Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-08 / 14. szám
oc yA statisztikusok és a színpadi szerzők azt állítják, hogy Budapesten „kevés a férfi“. Nos, ez bizonyára így is van, bár mi ezt a gyakorlatban nem tapasztaltuk. Ha azonban elolvassuk a házassági hirdetéseket, akkor valóban szembetűnik, hogy inkább nők keresnek maguknak férjet, nem pedig fordítva! Az előbbi megállapítást tehát így módosíthatjuk: „Van elég férfi, csak kevesen akarnak megházasodni." A házassági hirdetéseket a nők rendkívül ügyesen szövegezik meg, a férfiak pedig már kitűnően tudják olvasni: „Lelkiekben gazdag“ — ez azt jelenti, hogy az érdeklődő a hölgy külsejére vonatkozóan hagyjon fel minden reménnyel. „Tiszta múltú lány“ — ez azt jelenti, hogy az illető még nem olvasta Hirschler könyvét. „Sokat csalódott asszony“ — ez azt jelenti, hogy... szóval ennek is megvan a maga jelentősége. A házasodni akaró férfi tehát hiánycikk, ezért nem csoda, hogy olyan jól megy a házasságszédelgőknek. „34 nőnek ígért házasságot és 800 ezer forintot csalt ki tőlük a házasságszédelgö szélhámos“ — olvashatjuk az újságban. És itt el kell gondolkodni valamin, hogy lehetséges az, hogy mindig a férfi Ígér házasságot, és a nő adja oda a megtakarított pénzét, sohasem fordítva. Még sohasem olvastuk az újságban, hogy „28 férfinak ígért házasságot egy hajadon, és ezzel 460 ezer forintot húzott ki a hiszékeny férfiaktól.“ Ml lehet az oka ennek? Véleményem szerint csak két oka lehet. Vagy az, hogy a nőknek manapság sokkal jobban megy, és csak nekik van erre a célra megtakarított pénzük. Vagy az, hogy a férfiak csak akkor adják oda a megtakarított pénzüket, egy nőnek, ha az nem ígér házasságot! NEHÉZ ELTALÁLNI Arisztid bemegy a patikába és valami szert kér moly ellen. A patikus azt mondja, hogy csak pirula alakban adhat molyirtó szert, mire Arisztid száz darab pirulát vesz. Másnap megint bejön százért és harmadnap megint. A patikus csodálkozik, hogy mi az ördögnek kell az a sok molyirtó szer, és meg is kérdi: — Na hallja, válaszolja Arisztid —, elképzelheti, mennyi vész kárba, míg egy pirulával eltalál az ember egy molyt? megoldás A skót fogorvoshoz megy és azt mondja: — őrülten fáj a fogam, doktor úr, mennyibe kerül egy foghúzás? — Érzéstelenítéssel 10 shilling. — És érzéstelenítés nélkül? — Öt shilling. A skőt gondolkozik egy kicsit, aztán azt mondja: — Akkor tessék csak érzésteleníteni, és adja kölcsön egy órára a fogóját. FOGYÖKÜRA A kövér Kovácsnénak azt mondja az orvos: — önnek alaposan le kell fogynia. Nem szabad egyebet ennie, mint gyümölcsöt, főzeléket, salátát és pirított kenyeret Kovácsné megadással hallgatja az orvos rendelkezéseit, azután megkérdi: — Étkezés előtt, vagy étkezés után? SEJTETTE A skót elveszti a levéltárcáját tízezer fonttal. Kétségbeesve ér haza, de egy ember már várja otthon, és átnyújtja neki az elveszett tárcát a tízezer fonttal együtt. A skót nem akar hinni a szemének. A megtaláló szinte a kezébe erőszakolja a vagyont érő levéltárcát, majd alázatosan mondja: — Jó uram, napok óta éhezem, ha lenne szíves két pennyvel segíteni rajtam. Mire a skót így szól: — Mindjárt sejtettem, hogy emögött valami zsarolási manőver rejtőzik. FEJTÖRÉS Talleyrand-hoz, a nagy francia államférfihoz így szólt egy külföldi diplomata: — Uram, én egy fél napig törtem a fejem, mi van abban a levélben, amit hozzám intézett, de nem tudtam megérteni. Talleyrand a kővetkezőképpen válaszolt: — Uram, én egy egész napig törtem a fejem, hogy úgy írjam, hogy ön azt ne érthesse meg. BIZTOS BENNE Pistike megkérdi a mamáját: — Mama kérem, van a ribizkének lába? — Nincs — feleli az anyja. — Akkor mégis katicabogarat ettem. A szerelem buktatói 1. AMIKOR A VŐLEGÉNY BEHÍVÓT KAP Az érzelmi érettségi előtt • A férfiak nem sírnak • Az úgynevezett „bebiztosító elméletről“ Látszólag semmi sem történt. Csak a sorozásl plakátok jelentek meg a falakon, a kirakatokban és a kocsmák fogasán. Az érdekelt legények köztünk járnak, alig vesszük észre őket. Mindegyiknek megvan a maga otthona, szülei, hozzátartozói, van állása, kedvtelése. baráti köre, álma és vágya. Ismernek néhány olyan lányt, akik tetszenek nekik, közölük nem egy minden este ellátogat a szeretőjéhez, udvarol. csókolgatja, szorongatja, sőt