Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-06-03 / 22. szám
Mikes György: Akusztika Hat meg négy, az tíz. Ez világos. Ez tény. Ez az igazság, és ma már bátran ki lehet mondani az igazságot. Hat meg négy, az tíz. Ma már csak az akusztikára kell ügyelnünk, az igazság akusztikájára, mert az igazságnak nemcsak fénye van, hanem akusztikája is. Ma már senkit sem rúgnak ki azért, mert valahol, valakiről vagy valamiről kimondta az igazságot. Legfeljebb az akusztika miatt. Hat meg négy az tíz. Ennek az egyszerű számtani műveletnek is van akusztikája. S erre nagyon kell vigyázni, mert könnyen előfordulhat, hogy valahol úgy hallatszik: „Nem értek egyet az osztályvezető módszereivel.“ S mindez azért, mert rossz volt az akusztika. Megeshet, hogy valaki azt mondja: „Hat meg négy az tíz", és erre a vállalati igazgató megsértődik, mert olyan akusztikája van a dolognak, mintha az illető helytelenítené az intézkedéseit. Äz akusztikára tehát nagyon kell ügyelni! Most már csak az a kérdés, honnan lehet tudni, hogy valaminek mikor milyen az akusztikája? Nos, ez nem probléma, mindenütt vannak akusztikusok. Minden vállalatnál, intézménynél vannak olyanok, akik akusztikával foglalkoznak. Rengeteg szakember van ebben a tudományágban, több is, mint kellene. Ezek á szakértők állandóan azt vizsgálják, hogy ennek vagy annak az Igazságnak milyen az akusztikája. Jenkit sem beszélnek le az igazság kimondásáról, vagyis arról, hogy hat meg négy az tíz. Ő, nem. Nem fenyegetnek meg senkit, hogy vigyázzon elvtársam, nagyon vigyázzon, könnyen megütheti a bokáját... Nem, ilyet nem mondanak... Ilyen előfordulhatott anno dacumál. de ma már nem... Nem akarnak rávenni senkit arra, hogy hat meg négy, az tíz helyett azt mondja: hat meg négy. az kilenc, vagy azt, hogy tizenegy.. .0, sző sincs róla!... Ök csak félrevonnak és figyelmeztetnek, Hogy akusztika Is van a világon... A szemedbe néznek és aggódó hangon a telkedre kötik, hogy jól gondold meg, mert ugye, az akusztika így, az akusztika úgy... Talán még bíztatnak Is. hogy bátran mondd meg azt, amit meg akartál mondani, ami a bögyödben van, ami a szíveden fekszik, de hozzáteszik: ügyelj az akusztikára, mert esetleg más akusztikája lesz a dolognak, mint amire számítottál... Ezek a szakemberek sohasem az igazságtól félnek, hanem az akusztikától, de attól nagyon. Hat meg négy... Hat meg négy, az... No tessék, most már én is meg vagyok ijedve... Tudom, hogy hat meg négy, az... De ugye, sosem lehet tudni... Nem vagyok gyáva, a feleségem tanúsíthatja, hogy én mindenkor, még a legnehezebb helyzetben is... De az akusztika!,,, Mit tudom én, hogy milyen az akusztika a kedves olvasónál.... Oldják meg önök a feladatot: hat meg négy az egyenlő... Na, mivel egyenlő^ * a *■ 01 v s o » © c tfS »* S ' n — « IS m '«* B c “.£ ES CB «. Öi IX ao o ■w N . oS £ & s *-> * eN C a 5 3 05 ,c° 1 ~ lO ® ŰJ C'tc N e co § *5 . ««WC' ■S o js g 1 m öl c x — o. 0> CO i/5 » 7 V N CB m * N cd 3 co N to C r w £ cs £ .2, *- ■ 2 > -m-'ö; lllxl 'K )1■' in»» •».