Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-06-17 / 24. szám

2 ti ifjúság —

m

i§eménynÉPttír

Június 17: 1818-ban született Charles Gounod, francia zeneszerző. 1882-ben született Igor Fjodorovics Sztravinszkij, orosz zeneszerző. 1953-ban alapították meg a Szlovák Tudományos Akadémiát.

Június 18: 1812-ben született Ivan Alekszandrovics Goncsa- rov, a nagy orosz realista Irő. 1815-ben volt a Waterlooi csata, amelyben véglegesen legyőzték Napőleont.

Június 19: 1623-ban született Blaise Pascal, francia matematikus, filozőfus. 1834-ben született Edgar Degas, francia festőművész.

Június 20: 1848-ban született Josef Václav Myslbek, nagy cseh szobrász.

Június 22: 1767-ban született. Wilhelm von Humboldt, német tudós és államférfi. 1898-ban született Erich M. Remarque, német író. 1912-ben halt meg Ion Luka Caraglale, a román kritikai realizmus jelentős képviselője. 1912-ben született VIt Nejedly, cseh zeneszerző.

Június 23: 1891-ben született Vladislav Vaniura, cseh író.

Duka Zólyomi Árpád, a MiKT elnöke, 1969, június 14-én kimondta a boldogító „igen“-t és ezzel belépett a nős férfiak táborába. Gratulálunk.

Június 18-én a Szlovák Szocialista kormány tagjai, köztük Dobos László nemzetiségi miniszter is. cseh képviselőket fogadnak Pozsonyban.

Június 19-én, csütörtökön ülésezik a Csemadok Központi Bizottságának elnöksége.

Június 20-án, pénteken a csehszlovákiai magyar történészek országos találkozója, melynek célja a csehszlovákiai magyar történelmi társaság megalakulásának előkészítése.

Június 20-án ülésezik a Csemadok losonci járási bizottságának elnöksége.

Június 20-21-22-én rendezik a losonci járás magyar fiataljainak járási találkozóját. Pincén. (Riportban számolunk be róla.)

Június 21-22-én lesz az ukrán nemzetiség hagyományos svidníki ünnepélye. Az ünnepségen részt vesz Dobos László nemzetiségi miniszter is.

Június 23-án a kassai járási és városi bizottság együttes ünnepi ülésre ül össze.

"■■■-«—szamuihisai!

Ä kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásáról

Zácsek Erzsébet riportja egy családi tragédiáról Horváth Rezső írása a zselizi dal- és táncünnepélyről Keszeli Ferenc írása Miska bácsiról, a vak újságárusról, egy magán óra-múzeum tulajdonosáról és karbantartójáról Németh István írása az ifjúsági mozgalom időszerű feladatairól

A monogramos púderdoboz befejező része

Szlovákia Gyermek és Ifjúsági Szervezetei Társulásának lapja

• Megjelenik Minden kedden ® Kiadja a SMENA kiadóvállalata

• Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava. Prazská 9. Telefon: 485-41-45. Postafiók 30. # Főszerkesztő dr. STRAS- SER GYÖRGY, főszerkesztohe- lyettes és kultúra: TŐTH ELEMÉR. Riporterek: ZÁCSEK ERZSÉBET, HORVÁTH REZSŐ, KESZELI FERENC. NÉMETH ISTVÄN, kelet-szlovákiai szerkesztő és spnrfrovatvezető BATTA GYÖRGY, grafikai szerkesztő GYURÁK ÉVA. Nyomja: Západoslovenské Martamé 01 • Előfizetési díj egész évre 52.- Kcs, fél évre 26.- Kcs, negyedévre 13.- Kés • Terjeszti a Posta Hlrlapszolgáiata. előfizetni minden postán lehet • Kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza • A lapot külföld számára a PNS Östred- ná expedlcia, Bratislava, Gott- waidovo nám. é. 48 - útján leket megrendelni.

