Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-05-06 / 18. szám

új ifjúság 5 Összefüggő feladatokat. A közlemény hangsúlyozza, hogy a tagországok gazda­ságának gyors fejlődése azokon az erőfeszítéseken nyugszik, amelyeket minden egyes ország népe saját nemzetgazdasága fejleszté­se érdekében fejt ki, páro­sítva a mindenirányú eavüttműködés kibővítését és megszilárdítását célzó közös erőfeszítésekkel. Köl­csönös gazdasági és műsza­ki tudományos kapcsolataik az államok közötti új típu­sú viszony elveire, a szo­cialista internacionalizmus, a teljes egyenjogúság, a szuverenitás és a nemzeti erdekek tiszteletben tartá­sa, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös elvtársi segít­ség elveire épülnek — álla­pítja meg szószerint a köz­lemény és hangsúlyoznunk kell annak a jelentőségét, hogy ezek az igen fontos elvek a közlemény szövegé­be kerültek. A közleményből kitűnik az Is, hogy a tagállamok az együttműködés hatékonyabb formáit keresik. Ezért meg­állapították, hogy állandóan tökéletesíteni kívánják az együttműködés formáit és módszereit, elsősorban a népgazdasági tervek össze- hanoolása révén. lav mé­lyülni fog a termelés sza­kosítása és kooperációja, bővül az együttműködés, a tudomány és technika te­rületén is. A KGST figyelme oda irányul, hogy a szocialista országok mint szabad, szu­verén és egyenjogú államok egysége megszilárduljon, hogy győzelmesen állhassa meg helyét a kapitalizmus­sal folytatott gazdasági ver­senyben. KI DÖNT AMERIKA JELENÉRŐL ? Amikor Nixon elnöktől egy sajtóértekezleten megkérdez­ték, hogy Henry Kissinger kinevezése nem jelenti-e a kül­ügyminiszter „valamennyi külpolitikai szerv koordinátorává“ vaiő degradálását. a válasz így hangzott: „Az elnök köte­lessége a külpolitika meghatározása, és teljesíteni Is aka­rom ezt a kötelességet“ Ennek ellenére felvetődött a kér­dés, hogy a szervezeti fölépítés nem fejlődik-e még inkább olyan irányba, amely Roosewelt elnöksége idején kezdett ki­bontakozni és minden utána következő elnöknél a minisz­tériumokat alárendelte más szerveknek. Az amerikai kormányzat átfogó struktúrájában a minisz­tériumok mellett számos olyan hivatal működik, amely fon­tosabb sok minisztériumnál. Nem is beszélünk a CIA-ról, de uqyan mit jelent a postaügyi minisztérium, az atombizott­ság és a kereskedelmi minisztérium a gazdasági tanácsadók bizottságához képest, vagy akár a pénzügyminisztérium, ha szembeállítjuk a nagyhatalmú költségvetési igazgatóval? Jóllehet nem ilyen • drasztikus módon, de a többi minisz­térium Is vesztett súlyából. Az amerikai kormányban úgy­szintén különváltak a politikai és a közigazgatási funkciók, igazi hatalmat mindenekelőtt azok a politikusok kaptak, a- kik naponta találkoznak az elnökkel, és áttekintés végett közvetlenül előterjeszthetik terveiket, javaslataikat. Az ilyen irányú fejlődést meggyorsítják a minisztériumok közötti viszályok. Amennyiben a hadügyminiszter más poli­tikát képvisel, mint a külügyminiszter, szükségessé válik, hogy a Nemzetbizottsági Tanács titkára (vagyis Kennedy i- de.jén Bundy professzor, Johnson elnökségének későbbi sza­kaszában Rostow professzor, Nixon elnöknél pedig Kissinger professzor) lépjen fel döntőbíróként. Kissinger a követke­ző funkciókat egyesíti a Fehér Házban: 1. A Nemzetbizton­sági Tanács titkáraként az elnök használatára összefoglal­ja a Tanács határozatait (a Nemzetbiztonsági Tanács mun­kájában a külügy-, a hadügy-, és a pénzügyminiszteren kí­vül résztvesz az atombizottság igazgatója, a CIA igazgatója és valamennyi vezérkani főnök); 2. Mielőtt a Nemzetbizton­sági Tanács elé terjesztenének egy kérdést, ugyanezeknek a hivataloknak a helyettes vezetői és a miniszterhelyettesek előzetes megbeszélést tartanak s ennek az úgynevezett „Re­view Board“-nak Kissinger az elnöke; 3. ö az, aki mindig tudja, hogy ez a szerv milyen anyagot kap feldolgozásra, mert fehér házbeli „tervezőcsoportja“ végezte az előkészítő munkát. S hogy mennyire fontos ez a tervezőcsoport, a többi kö­zött abból is kitűnik. hogy Kissingernek kiváló szakem­bereket sikerült megnyernie munkatársakul. Részben az egyetemről hozta őket. rész­ben pedig más hivatalokból, sőt a miniszterek munkatársai közül toborozta. így