló nem tudott még aznap este hazamenni a lányos háztól. Ilven esetben a háziak meghívták őt. aludjon náluk egy ágyban a leánnyal (hogy összemeleged lenek, mivel ezen a vidéken, az HSA keleti vidékein hideg az éghajlat és jobb melegítési módszert aligha találtak volna). Ám hogy a fiatalokat mégiscsak megóvlák a kísértés ördögétől, egy deszkát helyeztek közélük, amelynek az élére csengőt állítottak. Ha A szerelem és a házas ság múzeuma a csengő megszólalt, a háziak tudták, hogy valami nincs rendben a fiatalok között. A Dél-tengeri szigeteken minden sokkal egyszerűbb. Egy bizonyos napon megrendezik a kérő ünnepélyét. Ezen az ünnepélyen a lányok egymás után vonulnak, a legények oldalról nézik őket, és válogatnak közülük. Hasonló módon történik a dolog, néhány afrikai törzsnél is. Itt a fiatalember elé több feleségjelöltet vezetnek, jól megnézi őket, megtapogatja mellüket, lábukat, vállukat, ha döntött, beállít a lányos házhoz, hogy megegyezzen a leány árában. Európában és Amerikában a szerelem szimbóluma a csók. Ám sok millió ember él a világon, akik szemében a csők felettébb barbár és egészségtelen szokás. A polinéz szerelmesek érzelmeiknek arcuk egymáshoz érintésével adnak kifejezést. Közben a legény is a leány is így szól: „Jő az Illatod“, vagy „Jóízű vagy“. A kanadai indiánok között és Dél-Amerfkáhan a szerelmesek az orrukat dörzsölik össze. Indokfnában a múzeum egyik iilusztráciőja szerint az anyák gyakran azzal ijesztik gyermeküket: „Ha rossz leszel, idehlvom a fehér embert, hogy cső— iíi ifjúság 7 gálatait a zsákmány egy rő- szével: fizeti vissza. Ugyancsak az eszkimók között, ám Afrika és az Óceánia egyes vidékein is, a vendéglátás egyik formája, hogy a vendéglátó szeretettel felajánlja feleségét a vendégnek. Ha a vendég visszautasítja, a háziúr halálosan megsértődik. A többférjüség Tibetben, valamint India és Afrika némely vidékein szokásos. Párt itt kizárólag a nő választ. Ha a nőnek megtetszik valamelyik férfi, utasítást ad testvérének, vagy unokatestvérének: vezessék elé. Azok meglátogatják a férjjelöltet, összekötözik kezét-lábát, s a leányhoz viszik. Utána feloldják kötelékeit, de ha szabadságával visszaél, és megszökik, újra elfogják. Ha harmadszor is megszökik, békén hagyják őt, s a leány számára új férj után néznek. A férj, iíletve feleség- választás legtökéletesebb módiát Japánban alkalmazzák. Szociológusok és pszlkol.jon meg". A gyermek semmitől sem ijed meg any- nyira, mint a csőktől. Az egynejűség Is főleg európai szokás. Számos országban a feleségek (s néhol a férjek) száma korlátlan. Wodler szerint a többnejűség először Kínában jelentkezett, ahol a férfinak több asszonnyal Is lehetett qyermeke, s így magasabb társadalmi pozíciót szerzett. Kínából a többne- júség számos országba elterjedt, például a zsidók és arabok között és még ma is sokhelyütt érvényben van. Az eszkimóknál szokásban van az asszonycsere, amit tisztán gyakorlati szükség hívott életre. A hosszabb és veszélyesebb vadászatra induló eszkimó, akinek felesége öreg vagy beteges, kölcsönkéri szomszédja fiatalabb feleségét. Ha útközben baleset éri őt, vagy veszélybe kerül, a ftatalasz- szony segíthet neki. Visszatérte után a szomszéd szolcholögusok által irányított állami ügynökség segít mindenkinek megtalálni az Ideális partnert. A férj- illetve feleségjelöltek kérdőíveket töltenek ki, s orvosi vizsgálatnak vetik alá magukat. Utána a jelöltek névsora alapján kiválasztják azo’"it, akik foglalkozásuk, testi és egvéb tulajdonságaik révén legmegfelelőbbek. A döntés után az ügynökség megszervezi az Ismerkedési találkát. Az állam így kezeskedik, hogy a leendő házasságok tartósak lesznek, mivel a házaslársak egészségesek, és a legmegfelelőbb tulajdonságokkal rendelkeznek. A New York-I múzeum a- datal azt bizonyítják, hogy az ..asszonyszerzés“ Időtlen idők óta a szomszédos területekre korlátozódott. A japán módszer sokkal tökéletesebb, mivel nagyobh választékot tesz lehetővé, és így növeli a férfi és asz- szony esélyeit, s az Illetékesekben azt a megnyugtató érzést kelti, hogy valóban „méretre“ házasodtak.
