Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-06-24 / 25. szám
10 Úi ifjúság KURT LUTGEN: No, ehhez mit szólsz? A' kapitányunk Hongkongban vette fel, miután a szakácsunknak ott kellett maradnia a kórházban... Az öreg ugyan nem valami szívesen alkalmazta, mivel a fickónak nem volt semmiféle személyi irata, ami egy kicsit mindig gyanús. Egy volt csak biztos, hogy német és hogy kitünően főz. Es mivel a kapitányunk azt akarta, hogy csak németek legyenek a hajón, maradt az új szakács. A' Hohenfels fedélzetén soha nem volt még jobb szakácsunk. Volt azonban egy hibája és ez megmagyarázta, hogy miért maradt ■ Honkongban szárazon, papírok nélkül: nem tudott leszokni az ivásról. De Hongkong és Hamburg között jócskán akad kikötő: mindegyikben ő volt az első, aki a hajóról kirohant a szárazföldre, és utolsó, aki olyan későn tért vissza, hogy csodának mondható, hogy nem késte le az indulást. Es minden egyes alkalommal tökrészeg volt. A munkáját azonban így is kitünően végezte, és mivel a hajónkon még soha jobb szakács nem volt, és mivel a kapitányunk szerette a jó kaját, így aztán Smutjet Hamburgban újra szerződtette a következő útra. — De aztán nehogy eszedbe jusson megint lumpolnl. Tizennégy nap múlva a Hohenfels újra útnak indul és időben itt akarlak látni, — figyelmeztette a kapitány a szakácsot, aki jelentkezett nála, hogy megkezdi szabadságát... Aztán eljött az indulás időpontja. A hajó már készült felszedni a horgonyt, de a szakácsnak még nem volt se híre. se hamva. A kapitány rosszkedvűen járt-kelt a fedédzeten és gorombábbnál gorombább szidalmakkal illette a lump Smutjet. És még akkor is tele volt dühhel, amikor a hajó kikötött Antwerpenben. OTtt azonban már Smutje várta és a legártatlanabb arccal jelentette, hogy megérkezett; azt hittük, hogy a kapitány széttépi dühében. De szerencsére még időben eszébe jutott egyedülálló konyhaművészete és igy csak csípősen megjegyezte: — Nos, hát akkor hadd halljuk, Smutje, miféle ostoba kifogásokat találtál most? — Kitaláltam? De kapitány úr! — mondta Smutje hangjában mélységes szomorúsággal. — Képzelje. Haza mentem. És otthon az asszonyt és a gyerekeket is ágyban találtam. Influ- leazában feküdtek és... — És aztán? — szakította félbe a kapitány. — Aztán az egész szabadságom alatt volt mit csinálnom, hogy a családomat kikúráljam. — Ö, milyen megható! Milyen gondos apuka! — gúnyolódott a kapitány. — No, és mi történt aztán. Smutje? — Aztán a nagy megterhelés annyira kimerített, hogy az utolsó nap lekéstem a vonatot. Így aztán egyenesen ide utaztam Antwerpenbe. A kapitány dühösen mosolygott. — Smutje, — sziszegte. — Találkoztam a feleségeddel a kikötő irodájában. Keservesen panaszkodott rád. Hogy az a senkiházi már nyolc napja oda van, most is biztosan részegen fetreng valami kocsmában... No. Smutje, ehhez mit szólsz? De az igazat! Smutje a kapitány szemébe nézett és azt mondta: — Well, kapitány. Hát ha mindenáron azt akarja, hogy igazat mondjak, hát jó. Arról van szó, hogy maga is, meg én is, az egész keresztény világ legnagyobb hazudozói előtt állunk. Én ugyanis nőtlen vagyok... (-tó-) MEGOLDÁS Egy fiatalember albérleti szobát vesz ki. Mikor már az árban megállapodtak, azt mondja a háziasszony: — De figyelmeztetem,, hogy nővendégeket nem tűrök. Az ifjat szemmel láthatóan kellemetlenül érinti ez a kijelentés, és rövid gondolkodás után így szól: — De férfivendégek, remélhetőleg feljöhetnek? — Természetesen — feleli a háziasszony. — Redben van, akkor a szobát a menyasszonyom számára veszem ki. FELVÁGÓ Kovács és Szabó találkozik a villamosmegállónál. Szabó elkezd valamiről beszélni, de Kovács idegesen félbeszakítja: • — Bocsáss meg kérlek, de most nem érek rá beszélgetni veled, mert egy temetésre kell sietnem, nem akarok elkésni. — Mire vágsz föl — mondja epésen Szabó —, úgy fontoskodsz, mintha te lennél a halott. TANlTÖI KÖTELESSÉG A tanító hazaküldi az egyik gyereket, hogy az anyja mosdassa meg, mert a gyerek nagyon büdös. Az anya ezt üzeni vissza: — A tanító tanítsa a gyereket, és ne szagolgassa. ÚGY LÁTSZIK. NEM KELL Kovács meglátogatja Szabóékat, akiknek néhány hónapos kisfiúk van. A gyerek fekszik a kocsijában, és rettenetesen bömböl. Kovács idegesen kérdezi Szabótól: — Miért ordít úgy ez a gyerek? — Mert fogakat kap — feleli Szabó. Kovács csodálkozva kérdezi: — Na és nem kell neki? TROMF Két címtáblafestő dicsekszik: — A múltkor gyümölcsöket festettem (jlyan élethűen, hogy rászálltak a madarak és csipdesték. — Én egy fél sajtot festettem, és képzeld, másnap kukacos lett. MIÉRT? Az asszonyok furcsaságairól esik szó. Egy híres nőismerő megjegyzi: — Ha egy férj azt mondja az asz- szonynak, hogy az országúton egy cethallal találkozott, némi kétkedés után elhiszi. De sosem sikerül a férjnek megmagyaráznia, hogy honnan került a ruhájára egy női hajszál. MAGYARÁZAT Két természettudós eszmét cserél, és azt mondja az egyik: — A természetben mindennek megvan az oka. — Úgy? Meg tudná nekem, kolléga úr, mondani, mi az oka annak, hogy a halak némák? — Hogyne. Képzelje, micsoda lárma volna, ha minden tojásnál, amit tojnak, gágognának. MEGOLDOTTÁK Egy ifjú festőművész elvesz egy modern lányt. Néhány hét múlva megkérdik az asszonykától: — Na, hogy éltek? — Jól — feleli az asszonyka —, az uram fest, én főzök, és aztán találgatjuk, mi az, amit ő festett, és mi az, amit én főztem. AZ SEMMI Pistike elmeséli, hogy a papája Rómában volt, és onnan hozott a mamájának egy szép karkötőt, a- melyre nagy betűkkel rá van írva: Róma. — Az semmi — mondja Lacika —, az én papám el sem utazott, és mégis hozott haza tizenkét kanalat, és mind a tizenkettőbe be van vésve: Hotel Royal. A szerelem buktatói 11. Ml A SZERELEM? Lényegében mi is a szerelem? • Első érzelmek • Ámor nyila? • Emberfeletti erő? • A szerelem ápolása • A szerelem hősei Sokszor teszik tel a kérdést: mi is a szerelem? Nehéz néhány szóval meghatározni. Mindannyian tudjuk, hogy a szerelem a leghatalmasabb, legerősebb emberi érzés. Ha valóban szeretjük, a legnagyobb áldozatra is képesek vagyunk a szeretett lényért. Életünk minden rezdülését a szerelmünkhöz igazítjuk. s amikor összekapcsoljuk életünket a szeretett lénnyel, amikor utódunk születik, tulajdonképpen csak akkor nyer valóban értelmet az életünk. A szerelem azonban nem csupán a leghatalmasabb emberi érzés, hanem pozitív érzés, pozitív embert kapcsolat is, mert jobbá, nemesebbé teszi az embert. A férfi és a nő kapcsolata ugyanis pontos mutatója az ember fejlődési fokának, annak, hogy mennyire változott emberi lénnyé, annak, hogy a legintimebb kapcsolatai során mennyire marad társadalmi lény. A férfi és a nő kapcsolata megmutatja, hogy mennyire emberek, hogy a szerelmi kapcsolatuk során partnerükben mennyire nézik az embert, és mennyire csupán gyönyörük egyszerű tárgyát. A szerelmi érzés ugyanúgy, mint a többi emberi érzés nem egyszere