Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-29 / 17. szám
10 új ifjúság DUNAI FERENC Az agglegény keresztülsietett a Hivatal előcsarnokén, hóna alatt elintézetlen kérvényével, és belépett a pá- ternoszterba. Két emelet között borús gondolatok rohanták meg. Milyen sötét van itt... Olyan ez a fülke, mint egy koporsó... Kétszemélyes koporsó... — de kettesben még a halál is barátságosabb volna. De én egyedül vagyok, egész életemben egyedül voltam, morc, magányos agglegény —, akinek annyi öröm sem jutott, hogy valaki előtt letagadhasson a nyereségrészesedésből... Ez a sötétben zötykölés: szimbóluma egész elhibázott életemöh, plrkiftL. uickad» jOüJöfta keskeny.^de^eflyre szélesedd,^izjúintes fényösík hessegepleWl ttfmplyt, és remle^yil»*W |b*l*aBfcE.löslil8ffltóvá válik egy gombostűsarkú, fehér szandál, egy gyenge csontú boka, finom pihés lábszár, térdecske — alulról közeledem a csipkés alsószoknya felé; micsoda izgalmas utazás! — óh, csodálatos technika, beh jó, hogy a páternoszter századában élhetek! Ki vagy te, harangszoknyás tünemény, akit még csak derékig láthatok a lassan emelkedő liftből, de annyit máris tudok, hogy szoknyádat a legelső belvárosi drótos kreálta... Látod, jövök feléd a mélyből, nagyon mélyből, magányos múltam vizeiről, én modern Lohengrin, százezer hattyúerős liften... De hisz te magad vagy a hattyú — látom már a hattyúnyakadat, enyhén rúzsozott hattyúszájadat... Ugye, rám vártál, te szőke szemű, kék hajú első emeleti bennszülött? Jaj, ne nézz le rám ilyen szánakozófurcsán, istenbizony nem vagyok törne, majd mindjárt meglátod. Előtted növök naggyá .— látod, máris a kebledig érek, már a válladig, már megcsókolhatnád a homlokomat — most pedig már én a tiedet... Lépj be mellém. így. Ne félj tőlem, ha két emelet között madárnemlátta, zord tájakon visz az út, sőt bízd rám magad, az én mindenkor optimizmust sugárzó, erős lelkem megvéd minden destruktív hangulattól. Látod, éretted lemondok kedvenc harmadik dimenziómról, úgy a fülke falához lapulok, csakhogy szoknyád egy drótszála se görbüljön meg... Milyen szép vagy... Ugye, te is szépnek tartasz engem? Hát nem csodálatos, hogy egy perccel ezelőtt még nem is ismertük egymást, most meg itt vagyunk egyetlen köbméternyi térbe zárva édeskettesben, mint akiket a sors egymásnak utalt ki. Széliünk fölfelé — meg nem állunk a mennyekig —, látod már a második emeleten járunk. Légy a feleségem- Nem sokat tudunk egymásról, az igaz — de te százhatvanöt centiméter magas vagy, én százhetvenöt. Méreteinkben tehát összeillünk — a többi majd kialakul magától. Kevesebb alapra is házasodnak manapság... Beh boldogok leszünk! ...Mi az hát csalódnom kell benned? Kilépsz itt a harmadik emeleten, hol van még a menny?? Ügy, szóval ilyen vagy? Méltatlan az én szerelmemre, tehát most itt hagylak alant. Én szállók tovább, föl, föl, egyre, ahol akad majd számomra megértőbb női lélek!-. Már látszik is a bokája. AMI BIZTOS - BIZTOS A skót egy hatalmas koporsót cipel a hátán. Találkozik egy barátjával, aki megkérdi: — Kije halt meg? — Hála istennek senki sem, mindnyájan megvagyunk. — Akkor minek viszi azt a koporsót? — Adósom volt az asztalos, és nem fizetett, hát az adósság fejében elhoztam tőle ezt a koporsót. Majd csak meghal valamelyikünk. vacsorán Kovácsot meghívták egy családhoz vacsorára. Másnap megkérdezi tőle Szabó: — Hogy ízlett a vacsora? — Mi az, hogy ízlett? Nem ettem semmit. — Talán rosszak voltak az ételek?, — Sőt, nagyon jók voltak. — Hát akkor miért nem ettél? — Mert mellettem egy kancsal nő ült, és az mindig az én tányéromból evett. AKI UTOLJÁRA NEVET... Egy férfi kalappal és felöltővel a kezében távozik a kávé- házból. A főpincér útját állja, és a számla kiegyenlítését kéri. Az illető kijelenti, hogy nincs egy vasa sem. mire a főpincér elveszi tőle a felöltőt és kidobja. A vendég hangosan felnevet. — Mit nevet — kérdi a főpincér. — Hogyne nevetnék, mikor az nem is az én felöltőm. SPANYOL HUMOR Barcelonában az egyik törvényszéki teremben egy meztelen férfi szobra áll. A szobron a következő felirat olvasható: Én? Aki megnyertem a pert? Itt állok ruha nélkül? Hogy nézhet az ki, aki elvesztette? A szerelem buktatói 3. Mintha minden megszürkült volna A HÉTKÖZNAPOK LASSAN MÚLNAK • MIT HOZ A JÖVŐ? • NÉLKÜLE • ORVOSSÁG AZ UNALOM