•mi,M \ \ i r.n> "'l'Ái'll" SKÖT A glasgowi utcán megy egy űr, és a szembejövő skóttól megkérdi,nem volna-e egy szál gyufája. A skót kivesz egy skatulya gyufát, és odaadja. Az úr megnézi a skatulyát és így szól: — Uram, én a gyufagyár ügynöke vagyok, és megbízásom van a cégtől, hogy mindenkinek, akinél ilyen gyufát találok, adjak öt font jutalmat. Itt van, uram, az öt font. A skót szája tátva marad, és boldogan zsebre vágva a pénzt, továbbmegy. De néhány pillanat múlva az úr után szalad, megragadja a vállát, és ráordít. — Hallja maga, tudtam, hogy valami svindli van a dologban, maga nem adta vissza a gyufámat. ÖRÖM Egy vendég beül az étterembe, és Imegebédel. Ebéd után odahívatja a Ivezetőt, és azt mondja neki: — Uram. magának rémes pincérei Ivánnak. — Igazán — feleli a vezető boldo- |gan —, ennek nagyon örvendek. — Miért örvend ennek? — Hogy végre akadt egy vendég. |aki nem az ételekre panaszkodik. JÖ HOGY MEGTUDTA Vasárnap délelőtt az egyik műve- jlödési házban egy író tart előadást l Többek közt azt magyarázza, hogy a I vers kötött beszédforma, ezzel szemben a próza* kötetlen, vagyis j olyan beszéd, ahogy közönségesen ! beszélgetni szoktunk. — Csodálatos — mondja egy haliig ató —. miket tud meg az ember. : Én egész életemben prózában be- iszéltem. és fogalmam sem volt róla. HASZON Kovács elkíséri nagylányát egy dzsessz- délutánra. A zenészek jellegzetes frizuráját látva így szól: — Valami haszna mégis csak van a dzsessznek. — Micsoda? — Ügy látszik nagyon jó szer hajhullás ellen. UTÖIRAT A fiatal gróf Monte-Carlóban nyaralt, s ruletten, mint ez már ilyenkor szokása, az utolsó garasát is elvesztette. A következő sürgönyt adta fel apjának: „Elvesztettem a pénztárcám, küldj azonnal pénzt“, íözben azonban találkozik egy barátjával, aki 20 000 frankot ad neki kölcsön. Felülkerekedik benne a jóérzés, és a következő sürgönyt küldi: „Pénztárcámat megtaláltam.“ Bemegy a kaszinóba, újra ját- fszik, s mit tesz isten, újból elveszti pénzét az utolsó vasig. Megint felad tehát egy sürgönyt: „Elfelejtettem megsürgönyözni, hogy a pénztárcámat üresen találtam meg.“ BÜNTETÉS I — Olvasta? Párizsban négyhavi börtönre ítélték egy embert, mert eladta a feleségét.- Biztosan selejtes árut szállított. Q o A szerelem buktatói 8. A lányok hűsége • NAn ülhetek otthon • Ne ígérj eget. főidet szó a pletykáról # Miért szomorú Zsuzsa? Néhány Százból kilencven fiatal e- gyetért abban, hogy nem szabad otthon ülni az ablak mellett. nem szabad könnyezni, tétlenül sóhajtozni, mint a régi leányregények hősnői. Az a lány. aki ezt választja, teljesen elkeseredik és annyira úrrá tesz rajta a távol lévő fiú utáni vágyakozás, hogy i- lyen hangulatában bárki köny- nyen elcsavarhatja a fejét, mert elegendő néhány gyöngéd vi- qasztalö szó, simogatás és ösz- szeroppan, túlfeszített idegei felmondják a szolgálatot. Ehhez hasonló sorsra juthatnak a fiúk is. ha nem találnak megnyugvást a katonai szolgálatban. Hiszen mindenki tudja, hogy minél elérhetetlenebb valami, annál jobban megszépül, annál jobban vágyódunk utána. Azelőtt, odahaza, a klub minden összejövetele unalmasnak tűnt. most u- gyanez az idegen városban megszépül, mert ismét emberek. fiatalok között lehetünk. Gyakori eset, hogy már szombat délután, borotválkozás közben azon töljük a fejünket, hová is mehetnénk ebben a kicsi, aluszékony városban. Ismét a kocsmába? Legalább játszana a hazai csapat, de most az Is valahol idegenben por- tyáz... Az viszont, aki szolgálatban van, és nem mehet a városba, másképp gondolkodik — az ő szemében minden vonzó, ami a kaszárnya kapuján kívül található: elegendő lenne, ha kimehetne a folyópartra megfürődni, ha megnézhetné a főtéren ücsörgő és unatkozó embereket, ha Ismét megnézhetné