Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-06-03 / 22. szám
6 új ifjúság Jön a nyár. Nagyon várja egy csítri olimpiai bajnok is, Milena Duchková, aki egyelőre még senkivel sem akar járni Az Új Ifjúság sportrovatának Helenio — Herrera MÉRKŐZÉSEKÉN A LEGTÖBBET! BATTA OTÖHGY: FENYVESI MÁTÉ evanöélit Mint ember ki állt vajon a legközelebb Fenyvesi Máté szivéhez a Fradiban vagy a válogatottban? „Én minden játékossal jö viszonyban voltam, de most az utóbbi időben Novák Dezsővel voltam közelebbi barátságban; a két család is gyakran össze járt mérkőzések után, s elbeszélgettünk. Vele tartottam szorosabb kapcsolatot A régebbiek közül Vilezsállal jártam össze, ráadásul egy házban laktunk, egymás mellett." jegyzetfüzetembe elkészítettem a Fenyvesi-riport „forgatókönyvét“. Tudtam, hogy minden perc drága, s nem szerettem volna Unalmas kérdéseket feladni, sem pedig meddőn telni hagyni a perceket. Az ilyennemö munkamódszernek vannak előnyei és hátrányai is. Előnye a megalapozottság, tervezettség, egy-egy témakör alaposabb kiszélesítése, a részletek megvilágítása, a folyamatosság, stb. Hátránya viszont, hogy a beszélgetés nem használja föl a spontán felbukkanó ötleteket, kérdéscsoportokat. Igyekeztem e két elképzelést összhangba hozni. Ami beszéd közben eszembe jutott, azonnal megkérdeztem, függetlenül attól, abba a témakörbe tartozik-e a kérdés, amelyről éppen szó van. így jutottam el a pátyán-kívüli élet, a szorosabb barátság tárgyalása után ismét a kezdethez, a kölyökkorba visszanyúló időkhöz. Arra voltam kiváncsi, mivel tűnt ki Fenyvesi Máté a többiek közül már gyermekkorában? Technikájával? Rúgókészségével? Gyorsaságával? „Azt hiszem, a gyorsaságom volt az, ami rögtön megragadta mások figyelmét: robbanékony voltam, s ezért a szélen el tudtam futni. Amellett az alapvető technikai dolgokat, a cseleket is megtanultam, mert gyakoroltam őket. ha láttam például egy új cselt, megfigyeltem, és az edzésen azonnal gyakorolni kezdtem. Felkészítettem magam arra, hogy ha olyan helyzetbe kerülök. amelyben azt meg lehet csinálni, akkor a mérkőzés folyamán is használni tudjam. Ezért később nagyon sokat jártam, különösen NB—III-as mérkőzésekre, mert ott lehetett a legtöbb jó megoldást látni. Az NB—I-ben nemigen merik megreszkfrozni a látványos cseleket a játékosok, de az NB—III-as mérkőzéseken, ahol minden kötöttség nélkül szerepelhetnek, számos új mozdulatot, cselt látni, amit aztán edzésen be lehet gyakorolni és alkalmazni lehet." És ezt mint NB—I-es játékos és válogatott is csinálta? Nem restellt kimenni NB—III-as meccsekre és „kis“ játékosokat figyelni, s tanulni tőlük? (Megjegyzem, ilyesmivel sem találkoztam méq riport-készítéseim közben. Ebben az ügyben két dolog hökkent meg: az egyik maga a tény, azaz annak felismerése, hogy a jő pap a fociban is holtáig tanul, s erre éppen az NB iil-ban van lehetőség, a másik, ami még megdöbbentőbb, Fenyvesi őszintesége Ha jól visszagondolok, nem is találkoztam még olyan válogatottal, aki ennyire őszinte és jellemes lett volna, aki be merte volna vallani, hogy másoktól, sokszor gyengébbektől is tanul, sőt, foi ls használja ismereteit a gyakorlatban!) „Hogyne! Kijártam 1^3—I-es futballista és válogatott labdarúgó koromban is. Főleg a BVSC pályára jártam meccset nézni, mert a BVSC-ben voltak olyan játékosok, akik felszabadultan, ötletesen, technikásán, kötöttség nélkül játszottak. Kijártam persze más pályára is. Jópár mérkőzést néztem végig, s úgy szerettem ide járni, hogy a társaságomban ne legyen senki, aki zavarjon, még barátok vagy családtagok sem. Az egyik sarokban megálltam és csak a mérkőzésre koncentráltam. Ha sokan voltak ott és elkezdtek az emberrel beszélni, akkor elvonták