Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-06-10 / 23. szám

PETER GREGOR:

Beszélgetés a MESTERREL

— Bevezetőként kedves MESTER megkérdezném: seglthetl-e a mai költészet a dolgozó embert munkájában; ha igen, akkor hogyan, ha hogyan, akkor minek, ha minek, akkor mivel, ha mivel, akkor miért, ha miért, akkor minek, és ha minek, akkor hogyan?

— Nehéz erre az egyszerű kérdésre Telelnem, mert ahogy bizonyára ön is tudja, éppen a legegyszerűbb kérdések tulajdonképpen a legnehezebbek.

— Ugye kedves MESTER, önnek szívügye, és nem mint ahogy azt az ön rosszakarói állítják, hogy csupán financiális ügye, hogy haladó költészetet alkot, ugyebár?

— Természetesen. Ez azonban sok esetben a metóduson is múlik. Én például úgy alkotok, hogy járkálok a szobában. Lépésről lépésre haladok, s verset vers után írok. Lépésről lépésre. így aztán az én költészetem eleve haladó költészet. Tehetségemnél fogva alkothatnék persze terpeszállású, vagy mondjuk guggoló költészetet is, de éppen itt kap hangsúlyt a művész szive, hogy haladó módon alkosson és ne másképp.

— A fiatalsága, milyen kihatással volt alkotásaira?

— Ő, az én fiatalságom... keményen dolgoztam és seny- vedtem a feudalizmus jármában.

—< De hiszen kedves MESTER, akkor már nem volt...

— Hát akkor a kapitalizmus jármában, az mindegy. Nehéz volt a kapitalista iskolákban, mert állandóan tanulnunk kellett. Nehéz sorom volt. Egyszer öngyilkosságot Is megkíséreltem.

— Pisztollyal, MESTER?

— Nem, dehogy. Levetettem magam egy hídról. S ráadásul vizbe. Ma persze már ezt is értékelik. Megvan mindenem,

ami csak szükséges ahhoz, hogy alkothassak.

— És mi szükséges ahhoz, kedves MESTER?

—1 Sokminden. Vodka is. Rum is. Konyak is vagy whisky. És egy ágy.

— ???

— Iszom egy sort, aztán lefekszem aludni.

— És az alkotás, kedves MESTER?

— Kérdezzen valami mást.

— Kérem. Szereti a természetet, MESTER?

— Hogyne. Szívesen járok a Zochová chatára meg másuvá is. Az állatok közül leginkább a tetveket szeretem. Nem kell őket valahogy extra etetni, jóllaknak maguktól is. Én mindenekelőtt azért is szeretem őket, — mert a társaság szemében felmagasztosltanak.

— Hát ezt meg hogyan?

— Ül egy társaságban, mindenki beszél, hetet-havat összehord, kifejti a nézeteit, pedig sokkal hasznosabb lenne, ha követ fejtepe. Egyszóval — filozofál. Maga csendben ül, mert idegesítik a tetvek és így képtelen összpontosítani. Ül hát csendben és úgy tesz, mintha figyelne. Időnként megvakarja a fejét mert viszket, az meg megint úgy hat, mintha ki tudja milyen problémái lennének. Ezek után mindenki azt mondja majd magáról, hogy filozofál, elmélyülő lélek.

— No de mi lesz akkor, ha megkopaszodik és a tetvek elhagyják?

— Akkorra már olyan ismert leszek mint filozófus, hogy

nem is lesz rájuk szükségem. (*tó-)

._ «

! ** t

AUTÓVEZETÉS

Az dj tulajdonostól megkérdi a barátja:

— Hogy megy az autóvezetés?

— Csak úgy sakkosan.

— Mi az, hogy sakkosan.

— Hát hol egy gyalogost ütök el, hol egy futót.

DÖNTŐ SZEMPONT

Kovács már évek óta jár egy házasságközvetítő nyakára, de eddig még minden partit visszautasított. Vagy a hozomány volt kevés, vagy a lány volt öreg, valami hibát mindig talált. Végre egy remek partit ajánl neki a közvetítő, nagy hozomány, csinos, fiatal lány, jó család. Kovács megnézi a lányt, és másnap bejelenti, hogy ez sem kell neki.

