Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-21 / 3. szám

RENDES EMBER A skót apától megkérdi egy barátba: — Milyen ember a lá­nyod jövendőbelije? — Nagyon rendes fiatal­ember — mondta áradozva a skót, — minden este le- csavarta a villanyt, és ölébe ülteti a lányomat. — fis ez neked rendes fiatalember? — Na hallodl Nem fo­gyasztja az áramot, és két szék helyett csak egyet kop­tat. IGY MÄR MAS Egy festó mesélte, hogy Ifid éveiben megfestette egy NINCS MEGOLDÁS Bit egyszer nagyon régen Sztambul városában egy te­kintélyes kereskedő. Tör­tént, hogy valami hivatalos ügybOl kifolyólag összekü- lönbözOtt a főpolgármester­rel, s az utóbbi ezért nagyon megharagudott rá. Miután pedig a kereskedőnek állan­dóan dolga volt a hatósá­gokkal, a hivatalokban pe­dig mindenütt a főpolgár­KEVÉS bizonyItEk Ketten beszélgetnek. — A feleségem már régóta gyanús nekem, és nem va­gyok képes rajtacslpnt. — Hogyhogy? — A napokban például észrevettem, hogy a felesé­gem a kapunk előtt be­száll egy taxiba, amelyben már ült egy fiatalember, és elhajtanak. Bn beültem egy másik taxiba, és utánuk haj­kétes üzleteiről híres, gaz­dag bankár portréját. A por­tré elkészült, de a bankár nem akarta átvenni, mert, mint mondotta, nem hason­lít rá, és senki sem fogja felismerni. — Adja ezt írásban — mondta a festő, — akkor egy vasat sem kell fizetnie. Ez meg is történt, és a festő néhány hét múlva ki­állította a képet a követ­kező címmel: EGY ISMERT SZÉLHÁMOS ARCKEPE A bankár másnap korán reggel felrohant a festő mű­termébe, elővette az erszé­mester rokonsága ült, a fő­polgármesternek módjában állt, hogy állandóan borsot törjön a kereskedő orra alá, és ahol csak lehet, kelle­metlenkedjék neki. A keres­kedő végül ts nem bírta to­vább a veqzatúrát, panasz­ra ment a főmuftihoz, és se­gítséget kért tőle. — Itt Sztambulban nem segíthetsz magadon, — mondta neki a főmufti —, tattam. Egy külvárost ház e- lött kiszálltak, bementek, és egy földszinti lakásban meg­gyulladt a vtllany. A füg­gönyön keresztül láttam, a- mint a fiatalember levetet­te a kabátját, aztán a fele­ségem eloltotta a villanyt, leengedték a redőnyt, és én nem láthattam semmtt. Most itt állok, és nem tudom, qya- nakodiam-e a feleségemre, vagy sem. nyét és megvette a képet. Az egyetlen kikötése az volt, hogy a képet azonnal elszállíthassa a tárlatról. MÁSHOL VAN A BAJ Kovács elmegy az orvos­hoz és elpanaszolja, hogy rosszul lát. Az orvos meg­vizsgálja, és semmiféle szem­bajt nem konstatál. — Ntncs a maga szemé­nek semmi baja — mondja, — honnan veszt azt, hogy nem lát jól? — Onnan, doktor úr, hogy azelőtt, ha egy szép nőt lát­tam, rögtön izgatott lettem, és most már egy fél éve nem vagyok Izgatott. hanem költözködj át csalá­dostul és üzletestül Brusszá- ba. — Brusszába nem mehe­tek — felelte a kereskedő, — mert ott meg a főpolgár­mester veje a polgármester. — Hát akkor költözz Ama- zlába. — Ott a sógora a főkapi­tány. — Akkor ment Nlksarba. — Oda se mehetek, mert ott meg az apósa adófelü- gyelö. Erre már dühbe gurult a főmufti, és rákiáltott a ke­reskedőre: — Hát akkor menj a po­kolbal — A pokolba se mehetek — szólt a kereskedő, — ép­pen tegnap halt meg a fő­polgármester nagybátyja. DICSEKVÉS A közismert kocavadász dicsekszik: — Mikor Amerikában vol­tam, egyetlen vadászaton hat bivalyt lőttem le. A társaság egyik tagja hal­kan megjegyzi: — Testvérgyilkosl MINDENT TUD Pistike eldlcseksztk a ta­nítónak, hogy 6 és a papá­ja mindent tud a világon. A tanító próbára teszi Pis­tikét: — Hát akkor mondd meg, fiam, hány kilométeres se­bességgel forog a Föld? Pistike nyugodt önérzet­tel felelt: — Ezt a papám tudja. Szakállszárító TÖTH ELEMÉR Egy fiatal költőnő szerint, a tehetség bizonyítása már nálunk is csupán ágy kér­dése...-0­A szamár: Mindennek az ábécé az alapja — iá, iá!-0­Azt hiszem, hogy egy bokszolónak sem vethetjük a szemére baloldali vagy jobboldali elhajlásait...-0­Ismerek egy újságírót, a- kinek viszonya van a tol­lával...