Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-06-24 / 25. szám
' V .) ' ‘ rJ- U .íH \ * Nincs kinek megbocsátani A büntető törvénykönyv 160. sz. §-ának első bekezdése szerint büntető eljárást indítok Zs. Irén, született Z-ová ellen, a büntető törvénykönyv 8. §-ának 18. bekezdése alapján — gyilkossági kísérlet vád ja alatt. Fent nevezett 1968. március 21-én 12,15 őrá körül nagymegyeri lakásán gyilkosságot kísérelt meg férje, Zs. Miklós ellen, oly módon, hogy leöntötte acetonnal és meggyújtotta. Ezzel a tettével harmadfokú égési sebeket okozott férje testén, amel ynek gyógyítása négy-hat hónapi orvosi kezelést követel. A tett elkövetése után a vádlott önmagát is leöntötte acetonnal és férjéhez hasonló sorsra ítélte magát, azzal a különbséggel, hogy Zs. Irén egészségi állapota reménytelen... A járási közbiztonsági szervek kivizsgáló osztályának jelentése a dunaszerdahelyi járási ügyészségének. „Hatvankettőben, amikor meghalt az első feleségem, azt hittem, soha többé nem hozok a házba asszonyt. Négy gyereket hagyott hátra: Miklőska akkor tizenhárom éves volt, Gyuri tíz, Istvánka kilenc, Tibi hét. Ugye, nem voltak még olyan nagyok, de a rokonok segítségével szépen neveltem éket. Két év múlva találkoztam azzal, aki később a sírba küldött. A férjé is az én munkaadómnál dolgozott, ismertük egymást: „2-vel három gyerekem volt. Irén, Mária és László. Most mind húszon felül vannak. Hatvannégy tavaszán elváltunk, mert állandóan ivott és nem törődött a gyerekekkel, ősszel újra férjhez mentem, Zs-hez. Az első évekbeli szépen éltünk, és már kezdtem hinni, hogy megalapoztam a szerencsémet. Férjem jól keresett, a gyerekek is nőttek...“ „A gyerekek ugyan mondták, hagyjam a nősülést, nehéz lesz megszokniok új anyjukat. Pedig miattuk tettem mindazt, amit tettem. Kezdetben sokat veszekedtünk. Először kicsiségeken, akkor még csak bírtam az iramot, később már minden mindegy volt: feleségem vádjai, fenyegetései, a légkör otthon...“ Miklós és Gyuri Zs. Miklós gyerekei: „Mostohaanyánk nem nagyon takargatta előttünk a nézeteit. Egyszer például a tévé előtt ültünk, apuval veszekedett éppen és azzal fejezte be, hogy ha majd elalszik, kiégeti a szemeit. Akkor nevettünk ezen... Jártunk bevásárolni, segítettünk minden házi munkában, mert anyánk így akarta. Az utóbbi években csak legfiatalabb öcsénk, a t Tibi élt szüléinkkel. Mi többiek, más városokban dolgoztunk, tanultunk, ő bárkinél jobban ismeri a családi helyzetet, habár apa soha senkinek sem panaszkodott.“ Tibi: „Nagyon jól emlékszem utolsó közös napjainkra. 17-én szüleim összevesztek, mert — megmondom úgy ahogy hallottam — anyu azt kiabálta apámnak, munkahelyén kurvái vannak, hagyjon fel velük, mert ha ő elkezdi, akkor annak nem lesz vége. Meg azt is, hogy ő ebből a házból csak koporsóban megy el. ©n a szomszéd szobában voltam, de mindent jól hallottam. Még egy pofon is csattant. 19- én ugyanezt a témát darálták. Aznap a HNB- re is kellett menniök, azért, hogy anyám le- kurvázta K-nét, apám kplléganőjét. 20-án este, ahogy ültünk a tévé előtt, anyám azt mondta apámnak, hogy a sárba tapossa őt, ha nem fog szót fogadni, ©s még azt is mondta, hogy a házból addig ki nem megy, amíg apámat és K-nét el nem teszi láb alól. Aznap három liter acetont hozatott velem, azt mondta, festékhez kell. Másnap reggel, amikor anyám még az ágyban volt, tejért mentem és az előszoba ajtaja mögött még ott láttam a három literes ace- tonos üveget. Ügy egy óra körül, amikor az iskolából bandukoltam, egy fiú jött velem szemben. — Tibi, tűz volt nálatok. Rohantam haza. „Hol is hagytam abba? Ja, hogy veszekedtünk. 