Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-05-06 / 18. szám
új ifjúság 5 Összefüggő feladatokat. A közlemény hangsúlyozza, hogy a tagországok gazdaságának gyors fejlődése azokon az erőfeszítéseken nyugszik, amelyeket minden egyes ország népe saját nemzetgazdasága fejlesztése érdekében fejt ki, párosítva a mindenirányú eavüttműködés kibővítését és megszilárdítását célzó közös erőfeszítésekkel. Kölcsönös gazdasági és műszaki tudományos kapcsolataik az államok közötti új típusú viszony elveire, a szocialista internacionalizmus, a teljes egyenjogúság, a szuverenitás és a nemzeti erdekek tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös elvtársi segítség elveire épülnek — állapítja meg szószerint a közlemény és hangsúlyoznunk kell annak a jelentőségét, hogy ezek az igen fontos elvek a közlemény szövegébe kerültek. A közleményből kitűnik az Is, hogy a tagállamok az együttműködés hatékonyabb formáit keresik. Ezért megállapították, hogy állandóan tökéletesíteni kívánják az együttműködés formáit és módszereit, elsősorban a népgazdasági tervek össze- hanoolása révén. lav mélyülni fog a termelés szakosítása és kooperációja, bővül az együttműködés, a tudomány és technika területén is. A KGST figyelme oda irányul, hogy a szocialista országok mint szabad, szuverén és egyenjogú államok egysége megszilárduljon, hogy győzelmesen állhassa meg helyét a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. KI DÖNT AMERIKA JELENÉRŐL ? Amikor Nixon elnöktől egy sajtóértekezleten megkérdezték, hogy Henry Kissinger kinevezése nem jelenti-e a külügyminiszter „valamennyi külpolitikai szerv koordinátorává“ vaiő degradálását. a válasz így hangzott: „Az elnök kötelessége a külpolitika meghatározása, és teljesíteni Is akarom ezt a kötelességet“ Ennek ellenére felvetődött a kérdés, hogy a szervezeti fölépítés nem fejlődik-e még inkább olyan irányba, amely Roosewelt elnöksége idején kezdett kibontakozni és minden utána következő elnöknél a minisztériumokat alárendelte más szerveknek. Az amerikai kormányzat átfogó struktúrájában a minisztériumok mellett számos olyan hivatal működik, amely fontosabb sok minisztériumnál. Nem is beszélünk a CIA-ról, de uqyan mit jelent a postaügyi minisztérium, az atombizottság és a kereskedelmi minisztérium a gazdasági tanácsadók bizottságához képest, vagy akár a pénzügyminisztérium, ha szembeállítjuk a nagyhatalmú költségvetési igazgatóval? Jóllehet nem ilyen • drasztikus módon, de a többi minisztérium Is vesztett súlyából. Az amerikai kormányban úgyszintén különváltak a politikai és a közigazgatási funkciók, igazi hatalmat mindenekelőtt azok a politikusok kaptak, a- kik naponta találkoznak az elnökkel, és áttekintés végett közvetlenül előterjeszthetik terveiket, javaslataikat. Az ilyen irányú fejlődést meggyorsítják a minisztériumok közötti viszályok. Amennyiben a hadügyminiszter más politikát képvisel, mint a külügyminiszter, szükségessé válik, hogy a Nemzetbizottsági Tanács titkára (vagyis Kennedy i- de.jén Bundy professzor, Johnson elnökségének későbbi szakaszában Rostow professzor, Nixon elnöknél pedig Kissinger professzor) lépjen fel döntőbíróként. Kissinger a következő funkciókat egyesíti a Fehér Házban: 1. A Nemzetbiztonsági Tanács titkáraként az elnök használatára összefoglalja a Tanács határozatait (a Nemzetbiztonsági Tanács munkájában a külügy-, a hadügy-, és a pénzügyminiszteren kívül résztvesz az atombizottság igazgatója, a CIA igazgatója és valamennyi vezérkani főnök); 2. Mielőtt a Nemzetbiztonsági Tanács elé terjesztenének egy kérdést, ugyanezeknek a hivataloknak a helyettes vezetői és a miniszterhelyettesek előzetes megbeszélést tartanak s ennek az úgynevezett „Review Board“-nak Kissinger az elnöke; 3. ö az, aki mindig tudja, hogy ez a szerv milyen anyagot kap feldolgozásra, mert fehér házbeli „tervezőcsoportja“ végezte az előkészítő munkát. S hogy mennyire fontos ez a tervezőcsoport, a többi között abból is kitűnik. hogy Kissingernek kiváló szakembereket sikerült megnyernie munkatársakul. Részben az egyetemről hozta őket. részben pedig más hivatalokból, sőt a miniszterek munkatársai közül