Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-05-20 / 20. szám
10 új SZENK SÁNDOR: ... új fényű hajnal hasad Valamikor, nem is olyan régen, harsányan, teli torokból, őszinte lelkesedéssel énekeltük a mozgalmi dalokat. Elvtársak, álljunk a sorba. Üj fényű hajnal hasad... Persze, ekkor még nem tudtuk, mit is hoz majd az új fényű hajnal, de reméltük a legjobbakat. Aztán, hogy valóban megvirradt, kiugrottunk az ágyból, gyorsan felöltöztünk, s rohantunk az üzletek elé beállni a sorba. Álltunk, álldogáltunk, míg ki nem nyitották a tejcsarnokot, a mészárszéket vagy a péküzletet. Gyakran sikerült Is hozzájutni egy literke tejhez, egy fél kiló húshoz vagy egy „veknihez“, s mi /boldogan futottunk haza. A gyermekek ilyenkor gyorsan körülülték az asztalt, vidáman falatoztak, aztán elégedetten indultak az iskolába. Boldog, szép idők voltak azok. manapság is gyakran eszembe jutnak, mikor búskomoran járom a hajnali utcákat egy nem szabadnapos üzlet után kutatva. S ha netán, véletlenül ráakadok valahol. megkönnyebbülve állok a sorba. Ilyenkor csodálkozva tekintgetnek rám sorstársaim, mivel nem álihatom meg. hogy el ne dúdoljam a régi kedves indulónkat: ... álljunk a sorba ... Csak az szomorít el néha. hogy feledékenyek az emberek, s ma már egyáltalán nem tudnak lelkesedni azért, ami nemrég még szivet, lelket melengető dolog volt számukra.-0Erről Jut eszembe a borravaló. Abban az új fényű, hajnalt váró korszakban szép, díszes feliratok ékesítették nagy vendéglőink, kiskocsmáink és egyéb hasonló Intézményeink homlokzatát, tudomására adva az egész világnak, hogy BORRAVALÓT NEM FOGADUNK EL! Alatta pedig apróbb betűkkel a magyarázat, amiből végső soron az derült ki, hogy nálunk... szóval, minden a legnagyobb rendben van. A nyelvészek kihagyták a legújabb szótárakból a .borravaló“ fogalmát, vagy legalább zárójelben megjegyezték, hogy sok más egyéb kifejezéssel együtt ez Is belekerült a történelem lomtárába. Szép Idők voltak azok. nagyon szépek. Manapság is gyakran eszünkbe jutnak, mikor szomjasan és fáradtan beszédelgünk egy kiskocsmába, s szemünkbe szúr az új figyelmeztetés: A kiszolgálásért 10 százalék felárat számlázunk!-0Erről jut eszembe a kiszolgálás. Nálunk kétféle kiszolgálás van: önkiszolgálás és önt kiszolgálás. Az utóbbiéért fizetjük a felárat. Az előbbi a tökéletesebb. Az embert legalább önmagához méltó egyéniség szolgálja ki. Ha valamilyen kérdésben tanácstalan volna, nyugodtan leülhet egy kevésbé kihasznált sarokba, s elvitatkozhat magával, míg az éber elárusítók meg nem gyanúsítják lopási szándékkal... • • ' A felárért viszont azt kaphat az ember, amit az elárusító az adott pillanatban jónak lát, „fontosnak“ tart. Mondjuk nyáron fagylaltot a presszóban vagy a cukrászdában aligha kap az asztalnál, mert azért a „kedves vendégek“ a pultnál sorakoznak. Szóval, akadnak olyan „kereskedelmi szakemberek“ is, akik lassan divatba hozzák az önkiszolgálásért is a felárat.