Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-29 / 17. szám
\ új ifjúság 5 Piros ultit — Hand! — Piszkos kanaszta! Furcsa dolog ez a kártya. Hosszú órákra asztalhoz szögezi híveit. Es milyen nehéz abbahagyni, ha egyszer elkezdték! Ismerünk öregeket, akik minden vasárnap együtt kártyáznak. Es mafd minden alkalommal haibakapnak, elmondták egymást csalónak, zsiványnak, vén hamiskártyásnak. Aztán úgy válnak el, mint a legjobb barátok és alig várják, hogy újra vasárnap legyen... A kártya múltja Mikor született a kártya? Valószínűleg a kínaiak találták jel. Am az egyiptomiak, Indusok, arabok is magukénak tulajdonítják a találmányt. Kétes dicsőség. Hogyan jutott el Európába? Három jeltevés közül választhatunk: 1. a keresztes lovagok hozták magukkal keleti hadjárataikról. j Az Iszlám játéktilalma nem akadály: legalább volt mit megszegni.) 2. Az európai kártya őse a kínat: közvetítője a XIII. századi mongol betörés. 3. Az indiai kártya arab-mór közvetítéssel, az Ibériai-félszigetről vezetett Itáliába. A XIII.—XIV. században mindenesetre már ismerték Európában. Ettől az időtől fogva ugyanis adatok állnak a kutatók rendelkezésére. Elsősorban tilalmi adatok. Magyarországon például Ka- pisztrán János korholó prédikációiban találkozunk először a kártyával. Eleinte, a sokszorosítás technikai lehetősége híján csak a kiváltságosok férhettek hozzá a drága kártyaműremekekhez. A réz- és fametszés általánossá válása után mindinkább elterjedt. S az út azóta töretlen — a bridzsig, az ultiig és a kanasztáig. Játékosok A r ömis Remegő kezű ,fehér hajú nagymama a tizennégylapos römi klasszikus mestere. A maga aiangyl - n hfijlaat maga angyali módján terrorizálja családtagjait, hogy vasárnap délután üljenek le vele játszani, de fürge ujjaival kevert a kártyát, oszt, emel, játszik — csoda, hogy elbírja a tizennégy lapot. Most lerakásra szánja el magát: három bubi, három hatos... Az unoka már-már figyelmeztetné, nagymama, hiszen ez negyvennyolc, s csak ötvennél lehet leteríteni — de nem szól. Senkinek sem jut eszébe megmondani, hogy elszámolta magát... A pókeres Arcán egy angol lord arisztokratikus, kiismerhetetlen vonásai. Megkapja a lapot, idegölő lassúsággal nyitja szét. gusztál. Aztán hív — senki sem adja meg — nyer. Arca továbbra Is unott, belül azonban ujjong, tapsikol, qúnyosan nevet partnerein: meqint blöfföltem, hahaha... S hideg, előkelő mozdulattal besöpri a kasszát. Az ultis Sokan ultiznak. Az ulti- játékost mégis úgy 'képzeljük el, mint G. barátunkat. Hétfőn szoktunk találkozni az autóbuszon. Ekkor mindig félrevon, s nem törődve azzal, hogy fogalmunk sincs az ultiról, széles gesztusokkal kezdi ecsetelni a múlt hét legsikerültebb játszmáit. Néhány pillanat múlva, csak úqy röpködnek az autóbuszon a kontrák, rekontrák, szubkontrák... > Mit szói mindehhez az — irodalom „... Csekallnszkij osztani kezdett, keze remegett. Jobbra feküdt a dáma, balra a disznó. — Az ász nyert! — mondta Hermann lecsapva kártyáit. — Az ön dámája azonban vesztett — felelte Csekalin- szklj nyájasan. Hermann összerezzent: valóban, ász helyett pikk dáma feküdt előtte. Nem akart hinni tulajdon szemének, nem értette meg, hogyan téveszthette el. S ekkor úgy rémlett neki, hogy a pikk dáma feléje hunyorít és elmosolyodik. A rendkívüli hasonlatosság meglepte... — A vén banya! — kiáltotta iszonyattal.“ IRészlet Puskin „Pikk dáma“ c. elbeszéléséből.)