Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-06-24 / 25. szám

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR FIATALOK LAPJA XVltl évf 1969 június 24. Ara l.- Kis /v#.*Sjí> ■ E heti számunk­ban: • Hivatalos klub-megnyitó avagy apróddá avatás és a Roiand-rend kiosztása • Bolygó Hollandi bemu­tató • Kérdések-feleletek: Ga- lántai járás • Ülésezett a MIKT elnök­sége • Nincs kinek megbocsá­tani • A „heliogeotizlkus" — avagy mit csinál a sark­utazó a negyvenkilen­cedik szélességi fokon? • Iskolák figyelmébe • Az Ifjú Szivek bemuta­tójáról • Ifjúsági mozgalmunk időszerű kérdései • ötvenéves a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet • Köszöntjük egyetemün­ket. • Tüdő- vagy tarkólövést parancsol? • 500 szó külpolitika • A dél-vietnami forradal­mi kormány • Sport • Mastroianni; „Itt-ott jól jön egy kis változatos­ság .. • Beatles-hír • Filmkarrierre vágyik az amerikai újságkirály unokája • Bocsánat! • Szakállszárító • A monogramos púderdo­boz — befejező rész • Ürverseny • Könyvespolc • Szorongás — I. rész • Illyés Gyula: Öda a tör­vényhozóhoz • Csúzli • A szerelem buktatói • No, ehhez mit szólsz? • Röviden a pubertásról • TV-műsor • Keresztrejtvény • Divat _ HMM Foto: KURUCZ SÁNDOR BÚCSÚZTATÓ KÖSZÖNTŐ Meleg van. Persze, mikor legyen, ha nem most. Most van az ideje. Csakhogy az újságírás berkeiben minden ilyesfajta felis­meréshez a rémület szorongó érzése társul; ilyenformán: — Úristen, nem feledkeztünk meg valamiről? És mondd, kedves olvasó: — Csoda lenne, ha e reali­tásoktól hemzsegő évben valóban megfeledkeztünk vol­na? Csoda lenne, ha kitűzött céljaink, elképzeléseink — a megvalósulásban egészen más tartalmat, ízt nyertek volna? Vagy egészen új célok és elképzelések homályosí- tották volna el elképzeléseinket? Tudjuk... tudjuk! Az olvasót mindez vajmi keveset érdekli. Az olvasó jó lapot akar, az olvasó saját elképzeléseinek a realizálását akarja... De — és most értünk el tulajdonképpeni mon­danivalónk gyökeréhez — vajon ki tudtuk-e elégíteni min­den olvasónk, minden igényét? Jobb lesz-e ez a nyarunk, mint a tavalyi, vagy a tavalyelőtti volt? • Egyelőre a kérdőjelek sokasága mered előttünk. Mi azonban szeretnénk hinni, hogy ezek a kérdőjelek kiegye­nesednek, hogy olvasóink, fiatal olvasóink a nyár folyam mán se lesznek hűtlenek hozzánk, hogy a szünidő kelle­mes szórakozásai közt'ott szerepel az Üj Ifjúság is... Persze tudjuk, hogy mint mindenbe, így már a lap ol­vasóhoz juttatásába is belejátszanak az objektív nehéz­ségek. Mert hogy is lehetne másképp...? Igaz ugyan, hogy az űrhajók szinte másodpercnyi pontossággal érik el több százezer kilométerre levő céljukat, ám ezzel szemben Po- zsonypüspökire csak csütörtökön „fut" be az Üj Ifjúság, Szeredre pedig legtöbbször csak pénteken, de mit lehet tenni — azok az objektív tényezők, továbbra is tényezők maradnak, ha nem is segítik elő egy lap és az olvasók közti barátság elmélyülését. Mi azonban mindezek ellené­re is bizakodunk, sőt bízunk. Először is bízunk abban, hogy továbbra is jó, színes, sok ízű. mondanivalójú, sokak­hoz szóló lapot tudunk „csinálni". Másodszor bízunk abban, hogy a Posta és Hírlapterjesztő is rádöbben végre a realitásokra és az űrhajók másodpercnyi pontosságát, nem pedig az eddigi gyakorlatot veszi munkájához alapul. Harmadszor pedig bízunk olvasóinkban, főleg a tanulóifjú­ságban, hogy lapunkat nemcsak mint „kötelező iskolai feladatot" járatja, hanem mint olyat, amely legjobban meg­felel fiatalos ízlésének, elképzelésének. Búcsúztató és köszöntő — irtuk a címben. Ezt a kis írásunkat mindezek előrebocsátásával valóban annak is szánjuk. Búcsúztatónak azok felé a fiatalok felé, akik már végleg kilépnek az iskolák padjai közül és köszön­tőnek ugyancsak feléjük, akik immár „érett“ fejjel is olvasóink maradnak, vagy most lesznek csak igazán azok­ká. Valami egészen kedves, egészen lírai hangulatú »írás illett volna egy ilyen, cím alá. Hogy nem olyanná sikerült, nem egészen mi vagyunk benne a ludasok. írásunknak egyetlen célja volt; • hogy megköszönje azoknak a fiata­loknak, akik immár „éretten" kikerülnek az életbe az eddigi támogatást, pártfogást, és hogy köszöntse azokat, akik továbbra se tagadják meg tőlünk támogatásukat. —0­Meleg van. Persze, mikor legyen, ha nem most. Most van az ideje. Csakhogy az újságírás berkeiben minden ilyesfajta felis­meréshez a rémület szorongó érzése társul; ilyenformán: — Űristen, nem feledkeztünk meg valamiről? Tényleg: — Nem feledkeztünk meg? TÖTH ELEMfiB

Next

/
Thumbnails
Contents