Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 2. szám

8 új ifjúság SZAHARAI VADÁSZÉLMÉNY A körülöttem gomolygő életjelt magáról semmi sem, Csad köztársaság északi részé­porfelhőn keresztül még tevekaraván sem... ben terpeszkedő Ennedi hegy­bámultam Szahara ja szaharai homok-ten- ségben tartózkodik, csillogó homoktengerére. Vég- JQk gerben a vadászat éborunkat elhagyva a re-valahára megjött az ideje, m m csak motoros jármű- I hegység sivatagi szé­hogy évekig tartó készülődé- vekkel lehetséges. Ha vadra “ le felé vettük utun­seim után Afrika exotikus vad- bukkanunk, hatvan kilométeres kát. A déli lejtőjén, egy gaz- jára vadászhassak, amelyet ed- sebességgel iramodunk utána, dag forrás mellett, csodaszép dig csak illusztrációkból ismer- Ha utolértük a csordát kisze- helyen telepedtünk le. Itt egy tem. Az lett a programom, melünk belőle egy kapitális körülbelül 40 km-nyire fekvő hogy expedíciómmal antilopra, példányt és arra törekedünk, mocsárral szegélyezett völgy­gazellára és vadbirkára cser- hogy eltereljük a csapatjátöl. ben legelésző „Kudu“, sztep- készve járom be a sivatagot. Minél előbb sikerül ezt meg- pei antilop csordára bukkan- Persze ha meg tudnám nyerni tennünk, annál előnyösebb volt tunk... Claud Vasselet, egy kiváló cser- az számomra. Mély álmunkból reggel fél kész, tőről metszett szakem- Első reggel kardszarvú anti- négykor ébredtünk. Fáztunk, bér és kellemes társ együtt- lopra (Oryx) akadtunk a siva- A vadászterület szakasza a- müködését, biztosabb lenne a tagban. Száz darab legelészett hol hegyikosra akartam va­siker. Hosszú utazás után az vagy három kilométernyi távol- dászni, nehéz terepnek bizo- abéséi repülőtéren találkoz- Ságban. Addig hajtottuk-üztük, nyúlt, és a hegység mélyében tunk. amíg meg nem állott. Ekkor feküdt. Nem kenyerem a hegy­Abéché Csad köztársaság megállapodtunk mi is és táv- mászás, de itt ez volt az egyet- egyik városkája. Egy félreeső csővel kémleltük a Vadat. Volt len lehetősége annak, hogy a oázis, amelynek lakossága mo- egynéhány kapitális bika a vadbirka közélébe juthassak, hamedán tevehajcsárokból, no- csordavezető csoportban. A hold ezüstös fényt vetett mádokból, tolvajokból, csempé- Megvizsgáltam a puskámat, a hegység ábrázatára, amely székből és néhány európai em- a töltényt meg a távcsövemet, hófödöttnek tetszett. A csilla- berből áll. Egy gallon benzin- Rendben találtam mindent, gok élénkebben tündökölnek nek 3, egy stamperli boróka Amikor arcomhoz akartam itt mint nálunk és azt a be- pálinkának pedig 2 dollár ott emelni a puskám, eliramodott nyomást keltik, hogy több van az ára. Ebédünket e trópusi a csorda. Ismét üldözőbe vet- belőlük, mint bárhol másutt városka egyetlen vendégfoga- tűk. Teljes félóráig tartott, kerek e világon... dójában költöttük el. amíg sikerült a hat bikát el- A Líbiai sivatag felől áram­Táborhelyünk Oum-Chalou- terelni a csordától. Ekkor ló szél hideget hozott. Dide- bá-han volt, amely szintén oá- Claude arra figyelmeztetett regtünk. Több mint fél óráig zis. Északi irányban és kilenc engem, hogy a bikák közül másztuk a hegyet. Nyakig vol- őrányi járásra fekszik Abé- jobbról a negyedik a legerő- tam már ezzel a sporttal. Rö- chétől. Egy katonai tábor, a- sebb példány. vid pihenőre vágytam, melyet a francia hadsereg erő- Egy pillanatra sem fordítót- Csakhamar ismét elindul- sített meg akkortájt, amikor tam el tekintetemet a mene- tunk. Újabb fél óráiq mászva a csadi földterület még a Fran- külő trófeás antilop-bikától, a hegyélen, elértük a nyolc- cia Egyenlítői Afrikához tar- miközben autónk hirtelen be- száz méteres relatív magassá- tozott. fékezett. Meghökkentem kissé, got. Oum-Chalouba városkába éj- de csakhamar megnyugodtam, j girtelen vadbirka-nyá­féltájban érkeztünk és ott célba vettem az