tehát a következő négy év politikai döntéshozatalában a viszony­lag alárendelt , és címekkel nem járó állás Kissinger mellett a Fehér Házban nagyobb befo­lyást biztosít viselője számá­ra, mint valamely miniszté­rium süppedő szőnyeges presztizs-hivatala. Henrv Kfsshwae Ami vonatkozik Kissingerre és a külpolitikára, ez ugyano­lyan mértékben érvényes Burne professzorra és a gazda­ságtanra meg a belpolitikára. Ezen a területen is a tehet­ségek hatalmas koncentrációja zajlott le a Fehér Házban, míg a minisztériumok annak az akaratnak a végrehajtó szerveivé süllyednek, amely az elnök körüli kis csoportok­ban alakul ki. Óriási politikai szenzációt keltett De Gaulle francia elnök veresége és lemondá­sa. A francia szavazók kö­zel 53 százaléka elvetette az elnöknek a területi igaz­gatás rendszerére és a sze­nátus reformjára vonatkozó javaslatát. Lényegében nem is létfontosságú kérdések­ről volt szó, de De Gaulle makacsságához tartozott ez is: „vaav elfoaadia a nép a javaslataimat vaav meavek“. Az elnök amint értesült ve­reségéről, azonnal hivatalos közleményt adott ki, amely lakonikus tömörségű és így hangzik: „Beszüntetem a köztársasági elnök feladat­körének gyakorlását, ez a döntés hétfőn délben lép hatályba.“ Az elnök még vasárnapról hétfőre virradó éjjel szál­lítómunkásokat küldött hi­vatali palotájába és elvitet­te onnan minden személyi tulajdonát. Az új elnök megválasztására előrelát­hatólag június közepén ke­rül majd sor. _ Franciaország haladó erői pozitív tényként könyvelik el az elnök távozását. A Francia Kommunista Párt például nyilatkozatában ar­ra is rámutat, hogy De Gaulle távozása nagy lépést jelent a tekintélyuralmi ha­talom felszámolása felé. A párt véleménye szerint lét­re kell hozni a munkás- és demokratikus erők szövet­ségét. Ezzel szemben a gaulle-isták táborában az elnök veresége megdöbbe­nést keltett. Couve de Mur- ville francia miniszterelnök a népszavazás eredményét kommentálva megállapítot­ta, hogy mély szomorúság­gal vette tudomásul a sza­vazás eredményét. Üj nap kezdődik történelmünkben — mondotta. Most minden francia számára nehéz idő­szak, esetleg zűrzavarral terhes idők kezdődnek. Lehetséges, hogy a mi­niszterelnök dramatizálja a történteket, annyi azonban biztos, hogy Franciaország fejlődésének egy korszaka ezzel lezárult. Múltheti kommentárunk­ban még nem számolhattunk be a KGST rendkívüli csúcs- értekezletéről. Most már rendelkezésünkre áll a ki­adott hivatalos közlemény, sajnos ezen túlmenőleg a részvevők még bővebb nyi­latkozatokat nem tettek. A közleményből is azonban világos, hogy az ülésszak részvevői egyhangúlag a tagországok erőfeszítései­nek szorosabb egyesítésére törekednek, hogy ezáltal oldják meg a szocializmus és kommunizmus építésével Pekingben befejeződött a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusa. A majd háromhetes üléstől sokáig nem érkeztek hírek, ami csak fölcsigázta a világközvélemény kíváncsiságát, annál is inkább, mert kétségtelen, hogy a kongresszus határozatai nagy jelentőségűek lesznek az ország jövőbeni bel-, de főleg külpolitikájára nézve. A hatalmas keleti birodalom — a jelekből í- télve egyre tevékenyebben akar részt venni a nemzetközi életben, ezért fon­tos, hogy milyen nézetek győzedelmeskedtek* a legmagasabb irányadó fóru­mon. A fővárosban is feszült figyelemmel kísérték a kongresszus munkáját, majd nagy ovációval, tömeges tüntetésekkel üdvözölték a határozatokat, hi­szen a lakosság többsége meg van győződve róla, hogy az elfogadott állás­pontok a kulturális forradalom győzelmét jelentik. Mint az itt látható kínai plakát reprodukciója is bizonyítja, a IX. kong­resszus a maoisták győzelmét jelentette. A z utóbbi napokban Can­berrában, az ausztráliai kormányvárosban a dip­lomaták és politikusok talál- gatósdit játszanak. Az új el­mesport neve: „Ki követke­zik?" Az nyer, aki eltalálja, ki lesz a következő miniszter, akit John Gorton miniszterel- jnök félreálllt. Most Faihali hadügyminiszterre ésMcMahon- pénzügyminiszterre tippelnek. Alan Faihallról az a hír jár­ja. hogy a liberális pártot pén­zelő befolyásos körök őt sze­retnék a kormány élére állí­tani. Bill McMahon pedig 1968 januárjában az új miniszter­elnök-választáskor