ELLEN • HOVA VEZETNEK A MENDE-MONDÄK „Az én udvarlóm Csehországba, 650 km távolságra lévő városba rukkolt be. Az első napokban képtelen voltam megszokni a magányt. Megszoktam, hogy mindent elmondok neki. Ezt most levelekkel próbálom pótolni. Gyakran írtunk hosszú leveleket. És ezzel kezdődött a problémám. Először a barátnőim nevettek ki és űztek gúnyt belőlem. Képtelenek voltak megérteni, hogy miről tudok naponta írni, hogy leveleimben nemcsak a szerelemről írok. Nem tudták felfogni, hogy nélküle nem érdekel a táncmulatság sem, hogy szívesebben megyek színházba, moziba, hogy szívesebben kirándulóig. A munkahelyemen sem alakult másként. Ótt is akadtak „jóakaróim“, akik el akarták velem hitetni, hogy hülye vagyok, ha azt hiszem, hogy az udvarlóm hű marad hozzám. Kezdetben nem hallgattam rájuk, de aztán mégis kételkedni kezdtem. Most már lassan letelik a két év, nemsokára hazajön az udvarlóm. örülünk, hogy ismét együtt leszünk. De a két év során nem egy kellemetlen pillanatot éltünk át. És miért? Mert az emberek nem hiszik, hogy két fiatal hű tud maradni egymáshoz. És az emberek is olyanok, hogy segítség helyett inkább még megnehezítik a fiatalok életét. (Egy tizenhárom éves lány leveléből) •Több levél fekszik előttünk, mindben arról írnak a lányok, hogy milyen nehéz az első idő udvarlójuk be- rukkolása után. Nem valami vidám sorok. Ugyanúgy, ahogy a fiúknak a kaszárnyában, a lányoknak sem vidám az életük odahaza. Mégcsak sírniok sem kell, úgy is meglátszik rajtuk, hogy szomorúak, hogy valami gyötri őket. Az első napokban ők is nagyon érzékenyek. Mintha más világba csöppentek volna, ahol nincs többé jelen a kedves és közvetlen fiú. Különösen a szabad idő, az esték, a vasárnapok telnek nehezen, amikor együtt szoktak lenni. Most minden perc végtelenül hosszú és unalmas. Minduntalan felmerül a kérdés: mit csináljak este? Hová menjek holnap és vasárnap? A munka, a tanulás, a séták, a mozi, a sport ép a szórakozás — mintha minden megszürkült volna. A legtöbb érzelmileg egészséges lány rövid időn belül segít magán. Néhány levélből idézünk, amelyek azt bizonyítják, hogy a legtöbb lány képes az életét rendezni, levezeti felfokozott érzelmeit, energiáját olyasmire fordítja, ami hasznos és meggyorsítja az idő múlását. Nézzük a leveleket: „Amikor az udvarlóm berukkolt, úgy döntöttem, hogy nem várok két évig ölhetett kezekkel. Beiratkoztam a kétéves gazdasági iskola esti tagozatára. Az első évet már elvégeztem. Közben dolgoztam. Tehát és is „katonáskodom“. Mndketten mondogatjuk, hogy még egy év és elmúlik a mi „kicsi“ és nagy „katonáskodásunk“. Egy fiú leveléből: „Egy éve vonultam be katonának. Három éve ismerem Ilonkát. Amikor berukkoltam úgy döntöttünk, hogy ő beiratkozik a tizenegyéves iskola esti tagozatára. Teljesen megbízunk egymásban. Idegen nyelveket tanulunk, hogy később külföldre utazhassunk. Nagyok és szépek a terveink..." Ez a két levél is bizonyítja, hogy az unalom és szo- morkodás ellen legjobb orvosság a fokozott munka, a tanulás. Sok munkahelyen azonban megnehezítik a fiatalok sorsát. Durvák vagy figyelmetlenek a fiatalok érzelmeivel, törekvéseivel. Kinevetik őket és olyan tanácsokkal látják el őket, amelyekben nincs köszönet. Nézzünk közülük néhányat: — Te azt hiszed, hogy az egész katonaság alatt hű marad hozzád? Fölöslegesen kínzód magad. — A szerelem vak, majd te is rájössz egyszer... — Ne légy ostoba, hiszen katona. Ismered azt a mondást, hogy a katona oda megy, ahol kap valamit... — A katonaságnál mindenki szerez magának lányt, különben nagyon lassan múlna az idő. — Amikor én katona voltam, tíz kilométeres körzetben minden faluban volt egy nőm. — Mit lehet tenni, a kaszárnya nem zárda, kimenő is van... És így tovább. Ezek a rossz nyelvek maguk sem tudják, hogy mennyit ártanak. Elhintik a fiatalok között a bizalmatlanság légkörét. Igaz, akadnak hűtlen fiúk és lányok is, de a legtöbb fiatal töretlenül hű marad két évig. Következik: Az új barátok ÍGY olcsóbb Egy angol meg egy skót a dohányzásról beszélget: — Én pipázni szoktam — mondja az angol. — Én csakis szivarozni szoktam — mondja a skót — a pipa nekem nagyon drága. — Hogy lehet az — csodálkozik az angol —, hiszen a plpázás olcsóbb. — Dehogy olcsóbb — feleli a skót —, szivarral néha megkínálják az embert, de pipával soha.
