Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-06-17 / 24. szám
Darázs Endre: ALBÉRLET Tisztes használtcikk-kereskedőnek adta ki magát Forverc- né, de aztán kiderült, hogy ebek sétáltatásábó! él — és nem is rosszul. Mosolyogva fizetett ki havf ötszázat a szurtos odúért, a- mit Kerálné, az állitőlagos grófnő meghitt lakosztálynak nevezett, amikor a havibért ismét egy százassal megemelte. Forvercné mint nagy és sötét szárnyas húzódott meg a fekete lyukban és gondolkodott. Éjfél táján jött rá, hogy keserves nyavalya csupán ez a földi élet és ezért temetési dalokat kezdett előadni. Szomorú gajdolására a felriadt Kerálné csárdásai válaszoltak egy ősi. tölcséres tárogatóból. A hosszúkás, alacsony ház lakói mozogni kezdtek, majd fekete golyók jelentek meg a világító négyszögekben. — Mi ez Itt? Csapszék? — Ronda boszorkák! — Szétcsapom a fejeteket! Már a hajnal jött dörgő szemetesautóval, mire csend lett ismét. Reggel összetörtén mentek munkába az alkalmi koncert ártatlan áldozatai. Forvercné még javában horkolt, mikor Kerálné vidoran ébredt a bársonyos alkonyaiban. Az ő munkája a homályhoz kötődött, mert nappal nehéz csokrokat lopni a friss sírokról, hogy azok aztán őstermelői áruként kínáltassanak a mulatók fényeiben. A két muzikális hölgy aztán már örökké dalpárbajozott. Bejelentések mentek, hivatalos személyek jöttek, akik jegyzőkönyveztek, paragrafusokra hivatkoztak, intettek és kérleltek és minden maradt a régiben. Addig kurjongattak és zenéltek a dámák, míg szomszédjuk, a Pogácsa, álmatlan éjjelen ki nem dolgozott egy holtbiztos lottó-szisztémát és nyert is vagy nyolcvanezer forintot a totón. Miután zsebeit kiduzzasztották a százasok, vígan markolta meg Forvercné torkát: — Adok ötezret magának, ha elkotródik innét. — Húszezerért tudok egy helyes kis lakást... — Fogja! Itt a húszezer! A boldogító hírre összefutott a ház és úgy döntött, hogy hálaadó estélyt rendez az udvaron. Pogácsa átkarolta az ecetfa korhadt derekát és önfeledten üvöltötte: — Micsoda nagyszerű csönd van, mi? És ekkor éjfélt kongatott a közeli toronyóra és felzengett a tárogató. Forvenrcné kissé elkésve válaszolt rá egy rekviemmel, viszont teljes tüdőből. Pogácsa az udvarra cibálta. — Maga még itt van? — Mondtam, hogy tudok egy helyes lakást. Megvettem Ke- rálnéét és most ő az albérlőm, mert ki nem tehetem. Ha szabadulni akarunk' tőle, keressünk neki új szobát. Húsz forinttal én is benne vagyok a tízezerben. /ff VETÉLKEDÉS Egy angol, egy amerikai és egy magyar utazik együtt. Az angol elmondja, hogy Angliában vannak a leggazdagabb emberek. A sógorának ezer gyára van, minden gyárában ezer munkás dolgozik, azok közül mindegyik ezer gombot gyárt naponta, és ezek a gombok éppen, hogy a sógor szolgaszemélyzetének ruháira elegendők. Az amerikai sem hagyja magát, ő is nagyot akar mondani. Elmeséli, hogy Amerikában vannak a legnagyobb házak. Ha valaki egy felhőkarcoló pincéjében megborotválkozik. és aztán a lifttel a legfelső emeletre megy, mire felér, már térdig ér a szakálla. A magyart bosszantja a sok nagy- zolás s így dicsekszik: — Nálunk Magyarországon minden kicsi és kecses. Budapesten egy icipici folyó folyik, a neve Duna és olyan kicsi, hogy csak egy partja van. wmmmmmm PÉLDA A tanító magyarázza a gyerekeknek. hogy a költők néha polgári foglalkozást is űznek. Pistike feláll: — Igen, mert például az Ilosvai Péter selymes volt. JŐ VADÁSZ Kovács hazajön a vadászatról, és a felesége megkérdezi tőle: — Hány nyuiat lőttél, Lajos? — Egyet se. De alaposan megijesztettem őket. JŐ VENDÉGLŐ A vendég rászól a pincérre: — Nézze, barátom, hogy adhat nekem ilyen piszkos szalvétát? — Bocsánat — szó! a pincér —, csak rosszul van összehajtva. SZEMPONT Dermesztő hideg téli időben Kovács utazik a vonaton, és menet közben leereszti az összes ablakot. A szemben ülő utas ingerülten megszólal: — Kérem, csukja be az ablakokat, odakint nagyon hideg van. Kovács fölényesen visszaszól: — Na és mit gondol, ha az ablakokat becsukom, akkor odakint melegebb lesz? TANÍTÁS Tilalmi időben horgászik egy ember a folyó partján. Jön a rendőr, és zordon hangon szól: — Tudja-e, hogy most nem szabad horgászni! — Én nem horgászom, kérem. — Nem? Hát mi van a kezében? — Egy bot. — És a botra mi van kötve? — Egy fonál. — Éis a fonál végén mi van? — Egy horog. — És