— De hát miért nem — kérdezi dühösen a közvetítő.

— Azért, mert vörös a haja. Én pedig nem akarom, hogy vörös hajú gyerekeim legyenek.

— De kérem, én bizalmasan megsúgom önnek, hogy a lány haja eredetileg barna, a vörös haj csak festve van.

— Jó, jó — feleli Kovács —, én most már tudom, de honnan fogják tudni a gyerekek?

SÜRGŐS!

A vidéki kiskereskedő ezt a levelet írja vállalati központjának;

„Küldjék azonnal a megrendelt árukat, mert ing és alsónadrág nélkül állok az üzletben.“

KÉRDÉS

A tanító tevékről beszél, és elmondja, hogy kétféle teve van; egypúpu és kétpúpu.

Pistike jelentkezik;

— Tanitó bácsi! A púp nélküli teve nyomorék?

EBÉD KÖZBEN

Palika ebéd közben megkérdi:

— Papa, kérsz még egy szelet tortát?

— Nem, fiam.

— Akkor most te kérdezz engem.

KEVÉS

Kovácsné hazajön és így szól az urához:

— A kalaposnő azt mondja, hogy ez a kalap tíz évvel megfiatalít.

— Miért nem vettél magadnak hármat? — kérdi Kovács.

A JO INFORMÁCIÓ

A városka bankjába beállít egy cowboy, és kölcsönt kér.

— Ki tudna magáról referenciákat adni — kérdezi az igazgató.

— Tessék felhívni a seriffet.

Az igazgató felhívja a seriffet. da az nem ismeri a cow- boyt.

— Hát kérem — mondja az igazgató —. a seriff nem ismeri magát.

— Ez az — vágja ki a cowboy büszkén —, ennél jobb információ aztán igazán nem kell.

— Hogyhogy?

— Hat hónapja lakom a városba, és a seriff még csak nem is ismer.

A szerelem buktatói

9. A levelezésről

Aki a butasághoz tartja magát • Naponta 12 km • Miről Írjunk? • Papírlovagok • Ki él távol és ki él közel?

„Már 103 levelet kaptam tőle, pedig csak egy éve rukkolt be. A barátnőm, aki csak 50 levelet kapott, csodálkozik rajta, hogy mit tudunk annyit összefir- kálnl. Pedig e levelek olyanok, mint a találkák, bennük távolról Is elmondhatunk egymásnak mindent.“ (Egy lány leveléből)

Még ma is léteznek olyan ütödöttek, akik egész életükben egyetlen levelet sem Írtak meg, Szerencsére ma mér nem sok az olyan érzelmileg fejletlen ember, aki életében egyetlen könyvet sem olvasott el, aki nem volt színházban, aki nem hallgatott koncertet, aki a dzsesszt dübörgésnek, a modern festészetet pedig mázolmánynak tartja.

Ä mai normális ember számára a levél egyike azoknak a kapcsoknak, eszközöknek, amelyen keresztül embertársaival és a világgal tartja a kapcsolatot, összeköt bennünket a távolba került rokonainkkal, barátainkkal és Ismerőseinkkel.

Nem szükséges magyarázni, hogy az egymástól elszakított szerelmesek számára mit jelent a levelezés. A szerkesztőségünkbe küldött levelek tucatjai bizonyítják, hogy milyen Izgatottan és türelmetlenül várják a lányok odahaza, a fiúk pedig a katonaságnál a leveleket, hogy mekkora örömmel veszik

kézbe az ismerős Írással ékeskedő borítékot, s hogy nő nap- ról-napra nyugtalanságuk, aggodalmuk, szorongásuk, ha a szeretett lénytől késik a levél.

