Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-05-13 / 19. szám
1 o új ifjúság KARINTHY FRIGYES: Tessék pontosan kérdezni — Szervusz, de le vagy égve, nyaraltál? — Szárszón voltam víkenden. — Igen? Ott nyaral a családom. — Tudom, a feleséged őnagyságával találkoztam. — Igazán? Tzent valamit? — Nem, csak egy percig beszéltem vele, éppen csak üdvözölhettem. — Mi az, hogy csak üdvözölhettem, valamit csak mondott! Nem kérdezett rám? — Valamit kérdezett, de nem tudom biztosan... — Jaj, de hebehurgya ember vagy, nem lehet tőled semmit rendesen megtudni! — Hát mit akarsz? — Légy szíves, mondd el szóról szóra, mit beszéltetek. Pontosan úgy, ahogy kérdeztem. — Kérlek szépen, ahogy parancsolod. Szóval, megláttam és azt mondtam: kézit csókolom, nagyságos asszonyom. Mire ő... — Mire ő? Kérlek, úgy mondd, ahogy történt... — Mire ő hadonászni kezdett a karjával a szemem előtt, a lábával rúgott egyet hátrafelé, és azt mondta: jónapot, Surek, és köpött, na, ha olyan szabatosan tudni akarod. — Mi...i! Micsoda?!... Mit beszélsz?! Hadonászott?! ...Rúgott?!,« Köpött?!... Az én feleségem?!.., — Igenis, ha tudni akarod, és a következő pillanatban lefekUdt a hasára, úgy forgott körbe és rugda- lódzott maga körül, és azt kiabálta, ha találkozik Emillel, mondja meg neki, hogy jól vagyok. — Jézus Mária! Ez igaz?!... és ezt te így mondod? — Hogy mondjam? Ügy mondom, ahogy történt. • — Szent Isten... Hiszen ez nyavalyatörés... vagy napszúrás... vagy kergekór.,, mutasd, hogy csinálta... — így kérlek, így rugdalt és csapkodott... — £s te nyugodtan nézted, és nem segítettél...? És nem emelted fel?... És nem hívtál orvost? — Minek? Ott nem olyan mély a víz, és különben is tud úszni. — Miféle víz? — Hát bent, a víz, amiben találkoztunk. — ö, te hülye! Hát a vízben találkoztatok? Miért nem mondod? — Te csak azt akartad tudni, hogy mit beszéltünk, azt nem kérdezted, hol találkoztunk. HIBA Az öreg Kovács panaszkodik barátainak, hogy nincs megelégedve a vejével. — Mi kifogásod van ellene? — kérdik tőle. — Nem tud kártyázni. — Hiszen az jó. — Igen, de mégis kártyázik. MEGFONTOLTAN A skót váratlanul hazaérkezik, és feleségét a heverőn találja, amint nagyban csókolódzik egy fiatalemberrel. A skót kirántja revolverét, elővesz a zsebéből egy tölténydobozt, egy töltényt betesz a revolverbe, és rákiált a feleségére: — Állj a szeretőd mögé, hitvány teremtés, le akarlak lőni benneteket. /' c KIKÉRI MAGÁNAK Ifjabb Kovács egy csúnya lányt vett feleségül. Kérdi tőle a barátja: — Hogy vehetted el ezt a lányt, hiszen hamis foga van. — Tudtam — mondja Kovács. — Hát azt is tudtad, hogy az e- gyik lábára sántít? — Azt is tudtam. — Azt is tudtad, hogy púpos? Kovács erre elveszti türelmét és így szól: — Mindent tudtam, És ha neked nem tetszik a feleségem, hát ne udvarolj neki. De azt igazán kikérem magamnak, hogy az én gusztusomat is elvedd tőle. KI AZ ABSZOLÚT OPTIMISTA? Aki leesik a hatodik emeletről, és az első emeleten elkezd káromkodni, mert a szél lefújta fejéről a kalapot. AJÁNDÉK ELŐRE A skót felesége rémülten rohan a férjéhez: — Jesszusom, a fiúnk lenyelt egy pennyt. — Nem baj, holnap úgyis születésnapja lesz. KÖNNYŰ — Én már megtanultam tvisztel- ni. — Igazán? És nehéz az? — Nagyon könnyű. Az embernek mindig csak azt kell gondolni, hogy egy bolha ugrál a két válla közt és le akar esni a nadrágja. A SZOKÁS HATALMA Papa, mama és a kis Évi sétál a j forgalmas utcán. A mamának át kell í menni a túlsó oldalra, el is indul, mire a kis Évi utánakiabál: — Mama, vigyázz, fogd meg a kezedet! JÖ A ZENÉSZEKNEK Kovács és Szabó összetalálkozik egy zenés étteremben. — Mit gondolsz — szól Szabó —, kik a legirigylésreméltóbb emberek egy ilyen étteremben? — Kik? — A zenészek. — és miért? — Mert amíg ők esznek, senki sem muzsikál. A szerelem buktatói 5. Fiúk, lányok egymás között • Létezik barátság férfi és nő között? • Mint az anyai szeretet • Mi erkölcsösebb? • Valódi ideál? * Rövidlátó moralisták Hisz