Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-06-17 / 24. szám

Szvetlána Korkosko, a szovjet film egyik legújabb csillaga, a röviden sorra kerülő moszkvai nemzet­közi filmfesztiválon egyike lesz azoknak, akik tehet­ségükkel magukra vonják a közönség figyelmét. Szvetlána Korkosko legjelentősebb filmjei a Csendes idők, és a Karamazov testvérek, amelyben Katalin szerepét alakítja. E heti számunk­ban: • Kérdések a klubok körül • Maratoni vetélkedő • .Jöjjön el mindenki 9 Nagy .Jánosnál Komá­romban 9 Rózsák — Lidicére • Még néhány szó a Jókai Napokról • ló szerencsét, gimna­zisták! 9 Politika mindenkinek: Csehszlovákia és a gaz­dasági fellendülés • Pozsonyi líra 69 • Nyelvében él a nemzet 9 500 szó külpolitika • Ceylon dzsungeljeiben • Ünnepi napok Rima­szombatban • Sport • Valóban ócskavasba való? • Az Illés együttes 9 A csend • Szerelem a hullámokba« 9 Babonás-e Claudia? • A monogramos púder­doboz • Űrutazás kisebb zava­rokkal • Szabadságra nem jó menni — novella 9 Versek 9 Csúzli 9 A szerelem buktatói 9 Törd a fejed 9 Könyvespolc 9 TV-műsor 9 Divat 9 Szépségápolás 9 Veronika válaszol Aki hallgat, azt elfelej­tik; aki nem foglal ál­lást, azt szaván fogják; aki nem halad többé, az hátrál; aki megáll, azt felülmúlják, megelőzik, eltapossák; aki megszű­nik gyarapodni, az már­is hanyatlik; s aki eláll, az lemond; a változat­lan' állapot a vég kez­dete, a halál félelmetes tünete és jósjele. Amiéi Kis mérleg a nagy találkozó első hetéről A nemzetközi kommunista találkozó első néhányna- pos munkáját értékelve a Pravda az értekezlet demo­kratizmusát emelte ki. Cz a demokratizmus megmutat­kozott már a világtalálkozó előkészítésében és kifeje­zésre jut most magának a tanácskozásnak a meneté­ben, az ügyrend tekintetében csakúgy, mint abban, hogy az eddigi gyakorlattól eltérőleg sajtóközpont működik az értekezlet mellett, ez publikálja az elhangzó beszé­dek szövegét, naponta közzéteszi a tanácskozások jegy­zőkönyvét és folyamatosan tájékoztat mindarról, ami a Kreml György-termében történik. Ez a demokratiz- - mus megnyilvánul abban is, amit egyes képviselők mint követelményt hangsúlyoztak, mások mint tényt állapí­tottak meg, vagyis, hogy minden tekintetben egyen­rangú és egyenjogú pártok vesznek részt a világtalál­kozón. Waldeck Rochet ezzel kapcsolatban azt húzta alá, hogy nincs vezető párt és nincs irányító központ a kommunista világmozgalomban. Brezsnyev pedig, aki­nek felszólalását különleges várakozás előzte meg, azt fejtegette, hogy az SZKP mindazt a rengeteg tapasz­talatot hasznosítani kívánja, amelyet az idők folyamán a többi pártok a szocializmusért, a haladásért és a világhékéért vívott harcukban szereztek. Rámutatott arra Is, hogy a szocialista világrendszer, és ezen belül a Szovjetunió, nem egyedüli faktora a nemzetközi élet­nek, mellette és vele együtt lényeges szerep jut az emberiség haladásáért folytatott küzdelemben a tőkés világ demokratikus és munkásmozgalmának, valamint a nemzeti felszabadító mozgalomnak. Ezeknek az erők­nek szorosan együtt kell működniük, közösen kell te­vékenykedniük, s a moszkvai tanácskozás egyik fontos feladata, hogy meghatározza: miként lehet közös ne­vezőre hozni ezeknek a különböző típusú mozgalmak­nak a tevékenységét. Nem férhet kétség ahhoz sem, hogy a pártokra az imperializmus részéről erős katonai, politikai és eszmei nyomás nehezedik. A kommunista világmozgalom je­lenlegi helyzetének azonban vannak mélyebb és hosz- szabb távon ható komponensei is. Legelsősorban arra gondolunk, hogy egészen 1943-ig az összes kommu­nista pártok lényegében egyetlen világpártot alkottak, és akkor tudatos elhatározással szűntették meg ezt a teljesen centralizált szervezetet. Azóta a pártok önál­lóak. és nem pusztán szekciói egy világpártnak, saját nemzeti közegükben maguk határozzák meg céljaikat, harci formáikat és módszereiket. A pártoknak ez a több mint negyedszázada történt önállósítása abból a felismerésből eredt, hogy a kommunista világmozgalom felnőtté érett, és az a gyámolítás, amelyre a kezdeti időkben feltétlenül szükség volt, hovatovább korlátjává válik a pártok eredményes munkájának. Azóta egyre fokozottabban igaz az, hogy rendkívül eltérő körülmé­nyek között léteznek, és működnek az egyes pártok. Ez a legkevésbé sem zárja ki, hogy az internaciona­lizmus eszméje szoros szálakkal kösse őket össze, sőt, énpen ez az összefogás a biztosítéka, hogy nemzeti feladataiknak és Internacionalista kötelezettségeiknek eleopt is tudjanak tenni. A moszkvai tanácskozás nem azt célozza, hogy el­vonja az egyes pártok figyelmét konkrét helyzetükről és a belőle adódó konkrét tennivalókról, s arra sem kíván vállalkozni, hogy minden párt számára egyfor­mán kötelező és azonos vezérfonalat dolgozzon ki. A 75 párt képviselői a békéért és a szocialista jövőért folvó harc egységes taktikáját kívánják kidolgozni. Ennek az összehangolásnak az az első feltétele, hogy pontos és megbízható analízisét adják a világpolitikai konstellációnak az az első feltétele, hogy pontos és menhízható analízisét adják a világpolitikai konstellá­ciónak, a benne működő erők egymáshoz való viszo­nyának. valamint megkíséreljék kitapintani — és a ma­guk javára fordítani — a fejlődés várható irányát. A moszkvai tanácskozásnak a kommunista mozgalom tény- lenes áilanotát épnúgv fel kell mérnie, mint ahogv a vele szembenálló imperializmust is annak teljes bo- nvolultságában és valódi veszélyességében kell felfog­nia. Brezsnyev és más felszólalók óvták a pártokat attól, hogy akár lebecsüljék, akár túlbecsüljék a nem­zetközi imperializmus erejét. Világméretű tapasztalatcserére ad alkalmat a 75 párt képviselőinek moszkvai tanácskozása, s ez a kollektív gondolkodás akkor lesz igazán eredményes, ha bátran szembenéz a problémákkal, ha nem megalapozatlan vágyálmokat kerget, hanem józanul felméri a lehető­ségeket, és arra ösztönzi a világmozgalmat, hogy jár­jon nyitott szemmel, keresse a legeredményesebb esz­közöket a nemzeti és nemzetközi célok megvalósítá­sára. Az előterjesztett dokumentumok elfogadásával a kom­munista és munkáspártok olyan platform birtokába jut­nak, melynek alapján eredményesen működhetnek envütt eavmással és valamennyi békesz°rető demokra­tikus erővel. Ilyen értelemben lehet a mostani világ- talóiiiozó az eovséo meoszilárd>>ásának fontos állomá­sa és a jövendő sikerek forrása.

Next

/
Thumbnails
Contents