a horgon ml van? — Két kukac. — Na látja, és mégis azt mondja, hogy nem horgászik. — Nem is kérem, csak úszni tanítom a kukacokat. ,1Uv - V A szerelem buktatói 10. Még egyszer a levelezésről Előfordulhat olyan eset is, hogy valamelyik katona meg a- karja tréfálni a társát. Megszerzi a barátja menyasszonya elmét és „viccből“ levelet ír neki, melyben megrágalmazza a vőlegényt. Következik a nézeteltérés, szemrehányás, és a dolgok hosszú magyarázgatása. A lány nem akarja elhinni, hogy a vádak hamisak és a fiú csak nehezen tudja bizonyítani a maga igazát. Az ilyen „viccelödőkkel“ szemben nem lehetünk könyörületesek, mert durva módon avatkoznak bele a fiatalok érzelmi kapcsolatába és az élet más területén Is megmutatkozik a hamisságuk. Sokat vitatkoznak arról is, hogy lehet-e ismerkedni, szerelmet, barátságot teremteni levél útján. Néhány fiatal hisz a levél útján született szerelem lehetőségében, mert a szerelmi érzelmet romantikusan mindenhatónak képzeli. Azok, akik újsághirdetés útján akarnak élettársat szerezni, legtöbbször eltitkolják azt a valódi és létező emberi gyengéjüket, amely megakadályozza őket abban, hogy természetes ú- ton ismerkedhessenek meg jövendő élettársukkal. Ezért a levélben szerelmet vallók, amikor jobban megismerik egymást, rájönnek, hogy álmokban ringatták magukat, hogy a képzelt személy elüt attól a személytől, akit élettársul választottak. Természetesen előfordulhat, hogy így is sikeres házasság jön létre, de mi a fiatalok, a házasulandók természetes, közvetlen ismerkedésének vagyunk a hívei, mert óvni akarjuk a fiatalokat a szélhámosoktól, az olyan személyektől, akik visszaélnek a helyzetükkel és becsapják a magányos nőket, férfiakat, megszerzik nehezen összekuporgatott pénzüket, értéktárgyaikat, felélik a vagyonukat, aztán ügyesen továbbállnak. Ezen túl azonban legfőképpen azért vagyunk a természetes ismerkedés hívei, mert csak Így ismerhetik meg egymást alaposan a házasulandók. Helyén lenne tehát, ha az ifjúsági szervezetek és más intézmények több olyan alkalmat teremtenének és szerveznének, amelyen a fiatalok, fiúk, lányok együtt lehetnek, találkozhatnak, ismerkedhetnek. További probléma, amely igazán gyakran fordul elő, hogy mit tegyünk, ha az udvarlőnk megszakítja a levelezést, nem válaszol a leveleinkre? Néha egyszerűen elhallgat, néha ö- szintén megírja, hogy megváltozott a hozzánk fűződő vonzalma. Ilyenkor a nagy csalódás következtében minden ember elkeseredik, megszürkül körülötte az élet, minden az értelmét veszti. Rendkívüli állapotban az emberek nem egyszer rendkívüli és váratlan cselekedetekre ragadtatják magukat, fokán keserűen kérdezik, ml az oka a sok szakításnak, a katonáskodás, az, hogy a fiatalok hosszú ideig kénytelenek egymástól távol élni, avagy valami más Is közrejátszik? Véleményünk szerint a szakításoknak nem a távoliét, a katonaélet különleges állapota az oka, hanem az, hogy a fiatalok érzelmi kapcsolata nem elég mély, őszinte és szoros, hogy az új kapcsolat, szerelem, amely közbejön, erősebb. Két levelet szeretnék Idézni* „Amikor az udvarlőm berukkolt, még a vonat Indulásakor is kértem, hogy írjon. Hat levelet kaptam tőle. három hónap alatt. Az ötödik levelére válaszolva megírtam, hogy tanulni akarok. Helyeselte és aztán többé egyetlen sort sem írt. Hogy mi mindent éltem át, leírni se tudom. Többé nem hiszek a boldogságban! Többé nem járok fiúkkal és nem is fogok soha! És férjhez se megyek, mert...“ A másik levélíró is könnyen lemondott a szerelméről: .... Az egyik barátom odahaza járt és látta az utcán sétálni a menyasszonyomat más fiúval. Ebből megtudtam, hogy megcsal. Azóta minden levelét felbontatlanul visszaküldöm..." Döntsenek az olvasóink, hogy helyesen jártak-e el ezek a fiatalok, hogy első haragjukban, indulatukban helyesen cse- lekedtek-e? Véleményünk szerint az igazi szerelmesek képesek egymásért küzdeni és Ilyen könnyen nem bontják fel bensőséges kapcsolatukat. Bizony az ilyen elhamarkodott döntés naiv és nem is becsületes. Az első megingásnál minden igazi szerelmes köteles segíteni a társának, hogy visz- szatérhessen a helyes útra. A végleges döntést soha sem szabad elhamarkodni, soha sem szabad annyira a társunkat, partnerünket megsértenünk, hogy a visszatérés útját őrökre elzárjuk előle. Következik: Mi a szerelem? t