bontakozik ki az emberben, hanem fokozatosan, gyerekkorától kezdve érik lelkében. Sajnos, erről a tényről nagyon sokan megfeledkeznek, nem tudják, hogy mennyire hátrányos befolyást gyakorol a fiatal lény egész életére, ha nem megy át, nem esik át az érzelmek természetes iskoláján a gyermekkorban és később a serdülő korban. Ha az ember gyermekkorában nem tanulja meg szeretni a szüleit, testvéreit, az iskoláját. ■ hazáját, ha önzésre nevelik, nehezen képzelhető el, hogy szeretni tudja majd azt a nőt, akit élettársul választ. A barátság, a gyermekkori tapasztalatok, hosszú, több éves ragaszkodásunk egyes emberekhez, népünkhöz az alapja annak, hogy felnőtt korunkban emberhez méltő kapcsolatunk legyen a feleségünkhez és gyermekeinkhez. A szeretetre nevelés tehát fontos előkészítője az egészséges, közvetlen és önzetlen szerelem megszületésének, a stabil családi életnek. A szerelmei kapcsolat, érzés, ugyanis nem független az ember egész életétől. Hatással van rá a társadalom fejlődése, a gazdasági körülmények, a politika, az erkölcsi nézetek — még ha ez ez első pillantásra nem is látszik. Két fiatal szerelmének alakulását, jövőjét nagyban megszabja az ókét körülvevő világ anyagi helyzete, szellemi szintje, a munkájuk, világnézetük, erkölcsi alapelveik. A szerelemről sok még a régi felfogás. Felsőbb hatalom áldásának vagy csapásának tartják. „Ámor nyila elől nem lehet kitérni“ — hirdetik egy régi kor szelleme alapján, pedig azóta megváltozott az ember és vele szerelmi kapcsolata, érzései is. Nem születik és alakul az emberek személyes óhaja szerint. Nem lehet sem kierőszakolni, sem kikönyörögni, sem szerelmi bájitalokkal elővarázsolni, sem jegygyűrűvel megtartani, nem születik meg a házasság után, mint ahogy ezt sok falusi hiszi, amikor gyermekeiket a „jő parti“ ürügyén összeházasítja. A szerelem kölcsönös, kétpólusú érzés, a férfi és a nő legtökéletesebb összhangja érzelmi és testi síkon egyaránt. Nem lehet misképp megtartani, caak ha mindketten napról- napra ápolják, szorosabbá fűzik intim barátságukat, mert e nélkül nem létezik szerelem. Nem létezik olyan szerelem, amely önmagától, állandó aktív érzelmi élet nélkül, a szerelem feltételeinek állandó megteremtése nélkül egy életen át kitartana, fennmaradna. Tudatosan, napról- napra kell megteremteni és módosítani ezeket a feltételeket. Nem igaz, hogy a keresztül megjön a szerelem is", nem igaz, hogy „az ágyban minden rendbejön“. A polgári társadalmak Idején valóban erre a két feladatra korlátozódott a feleség szerepe. Megfőzte a vacsorát, aztán boldogan feküdt a férje mellé az ágyba. Ma már csak elmaradott, konzervatív ember képzeli ilyennek a családi életet. A férfi és nő szerelme ma már két szabad és egyenrangú ember kapcsolata. A rabszolgaság idején a nő a férfi rabszolgája volt. A feudalizmusban az alárendeltje. A kapitalizmusban a férfi proletárja. A régi korok minden nagy szerelme tragikusan végződött, mert lázadtak a kor felfogása, a kor szelleme ellen, amelyek korlátokat raktak boldogságuk szabad kibontakozása elé. Rómeó és Júlia, az ifjú Werther, Bovaryné, Anna Karenina, mind fellázadt a kora ellen, de gém tudott abból kitörni. A társadalmat kellett megváltoztatni, hogy a férfi .és nő szerelmi kapcsolata is megváltozhassék, hagy a vagyoni és szociális körülmények ne legyenek döntő akadálya két ember önzetlen vonzódásának, házasságának. Következik: Szerelem a szabad társadalomban