toborozta. így tehát a következő négy év politikai döntéshozatalában a viszonylag alárendelt , és címekkel nem járó állás Kissinger mellett a Fehér Házban nagyobb befolyást biztosít viselője számára, mint valamely minisztérium süppedő szőnyeges presztizs-hivatala. Henrv Kfsshwae Ami vonatkozik Kissingerre és a külpolitikára, ez ugyanolyan mértékben érvényes Burne professzorra és a gazdaságtanra meg a belpolitikára. Ezen a területen is a tehetségek hatalmas koncentrációja zajlott le a Fehér Házban, míg a minisztériumok annak az akaratnak a végrehajtó szerveivé süllyednek, amely az elnök körüli kis csoportokban alakul ki. Óriási politikai szenzációt keltett De Gaulle francia elnök veresége és lemondása. A francia szavazók közel 53 százaléka elvetette az elnöknek a területi igazgatás rendszerére és a szenátus reformjára vonatkozó javaslatát. Lényegében nem is létfontosságú kérdésekről volt szó, de De Gaulle makacsságához tartozott ez is: „vaav elfoaadia a nép a javaslataimat vaav meavek“. Az elnök amint értesült vereségéről, azonnal hivatalos közleményt adott ki, amely lakonikus tömörségű és így hangzik: „Beszüntetem a köztársasági elnök feladatkörének gyakorlását, ez a döntés hétfőn délben lép hatályba.“ Az elnök még vasárnapról hétfőre virradó éjjel szállítómunkásokat küldött hivatali palotájába és elvitette onnan minden személyi tulajdonát. Az új elnök megválasztására előreláthatólag június közepén kerül majd sor. _ Franciaország haladó erői pozitív tényként könyvelik el az elnök távozását. A Francia Kommunista Párt például nyilatkozatában arra is rámutat, hogy De Gaulle távozása nagy lépést jelent a tekintélyuralmi hatalom felszámolása felé. A párt véleménye szerint létre kell hozni a munkás- és demokratikus erők szövetségét. Ezzel szemben a gaulle-isták táborában az elnök veresége megdöbbenést keltett. Couve de Mur- ville francia miniszterelnök a népszavazás eredményét kommentálva megállapította, hogy mély szomorúsággal vette tudomásul a szavazás eredményét. Üj nap kezdődik történelmünkben — mondotta. Most minden francia számára nehéz időszak, esetleg zűrzavarral terhes idők kezdődnek. Lehetséges, hogy a miniszterelnök dramatizálja a történteket, annyi azonban biztos, hogy Franciaország fejlődésének egy korszaka ezzel lezárult. Múltheti kommentárunkban még nem számolhattunk be a KGST rendkívüli csúcs- értekezletéről. Most már rendelkezésünkre áll a kiadott hivatalos közlemény, sajnos ezen túlmenőleg a részvevők még bővebb nyilatkozatokat nem tettek. A közleményből is azonban világos, hogy az ülésszak részvevői egyhangúlag a tagországok erőfeszítéseinek szorosabb egyesítésére törekednek, hogy ezáltal oldják meg a szocializmus és kommunizmus építésével Pekingben befejeződött a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusa. A majd háromhetes üléstől sokáig nem érkeztek hírek, ami csak fölcsigázta a világközvélemény kíváncsiságát, annál is inkább, mert kétségtelen, hogy a kongresszus határozatai nagy jelentőségűek lesznek az ország jövőbeni bel-, de főleg külpolitikájára nézve. A hatalmas keleti birodalom — a jelekből í- télve egyre tevékenyebben akar részt venni a nemzetközi életben, ezért fontos, hogy milyen nézetek győzedelmeskedtek* a legmagasabb irányadó fórumon. A fővárosban is feszült figyelemmel kísérték a kongresszus munkáját, majd nagy ovációval, tömeges tüntetésekkel üdvözölték a határozatokat, hiszen a lakosság többsége meg van győződve róla, hogy az elfogadott álláspontok a kulturális forradalom győzelmét jelentik. Mint az itt látható kínai plakát reprodukciója is bizonyítja, a IX. kongresszus a maoisták győzelmét jelentette. A z utóbbi napokban Canberrában, az ausztráliai kormányvárosban a diplomaták és politikusok talál- gatósdit játszanak. Az új elmesport neve: „Ki következik?" Az nyer, aki eltalálja, ki lesz a következő miniszter, akit John Gorton miniszterel- jnök félreálllt. Most Faihali hadügyminiszterre ésMcMahon- pénzügyminiszterre tippelnek. Alan Faihallról az a hír járja. hogy a liberális pártot pénzelő befolyásos körök őt szeretnék a kormány élére állítani. Bill McMahon pedig 1968 januárjában az új