állatot, és le- Pí jat vettem észre, azonnal le is táboroztunk. Itt adtam a lövést. A golyó a bika Először világé! etem­csak a legszükségesebb hol- hátgerincét törte. Ez volt az ben! Hat darab jól kifejlett mikat, azonkívül két Rover au- első exotikus zsákmányom! kos volt a nyájban. Három a tót és egy vqntató kocsit szán- Gyönyörű, kapitális példány! völgyfenéken álldogállt, kettő dékoztunk elhelyezni Másnap Sorsára hagytuk a csordát, pedig a hegyélen vesztegelt. Koro-Toró felé indultunk. E mert sok volt a tenni valónk. Ezek a mázsányi állatok igen város mélyen a sivatagban Le kellett nyúznunk a bikát, élénkek és hihetetlen gyorsa- van. Élelmi szerrel, ivóvízzel mert a tűző nap könnyen tön- Sággal mozognak a meredek és sivatagi útjainkhoz szüksé- kre tette volna a bőrt, azt pe- sziklafalakon Távcsövemmel ges mennyiségű benzinnel bő- dig a múzeumnak szántam. néztem őket és megállapítot- ven voltunk ellátva. Autóba dobtuk a poggyászt tam, hogy a két kapitális he­Szahara sivatag 5000 km és csavartszarvú antilop (Ad- gyikos egyike a hegyélen áll- hosszú és 2000 km széles föld- dax) vadászatára indultunk, dogál, de túlnagy a távolság, terület. A 10 millió négyzet- Száz kilométeres túra után tá- Elhatároztam, hogy becserké- kilométer kiterjedésű sivatag- borozásra alkalmas helyet ke- szem. Óvatosan szedtem a Iá­ban forró a nap és nagyon hi- restünk, amely védelmet nyuj- bam a sziklás talajon. Balra deg az éjszaka. Itt csodaszép tana a sivatagi szél ellen. Ek- tértem. Keletnek. A kos ve- a napnyugta, de ha lábra kap kor Claude hirtelen befékezett lem szemben egy padka félén az északkeleti szél, azonnal le- és binoklija után nyúlt. állott: £ reggeli napsugár a hül a levegő. — Addax-antilop! — súgta termésaet legragyogób kincsé­Dacára a töméntelen pornak és jelt adott a vontatókocsi vé varázsolta azt. Sörényes fe- és homoknak Szaharának van lekapcsolására. jéhez kurfkorodó szarvához ha­bizonyos bája, amelyet nehéz Megvizsgáltam a puskámat sonlót sose láttam életemben!... leírni. és feltettem a szemüvegemet. Óvatosan célbavettem a va­Wardogo, a kalauzunk, nagy Két perc múlva már a csorda dat. M*ly lélegzetvétel után, csodabogár. Afrika egyik leg- háta mögött voltunk, de szed- lapockájának szegeztem apus- vadabb törzsének, goranknak, nem kellett ám a lábam, hogy kám. Jobbról lágy szellő du- a leszármazottja. Negyven esz- lőtávolságra juthassak a csór- dolgatta reggeli nótáját E pil- tendős és nős. Itt az a sző dához. Nem sok híja volt, hogy lanatban egy másik kos jelent járja, hogy gorannak még me- szakadékba nem zuhantam. meg a színtéren. Alattam, há- nyegző előtt dárdával vagy A csorda csak húsz antilop- romszáz lépésnyire. Előbb a késsel le kell szúrnia valakit, bői állott. Claude ismét fele- hegyélen álló kosra lőttem. A ha goran-nőt akar feleségül melte a kezét, s e jelre meg- golyó szíven érte. Sziklák közé venni. Wardogo nem volt kö- állott az autó. A csavartszarvú zuhant és meóten kiszenve- zönséges hétköznapi gyilkos; antilop-bikák legjobb példá- dett. Azután nyugodtan meg- azok közé tartozott, akiknek nya a csorda közepén álldo- fordulva az alattam lévőt ej- parancsolgatás az eleme, ami gált. Megcéloztam és rálőttem, tettem el, ránknézve is veszedelmet je- A bika azonnal elterült és ki- Reggeli hét óra volt. lenthet a sivatagban... múlt... Wardogo és Claude azonnal ki­Francia katonai forrásból is- Ouch-Chaloubá-ba való visz- zsigerelték a zsákmányt és a meretes, hogy erős természe- szatérésünk előtt alkalmam volt völgybe cipelték. Kapitális volt tű ember is 12 óra leforgása gazella leterítésére is, de ak- mindakét trófea... alatt, szomjan pusztulhat a si- kor más volt a gondom. A he­vatagban, ha nincsen ivóvize, gyikos, a világ legértékesebb „Sports Alield“ szépirodalmi Súlyosabb volt a helyzet már vadjának elejtése fúrta az ol- folyóiratban közölt eredeti azért i». mart itt nem adott dalamat Az az afrikai vad cikk nyomán. ÁLOM, ÁLOM, • A LEGCJABB KUTATÁSOK EREDMÉNYE: MINDENKI ÁLMODIK • AMÍG AZ AGY AZ ÁLOM­KÉPEKET PERGETI, A TEST MÉLYEN ALSZIK • AZ ALOMFEJTÉS A PSZICHOLÓGUSOK FELA­DATA • M it álmodott az éjszaka? Kérem, ne mondja azt: ,,Én sosem álmodom!