Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-05-13 / 19. szám

1 o új ifjúság KARINTHY FRIGYES: Tessék pontosan kérdezni — Szervusz, de le vagy égve, nyaraltál? — Szárszón voltam víkenden. — Igen? Ott nyaral a családom. — Tudom, a feleséged őnagyságával találkoztam. — Igazán? Tzent valamit? — Nem, csak egy percig beszéltem vele, éppen csak üdvözölhettem. — Mi az, hogy csak üdvözölhettem, valamit csak mondott! Nem kérdezett rám? — Valamit kérdezett, de nem tudom biztosan... — Jaj, de hebehurgya ember vagy, nem lehet tőled semmit rendesen megtudni! — Hát mit akarsz? — Légy szíves, mondd el szóról szóra, mit beszél­tetek. Pontosan úgy, ahogy kérdeztem. — Kérlek szépen, ahogy parancsolod. Szóval, meg­láttam és azt mondtam: kézit csókolom, nagyságos asszonyom. Mire ő... — Mire ő? Kérlek, úgy mondd, ahogy történt... — Mire ő hadonászni kezdett a karjával a szemem előtt, a lábával rúgott egyet hátrafelé, és azt mondta: jónapot, Surek, és köpött, na, ha olyan szabatosan tudni akarod. — Mi...i! Micsoda?!... Mit beszélsz?! Hadonászott?! ...Rúgott?!,« Köpött?!... Az én feleségem?!.., — Igenis, ha tudni akarod, és a következő pillanat­ban lefekUdt a hasára, úgy forgott körbe és rugda- lódzott maga körül, és azt kiabálta, ha találkozik Emil­lel, mondja meg neki, hogy jól vagyok. — Jézus Mária! Ez igaz?!... és ezt te így mondod? — Hogy mondjam? Ügy mondom, ahogy történt. • — Szent Isten... Hiszen ez nyavalyatörés... vagy nap­szúrás... vagy kergekór.,, mutasd, hogy csinálta... — így kérlek, így rugdalt és csapkodott... — £s te nyugodtan nézted, és nem segítettél...? És nem emelted fel?... És nem hívtál orvost? — Minek? Ott nem olyan mély a víz, és különben is tud úszni. — Miféle víz? — Hát bent, a víz, amiben találkoztunk. — ö, te hülye! Hát a vízben találkoztatok? Miért nem mondod? — Te csak azt akartad tudni, hogy mit beszéltünk, azt nem kérdezted, hol találkoztunk. HIBA Az öreg Kovács panaszkodik barátainak, hogy nincs megelégedve a vejével. — Mi kifogásod van ellene? — kérdik tőle. — Nem tud kártyázni. — Hiszen az jó. — Igen, de mégis kártyázik. MEGFONTOLTAN A skót váratlanul hazaérkezik, és fele­ségét a heverőn találja, amint nagyban csókolódzik egy fiatalemberrel. A skót ki­rántja revolverét, elővesz a zsebéből egy tölténydobozt, egy töltényt betesz a re­volverbe, és rákiált a feleségére: — Állj a szeretőd mögé, hitvány te­remtés, le akarlak lőni benneteket. /' c KIKÉRI MAGÁNAK Ifjabb Kovács egy csúnya lányt vett feleségül. Kérdi tőle a barátja: — Hogy vehetted el ezt a lányt, hiszen hamis foga van. — Tudtam — mondja Kovács. — Hát azt is tudtad, hogy az e- gyik lábára sántít? — Azt is tudtam. — Azt is tudtad, hogy púpos? Kovács erre elveszti türelmét és így szól: — Mindent tudtam, És ha neked nem tetszik a feleségem, hát ne ud­varolj neki. De azt igazán kikérem magamnak, hogy az én gusztusomat is elvedd tőle. KI AZ ABSZOLÚT OPTIMISTA? Aki leesik a hatodik emeletről, és az első emeleten elkezd káromkod­ni, mert a szél lefújta fejéről a ka­lapot. AJÁNDÉK ELŐRE A skót felesége rémülten rohan a férjéhez: — Jesszusom, a fiúnk lenyelt egy pennyt. — Nem baj, holnap úgyis szüle­tésnapja lesz. KÖNNYŰ — Én már megtanultam tvisztel- ni. — Igazán? És nehéz az? — Nagyon könnyű. Az embernek mindig csak azt kell gondolni, hogy egy bolha ugrál a két válla közt és le akar esni a nadrágja. A SZOKÁS HATALMA Papa, mama és a kis Évi sétál a j forgalmas utcán. A mamának át kell í menni a túlsó oldalra, el is indul, mire a kis Évi utánakiabál: — Mama, vigyázz, fogd meg a ke­zedet! JÖ A ZENÉSZEKNEK Kovács és Szabó összetalálkozik egy zenés étteremben. — Mit gondolsz — szól Szabó —, kik a legirigylésreméltóbb emberek egy ilyen étteremben? — Kik? — A zenészek. — és miért? — Mert amíg ők esznek, senki sem muzsikál. A szerelem buktatói 5. Fiúk, lányok egymás között • Létezik barátság férfi és nő között? • Mint az anyai szeretet • Mi erkölcsösebb? • Valódi ideál? * Rövidlátó moralisták Hisz a fiúk és a lányok közti barátság