-ONem tudom, mi történhetett az emberiséggel. Ma már egyáltalán nem hajlandók tömegdalokat és indulókat énekelni. Pedig most volna igazán aktuális, hogy: Elvtársak, álljunk a sorba... Lám,* lám, úgy látszik, mégis azoknak lesz Igazuk, akik úgy vélik, hogy az elmélet sokkal érdekesebb, izgalmasabb, mint a gyakorlat. Persze, én azért rendíthetetlenül vallom, hogy az „új fényű hajnal“ egyszer bizonyára felvirrad. AZ MÄS , »1 i N ” 4) a — te öS V > v w -a: A. £ * _ o i — v's . o , I i . a ’ S. *5 T? N ■Z s n C = >0 . v .2 c Jur « i — Miért olyan levert? — Az orvos azt rendelte nekem, hogy minden vacsora után vegyek be egy kis szódabikarbónát. — ßs talán nincs szódabikarbónája? — Az még volna. — Hát akkor mije nincs? — Vacsorám. SZÓRAKOZOTT PROFESSZOR A professzor este hazajön. A felesége megkérdezi: — Micsoda idegen ernyő azt ott kint az előszobában? — Ügy látszik, elcseréltem az enyémet a kávéházban — feleli a tanár. — De hiszen a ternyőd is ott lóg a fogason. — Akkor az enyémet elfelejtettem otthagyni. NEM ÉRDEKES Kovács megy az utcán. Egyszer csak valaki nagyot üt a vállára, és megkérdi: — Hogy van. Szabó úr? Kovács hátrafordul és mérgesen mondja: — Én nem vagyok Szabó. — Nem Szabó? Akkor nem is érdekel, hogy van. PECH A szalonban kártyáznak a cowboyok. Parti után Tom, a kibie odamegy Jameshez: — Rémes, hogy micsoda pechhel játszottál, ilyen pechet még életemben nem láttam. — Nem csoda, — feleli James — két ászt otthon felejtettem. FURCSA Gyerekek beszélgetnek az utcán: — Jaj, milyen édes kiskutyád van. — Igen, de van egyfurcsa tulajdonsága: csak olyan ételt eszik, amit előbb megrágtak. — Ne beszélj! És ki rágja meg neki? — ö maga. SEMLEGESÉT Egy óvatos duhaj ruhát csináltat. A szabó megkérdi: — Milyen szabást parancsol, angolt, franciát vagy amerikait? — Semleges szabást kérek. Mit kell nekem az egész világgal összeveszni. BIZTOS Kovács találkozik az utcán Szabóval, és azt mondja neki: — Ma délután elmegy hozzád Fekete, és kölcsönkér tőled száz koronát. — Honnan tudod? — kérdezi Szabó. — Onnan, hogy délelőtt tőlem kért kölcsön száz koronát, és én erre azt mondtam neki, hogy keressen magának egy nálam nagyobb marhát. A szerelem buktatói 6. HOGV HÜ MARADJON? © Három bevezető kérdés ® Abnormális dolgok, amelyek normálisak © Barátok és Jegyesek © Mit tesznek a becsületes legények? Otthon van egy lány, akinek udvarolok. Mit tegyek, hogy hű maradjon hozzám? Gyakran kapok kimenőt, legjobban a lányok társaságában érzem magam. Meggyőződésem, hogy szeretem azt a lányt. De vonzanak más lányok is, szívesen szórakoznék velük. Valóban ez az én gyenge oldalam? Szeretném tudni, hogy mit tegyek, hogy a többi lánnyal szemben közömbös maradjak. Mit tegyek? Mielőtt berukkoltam volna, két lánynyal barátkoztam. Mind a kettővel levelezek, mind a kettőhöz egyformán vonzódom. Mind a ketten megígérték, hogy megvárnak. Ezeket a kérdéseket katonák tették fel levélben. De sok hasonló problémával küszködik minden fiatal. Mindegyiknek van azonban egy közös vonása. Mégpedig az, hogy az egészséges fiatalok természetes szükséglete a barátkozás a másik nemű fiatalokkal. Sokan ezt abnormálisnak tartják, mert fölfogásuk szerint a fiú és lány csak házassági szándékkal közeledhet egymáshoz, ha tehát összeismerkedtek, azonnal össze kell őket boronálni, minél előbb jegyezzék el egymást, nehogy valami baj történjék. Ki képes ezeknek az embereknek megmagyarázni, hogy helytelen a fölfogásuk? Minden fiatal vágyik .fiatalok közé, a fiúk és lányok közös kollektíváiba, a- mely