KERDESEK a klubok körül

A besenyői Dózsa György Ifjúsági Klub

Leülünk. Velem szemben Tanka Árpád, a besenyői fiatalok Dózsa György Ifjúsági Klubjának társelnöke. Ez a klub, amelynek képviselőjével most itt ülök, nem olyan jó, hogy messze földöt) ismert lenne és ezért kell írni róla. De nem ezért akarok róla írni! Kérdések sokasága tornyosul fölötte és ezért szeretnék hírt adni róla, segíteni a vezetőknek, a klubnak, az egész tagságnak.

Az eddigi munkájukról, megalakulásukról faggatom. Megalakultak, esztrádműsort rendeztek, énekeltek, táncoltak, volt egy előadásuk a névadó Dózsa Györgyről, teaesteket rendeztek. Ez nem kevés. De ezzel mintha kimerültek volna a lehetőségeik. Jó lenne klubhelyiséget szerezni, mert az iskolában nem táncolhatnak, szórakozhatnak; a kultúr- ház meg alkalmatlan arra. hogy nagy és hosszú termében otthonosan mozogjon, jól érezze magát az a het- ven-egynéhány fiatal, aki tagja a klubnak. (Bár, ahogy Tanka Árpád mondja, olyan nagy összeget, mint amilyet a kultűrház használatáért kérnek túlük, nem is képesek kifizetni.)

Igaz. van beat-zenekaruk. elmennének a szövetkezetbe brigádra, felépítenék saját maguk a klubot, a klubtagok vállalták, de mindez hiába, mert a falu vezetősége még tudomást sem vett a létezésükről. Gondolkodunk, hogy hol lenne olyan helyiség, amely átalakítható és erre a célra megfelelne. Hirtelen nem tudunk semmi okosat kigondolni. Jó lenne valamelyik félig lakott ház is. Talán volna is ilyen — mondja, hogy már egynéhányra gondoltak is. Sem az ő, sem a tagok határozatlanságát nem róhatom fel hibájuknak, mert hiszen nem akadt senki, aki leült volna velük, hogy meghallgassa gondjaikat, felvilágosítással, jótanáccsal szolgált volna, aki segíteni akart.

Egyáltalán, mintha Besenyőn csak fiatalok élnének. Az idősebbek mintha elfeledkeztek volna arról, hogy még ma is van némi kötelességük a fiatalokkal szemben. Hiszen talán ők is összefoghatnának és közös erővel

valamilyen megoldást találhatnának

— mondjuk átalakíthatnának valamilyen lakást, esetleg hozzáépíthetnének egy helyiséget a kultúrházhoz

— vagy mondjuk felszabadíthatnák a nemzeti bizottság melletti lakást a klub számára, hogy legyen a fiataloknak esténként és főleg szombat-vasárnap hova menniük.

Beszélgetésünk fonalát tovább gombolyítom. Arról kezdünk beszélni, hogy hogyan és mivel lehetne tartalmat adni a mindennapi klubéletnek. Állítólag a nemzeti bizottság padlásán halomszámra hevernek a régi könyvek. Tehát könyvtárat is be lehetne rendezni a klubban. Hiszem, hogy a fiatalok szívesen olvasnának. Időröl-időre, mondjuk az orvostudomány közérdekű témaköreiből, irodalomtörténeti, történelmi, földrajzi előadások is bizonyára nagy érdeklődésre találnának. Kérdés, hogy ki tarthatná azokat? Először a helyi lehetőségeket vesszük számba. . A körzeti orvos bolgár, és nem tud magyarul, de van egy fiatal, most végzett szlovák orvos, de hibátlanul beszél magyarul. A szomszéd községek, Dolny Óhaj és Udvard orvosai viszont nemcsak hogy magyarok, de elismert jó szakemberek is. A tanítók egyike-másika tarthatna történelmi, földrajzi, irodalomtörténeti előadásokat — de erre a lehetőségre még nem Is gondoltak, mintha nem lenne hozzá elég bátorságuk. Ügy érzem, ezeket a lehetőségeket nem szabadna parlagon hevertetni, hanem a szövetkezet, de főleg a község kultúr- alapjáhól honorálni is kellene. Mert ha esténként, szombat-vasárnaponként dolgozó kőműves megérdemli a husás órabéreket, akkor az orvos és a tanító is megérdemelné. (Bár több mint valószínű, hogy ók a fizetséget nem igénylik )

Nem tudom, hogy a nemzeti bizottságon kívül, amelyről tudjuk, hogy nem foglalkozott elég behatóan a kérdéssel foglalkozott-e vele a pártszervezet. Amennyiben igen, akkor már látni kellene a nyomát. Szerintem a sportegyesület, a Csemadok szervezete és a Nőszövetség is napirendre tűzhetné a kérdést.