“. Ugyanis mindenki álmodik, a- kár tud róla, akár nem. Hogy miért állítjuk ezt ilyen meg­győzően? Mert a modern á- iomkutatás ezt pontosan bebi­zonyította. Igen. álomkutatás, hiszen az álommal ma tudósok és nem javasasszonyok fog­lalkoznak és kutatásuk célja is más irányú. Igaz, hogy még egy negyedszázaddal ezelőtt merész ..álomnak" tűnt, hogy az álommal tudományosan fog­lalkozzanak, mégpedig olyan ér­telemben. hogy pontosan meg­állapítják annak időtartamát és egész lefolyását. Régebben úgy gondolták, hogy az ember csak néhány másodpercig álmodik, éspedig kevéssel a felébredés előtt. Ez­zel ellentétben, ma pontosan tudjuk: ® mindenki álmodik ® egy-egy összefüggő álom­részlet időtartama kb. 20-60 perc ® az álmodott események nem időrendben követik egy­mást ® az álom nem fehér-fekete képsorozat, a színeket a va­lóság szerint „hozzáálmodjuk". Az álomkutatással akkor kezdtek modern alapokon fog­lalkozni. amikor megállapítot­ták, hogy az alvó embernek bár alig észrevehetően, de né­ha megrezzen a szemgolyója. Dr. Kleitman elhatározta, hogy megfejti a rezgések titkát. Szá­mos kísérlet eredményeképpen arra a következtetésre jutott: a szemgolyö akkor rezeg, ami­kor az alvó ember álmodik. E- zeket a rezzenéseket „rapid eye movements“-nek, rövidít­ve RÉM (gyors szemmozdula­tok) nevezik, s ezért az álom- időszakokat tudományosan „REM-fázlsok"-nak hívják, és elektroencephalogrammai (EEG) mérik. Ezekkel az Ismeretekkel per­sze a kísérletek még nem me­rültek ki. Sőt! Most kezdő­dött az igazi munka. A „kí­sérleti nyulakat“ busásan fizet­ték, hogy engedjék magukat legjobb áimükból felkelteni. So­kan közülük szintén azt állí­tották. hogy ők sosem álmod­nak. De csak egy éjszaka tar­tottak ki állításuk mellett. A- mikor szemgolyőikon megje­lentek a jellegzetes rezzené­sek, felköltötték őket. És ek­kor elismerték, hogy valóban álmodtak. Érdekes, hogy sok „nem álmodó“ azt mondta, hogy az álmot a valóságban átélte. MEDDIG EMLÉKEZÜNK AZ Alomra? B izonyára mindenkivel elő­fordult már, hogy el a- karta mesélni az álmát és nem jutott eszébe — vagy csak hozzávetőlegesen tudta, hogy miről álmodott. Miért? Meddig emlékezünk tulajdon­képpen az álomra? E kérdés megvilágítása ér­dekében számos különböző kí­sérletet végeztek: ha ponto­san akkor költötték fel az al­vókat. amikor az álmuk vé­gétért. 51 közül 46 a legap­róbb részletig el tudta mesél­ni az álmát. Ha azonban az á- lom befejezte után még öt per­cig hagyták őket aludni a részletekre már senki sem em­lékezett. nagyjából pedig 11 közül 9 emlékezett. Tíz perc­cel az álom befejezte után 26 közül 25 egyáltalán nem emlé­kezett rá. Talán furcsán hangzik, de az álom életfontosságú. Ez a kö­vetkezőéképpen magyarázható: a kísérleti személyeket min­dig akkor keltették fel. amikor a szemgolyójuk rezegni kez­dett, tehát az álom első pil­lanatában. Ezek szérint egy éj­szaka folyamán 22-30-szor kezdtek álmodni, de tulajdon­képpen egyszer sem álmodtak. Másnap fáradtak voltak, holott egész éjszaka aludtak — de álom nélkül. Akiket azonban a legmélyebb álmukból keltettek fel, másnap egyáltalán nem érezték az alvás hiányát. Ér­dekes az is. hogy azokat akik­nek az álmukat megakadályoz­ták, különböző hallucinációk zavarták. Az egyik kísérleti személy például úgy érezte, hogy élő bútordarabok üldö­zik, Már az a gyanú is felme­rült, hogy az álom hosszan­tartó elmaradása elmebetegség­hez vezethet. A