a fiúk és a lányok közti barátság lehetőségében? Létezik önzetlen barátság férfi és nő között? (Olvasóink kérdései közül) Ezek a kérdések úgy hangzanak, mintha valaki azt kérdezné: — Hisz az életben? — Létezik élet? Igen! Barátság fiúk és lányok között, férfiak és nők között ugyanúgy létezik, mint maga az élet. Az emberiség történetéből nem egy példát hozhatnánk, amikor a történelem nagyjai, férfiak és nők között eltéphetetlen barátság szövődött, az emberi haladás, az igaz ügy érdekében. A tiszta barátságok szövő- désének ezek a példái megtörték az erkölcsről vallott barbár felfogásokat, amelyek szerint a nők nem alkalmasak felelősségteljes feladatok elvégzésére, csupán szerelemre, anyaságra születtek. Az bizonyos, hogy a fiúk és lányok barátsága különleges, sajátos színezetet ad neki az a tény, hogy különböző nemű emberek között szövődik. Ezek a barátság itt is alapvető szerelemmé fejlődnek, házassággal végződnek. De a barátság itt i salapvető szerepet játszik. Próbáljon bárki is felkutatni a maga környezetében, vagy akár az irodalomban is, olyan példamutató házastá^sakat, a- kiknek a szerelmét, kiemelkedő házastársi viszonyát, ne alapozta volna meg bensőséges barátság, mindent legyőző baráti kapcsolat. Az igazi, hűséges barátság alapja minden nagy szerelemnek, tartós házastársi kapcsolatnak, családi megértésnek és összhangnak. A fiatalok, fiúk és lányok egyaránt nem bontakozhatnak ki érzelmileg nélküle. Gyermekkori barátságuk, természetes, erőltetés nélküli előkészítője későbbi érzelmi életüknek. Mégis igen gyakran ütköznek a fiatalok a szüleik és hozzátartozóik ellenállásába, akik kevés pedagógiai ismerettel rendelkeznek és lebecsülik a fiatalok érzelmi kibontakozásának fontosságát. A tizenhat éven aluli fiúk és lányok természetes barátkozását, természetellenesnek, könnyelműségnek, jellembeli bizonytalanságnak tartják, és ezért helytelen közbelépéseikkel, tanácsaikkal rákényszerítik őket, hogy időnek előtte eljegyezzék, elkötelezzék magukat egymásnak, nehogy „valamilyen baj essék.“ A felnőttek ilyenfajta magatartását helytelenítenünk kell. Ki más tudhatná a legjobban, ha nem az érzelmileg szilárd felnőttek, hogy a fiatalok a felnövekvésük során átesnek egy i- dőszakon, amikor törvényszerűen ismerkednek egymással, amikor a fiúkról és lányokról alkotott elképzelésüket összevetik a valósággal. Ekkor formálják egymás jellemét, szimpátia és antipátia keletkezik köztük, első alkalommal csalódnak, és első alkalommal boldogok. Ma már nevetséges lenne továbbra is ragaszkodni ahhoz a nézethez, hogy a partner választás, egymás jellembeli próbára tétele erkölcstelen. Sokan (lég most is azt hiszik, hogy a pár- választás tulajdonképpen a szülők feladata. A szülők beleszólhatnak, tanácsot adhatnak, de a fiatalok azok, akik kitapasztalják a hasznos ba- rátkozás során, hogy ille- nek-e egymáshoz. Igaz, sok fiatal könnyelmű, felelőtlen ismeretséget köt. Két-három találkozás után a legintimebb kapcsolatig is eljutnak, de ezeken sem segít, ha a szülők azonnal összeházasítják őket Házasság előtt kell a fiatalok érzelmi, jellembeli formálását elvégezni. A fiatalok természetes i- génye, hogy kölcsönösen ismerkedjenek, sokszor e- gyütt legyenek, kollektív akciókat szervezhessenek, mindez egészséges igény, különböző nemű fiatalok i- lyenkor hatnak egymásra, i- lyenkor igazítják elképzeléseiket a valósághoz, ilyenkor szilárdul jellemük és válnak valóban felnőtté. A legtöbb és normális fiatalnál ez így történik. A- zok között, akik csak a házasság után kezdenek „körülnézni“, sok a csalódott ember. Ilyenkor látják, hogy mi mindent mulasztottak, hogy mennyivel jobban választhattak volna, ha várnak, ha nem türelmetlenek, könnyelműek és felületesek. Drágán kell fizetniök. Elrontott életüket már nagyon nehéz rendbe hozni. Saját vakságuk az oka boldogtalanságuknak, mert házasság után már keserű a felismerése annak, hogy mikor és hol hibáztunk. Következik: Hogy hű maradjon?