miniszterelnök-választáskor Gorton e- gyik riválisa volt. Ezek után érthető, hogy mindkettő szálka az elnök szemében. Egyébként a találgatásokra a napokban maga a miniszterelnök adott okot, amikor a kormányban kisebb személycserét hajtott végre. Legnagyobb riválisát, Paul Hasluck külügyminisztert eltávolította a politikai porondról, az 1967 végén vízbefűlí Harold Holt miniszterelnök helyére pályázó másik versenytársát. Bili Snedden akkori bevándorlásügyi minisztert pediq leváltotta a parlament elnöki tisztségéről. A kormányfrakciónak az a négy tagja viszont, aki 1968 januárjában Gorton megválasztását jelentős mértékben előmozdította, a miniszteri ranglista alsóbb helyeiről kabinettisztségre került, míg Gorton a „régi rend“ néhány miniszterét, aki a választások során nem őt, hanem a többi jelöltet támogatta, eltávolította tisztségéből. Gort'on ajánlatára II. Erzsébet, Anglia és Ausztrália királynője Hasluckot Ausztrália soron következő főkormányzó- jává nevezte ki. Az elmozdított külügyminiszter, aki most töltötte be 64. életévét, nemcsak a vezetést támadtf. hanem az elmúlt hónapokban lépten-nyo- mon akadályozta Gortont politikai elképzeléseinek érvényesítésében. Nos, Gorton lehetőséget nyújtott Haslucknak, hogy „felfeié bukjék" és Így fájdalommentesen léphessen le a politikai színpadról. G 'ordon Freeth az ötvenöt éves új külügyminister, aki eddig légforgalmi miniszter volt, John Gorton szűkebb baráti köréhez tartozik és döntő szerepet játszott abban a kampányban, amely Gorton megválasztásához vezetett. Kinevezése azt jelenti, hogy a jövőben Gorton miniszGorton: — Szeretem a baráti összejöveteleket... és szivev sen flörtölök. Kegyencuralom és találós kérdés Canberrában terelnök maga Is döntően be Washingtonban a napokban akar avatkozni a külpolitikába, nagy gondban voltak: az ame- Gorton másik „kengyeltartó- rlkai kormány Canberrába kaja“ az 51 éves Dudley Erwin a belezett, és közelebbi adatokat kormánypárt eddigi „Ching kért az új külügyminiszter Whip“-je (instruktora) volt. személyéről. Az Egyesült Ajla- Most megkapja jutalmát: át- mok ugyanis Ausztráliát teveszi a légiforgalmi miniszter kinti legmegbízhatóbb szövet- és a parlamenti elnök hivata- ségesének. És Washingtonban lát. Canberrában a cinikusok eddig semmit» sem hallottak nem tudják magukba fojtani a Gordon Freeth-ről. megjegyzést, hogy Gorton ve- Gorton miniszterelnöknek a£Äk,Ä,o;““ii ««'>“ a**" háborúban ugyanis a miniszter- nem okoznak különösebb gon- elnök repülőtiszt volt. dot. Hivatali teendői mellett Amikor a parlament Canber- bőven jut ideje a kabarék, rában ismét összeül, Gortonnak éjjeli mulatók látogatására, éles bírálattal kell maid szembenéznie. Ez a kritika nemcsak az ellenzéki Labourists nárt részéről fog elhangzani, Gorton saját pártjának bírálatára is számíthat. A hátsó padban ülő liberálisok egészen nyíltan szemére vetik majd Gortonnak, hogy munkatársait nem annyira képességeik szerint, mint inkább a személyes barátság alapján választja meg. Ezt Georg Whitlam néhány nappal ezelőtt különösen drasztikusan fejezte ki; v,Gorton miniszterelnök kegyencuralmat vezet be“. A bírálók hangsúlyozták, hogy a mostani időpont semmiképpen sem volt alkalmas a külügyminisztercserére. Az angolok Délkelet'- Azsiából való kivonulása és az amerikaiak majdani délkelet- ázsiai szerepével kapcsolatos bizonytalanság Ausztráliát olyan problémák elé állítja, amilyenekre történelme folyamán még nem volt példa. Gordon Freeth pedig újonc, aki a legalsóbb pozíciókból hirtelen került fel az egyik legfontosabb kormányhivatalba. Gorton miniszterelnöknek természetesen új zászlóvivőre volt szüksége külpolitikai elgondolásainak megvalósításához. Kijelentései szerint fontos, hogy Ausztrália külpolitikája Washingtontól és Londontól függetlenebb legyen. E politika megvalósítására Hasluck nem látszott megfelelő embernek. E gy dolog azonban most már bizonyosra vehető: az új külügyminiszter, aki politikai pályafutása előtt ügyvéd volt Nyugat-Ausztrá- liában, erősen Ázsia felé orientálódik. Azt hirdeti, hogy Ausztráliának rendőri szerepet kell vállalnia Délkelet-Ázsiá,- ban. Gorton másfajta „kegyence",
