Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 4. szám

E heti számunkban: • Politika mindenkinek • A politikai szabadság lényege és határai • Klub-híradó • Fél évvel az é- rettségi után • Családi élet — vágyálom • A nép­művelés buktatói: A népművelés és az anyagiak • A Beatles-történet • Fábián Zoltán: Folyosón • Ja- szunari Kavabata: A halott asszony arcának törté­nete • Tóth László versel • Csúzli • Zácsek Er­zsébet — Tóth Elemér: Prágai január • Jozef Da- nek: A monogramos púderdoboz • Miniszoknyás de­tektív • Svájci útijegyzetek“ • Hogyan hódítom meg a partneremet? • Sport • Bánya a világűr­ben • Táncdalfesztivál! Figyelem! • Monaco ter­jeszkedik • Keresztrejtvény • TV-műsor • Divat • A pénzzel „bánni“ tudni kell • 5 perc szépségá­polás • Kézimunka • Veronika válaszol • Megjelenik minden kedden • Ki­adja a Smena a CSiSZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóválla­lata • Szerkesztőség és admi­nisztráció: Bratislava, Praíská t. lel.: 485-41-45. Postafiók 30. • Főszerkesztő: SZŐKE JÓZSEF, tö- szerkesztöhelyettes: STRASSER GYÖRGY, kultúra: TÓTH ELEMÉR, kül- és belpolitika: SÁRKÁNY ÁR­PÁD, riporterek: MICHAL MÁRTA, ZÁCSEK ERZSÉBET, keletsziovákiai szerkesztő és sportrovatvezetö: BATTA GYÖRGY, grafikai szer­kesztő: GYURÁK ÉVA. Nyomta Západoslovenské tlaciarne 01 # Előfizetési díj egész évre 52.— Kcs, fél évre 26.— Kés, negyedév­re 13.— Kés • Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetni minden postán lehet • Kéziratokat nem örziink meg és nem adunk vissza • A lapot külföld számára a PNS Ostredná expedícla. Bratislava, Gottwaldovo námestie é. 48 — út­ján lehat megrendelni, v,, A szív ész» ad, de az ész nem od szívet France A TÜKÖR ELŐTT Repr. HELEXA Megfontoltság és értelem-korparancs „Mi önök nélkül, elvtársaim és barátaim nem tudunk és nem is akarunk kormányozni.“ E- zekkel a szavakkal fejezte be Ludvík Svoboda múlt héten hétfőn este beszédét az or­szág népéhez. Olyan időben szóit a lakossághoz, amikor a levegő a feszültségtől robbaná­sig volt teli. Ebben a helyzet­ben az emberektől és főleg a fiataloktól nem lehetett mást kérni, mint józanságot, vagy­is azt a tulajdonságot, amely­ből már egyszer, tavaly au­gusztusban a fiatalok nagy tö­mege oly jól vizsgázott. Ludvík Svoboda személyében olyan ember szólott polgártár­saihoz, aki saját maga két vi­lágháborúban sokszor nézett szembe a halállal és aki épp ezért mindenekelőtt tudatosít­hatta, hogy az életnek úgy van értelme, ha a fiatal minden napját, minden óráját az élet­nek, saját jövője és országa jövője biztosításának szenteli. A köztársasági elnök a fiata­lok elmére szó szerint ezeket mondotta: „Emlékezzenek, kü­lönösen önök, fiatalok, amikor felhívom mindannyiukat, hogy fontolják meg tetteiket és az azokból származható következ­ményeket. Legyenek tudatában mindnyájunk nagy felelősségé­nek. Tudom, különféle nézetek vannak arra vonatkozólag, ho­gyan érhetjük el becsületes, szocialista céljainkat. Önök fiatal emberek, szeretik a ker­teléstől és kompromisszumok­tól mentes egyenességet. Tel­jes mértékben megértem e- gész közvéleményünket, amely szeretné, ha a jelen égető problémáinak megoldását cél­zó eljárásunk minél gyorsabb és minél hatékonyabb lenne. Természetesen ezt szeretnénk mi is. Azonban úgy kell eljár-' nunk. hogy a mű sikerüljön. A megfontolás és az értelem által vezetve, figyelembe vé-i ve a rendelkezésünkre álló fel­tételeket. Jómagam is megjár­tam már sok magas hegycsú­csot, képletesen és a valóság­ban is. Jól tudom, hogy a látszólagos legrövidebb út, leg- egyenesebb út, néha a szaka­dék felé vezet. A célt pedig a hqsszabb úton, kerülőkkel és megfontoltsággal érjük el. Akadályozzuk meg, hogy a nemes érzelmekkel visszaélje­nek, hogy két