-0Táborl Kornél így kezdte a hazárdjátékról írt régi- régi könyvéi: „Sok pufogó frázist szokás így bevezetőül elsütni a társadalomról, amelynek szíve ezer sebből vérzik és tán egyből se úgy, mint a kártyaütötte sebből." Ez se kevésbé pufogó frázis, mint a többi — de némi igazságot tartalmaz. Mindenesetre jellemző a korabeli Budapest bizonyos köretnek hazárd-szenvedélyére. A világlexikon idevonatkozó passzusát azonban ma is elfogadhatjuk: „Kártya, a legelterjedtebb szórakoztató eszköz, amely ártalmatlan mulatság, ha nem anyagi haszon kedvéért játsszák, még pedig lehetőleg olyan formában, amelyben nem a szerencse, hartem a játék ismerete, figyelem, ötlet játsszák a főszerepet." (n-t) Interjú a dalai lámával (A 33 éves dalai láma 9 esztendeje menekült el Ti- betből, mikor ott népi lázadás tört ki a kínaiak ellen. Tibet Isten-uralkodőja azóta a kasmír! Dharamshalában él.) Ha egy csoda vagy egy váratlan politikai fordulat révén Szentséged visszatérhetne Ttbetbe és ott élhetne, hajlandó lenne-e, hogy egy kommunista országban uralkodjék? Természetesen. Miféle vezető lennék, ha meg akarnám akadályozni a dolgok menetét? Vannak dohányos emberek és vannak nem dohányosok — az, hogy én nem dohányzom, egyáltalán nem állít szembe a dohányosokkal. A tibeti fiatalok a kommunista ideológiában nőttek? Egyáltalán nem az aggaszt, hogy Tibet kommunista lett, hanem az, hogy Kína mindig meg akarta hódítani Tibetet, és ami ma Kína és Tibet között történik, az csupán évszázadokkal ezelőtti események megismétlődése. Az én feladatom tehát nem az, hogy anti- kommunizmust terjesszek a tibetiek között, hanem hogy elevenen tartsam bennük a nemzeti érzést. Nem vártam ezt a választ Szentségedtől Ez az egyetlen válasz, amit adhatok. Korom embere vagyok, nem az ásátag múlt maradványa. Rajongok a forradalmi eszmékért, mindig az újítás híve voltam. A kínai kommunizmus atomfegyvereket gyárt, és ez nem jó. Vílághódításra törekszik, és ez nem jó. Nem törődik a tömegek javával, és ez nem jó. Mindazonáltal e hibák ellenére elért bizonyos eredményeket. Még Tibetben is. Elvégre Tibetben nem volt demokrácia, vagy legalábbis csak a kolostori rendszerben volt tneg, ahol egy fiatalember bármelyik társadalmi osztályból származott, magas tisztségre juthatott. Ne felejtse el, hogy én is egy egyszerű paraszt fia vagyok. Hogyan lehetett ennek tudatában Szentséged, hiszen születésétől kolostorban nevelték? Nagyon Is tudatában voltam, mert okos gyermek, majd bölcs ifjú voltam. A dala! lámát arra nevelik, hogy megtalálja a bölcsességet. Én Igen hamar megtaláltam, és ezáltal sok mindent láttam, és megértettem. Haszontalan kincsek özöne áradt a templomokba és a kolostorok pincéibe, a gazdagok házaiba, mialatt népemet kizsákmányolták az adószedők. Természetesen tudtam ezt. És nem lett volna szükségem a kínaiakra, hogy reformokat hajtsak végre. Mielőtt a kínaiak ránk zúdultak, társadalmi forradalmat akartam végrehajtani, De Tíbethez, történelműnkhöz, vallásunkhoz illő forradalmat, nem pedig olyat, amely csupán a kínai forradalom rossz másolata. A kínaiak számunkra nem forradalmi eszmék hordozói, hanem egyszerűen hódítók. Tizenhat éves koromban kezdtem hozzá a legszükségesebb reformok megvalósításához. Kilenc évig harcoltam a kínaiakkal, magyaráztam nekik, hogy nekünk saját útunkon kell járnunk, nem Peking útján. Megmagyaráztam Mao Ce-tungnak is. Úgy láttam, megértett. De tábornokait a birodalom kiterjesztése és az uralkodás érdekelte. Az 6 uralmuk ellen tört ki 1959-ben a felkelés. Népi felkelés, nem pedig burzsoá felkelés. Olyan volt, mintha egy takaró alatt fuldokló hangyák kimenekülnének a takaró alól, hogy megcsípjék, aki ott ül felettük. A világ ezt nem tudja, mert a világ sohasem törődött Tibettel, csak Tibet egzotikus színeivel: a kincsekkel, a körmenetekkel, a dalai lámákkal. Mi a véleménye Szentségednek Mao Ce-tungról? Amikor Kínában voltam, több ízben beszéltem vele. Sok mindent elmondott nekem. Koraérettségem ellenére sok mindent nem tudtam abból, ami országomon kívül történt. Lhaszába a hírek lassan és ritkán érkeznek. Gyámjaim akkor szereztek tudomást a második világháborúról, mikor már jő ideje folyt. Egy régi indiai újságból értesültek rőla. Amikor atlaszomat kinyitottam, fogalmam sem volt, hogyan élhetnek azok a népek, amelyeknek országát ujjammal megérintettem. Számomra csak földrajzi fogalmat jelentettek, és semmi többet. Láttam, az egyik ország levél alakú, a másik hal formájú, a harmadik sárkány