nevelési szempontból a legjobb, legegészségesebb közösség, hiszen erkölcsileg itt formálhatja, befolyásolhatja egymást legjobban a két nem. Tehát nincs abban semmi abnormális, ha egy katonai szolgálatát teljesítő fiatalnak nemcsak barátai, de barátnői is vannak, nincs abban semmi természetellenes, ha a lány nemcsak egy fiúval barátkozik. Sok katona elvárja, hogy amíg ő katonáskodik a kedvese ne Járjon szórakozni. Fél, hogy hűtlen lesz hozzá. Nem valami nagy hősiesség kell ahhoz, hogy valaki hű maradjon, ha magányba zárkózik, ha elzárkózik az emberek elől. Csakhogy e- gész életében senki sem zárkózhat el az emberektől, a „kísértő alkalmaktól“. Jobb, ha házasság előtt teszik próbára hűségüket a fiatalok. Akik mélyen szeretik egymást és normális életet élnek, nem kell tartaniok attól, hogy hűtlenek lesznek egymáshoz. Szerelmük kiállja a próbát. Fölösleges tehát önzőén elzárni egymás elől a világot, a szórakozást, a sportolást, a barátokat, a társasági életet. Az igaz szerelem minden próbát, „veszélyt“, kiáll, az ingatag, felületes érzelmekről, kapcsolatokról pedig jobb ha a házasság előtt derül ki, hogy nem lehet rájuk egy egész életet építeni. Sok fiatal küzd azzal a problémával, amit az egyik levélírónk vet fel. „Mit tegyek — írja , minden pillanatban más lányt szeretek. Jelenleg is néggyel levelezek, és fogalmam sincs, hogy melyik mellett döntsék.“ Kedves barátunk, ne haragudj a közvetlen szavakért, de a te problémád egyáltalán nem világrengető. Minden második húszéves fiatalembernek több lány tetszik. Neked is. Mi van ezen természetellenes? Miért ne barátkozhatnál egyszerre több lánnyal, hogy összehasonlíthasd őket egymással és a saját elképzelésednek legmegfelelőbbet választhasd? És fordítva. A tisztességesen viselkedő lánynak is lehet több fiú barátja. Csakis Így választhat magának megfelelő férjet. Természetesen ezekben a kapcsolatokban senki sem lehet felelőtlen. Becsületesen, valóban őszinte barátként kell mindenkivel viselkedni. Véleményünk szerint, ha a fiatalok így választanénak maguknak élettársat, akkor sokkal kevesebb lenne a tizenötéves „feleség“ és a tizennyolc éves „életúnt férj“. Ma már sok fiatal intézi így az életét. De Jócskán akadnak még olyanok is, akikben nincs elég bátorság, gerincesség és erkölcsi erő, hogy őszinte barátsággal közeledhessenek a leányokhoz. Nem törődnek azzal, hogy hazudozásaik- kal, képmutatásukkal sok fájdalmat okoznak a lányoknak, sok személyi tragédia közvetlen okai. Az egyik katona levelében ezt olvastuk: „Odahaza van egy lány, akinek udvarolok. A barátom lakodalmában ismerkedtem meg a másikkal. A megismerkedésünk után rögtön Irt, sőt meg is látogatott a kaszárnyában. Nem ígértem neki semmit. Most azonban bevallotta nekem, hogy szeret. Nem tudom miként mondjam meg neki, hogy odahaza van menyasz- szonyom. Ügy szeretném, hogy ne okozzak neki fájdalmat.“ A levél írójának igaza van abban, hogy az ilyen vallomás valóban nem okoz örömet egyetlen lánynak sem. De az Igazság bevallása elkerülhetetlen. És minél előbb vesz hozzá bátorságot a fiú, annál könnyebb mindkettőlük számára. Senki se higgye, hogy kisebb lesz a lányok szemében, ha őszintén beismeri, hogy komolyan udvarol valakinek. Következik: A férfiak hűsége