Ha netán kimerülnének az otthoni források, ki kellene azokat bővíteni járási, esetleg központi szinten is. Ez persze nem a besenyői fiatalok dolga, hanem a járásnak és a központnak kellene gondolkodnia azon, hogy egy rugalmas és jó előadó gárdát .alakítson, amely segítségére lenne a kluboknak

Es máris a következő témakörnél vagyunk. Valamikor a cserkészek tapasztalt, idős cserkészek vagy tanítók vezetése alatt jártak táborozni, kirándulni. Jó lenne, ha ez ismét eszünkbe jutna De ne higyük, hogy ez csak a tanítók kötelessége. Beszélgetésünk alatt kiderült, hogy a fiatalok fejében motoszkál is néhány ilyen elképzelés. Szeretnének elmenni Patra. Kovácspaiakra fürödni, táborozni. de nem mehetnek, mert a lányokat nem engedik. Ha az idősebbek nem járnának körülöttük közömbösen. akkor ők maguk szerveznék ezeket a kirándulásokat a fiatalok számára és azok észre sem vennék, hogy felügyelet alatt vannak, hogy a természet jó és friss levegőjével együtt a jó erkölcsöt és a fegyelmet is magukba szívják.

Alig pár sor, alig pár szó, gondolat, és mégis mennyi megoldatlan kérdés. Ki köteles és hivatott arra, hogy támogassa a fiatalokat? Akik, mint a nemzeti bizottság és az ifjúsági szervezet (ZDMOS) képviselői hivatottak erre; miért nem hajlandók támogatni a fiatalokat? Mit is tegyenek a fiatalok, hogy összejöveteleik, társadalmi létük, ne legyen olyan üres, akár a kocsmalátogatóké? Ki köteles gondoskodni arról, hogy a kormány és párthatározatok egyes paragrafusait betartsák? És ismerjük-e egyáltalán a kötelességeinket?

Azt hiszem, hogy nem. mert akkor nem tornyosulna ennyi megoldatlan kérdés egyetlenegy kis falusi klub fölé. Eddig csak önerejükből tartották fenn magukat. Mi lenne, ha esetleg pénzt, TV készüléket, klubhelyiségét, klub-berendezést is juttatnánk nekik? Németh István

JÖJJÖN EL MINDENKI

Eredetileg úgy terveztem, hogy elmegyek Kéméndre, körüljárom a falut, felmegyek valamelyik hegyre és magamban egy térképet vázolok fel, hogy hiteles képet tudjak nyújtani a környékről. Azután pedig lemegyek a szigetre és egész délután hasalok, hanyatt fekszem, gondolkodom, szunditok egyet és ennyi nyugalom és békesség után megírom a meghívót az idei táborozásra.

Elképzelt tervem, módszerem azonban csúnyán felborult, mert sajnos egész nap eseti és nem volt tanácsos sokat kószálni, nehogy az ember derékig vizes legyen. Egy kevésbé borús pillanatban azért mégis lementem a szigetre — Garam-szi- getre, hogy legalább hozzávetőleges képet nyerjek arról a helyről, ahol a sátrainkat állítjuk majd fel, ahol sportolni, játszani, fürödni, vihán- colni fogunk. Elmentem még „iszom- falu“ tájékára is (borospincék), mert innen meg fentről látható az a mintegy három-négy hektárnyi terület, amelyet egyfelől a Garam, másfelől pedig a Garamből kiszökő folyóág zár körül.