alakú, és így tovább. Nem ismertem az eszméket, amelyek nevelték és foglalkoztatják őket. A helyeset és a helytelent csak a buddhizmuson keresztül ismertem, amely ma is minden gondolatom alapja. Amikor Mao Ce-tunggal beszélgettem, módom volt összevetni a kommunizmust és a buddhizmust. Szerintem a buddhizmus ideológiailag kissé messzebbre megy a kommunizmusnál. A buddhizmus és a kommunizmus is megállapítja, hogy az anyagi valóság határoz meg mindent. De hogyan jött létre az anyagi valóság? Isteni teremtés útján? Bizonyára nem — hanem az ember teremtő munkája, fizikai munkája révén. Ebben a kommunizmus és a buddhizmus egyetért. A buddhizmus azonban továbbmegy. A buddhizmus megmagyarázza, hogy az ember a valóságot elméje jóvoltából formálja, és ezért a buddhizmus felteszi a gondolat létezésének kérdését. A gondolat létezésének oka az Elv, és az Elv az Isten. Mennyit vitatkoztunk Mao Ce-tunggal erről. Amikor eljutottam a következtetésemig, valóságos veszekedés tört ki közöttünk. Mert én azt mondtam! igen, igazad van, ez mind igaz és helyes, de az ember nem Isten, Isten pedig van. ö viszont azt mondta: nincsen. Mao Ce-tung sohasem hagyta közömbösen az embert. Fizikailag nemigen tudnám leírni. Ugyanazt az egyenruhát viselte mindig, amit a többiek, és a cipője mindig piszkos volt. Nehezen lélegzett, nem volt egészséges. Ennek ellenére, szünet nélkül dohányzott. Egyik cigarettát a másikról gyújtotta meg. Lassan beszélt, minden szót mérlegelve. Sohasem mondott ostobaságot. Volt benne valami szomorúság, és gyakran különös volt. Egyszer váratlanul meglátogatott, és azt mondta, hogy a buddhizmus Jó vallás. Buddha, bár herceg volt, sokat tett a szegények életének megjavításáért. Aztán éppolyan váratlanul, ahogy jött, elment. Hozzám mindig kedves volt. Még akkor is, amikor azt mondta nekem, hogy a vallás a nép ópiuma és megakadályozza a haladást. Rögtön megértette, hogy fájdalmat okozott nekem, vállamra tette kezét, és arról kezdett beszélni, hogy vigyázzak az egészségemre. Nem látta öt ellenségének, ugye? Nem. Mint buddhista, nem is fogadhatom el az ellenség szót. Mint tibeti... lehetséges, hogy a . mai ellenségek holnap barátok lesznek. Azt a Mao Ce-tungot, akit ismertem, nem tudom összeegyeztetni a mai Mao Ce-tunggal. Erre a „kulturális forradalomra“ gondolok. A neve szép, de semmi köze sincs a valósághoz. Az amerikaiakról mit gondol Szentséged? Nem ismerem őket közelről. Kevés amerikaival találkoztam. Egyenként nyíltszívűnek, barátságosnak, modernnek tűnnek. De valamennyien együtt, mármint a politikában, nagyon konzervatívak. A politikában nem jut érvényre nyíltszívűségük és modernségük. Szentséged valóban hiszi, hogy az előző dalai láma reinkarnációja? A reinkarnációban vagy hisz valaki, vagy nem. Nem bizonyítható, hanem hit kérdése. Én hiszek benne. Talán anakronizmusnak tűnik, hiszen modern ember vagyok és sokan azt hihetik, hogy egy modern ember nem hihet a reinkarnációban. Én azonban hiszek benne, mint vitathatatlan dologban, akárcsak az életben és a halálban, ám nem ügy, mint egy titokban. De hozzátennék valamit, ami meg fogja lepni: korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy a XIII.. dalai láma reinkarnációja vagyok. Ez nem szükségszerű. Talán egy másik láma, vagy egy paraszt reinkarnációja vagyok. Van ennek valami jelentősége? Hiszünk a demokráciában, vagy nem? Egy utolsó kérdés. Ha Szentséged meghal, hogyan választják meg az utódját? Megkereshetik-e a mai Tibetben azt a gyermeket, akt éppen akkor születik, amikor a dalai láma meghal, egyszóval az új élő Buddhát? Természetesen, hogy ez nem lesz lehetséges. A kínaiak lerombolták templomainkat, törvényen kívül helyezték vallásunkat. Azok a szerzetesek, akiknek sikerült elmenekülniük, Indiában, Nepálban, Szikklmben szétszóródva élnek. És ha vissza is térnének, az új nemzedék fiataljai nem hinnének nekik többé. Halálom után senki sem kereshet majd engem egy másik