lehetőségé­ben? Létezik önzetlen ba­rátság férfi és nő között? (Olvasóink kérdései közül) Ezek a kérdések úgy hangzanak, mintha valaki azt kérdezné: — Hisz az életben? — Létezik élet? Igen! Barátság fiúk és lá­nyok között, férfiak és nők között ugyanúgy létezik, mint maga az élet. Az emberiség történeté­ből nem egy példát hozhat­nánk, amikor a történelem nagyjai, férfiak és nők kö­zött eltéphetetlen barátság szövődött, az emberi hala­dás, az igaz ügy érdekében. A tiszta barátságok szövő- désének ezek a példái meg­törték az erkölcsről vallott barbár felfogásokat, ame­lyek szerint a nők nem al­kalmasak felelősségteljes feladatok elvégzésére, csu­pán szerelemre, anyaságra születtek. Az bizonyos, hogy a fiúk és lányok barátsága külön­leges, sajátos színezetet ad neki az a tény, hogy kü­lönböző nemű emberek kö­zött szövődik. Ezek a ba­rátság itt is alapvető sze­relemmé fejlődnek, házas­sággal végződnek. De a ba­rátság itt i salapvető sze­repet játszik. Próbáljon bárki is felkutatni a maga környezetében, vagy akár az irodalomban is, olyan pél­damutató házastá^sakat, a- kiknek a szerelmét, kiemel­kedő házastársi viszonyát, ne alapozta volna meg ben­sőséges barátság, mindent legyőző baráti kapcsolat. Az igazi, hűséges barát­ság alapja minden nagy sze­relemnek, tartós házastársi kapcsolatnak, családi meg­értésnek és összhangnak. A fiatalok, fiúk és lányok egyaránt nem bontakozhat­nak ki érzelmileg nélküle. Gyermekkori barátságuk, természetes, erőltetés nél­küli előkészítője későbbi érzelmi életüknek. Mégis igen gyakran üt­köznek a fiatalok a szüleik és hozzátartozóik ellenállá­sába, akik kevés pedagógiai ismerettel rendelkeznek és lebecsülik a fiatalok érzel­mi kibontakozásának fon­tosságát. A tizenhat éven aluli fiúk és lányok termé­szetes barátkozását, termé­szetellenesnek, könnyelmű­ségnek, jellembeli bizonyta­lanságnak tartják, és ezért helytelen közbelépéseikkel, tanácsaikkal rákényszerítik őket, hogy időnek előtte el­jegyezzék, elkötelezzék ma­gukat egymásnak, nehogy „valamilyen baj essék.“ A felnőttek ilyenfajta ma­gatartását helytelenítenünk kell. Ki más tudhatná a legjobban, ha nem az ér­zelmileg szilárd felnőttek, hogy a fiatalok a felnövek­vésük során átesnek egy i- dőszakon, amikor törvény­szerűen ismerkednek egy­mással, amikor a fiúkról és lányokról alkotott elképze­lésüket összevetik a való­sággal. Ekkor formálják egymás jellemét, szimpátia és antipátia keletkezik köz­tük, első alkalommal csa­lódnak, és első alkalommal boldogok. Ma már nevet­séges lenne to­vábbra is ragasz­kodni ahhoz a né­zethez, hogy a partner választás, egymás jellembeli próbára tétele er­kölcstelen. Sokan (lég most is azt hiszik, hogy a pár- választás tulaj­donképpen a szü­lők feladata. A szülők beleszól­hatnak, tanácsot adhatnak, de a fiatalok azok, akik ki­tapasztalják a hasznos ba- rátkozás során, hogy ille- nek-e egymáshoz. Igaz, sok fiatal könnyel­mű, felelőtlen ismeretséget köt. Két-három találkozás után a legintimebb kapcso­latig is eljutnak, de eze­ken sem segít, ha a szü­lők azonnal összeházasítják őket Házasság előtt kell a fiatalok érzelmi, jellembeli formálását elvégezni. A fiatalok természetes i- génye, hogy kölcsönösen ismerkedjenek, sokszor e- gyütt legyenek, kollektív akciókat szervezhessenek, mindez egészséges igény, különböző nemű fiatalok i- lyenkor hatnak egymásra, i- lyenkor igazítják elképzelé­seiket a valósághoz, ilyen­kor szilárdul jellemük és válnak valóban felnőtté. A legtöbb és normális fiatalnál ez így történik. A- zok között, akik csak a há­zasság után kezdenek „kö­rülnézni“, sok a csalódott ember. Ilyenkor látják, hogy mi mindent mulasztottak, hogy mennyivel jobban vá­laszthattak volna, ha vár­nak, ha nem türelmetlenek, könnyelműek és felülete­sek. Drágán kell fizetniök. Elrontott életüket már na­gyon nehéz rendbe hozni. Saját vakságuk az oka bol­dogtalanságuknak, mert há­zasság után már keserű a felismerése annak, hogy mi­kor és hol hibáztunk. Következik: Hogy hű maradjon?

Next

/
Thumbnails
Contents