fiatal ember tra­gédiája olyan tetteket idézzen elő, amelyek az egész nemzet tragédiáját okozhatják. Közös igyekezettel hidaljuk át az ismétlődő konfliktusokat és válság-veszélyeket. Közö­sen kezdjünk dolgozni a ma létező egyetlen pozitív prog­ram megvalósításán, amely ki­vezetheti nemzeteinket a je­lenlegi helyzetből. Ennek érdekében nemcsak önökhöz, fiatalokhoz fordulok, hanem az idősebb nemzedék­hez is, amely élettapasztalatai alapján jó tanácsadója lehet ifjúságunknak. Önök tudják a legjobban, hogy egyetlen szik­ra nagy tűzvészt okozhat és az ártatlan életek ezreit kö­vetelheti áldozatul.“ Kötelességünknek tartottuk ezeket a szavakat ismét kö­zölni, azzal a kéréssel, hogy olvasóink is zárják szívükbe. Ne becsüljük le a valóságban létező veszélyt. Tudjuk nagyon jól, hogy a fiatal nemzedék mindig a boldogabb, szebb jö­vőről álmodozik, sőt nemcsak álmodozik, hanem meg is a- karja valósítani azt. De a jö­vőért küzdő ember mindig kénytelen szembenézni a léte­ző realitásokkal. Ez nem azt jelenti, hogy bárkitől is azt kérnénk, hogy a mai realitást örök érvényűnek tartsa. A realitások is változnak, míg viszont a célokat nem szabad szem elől veszíteni. Ezek közé a célok közé tartozik a januá­ri politikai vonal maradékta­lan megvalósítása. Az ehhez vezető út azonban nem lesz egyszerű, és nem lesz egyé“ nes. Talán néhány hónappal •- zelőtt nem gondoltunk erre eleget. Az élet ismét ügyel-* meztetett arra, hogy sokszor csak kerülő utakon lehet el- jutni oda, ahová akarunk. Céljaink megvalósításához e- zért ma nem újabb követe“ lésekre, nem ultimátumokra' van szükség, hanem aktív munkára, valamint a politikai életben azoknak a vezetőknek 3 támogatására, akiknek a ja“ nuár utáni vonal kidolgozása fűződik a nevükhöz. Ma hat­ványozottan érezzük azt, hogy ha a népszerűségnek és köz- tiszteletnek örvendő vezetőink“ nek távozniuk kéne tisztsé­geikből, helyüket olyanok fog- íalnák el, akiknek idegen ér­dekek közelebb állnak szivük­höz, mint országunk lakossá­gának érdekei. Ebből a szemszögből néz­zünk Jan Palach tettére is. Ez a tiszta lelkületű fiatalember életének feláldozásával, ifjúsá­gunk döntő többségének kíván­ságait, követeléseit akarta alá­támasztani. Ez az áldozat a- zonban túl súlyos volt. Igaz, felrázta az ország népét, sőt mondhatnánk az egyetemes em­beriséget is. De az áldozaton túl, mint humanisták, szeret­nénk megóvni minden életet, minden embert. Énjük el vég­re azt, hogy ne kelljen poli­tikai célokért a legdrágábbak embervérrel fizetni. — S — GOTTFRIED ^ENN: üüSSil Betöltesz, mint a friss sebei a vérzés, s lefolysz, követve mélysötét nyomát, kiterjedsz, mint az éjben az az éj-rész, mikor az árnyon tompa szín iit át, nyílsz, súlyos rózsa, minden kerti ágyon, magány Te, veszteség és múlt idő, Te sarjú-lét, mikor elhull az álom, a túlsokat-tudó és szenvedő. Korán szakadva rögeszmés valóktól, gyorsan-adott tárgytól idegenül, fáradtan részletektől, a csalóktól, mert mélyebb Ennél egy sem ízesül: most a mélyből, amely érinthetetlen, s amit se szó, set jel ki nem beszél, kell csönded venned, lefelémenetben oda, hol éj, gyász, s késő rózsa kél. Néha gondolsz magadra — régi monda. Ez voltál hát? Hogy felejted magad: Ez volt a képed? kérdésed, kimondva, mind, mi tiéd volt, égboltod, szavad? Szavam, égboltom, kézzel fogtam egyszer, szavam, égboltom, pusztuló esett — kivel ez történt, magát elfelejtse, s ne érintse a régi perceket. Egy végső nap — késő-izzású, tág nap, a rejtett célhoz egv patak vezet, magas fény fürdet régi-forma fákat, s árnyból teremt játék-ellenfelet, gyümölcsöt ama nap nem vár, sem érő kalászfüzért, sem termésből magot — játszik csak, fényét érzi, s visszanéző emlék nélkül — minden kimondatott.

Next

/
Thumbnails
Contents