„Ha a sziget beszélni tudna“ — mondják a kéméndl Jókai Mór Ifjúsági Klub tagjai. Pedig a sziget valóban beszél. Nemcsak a szerelmeseket hívja, hanem mindenkit, aki egy kis időre nyugalomra és békére vágyik. Ez a maroknyi kis föld, a Garam-sziget — vagy ahogy a ké- méndiek hívják, a Szerelem szigete — tulajdonképpen nem is egy sziget, hanem szigetrendszer. Ilyenkor tavasszal, nyárelőn három-négy részre szeli a Garam, amely itt kis ágakra szakad. Szabad szemmel talán nem Is láthatók. De a folyé azért nem mostoha a szigethez, mert inkább a jobb parton fekvő széles, nagy legelőből kapdos el, mintsem a szigetből. Mintha tudná, hogy az emberek szeretik, és hogy szükségük is van rá. A Garam jobb partján a már említett széles legelő, a távolban pedig kis falujával, a már ugyancsak említett Iszomfalvával.

A tájkép vázlata nagyjából kész, már csupán a részletekben merülhetünk el. Bár ez sem elvetendő, hiszen az a csodás nagy fisztás, amely

a sziget közepén van, valamint a sebes folyó, amelyben csak úgy fle— kándoznak a halak, maga is külön élvezhető, keresetlen szépség. Azt hiszem, nagyon jól érezzük majd magunkat it a nyáron, mert a természeti szépségen kívül minden más szükséges dolog is megtalálható itt. Ahogy végighallgattam az előkészítő bizottsáq tanácskozását, nem lesz híja itt senkinek semmiben. A három közös szövetkezet, a kéméndi, a kőhídgyarmati és a kicsindi szövetkezet elöljárói, de a község vezetői és az ifjúsági klub tagjai is mindent elkövetnek, hogy az ország magyar fiataljai jól érezzék magukat Kéménden.

Az ellátás már most biztosítva van — és aki esetleg éhes vagy szomjas maradna, az nyugodtan felmehet a szövetkezet Fehér Akác* csárdájába, hogy a finom házikolbászból vagy a remek disznótorosból kérjen. Idáig készakarva nem beszéltem erről a szép, hídfölöttl domboldalba épült szép csárdáról. Aki egyszer ide betér, azt hiszem úgy jár, mint az a barlanglátogató kiránduló, aki pénzt dob a tiszta tóba: mindig visszavágyik. Ha egyszer belekóstolt a csodás jó paprikás-ecetes-hagymás kocsonyába, megkóstolta a remek bírkapörköltet, turóscsuszát, vagy a jő kéméndi bort, az is biztosan visz- szatér még ide.

Aki csak teheti, jöjjön el az idei táborozásra. A nagy tisztáson elférünk valamennyien, sátrunk is lesz elég, és így együtt — főleg ha még többen leszünk, mint az eddigi táborozásokon — valóban jól érezzük majd magunkat.

(nth)

MARATONI

VETÉLKEDŐ

Este héttől éjfél utón, azaz huszonnégy óra öt percig — A közönség díjaz — Vajon ki lesz a győztes? (Mindent visssza, a közönség csal!) — Tánc reggelig — Persze, csak azután, hogy hosszú sorban hallgatva a kiváló magyarázatot (Tóth A.) végigvonultak a deáki község ősrégi templomán.