z álom óriási fontossága szinte kényszeríti a szer­vezetet, hogy az alvás­sal mindaddig védekezzen a külvilág behatásaival szemben, amíg teljesen kipihente magát. Az alvás a külső zavarokat vagy teljesen kizárja, vagy a- bol M nem lehetséges, „beé­píti“ az álomba. Ha például az alvó ember mellett egy gép za­katol, előfordul, hogy repülő­géppel álmodik. Vagy: ha az al­vó embert vízzel megfröcskö- llk, azt álmodja, hogy esik az eső. És a legáltalánosabb pél­da: az álomban csengetnek az ajtón, a valóságban pedig csö­rög az ébresztőóra... Á csengetéssel kapcsolatban a következő kísérletet hajtot­ták végre: a csengetést 3-4 másodpercre megszakították, u- tána az alvó személyt meg­kérték, mondja el, mit álmo­dott. „A barátnőmnél voltam, a lemezjátszó mellett álltam, valamilyen zenét hallgattam, a- mikor a csengetést hallottam. A barátnőm megkérdezte, ki­nyitom-e az ajtót. Egy pillana­tig haboztam, utána még egy­szer csengettek..." Megállapították azt is, hogy résem volt, mégis örültem, hogy jól megmondtam neki a magamét,“ Éhhez meg kell jegyezni, hogy a fiú nagyon is félénk természetű, sosem labdázik a parkban és még sosem volt né­zeteltérése semmilyen őrrel. Ha így vesszük, az álombéli cse­lekedet teljesen összefüggéste­len. Azonnal megértjük azoni ban, ha tudjuk: a fiúnak nincs apja és az idősebb bátyja ne­veli. Ezt pedig a legjobb aka­rat mellett sem lehet nevelés­nek nevezni, az Idősebb fiú kimondottan uralkodik fiata­labb testvérén. A pszichológus megtudta azt is, hogy az idő­sebb fiú nemrégiben megtiltot­ta, hogy öccse részt vegyen egy kiránduláson és ő nem mert szembeszállni a tilalom­mal. Az álomban azonban fel­színre került a betiltott kíván­édes Alom „Olyan borzasztó álmom volt, nem tudok tóle szabadulni". az álom a testi körülményektől is függ. Megfigyelték pl., hogy az asszonyok a menstruáció 1- dején valamilyen várakozással álmodnak: autóbuszmegállónál, vasútállomáson tartózkodnak. Alomfejtés? Eddig csak azzal foglalkoz­tunk. hogy álmodunk-e egy­általán és miért. De vajon le­het az álmokat tudományos a- lapon megfejteni? Le kell szö­geznünk. hogy az álomból a lövőre nézve semmit nem le­het következtetni, tehát ebben az értelemben „álomfejtés“ nem létezik. A tudósok véle­ménye szerint az álomból való jövendölés kimondott bolond­ság, szemfényvesztés, aminek semmi alapja nincs. A pszichológus viszont „ki­olvashat“ valamit az álombői, habár ennek csupán egy töre­dékére emlékezünk, és azt a keveset Is, ami megmaradt az emlékezetünkben, pontatlanul, kuszáltan adjuk vissza. Egy kisfiú így mesélte el az álmát: ,,A parkban játszottam a lab­dámmal. Egyszerre csak meg­jelent az őr és figyelmezte­tett, hogy a labdázás tilos. Er­re szörnyű méregbe jöttem és alaposan összeszidtam őt... Köz­ben leiébredtem. Erős szívvé­ság. Most már csak az őr a: repe kétséges, de ez Is m< magyarázható. Tudni kell azt, hogy m denki kialakít magának e „álomcenzúrát". Ez megakac lyozza, hogy tudatunk az lomban kikapcsolódjék, nem történhet meg, hogy i laki. aki a valóságban haj mos rá, azt álmodja, he megerőszakol egy lányt. A h; lám elnyomődik avagy álcá: dik. Az említett kisfiúnak „nr álmában sem jutna eszéb hogy ellenszegüljön bátyja karatéval. Ezért lép helyébe álomban az őr, akinek a,k fiú előtt éppen olyan tekln1 lye van, mint«, a bátyján így a látszólag értelmetlen lom pontről-pontra részletes megmagyarázható. Az „álomfejtés“ kizárólag szakemberek feladata. A 1 kus csak találgathat és az talánosan ismert babonákra i maszkodhat. Megjegyzés: ha ma lefeksz ne gondoljon az álmokra, tekintse az álmot valami r< télyesnek, holmi mlsztlkum-l lének, hanem egy elmarad! tatlan életfontosságú dologn: És még egy érdekes tét a csecsemő már tíz héttel megszületése előtt álmodik.

Next

/
Thumbnails
Contents