-0­Vannak emberek, akiknek még a szamárlétra is ma­gas.-0­A nők amíg fiatalok, azt hiszik, hogy körülöttük fo­rog a világ. Pedig csak a férfiak...!-0­Egy dilettáns társaságban, csupa zseni volt együtt... ' -0­Érdekes, hogy egy ma­gasugrótól nem vesszük rossz néven, ha sokat ug­rál™ Kedvenc vicceim DUPLA Díj A kisvároska főutcáján elengedett kormánnyal ke­rékpározik a plébános. Az ügyeletes rendőr megállít­ja, s miközben a közleke­dési szabályok megsértésé­ért felírja, szelíden így kor­holja: — Miért nem vigyáz ma­gára plébános úr? Az ilyen virtusokből könnyen baleset származhat! — Nekem akkor sem es­het bajom, fiam — mondja a plébános, mert én nem vagyok egyedül, Isten min­dig velem van és ő vigyáz rám! — Ügy?! Ráadásul ketten ülnek a kerékpáron?! Ebben az esetben dupla büntetést kell fizetni! SZÄMTAN — Hogy megy a tanulás, kisfiam? — kérdi a nagybá­csi az unokaöccsétől? — Meg tudod mondani, meny­nyi kétszer kettő? — Négy — feleli a gyerek habozás nélkül. — Nagyon jó — mondja elégedetten a nagybácsi és négy koronát nyom a gye­rek kezébe. — Hm! Ha ezt tudom — keseredik el a srác —, leg­alább ötöt mondtam volna. FOGAS KORDßS Lacika megkérdezi a pa­páját: — Mondd apu, ha a sza­már öregszik, akkor okosabb lesz vagy butább? NO DE ILYET! — Ismerek egy embert, húsz év előtt egyszál ron­gyos ruhában vándorolt ki Amerikába és most ötszáz millióval rendelkezik. Te jó ég! És mit csinál annyi rongyos ruhával ? Beküldte: Goöár Szi­dónia, Alsőszeli (by- tovka JRD), megErtö Két bankdirektor beszélget New York-ban. Egy kts csi­bész melléjük lopódzik, és egyikük zsebéből ki akarja húzni a tárcát. Az hátrafordul, és mikor meglátja a tettenért, szepe- gő kisfiút, megszólal: — Hagyd csak, ml ts t- lyen kicsiben kezdtük. EZ A BAJ Az öregember nagyon be­teg volt és egyre jajgatott. — Mit jajgatsz — mond­ták neki, — egyszer mind­nyájunknak meg kell haint. — Épp azért jajgatok — nyögte a beteg, — egy szót sem szólnék, ha kétszer le­hetne meghalni. PRAKTIKUS A skótnak meghalt a fele­sége. Temetés után odamegy hozzá a temető kertésze és megkérdezi: — Mivel ültessük be a megboldogult sírját? A skót rövid gondolkodás után így felet: — Krumplival. JÖKOR Anyja megkérdezi az öt­éves Mancikát: — Mondd, kislányom, ■ mit szólnál ahhoz, ha egy kis­testvérkét hozna a gólya? A kislány végignéz ma­májának immár félremagya- rázhatatlan formáin, aztán így szól: — Mondhatom, te Is jó­kor kérdezel. FÖLÖSLEGES A skót nászúira ment szép, fiatal feleségével. A legelső városban, ahol ki­szálltak, a skót egy olcsó szálloda után nézett. Az e- gylkbe, amelyet ilyen szem­pontból megfelelőnek talált, betértek. A portás udvaria­san hajlongott: — Parancsol uraságod egy szép, kétágyas szobát? — Bolondnak néz — le­gyint a skót, — hiszen ha egyedül vagyok, akkor sem fekszem két ágyban. EGYSZERŰ A vendéglőben többen cso­dálkozva figyelik, hogy egy igen kis termetű ember mi­lyen rengeteget eszik. Az egyik vendég nem tudja visszafojtani kíváncsiságát és megkérdi: — Hogy lehet az, hogy olyan kis ember, mint ön, oly sokat eszik? — De kérem — feleli az apró termetű —, belülről nem vagyok olyan ktcsl, mint amtlyennek kívülről látszom. CSAK A FERDED LEHET tökéletes papucs A papucsférjet megkérde­zik egy társaságban: — Hogy érzi magát? Mire odafordul a felesé­géhez? — Szívem, hogy érzem magam? FELTALÁLTA magAt A csősz rajtakapja Plstt- két, amint egy almafa te­tején ülve egy hatalmas al­mát szorongat a kezében, és rászól: — Mit csinálsz ott azzal az almával, te bitang? — Lent a földön találtam és vissza akarom akaszta­ni. INDOK A skótot megkérdezték, hogy mtért vett a barátnő­jének születésnapi ajándékul pont egy ajakrúzst. — Azért — feleli a skót, — mert ez az egyetlen a- jándék, amit kts részletek­ben, lassanként visszakapok tőle. GONDOSSÁG Ketten beszélgetnek: — Az én féleségem .Irdga, jó asszony. Ntncs fogalma róla, hogyan gondoz engem. Este lehúzza a cipőmet. — Mikor házalón? — Nem, mikor el akarok menni. 9 petízJmístg.

Next

/
Thumbnails
Contents