Gorton e- gyik riválisa volt. Ezek után érthető, hogy mindkettő szál­ka az elnök szemében. Egyéb­ként a találgatásokra a napok­ban maga a miniszterelnök adott okot, amikor a kormány­ban kisebb személycserét haj­tott végre. Legnagyobb riváli­sát, Paul Hasluck külügymi­nisztert eltávolította a politi­kai porondról, az 1967 végén vízbefűlí Harold Holt minisz­terelnök helyére pályázó másik versenytársát. Bili Snedden akkori bevándorlásügyi minisz­tert pediq leváltotta a parla­ment elnöki tisztségéről. A kormányfrakciónak az a négy tagja viszont, aki 1968 januárjában Gorton megválasztását jelentős mér­tékben előmozdította, a mi­niszteri ranglista alsóbb he­lyeiről kabinettisztségre ke­rült, míg Gorton a „régi rend“ néhány miniszterét, aki a vá­lasztások során nem őt, hanem a többi jelöltet támogatta, el­távolította tisztségéből. Gort'on ajánlatára II. Erzsé­bet, Anglia és Ausztrália ki­rálynője Hasluckot Ausztrália soron következő főkormányzó- jává nevezte ki. Az elmozdított külügyminiszter, aki most töl­tötte be 64. életévét, nemcsak a vezetést támadtf. hanem az elmúlt hónapokban lépten-nyo- mon akadályozta Gortont poli­tikai elképzeléseinek érvénye­sítésében. Nos, Gorton lehető­séget nyújtott Haslucknak, hogy „felfeié bukjék" és Így fájdalommentesen léphessen le a politikai színpadról. G 'ordon Freeth az ötvenöt éves új külügyminister, aki eddig légforgalmi miniszter volt, John Gorton szűkebb baráti köréhez tarto­zik és döntő szerepet játszott abban a kampányban, amely Gorton megválasztásához veze­tett. Kinevezése azt jelenti, hogy a jövőben Gorton minisz­Gorton: — Szeretem a baráti összejöveteleket... és szive­v sen flörtölök. Kegyencuralom és találós kérdés Canberrában terelnök maga Is döntően be Washingtonban a napokban akar avatkozni a külpolitikába, nagy gondban voltak: az ame- Gorton másik „kengyeltartó- rlkai kormány Canberrába ka­ja“ az 51 éves Dudley Erwin a belezett, és közelebbi adatokat kormánypárt eddigi „Ching kért az új külügyminiszter Whip“-je (instruktora) volt. személyéről. Az Egyesült Ajla- Most megkapja jutalmát: át- mok ugyanis Ausztráliát te­veszi a légiforgalmi miniszter kinti legmegbízhatóbb szövet- és a parlamenti elnök hivata- ségesének. És Washingtonban lát. Canberrában a cinikusok eddig semmit» sem hallottak nem tudják magukba fojtani a Gordon Freeth-ről. megjegyzést, hogy Gorton ve- Gorton miniszterelnöknek a­£Äk,Ä,o;““ii ««'>“ a**" háborúban ugyanis a miniszter- nem okoznak különösebb gon- elnök repülőtiszt volt. dot. Hivatali teendői mellett Amikor a parlament Canber- bőven jut ideje a kabarék, rában ismét összeül, Gortonnak éjjeli mulatók látogatására, éles bírálattal kell maid szem­benéznie. Ez a kritika nemcsak az ellenzéki Labourists nárt ré­széről fog elhangzani, Gorton saját pártjának bírálatára is számíthat. A hátsó padban ülő liberálisok egészen nyíltan szemére vetik majd Gorton­nak, hogy munkatársait nem annyira képességeik szerint, mint inkább a személyes ba­rátság alapján választja meg. Ezt Georg Whitlam néhány nappal ezelőtt különösen drasz­tikusan fejezte ki; v,Gorton miniszterelnök kegyencuralmat vezet be“. A bírálók hangsúlyozták, hogy a mostani időpont semmiképpen sem volt alkalmas a külügyminiszter­cserére. Az angolok Délkelet'- Azsiából való kivonulása és az amerikaiak majdani délkelet- ázsiai szerepével kapcsolatos bizonytalanság Ausztráliát olyan problémák elé állítja, amilyenekre történelme folya­mán még nem volt példa. Gor­don Freeth pedig újonc, aki a legalsóbb pozíciókból hirtelen került fel az egyik legfonto­sabb kormányhivatalba. Gorton miniszterelnöknek természetesen új zászlóvivőre volt szüksége külpolitikai el­gondolásainak megvalósításá­hoz. Kijelentései szerint fon­tos, hogy Ausztrália külpoliti­kája Washingtontól és London­tól függetlenebb legyen. E po­litika megvalósítására Hasluck nem látszott megfelelő ember­nek. E gy dolog azonban most már bizonyosra vehető: az új külügyminiszter, aki politikai pályafutása előtt ügyvéd volt Nyugat-Ausztrá- liában, erősen Ázsia felé orien­tálódik. Azt hirdeti, hogy Ausztráliának rendőri szerepet kell vállalnia Délkelet-Ázsiá,- ban. Gorton másfajta „kegyence",

Next

/
Thumbnails
Contents