Ügy gondolom, hogy ilyen szorongáson már mindannyian átestünk. És mégis napról-napra hanyagságból, könnyelműségből, okozói vagyunk, mert nem válaszolunk időben kedvesünk levelére, vagy ha igen, akkor is csak néhány soros üdvözlettel. Néha önzésből.' néha kényelemszeretetből sajnáljuk az órát, amit levélírással kéne töltenünk. Van úgy, hogy valóban kevés az időnk, de legtöbbször a szabad időnket osztjuk be rosszul és aztán füre-fára hivatkozva mentegetőzünk.

Mindenesetre, a kedvesünk levelére adott kései vagy felületes válasz azt tanúsítja, hogy nem valami mélyek az érzelmeink, hogy a címzetthez nem nagyon ragaszkodunk.

És azok, akik a leveleinkben őszinték, gyorsan és becsületesen válaszolnak a kedvesük levelére, azok minden esetben bizonyságot tesznek róla, hogy vonzódásuk komoly.

Előfordul azonban, hogy a levél elvész, hogy a címzettnek megváltozott a elme. Ez komoly félreértésekre adhat okot, ezért fölöslegesen és elhamarkodva ne ítélkezzünk.

Nem egyszer komoly és súlyos események akadályoznak bennünket a levélírásban. Ilyenkor meg kell magyaráznunk mulasztásunk okát, fel kell oldanunk a bizalmatlanságot.

Mindenesetre sok függ az akaratunktól, az akarterőnktől. Újságban olvastunk arról a katonáról, aki télen a havas §u- mavában naponta 12 km-t gyalogolt, hatot a postára, hatot vissza, hogy rendszeresen elküldhesse a leveleit a menyasz- szonyának. Az Igazi szerelem, barátság, ugyanis áldozatra képes, nem sajnálja a fáradtságot, amit a szeretett lényért kell hoznia. Ha valaki azt hiszi, hogy az áldozatra képtelen lusta levélíró, később a családi élet során képes lesz bárminemű áldozatra, az téved.

Akadnak azonban olyan fiatalok is, akik nem lustaságból, hanem azért késnek a levelek megválaszolásával, mert nincs miről írnlok. Becsületes, dolgos, szorgalmas fiatalok, de amikor leülnek a tiszta papír elé, hogy levelet írjanak, egyszerre elpárolog a fejükből mindaz, amit előzőleg oly szépen elgondoltak. Vagy ha papírra is vetik a gondolataikat, azok nevetségeseknek, semmitmondóknak tűnnek a szemükben. így aztán a válasz egyre késik.

Akadnak olyanok is, különösen a fiatalok között, akik a szerelmeslevél megírását szörnyű nagy gondnak tartják. Napokig törik a fejüket, száz számra olvassák a szerelmes verseket, amíg egy érzelgős, szentimentális levelet össze tudnak hozni. A cifra, édeskés, szirupos szerelmes levelek nem tükrözik a mai fiatalok lelkületét, ezért mesterkéltek és nevetségesek. A valóban őszinte, közvetlen emberi kapcsolatokat az őszinte, közvetlen hangú, tárgyilagos leveleknek is tükrözniük kéne.

Miről Is Írjanak hát egymásnak » szerelmesek? Mindenről, a szerelemről, az elolvasott könyvekről, a munkáról és az eljövendő közös életről. Azok a fiatalok, akik valóban szeretik egymást, mindig találnak Irnivalót, leveleikben nem marad hely az üres szavaknak. Nem kell ezerszer ismételniük hogy szeretik egymást, hogy hűek maradnak egymásegymáshoz.

Az Ilyen fiatalok kapcsolatát nem gyöngíti a távolság, hiszen hány házaspár él közös lakásban és mégis elhidegül egymástól. A távolság tehát nem játszik döntő szerepet az emberek érzelmi kapcsolataiban.

Az igaz, hogy könnyebb élőszóval elmondani a dolgokat, de ezt Írásban is megtehetjük, ha valóban akarjuk, ha valóban fontosnak tartjuk, hogy e távol élő szeretett lény mindent megtudjon az életünkről, gondjainkról, örömünkről, bánatunkKövetkezik: Még egyszer a levélírásról