1967-ben operáltak és amíg kórházban voltam, ő más asszonyokkal flörtölt. Ezt sokan mondták, az igazságról meggyőződni nem volt alkalmam. Attól kezdve a fizetést sem adta haza, de eljárt velem bevásárolni a háztartáshoz szükséges dolgokat. Emiatt is mentem a nagymegyeri nagyhizlalda igazgatójához. A pénzemből, amit a moziban mint jegyelárusítónő kerestem, nem futotta mindenre és gondoltam, jobban fizetett álláshoz juthatok majd, a nagyhizlaldánál, ahol a férjem mint „ROH-elnök dolgozott.“ „Eljött még a munkahelyemre is. Ócsárolta a kolléganőmet és a szakácsnőket. Másnap behívtak bennünket a HNB-re. Nem adtam igazat a feleségemnek, és ez nagyon sértette az Önérzetét. Ezen veszekedtünk azon a sorsdöntő napon, 21-én, amikor hazajöttem ebédre. — Mit főztél? — Krumplilevest, rostélyost. — Add hát hamarább. — Még mindig nem látod jónak, hogy a K- nével való pörösködésemben mellém állj? Nem? Hát látod, nincs bőr a pofádon! Te bi- kafajzat. „£s ismét összevesztünk. Az fájt neki a legjobban, hogy a másik asszonnyal való pereskedésben nem adtam neki igazat. Idegeimre ment, de türtőztettem magam és gyorsan ettem. Inkább éreztem, mint láttam, hogy feleségem bement a fürdőszobába, egy fazekat hozott onnan — akkor még nem tudtam, mit tartalmaz — közben persze szapuita a fejemet. Már a húsnál tartottam, amikor egyszercsak egy furcsa nedvesség csörgött a számba. Hátranéztem, a feleségem égő gyufával a kezében közeledett felém és én még mindig nem tudtam, mi történik. Egy másodperc múlva már lángoltam. Kiszaladtam az udvarra, szörnyű fájdalmaim voltak, a „suter“-ban henteregtem, emberek jöttek és tépték rölam az égő ruhadarabokat. — Ügy kell neki, a büdös bikának. Ezt a feleségem mondta, aki egy Ideig nézte, hogyan oltják mások égő testemet.“ „Az embernek olyankor éppen az jön a nyelvére, amit a legkevésbé akar. Beszaladtam a konyhába, magamra öntöttem a másik fazék acetont és kiszaladtam az udvarra. Egy ideig még hallottam férjem jajveszékelését. — Hát ezt érdemeltem a jóságomért?“ Zs. Miklós csak a kórházban vesztette el eszméletét. Utolsó gondolata volt, hogy figyelmeztette sógornőjét: A szekrényben 6 ezer korona van, vegyetek a gyerekeknek ruhát, cipőt, etessétek meg a tyúkokat Is... öt nap múlva meghalt Az asszony nagyon súlyos állapotban volt. Felsőtestén négyzetcentiméternyi bőr nem maradt ép. Dunaszerdahelyról Ostravára szállították, ahol egy speciális kórházban kezelik az égési sebekben szenvedőket. Május 26-án olyan állapotban volt, hogy a vizsgáló rendőrnek elmondhatta, nem a férjét, sajátmagát akarta megölni, csak amikor látta, Miklós kitart a másik nő igaza mellett, határozott: Megyek, de velem jössz! Tette igazolásául, indító okául nem tudott elfogadható komoly érvet felhozni. Miért tette? Mi játszódhatott le ebben az asszonyban elhatározása pillanatában? Mi vezethette ahhoz, hogy a sírba ugrott, magával rántva férjét is. Mindenki másmilyennek ismerte, senki sem gondolta volna, hogy valódi egyénisége más. Talán saját maga akart megszabadulni gondjaitól, örömeitől, vagy