Ezekkel a címszavakkal, mondatokkal lehet talán legjobban jellemezni a galán- tai járás magyar fiataljainak járási találkozóját, amely annak ellenére, hogy június 7-e előtt három napon keresztül egyhuzamban esett, és hogy még 7-én is alig lehetett kimozdulni hazulról, a járásban lévő mind a 22 klubot annyira vonzotta, hogy tagjaival zsúfolásig megtöltötte a deáki község nagy kultúrházát. (Több mint 500 fiatal szorongott a teremben.) Szinte mozdulni Is alig lehetett. És képzeljék el: este héttől egész éjfél utánig figyelemmel kísérték a fiatalok a műsort. Vastapssal, füttykoncerttel, dobogással, ri- valgással jutalmazták a sikeres müsorszá- mokat. Aztán pedig kitöltötték a szavazó cédulákat és értékelték az egyes klubok műsorát. Iákkor kis zavar támadt, mert a szervező bizottság által elképzelt forma nem vált be. Ugyanis az egyes klubok mindig a saját együttesüket tartják a legjobbnak és bőkezűen, saját maguk akarták eldönteni, hogy ki legyen a győztes De azért nincs semmi veszve, mert hiszen a szavazatokat törölni is lehet. Deákin Is ez történt, amikoris demokratikus formában azonnal röpgyülésre hívták össze a klubok két-két képviselőjét, hogy azok döntsék el a dijak sorsét, ök többé-kevésbé helyesen döntöttek és az irodalmi színpadok kategóriájában Galantának, a vegyes mú- sorszámokban Nagyfödémesnek, a zenében pedig Jókának ítélték oda az elsőséget. Az említett és díjazott ifjúsági klubokon kívül még hét klub, a zsigárdiak. a diószegiek, kajallak, a boldogfaiak, a nádszegiek, a királyfaiak vettek részt mösorszámukka! a vetélkedésben. A találkozót a ZDMOS keretén belül működő Magyar Ifjúsági Klubok Járási Tanácsa és a STRETA rendezte. Azt hiszem, minden egyes rendező elégedett lehet, hiszen a fiatalok jól érezték magukat, szép számban jelentek meg és a híres deáki templom megtekintésével még a történelemnek és a művészettörténetnek is hódoltak, összekötvén igy a hasznosat a kellemessel.

Amire külön felfigyeltünk, hogy nagy népszerűségnek örvend a fiatalok között nemcsak a beat-zenekar, hanem az irodalmi színpad és a költészet is. A már említett galántai irodalmi színpad mellett ugyanis a diószegi és a deáki ifjúsági klub is irodalmi színpaddal lépett föl és rajtuk kívül még több klyb műsorában szerepelt a versmondás.

„A beat-zenekart talán méq az Isten is az ifjúsági klubok részére teremtette!", mert ezzel olyan elérhető és vonzó eszközt adott a fiatalok kezébe, amellyel minden községben és kis klubban is élhetnek. Hiszen egyrészt a zenekar „hangszerszükséglete", másrészt pedig a zene egyszerűsége szinte kínálja a lehetőséget a fiataloknak. Ök pedig élnek is az alkalommal és azt hiszem, ideje lenne arról gondolkodni, hogy hogyan és mikor fogjuk megrendezni ezeknek a zenekaroknak és a zenekarokban működő énekeseknek a fesztiválját, mert nagyon sok, szinte megszámlálhatatlan zenekarunk van már. Ha csak ezt a találkozót venném alapul, akkor is ezt mondanám: de hiszen Pozsonytól Nagy- kaposig minden járásban majdnem minden klubban van beat-zenekar. (kb 100—150), tehát remek járási, továbbá pedig kiváló központi fesztiválra tellene az erejükből. Es akkor a népszerűségükről még nem is beszéltünk. (Mondom, Deákin Is tapsoltak, füttyögtek, dobogtak, újjongtak egy-egy szám után), amely biztosítaná az esetleges fesztivál gazdasági sikerét Is.

Egy másik kérdés is fölmerül: a zenekarok szakmai, reDertoárbeli és dramaturgiai kérdése. Azt hiszem efölött is el kellene gondolkodni, de tehetnénk is valamit az érdekükben. Eddig többnyire ismert és agyoncsépelt magyar, cseh, szlovák-, táncdalokat énekelnek. Jó lenne, ha néhány tehetséges fiatal költő és író megpróbálna ú.i szövegeket fmi a szakképzett zenészek pedig új zeneszámokkal lephetnének meg bennünket.

De még ennél is tovább mehetünk. Felhívhatjuk a központi, a kerületi és járási népművelési házak figyelmét erre a problémára. mert azt hisszük, hogy zeneszakosaik révén ök a leghivatottabbak arra, hogy konkrét szakmai segítséget nyújtsanak a fiataloknak. Talán pályázatokat írhatnánk ki, táncdalfes2tiválokat rendezhetnénk, hogy saját és jó táncdalaink Is legyenek. —nth—