a figyelmét és nem tudta teljesíteni kitűzött célját. Nem tudta rögzíteni art a mozgást, amelyet el akart lesM{ M m. Lehetett a portyákon is tanulni? Ott is volt mód és alkalom ellesni valamit? „Igen. Például amikor először jártam Dél-Amerikában, játszottunk dél-amerikai csapatokkal, és ott is a szélsők játékát figyeltem elsősorban. Sajnos nem sok jó szélsőt láttam, Garrinchát láttam több alkalommal. Neki egyetlen csele volt, amit nagyon ügyesen hajtott végre, s ezzel emelkedett tulajdonképpen világszintre- befelé csinálta a mozdulatot és kívülre vitte a labdát. A másik variáns ennek a fordítottja volt, Hallatlan robbanékonyságának köszönhette, hogy ezt a cselt könnyen csinálta, s azt is el kell ismerni, hogy mindig jó ütemben. Volt aztán egy jobbszélső az uruguayi válogatottban, ő egyben a Penarol játékosa is volt; őt is láttam kétszer, az ő egyik cselét is próbálgattam, egyetlen egy alkalommal tudtam csak jól kivitelezni, elég nehéz csel volt. A szélső jelzi, hogy a szélén viszi el a labdát, de hirtelen megpördül a labda tetején, és a talpával elhúzza azt. Elég bonyolult mozdulat, ő mindenesetre nagyon jól csinálta, láttam tőle vagy négy szer, egyszer pedig ellenünk is „bedobta“ Dálnoki Jenővel egymásnak futottunk, én hátulról zavartam. Jenő elölről próbálta szerelni és mi mindketten „bevettük“ a cselt, miközben az uruguayi fiú más irányba vitte el a labdát. Ismétlem, eléggé bonyolult csel, nekem egyetlen egyszer sikerült csak mérkőzés közben." Kevés sző esett eddig Fenyvesi Máté családjáról, testvéreiről Hallottunk még egy Fenyvesiről, aki jobbszélső volt a Ferencvárosban, és aki állítólag az öccse volt. Hol élnek szülei, hányán vannak testvérek? „Három fiútestvérem van, mindegyik fiatalabb nálam, tehát az öcséim. mind labdarúgó, mind játszik A legidősebb öcsémmel, aki 1940-ben született, együtt játszottam a Fradiban, ő most a Ganz-Mávagban játszik 1945-ben született az az öcsém, aki szintén játszott annak idején a Ferencvárosban, az ificsapatban. Megnősült, és jelen pillanatban szülőfalumban. Jánoshalmán játszik megyei elsőosztályű csapatban. Középcsatár. A legkisebbik öcsém az NB—II-ben játszik, a Budai Laci csapatában, a Kossuth Központi Tisztiiskola együttesében. A balhátvéd posztján szerepel. A fiam még csak kilenc éves, 6 otthon a gyerekekkel játszik, labdázik.“ összesen ez az egy fiú a „termés?" „Igen“. Nincs lány-utánpótlás? „Nincs." Nem is lesz? „Hát, úgy látszik, hogy ez az egy fiúnk marad “ Ki tudja hányadszor tétünk már vissza a rovatban az év mérkőzésének tartott csehszlovák-magyarra, illetve annak feszegetésére. Melyik csapat jut el Mexikóba? Mire ezek a sorok napvilágot látnak, jócskán túl vagyunk már május huszonötödiként Fenyvesi tippje tehát különleges pikantériát kap. Idézzük fel, mit mondott márciusban? „A csehszlovák labdarúgás eléggé fellendült az utóbbi években. Csilében annak idején egész kimagasló volt a teljesítményük Emlékszem, annak idején „zsinórban“ jól ment a játék a magyar válogatottnak, kivertük az angolokat, mi jutottunk tovább a csoportból, és akkor még örültünk is, hogy a csehszlovákokkal kerültünk össze és nem a brazilokkal. Később kiderült, hogy ez egyáltalán nem volt jobb, mert Csehszlovákia legyőzött bennünket. Szerintem két nagyon nehéz mérkőzés lesz, mert a csehszlovák futball jó és évről évre fölfelé ível, s különösen a magyarok ellen az utóbbi időben jól jön ki nekik a lépés. A magyar válogatottnak, nem győzöm hangsúlyozni, nagyon nehéz lesz a csehszlovákokat kiverni, de az én véleményem szerint a rutin miatt sikerülhet. A magyar válogatott tagjai és egésze is rutinosabb. Ez az a reményforrás, amelyből táplálkozni lehet, itt dőlhet el a továbbjutás sorsa."