ezt mástői is irigyelte? Minden jel arra mutat, hogy Zs-né készült a gyilkosságra, méghozzá gondosan. Eleinte talán csak szavakban, de az ilyen dolgok rendszerint a végleteknél kötnek ki. Annál inkább csodálatra méltóbb a nagymegyeri HNB álláspontja, miszerint Zs-ék jó házaséletet éltek, csak éppen az utolsó napokban valami nem „stimmelt" nálunk... Bűnös nincs, nincs kit vádolni, de a nagymegyeri temetőben két friss sír domborul. öt évi házasélet után két ember így oldotta meg azt, amit mások rendszerint a konyhaasztalnál, ha erősebb szavakkal is, de meg tudnak magyarázni egymásnak. Mi is lenne velünk, ha problémáink megoldásához középkori módszerekhez folyamodnánk. Persze, úgy könnyebb. Hajtsunk tehát fejet, mint ahogy minden halott előtt fejet szokás hajtani; megbocsátani is szokás, de az már mindenki magánügye. Azok, akik csak egy csöppnyi együttérzéssel meg tudták volna állítani Zs-né gyufát tartó kezét, idővel majd megnyugszanak. A lelkiismeretük persze tiszta marad. ZÄCSEK Erzsébet új ifjúság 3 „heiiogeofizikus“PRANDL SÁNDOR felvétele avagy; mit csinál a sarkutazó a negyvenkilencedik ■L . ' ’ i szélességi fokon?' Pintér Istvánról tikkor Irtunk utoljára, amikor az Antarktlszról hazatért. Tizennégy hónapot töltött ott, három-három hónapig tartott oda s vissza a hajóút. Olyan jégpáncél borította kontinensen élt, ahol már 84,4 fok Celsius hideget is mértek, ahová az egyszerű halandók talán sosem juthatnak el. Pintér István dolgozott az Antarktiszon. A föld mágneses tulajdonságait s annak szeizmografikus Jelenségeit figyelte, foglalkozott a sarki fénynyel, s mindezek között kereste a tudományos Összefüggéseket — viszonyokat. Rendkívül nagy elismerésnek és megtisztelésnek számított eljutni a Földnek egy olyan területére, ahol „folyamatos élet“ nem létezik, ahol még nagyon kevesen Jártak, ahol Amundsen és Scott kapitány is „jégre lépett". Pintér István a galántal Magyar Gimnázium első érettségizőt közül indult. A brünnl Katonai Egyetemen folytatta tanulmányait, majd elvégezte a pozsonyi Műszaki Főiskolát. Pályázat útján lett a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozója. Az ógyallai obszervatóriumba került, Innét Indult el az Antarktiszra, ide tért vissza, itt dolgozik mint az intézet vezetője. Az ógyallai obszervatórium 100 éves fennállásának ünnepségeit most készítik elő. Konkoly Thege Miklós gyallai nagybirtokos alapította, aki nagy tisztelője és művelője volt a csillagászatnak, geológiának és általában a tudományoknak. Erre áldozta vagyonát. Az intézetet 1900-baii átadta az államnak, azzal a feltétellel, hogy továbbra is ő marad annak vezetője. A róla fennmaradt emlékek azt bizonyítják, hogy nem volt laikus, vernéi „tudományos fantáziával“ megáldott ember volt, de valószínű, hogy az intézet jelenlegi tevékenységét és rangját mégsem tudta elképzelni. Milyen munka is folyik a tudományos aka- . démiának ebben a vidéki „kisakadémiájában", milyen munkát is végez az egykori sarkkutató Ögyallán, — valamivel a negyvenkilencedik szélességi fok alatt? Az intézet maga egy szeíszmográf. Nemcsak a Föld szeizmografikus rezgéseit rendszerezi, regisztrálja, hanem méréseket hajt végre az ionoszférában s Nap-erupciókkal foglalkozik, a Napon gyakran előforduló kitöréseket figyelik, adataikat a világcentrumokba küldik.. Legújabb