egyesek a katonaság előtt meg is nősülnek, gyerekük születik, stb. És mégis, ezeknek a fiataloknak életében döntő fordulat állott be. Elérkezett számukra az érzelmi érettségi vizsga ideje. A napok, a hetek és hónapok gyorsabban repülnek. Esténként, ha kettesben marad a lánnyal, fogadkoznak, esküdöz- nek, hogy hűek maradnak egymáshoz. Aztán megérkezik a behívó. — Hová rukkolsz? — kérdi a lány. — Pllzenbe — feleli a legény. Viccelődnek, ugratják egymást a barátok, barátnők társaságában és csak a szemük borulása, ajkuk rángása árulja el, hogy komoly esemény előtt állanak. Csak amikor teljesen magukra maradnak, akkor kérdezik meg egymást: — Mi lesz velünk? Nem feledsz el? — És te? Hű maradsz hozzám? A szoba sarkában szó! a rádió, Matuéka és Pilarová az égi szerelemről énekel. Ilyen az élet, s mégis minden ember másképp látja. Három ember leveléből Idézünk: „Bevonulásom előtt az utolsó éjszakán Ancsival a falu szélén állottunk és álmodoztunk. Minden egyszerűnek és könnyűnek tűnt... Egy katona .......Kissé nevetséges, ahogy a bevonulok búcsúznak a kis- söbb mindent elfelednek ...“ lányoktól. Ölelkeznek, sírnak, mintha a fiúk a frontra mennének. És egy hónappal ké- Egy öreg elégedetlenkedő „Ipari iskolában tanulok. Nem tartozom a jó diákok közé. pedig az eletrotcchnikát igen szeretem. Közben németül is tanulok, már tudok gépelni és szívesen sportolok. Odahaza kénytelen vagyok az anyámnak mindenben segíteni. Amikor még fiatalabb voltam, szerettem a fiúkat bolondítani, de ezt már kinőttem. Minél közelebb jött az udvarlöm ruk- kolásl ideje, annál jobban éreztem, hogy szeretem és hogy ó is szeret engem. Az utolsó este ezt mondta: Irénként, ne feledkezz meg rólam, az a két év elröpül és aztán valóra váltjuk mindazt a szépet. amit elterveztünk. Tudom hogy ez nehéz lesz, hiszen olyan fiatalok vagyok, de a szép álmokat még sem akarom elrontani. Van életcélom: leérettségizem, jó szakemberré képzem magam és hű maradok udvarlómhoz.” Egy lány A legtöbb fiatalra ez a tiszta optimizmus jellemző. Néhány esetben azonban az utolsó hónapok bebizonyítják, hogy nem bíznak egymásban. Mindenáron „be akarják biztosítani“, hogy a másikat egész életre magukhoz láncolhassák. — Biztos, ami biztos, én a dolgot bebiztosítom — mondja a regruta, és fut jegygyűrűt venni, pénzt ad a lánynak, megveszik a bútort, motorkerékpárt, vásárolnak közös pénzen. Mások sietnek a lakodalommal, és egyesek primitív módon. szándékosan másállapotba hozzák a lányt. Pedig senki se higgyen, bízzon a „bebiztosítás" eszközeiben. Sem a gyűrű, se a pénz, se a közös vagyon, sem a házasságlevél, sem a gyerek nem pótolja a szerelmet, amely az egyetlen biztosíték. Az ilyen forrófejű fiatalok nagyon 3 ” könnyen az ellenke- '' zőt érhetik el, egész életükre elrontják a jövőjüket. Természetesen nem könnyű egyértelmű választ adni a nagy kérdésre: kössük le magunkat a katonaság előtt? Talán okosabbak leszünk, ha elolvassuk az egyik anya levelét: „A fiamnak van néhány olyan barátja, akik most vonulnak be katonának. Nemrégen megtudtam a nagy titkot. Az egyik szereti a 16 éves lányomat és a lányom őt. Gondolom, hogy a „problémájukat“ helyesen oldottam meg, amikor a bevonulás előtti estén őszintén elbeszélgettem a fiúval. Meglepődött, hogy tudok a dologról, és azt hitte, hogy összeszidom. Örült, hogy úgy beszélek vele, mint anya a fiával. Becsületszavát adta, hogy nyugodtan rábízhatom a lányomat. Megmondtam neki: mindketten fiatalok vagytok még. ne kössétek meg egymás kezét. Írj neki, de túlságosan ne keverd meg a fejét, ö ír majd neked — meglátod, örülni fogtok egymás leveleinek. A két év elröpül, hazajössz és meglátjátok, hogy a két év csak megerősíti a szerelmeteket, ha meg nem. akkor Is szívesen emlékeztek majd vissza a rövid varázslatra.“ A levélnek igaza van. A fiatalok sokszor képtelenek felismerni, hogy az érzelmeik menynyire szilárdak. Hajlamoaak a túlzásra. Rögtön „életre-halál- ra szeretnek", és „életre-ha- lálra gyűlölnek", Időt kell hagyni rá, hogy az érzelmek kikristályosodjanak, megszilárduljanak. Az eletét senki sem ismételheti meg, nem szabad könnyelműen elhamarkodni a legfontosabb lépést, a házasságot. Következik: Első napok a hadséregbén