testben. No de ez a probléma még nem aktuális, hiszen csak 33 éves vagyok, és szeretnék még sokáig a Jelenlegi testemben maradni. Ha majd felmerül ez a kérdés... Türelem. Nagyon könnyen lehet, hogy én vagyok az utolsó dalai láma. De ez senki számára nem lesz tragédia. A világ nem fog emiatt könnyet ejteni. És szenvedni sem fog emiatt. fEuropeo) Lapzártunkkor sajnos még nem ismerjük • KGST csúcskonferenciájának eredményét. E sorok még akkor íródnak, amikor a konferencia részvevői még Moszkvában tárgyalnak. Nem kétséges azonban, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésének továbbfejlesztése nagy^,jelentőségű esemény. A KGST januárban ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Az elmúlt 20 esztendő alatt sok változás állt be a gazdasági együttműködés területén is, A régi formák, az egyes országok fejlettségi színvonalára való tekintettel már nem felelnek minden esetben a kor követelményeinek és azért az integráció új útjait kell keresnie. A csehszlovák küldöttség, élén Husák elvtárssal a moszkvai megbeszéléseket külön kétoldalú tárgyalásokra is felhasználhatta, annál is inkább, mert a csehszlovák népgazdaságnak a jelenlegi kritikus helyzet áthidalására nagyobbarányú segítségre van szüksége. Mindinkább bonyolulttá válik a helyzet a közép-keleti térségben. Jelentős összecsapásokra került sor az Izraeli és az arab erők között a Suezi-csatornánál a Golan-magaslaton, a Jordán folyó völgyében is. Egyelőre nincs előrehaladás a közel-keleti kérdéssel foglalkozó négy nagyhatalom ENSZ-delegátusainak tanácskozásán sem. A Szovjetunió és Franciaország ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy az első helyen szerepeljen a megszállt arab területek kiürítése, míg az Egyesült Államok és Nagyöritannia Izrael szuverenitása elismerésére tett arab ígéretet kívánja rögzíteni első pontként. A közép-keleti helyzet két arab ország: Irán és Irak konfliktusával bonyolódott. Mint az olvasóink számára a napilapokból bizonyára ismeretes, az iráni kormány semmisnek nyilvánította az 1937- ben Irakban kötött egyezményt, amely szabályozza a két ország hajózási jogait. Iran most felmondta ezt a szerződést és egyidöben azt állította, hogy „Irak agressziót követett el Irán ellen“. Az iráni lapok közlése szerint mozgósították az iraki határ közeiében állomásozó egységeket. Ez a teheráni döntés nagy felháborodást keltett a másik érdekelt országban Irakban. Az iraki külügyminisztérium kijelentette, hogy felségvizei védelmére — amennyiben szükséges — intézkedéseket foganatosít. Iraki megfigyelők szerint a feszültség kapcsolatban van az Izraellel szemben húzódó arab keleti fronttal. A közelmúltban ugyanis Irak megerősítette ezt a frontszakaszt, most azonban a dél-iraki határon kirobbant feszültség miatt katonai erőket kell visszavonni a keleti frontról. így nem csoda, hogy az Iran és Irak közötti konfliktus nyugtalansággal tölti el az arab közvéleményt, hiszen ennek feltétlen kihatása van az Izrael ellen kialakítandó közös fellépésre is. Az elmúlt napokban a Nagybritannia kötelékébe tartozó' Eszak- Irország a polgárháború szélére jutott. Ebben a szigetországban a katolikusok és a protestánsok között lefolyt véres összetűzések furcsa fényt vetnek egy aránylag fejlett ország lakosságára, amely még a XX. század második felében is ennyire befolyásolható vallási előítéletekkel. Persze nem csak vallási nézeteltérésekről van szó, hanem a brit korona és a Nagybritanniától való elszakadás hívei, azaz a szegények és gazdagok közötti ellentétekről is. Az észak-írországi polgárjogi mozgalom a katolikusok és a protestánsok egyenjógúságát követelik a választójog, a munkalehetőségek és a lakáspolitika szempontjából. Az észak-írországi tartományi kormány ebbefi a feszüli Helyzetben úgy döntött, hogy brit csapatok segítségét kéri a helyzet rendezésére. Ez azonban csak ideiglenes megoldás, mert az angol katonák jelenléte sérti a? ír. laJsosság érzelmeit,