azt a filmet, amit hónapokkal ezelőtt látott. De mind a ketten, a fiú és a lány is kigyógyulna a vágyakozásból ha elmehetne oda, ahová nem mehetnek, ha mindketten átérezhetnék mindazt, amit most a fantáziájuk kiszi- neslt és megfoszt minden hibájuktól. A fiatalok idegenkednek az aszketizmustól. nemcsak mint régimódi felfogástól, hanem mint egészségtelen mákonytól is, amely kiszínezi az erotikus elképzeléseiket, megingatja érzelmi egyensúlyukat, gyöngíti lelkierejüket. Arra a kérdésre, hogy mit tegyünk és hová menjünk, természetesen mindenkinek önmagának kell megfelelnie a saját igényelnek és kedvtelésének megfelelően. Léteznek olyan lányok, akik magabiztosak, akik a „szórakozás kérdését“ minden zavar nélkül megoldják. Nézzünk egy levelet: „Leveleztünk egymással, én a nővéremmel eljártam színházba, moziba, sőt táncmulatságokra Is. Az ud- varlőmnak mindig megírtam az élményeimet, ö viszont sokat az élményeiről. Higgyék el. Irt a barátairól, önmagáról és hogy mindez nagyon érdekelt bennünket. A régi párok közül csak kevesen voltak, akik az udvarlőjuk leszerelése után ösz- szeházasodtak. De mi összeházasodtunk.“ A másik levélíró ezt mondja: „Ne ígérjetek egymásnak eget. földet, mert annak úgy sincs semmi értelme! Ugyanúgy bolondság lenne, ha a két év alatt otthon ülnétek, sehová se mennének. Az egyiknek lassan múlna a katonaidő a másik elkeseredne. Használja ki mindkettő a szabad idejét. Járjanak mindketten táncolni, de azzal a tudattal, hogy valakit szeretnek, aki viszontszereti magukat: Meglátják, hogy a két év gyorsan eltelik.* Mindez így lenne természetes. ha az emberek nyelve, rosszindulatú pletykái nem a- vatkoznának bele a fiatalok é- letébe. Nézzünk egy levelet erről a problémáról is: „Kezdetben se színházba, se moziba nem jártam — Írja Zsuzsa. — És mindezt csak azért, mert nem bíztunk egymásban és adtunk az emberek mende-mon- dáira. Nagyon szerettük egymást. de hiányzott belőlünk a bizalom. Minden levelünk tele volt szemrehányással, gyanúsít- gatással. A szabadságok idejét is veszekedéssel töltöttük el. Most mind a ketten járunk moziba, csupán a táncmulatságokat kerüljük. Mindketten megnyugodtunk és jobban sütetjük egymást mint azelőtt." Bizony a rosszindulatú men- de-mondák sok fiatalnak keserítik meg az életét, hintik el a bizalmatlanság, hitetlenség magvait. Azok a fiatalok, akik nem szoktak hazudozni, fel se tételezik, hogy mások hazudoznak, Indokolatlanul rágalmaznak. Leginkább a modern gondolkodású, az egészségtelen korlátokat nem tisztelő fiatalokra támadnak, akik az emberi kapcsolatokban a becsületesség, őszinteség hívei és ellene vannak az alakoskodásnak, hamiskodásnak, álszenteskedésnek. Sokat beszélnek és írnak olyan esetekről, amikor a fiatalok megszakítják levelezésüket. Én is ismerek néhány ilyen esetet. Nyugodtan állíthatom, hogy ezek a lányok nem jókedvükből szakítják meg a levelezésüket, hanem mert nem tudták leküzdeni a távoliét problémáit. „Minden októberben sok a boldogtalan lány — írja az e- gyik levelezőnk. — Én is nagyon boldogtalan voltam. Csak a saját bánatomat láttam. De aztán megfogadtam, hogy nem fogok fölöslegesen töprengeni Sportolni, tanulni kezdtem, hogy a szabad időmet hasznosan töltsem el és a „szalma- özvegységem" napjai, hónapjai kezdtek gyorsabban telni." Ügy véljük, hogy mindehhez nincs mit hozzátennünk. Következik: A levelezésről... ihn