észrevételeik alapján Pintér István azt jósolja, hogy az amerikaiak ismét elhalasztják majd a Holdra induló Apollo 11 kilövésének időpontját, mivel az atombomba erejével és hatósugarával egyenlő Nap-kitörésekből származó sugárzás veszélyeztetné az űrutazók, jobban mondva holdutazók életét. Grafikonokat rak az asztalra, amelyről még a laikus is leolvashatja az eltérést — igaz ugyan, hogy azok jelentését csak ők, a szakemberek ismerik. Az automatikus műszer által rajzolt hullámvonal egyik kiemelkedése, eltérése, az utolsó legnagyobb június ötödikéi Napkitörést jelzi. Erőssége állítólag olyan volt, hogy komoly, fenyegető veszélyt jelentett volna a száguldó űrhajónak emberrel a fedélzetén. Ezek a Jelenségek a föld egyetlen, vagy néhány pontjáról kevésbé figyelhetők meg. Egy átfogó, tökéletes rendszerre, hálózatra van szükség, amely már az egész világon ki is épült. Ezek napi Jelentései, adatai kisebb, ezeken keresztül a nagyobb centrumokba futnak be, ahol különböző funkciók, tervek válnak tőlük függővé. Egy struktúra felépítése már évek óta tart és még évek kellenek ahhoz, hogy ez a szerkezet biztonságos egésszé álljon össze. Az ógyallai obszervatórium prognózisokat készít. Csehszlovákia világviszonylatban is az elsők között áll az Ilyen prognózisok kidolgozása, felállítása terén. Előrejelzéseik a folyamatban lévő protón erupciós projektum kidolgozásánál komoly Jelentőséggel bírnak. — Mi is tulajdonképpen a Nap-kitörés, mi okozza? — A plusz-mínusz polaritású napfoltok, mágneses terek találkozásánál jönnek létre ezek az erupclók, mechanikájukról nem tudunk többet. Az űrkutatásnak ez komoly akadálya, amelyet mielőbb szükséges megismerni. 1965- ben létrelöit az INTERKOZMOS-program, amely azon szocialista államok bevonásával dolgozik, amelyeknek nincs saját űrkutatásuk, de egyes mérőműszereiket beépíthetik a szovjet űrszondákba. — Előfordult mér hogy csehszlovák műszer került valamelyik szondába? — fen dolgoztam ki egy röntgen detector tervét, amelynek már folyik a szerelése. Elfogadták, s jövőre talán fel is lövik valamelyik szovjet űrszondában. Szükségesnek tartom viszont megjegyezni, hogy egy ilyen szonda harminc-negyven különböző célt szolgáló mérőműszert visz magával. — Mivel magyarázható, hogy Thege Miklós itt hozta létre ezt az intézetet, s fekvése megfelel-e a tudományos kutatás feltételeinek? — Igen, szerencsére megfelel. Megfigyeléseinket ritkán akadályozzák zavaró jelenségek, olyanok, amelyek ellen nem tudunk védekezni. Az időjárás itt 75 százalékos arányban napos és ez nagyon jő feltétel. — Milyen érdekességet, milyen újdonságot tudna elmondani olvasóinknak az űrkutatásra vonatkozóan? — A napokban tértem vissza Prágából a Nemzetközi COSPAR konferenciáról, amelyen tájékoztatást kaptunk az amerikaiak NASA- űrrendszér terveiről. Az amerikaiak 71-ben megkezdik a MARS-programot, 73-ban akarnak leszállni a Marsra. A Jupiter kutatását 72-73- ban kezdik meg. Ami pedig a legérdekesebb, 1972-ben kilövik a Viking műbolygót, amely 79-ben közelíti meg a Jupitert, 80-ban a Sa- turnust, 84-ben az Uránust, 86-ban pedig a Neptunt. A galántai gimnázium egykori növendéke, a Déli-sark expedíció „egykori“ egyetlen csehszlovák tagja a tudománynak ezzel a rendkívül érdekes ágazatával foglalkozik — „a negyvenkilencedik szélességi fokön.“ ögyallán. Készéit Ferenc
