Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-03-25 / 12. szám

\ 10 új ifjúság JEZEK: A csehszlo vák liga el­ídegek háborúja J e í g k úr. a Sparta edzője a legszimpatikusabb emberek egyike. Finomsága nem is illik ehhez a foglalkozáshoz. Még sohasem hallottam kiabálni. Mindig higgadtan beszél, akár 10:0-ra vezetnek, akár 4:0-ra vesztenek: és ez az edző jú­nius végén megválik a Spartától. Hová készül és ki lesz az utódja? Több, nagyon előnyös külföldi ajánlatot kaptam, és szíve­sen is mennék külföldre Most, márciusban viszont még nem mondhatok konkrét tényeket, ez most dől el a közeli he­tekben. Utődom sincs még. Vejvodát és Kalocsayt emlege­tik. Én inkább Vejvodát támogatnám, mert ismerem a képes­ségeit és hazai szakember. Van itt elegendő jő edző, kár lenne külföldről hozni. Most néhány speciális kérdést tennék fel. Jezek úr, tegyük fel. hogy hasonló eset áll elő, mint az idény-nyitó Inter- ellent találkozó előtt. Csapata fele betegeskedik, ráadásul reakklimatizáciős gondjaik vannak, azaz rosszul áll a szé­nájuk; mégis bízik a győzelemben? Igen. Mindig bízom benne, hiszen ez emberi tulajdonság. Az Inter ellen nagy szerencsénk volt, dehát annyi helyzetet nem hagyhatnak ki büntetlenül. Feltűnt, hogy a liga egykori, talán legelegánsabb játékot játszó csapata helyenként mi­lyen durván játszott. Akkor is reménykedik, amikor 2:0-ra vesztenek és már csak tíz perc van hátra? Igen. Akkor egyetlen gőiocskáért szurkolok, mert jól tu­dom, hogy az szárnyakat ad a fiúknak. Tavaly például a DUKLA szinte végig l:0-ra vezetett, s amikor belőttük a ki­egyenlítőt, megszületett a második gólunk is, sajnos a bíró nem adta meg, pedig teljesen szabályos volt. Hány kulcsember szükséges okvetlenül egy csapatba? Négy. Minden csapatrészbe egy. A kapuba, a védelembe, a fedezetsorba és a csatársorba. Ennél kevesebb kulcsjátékos el sem képzelhető. A régi nagy Dukla „négyágú lóheréje“ erre klasszikus példa. A jó kapuson kívül ott volt a véde­lemben Novák, a fedezetsorban Masopust, a csatársorban Boroviéka. ők aztán vitték a csapatot, átsegítették minden akadályon. Sohasem álltak úgy, hogy eleve esélytelenek let­tek volna. Azt mondta, hogy négy kulcsember okvetlenül szükséges. És mennyi az eszményi szám? Maximum hat. Négy és hat között Mennyiben befolyásolja a felállítást a játékosok idegi al­kata? Nagyban. Igyekeztem megismerni mindenkit belülről is, mert aszerint történik a felkészítés. Lehet-e aktivizálni a „flegmákat" is? Igen, de elég nehéz, és egész héten foglalkozni kell ve­lük, s még akkor sem biztos az eredmény. Hogyan történik ez? Beszélgetek velük, s az edzéseken is tüzelem őket, mintegy fokozom a harcikedvet vasárnapra. Például a flegma védőt két csatár őrzésével bízom meg az edzésen és megdicsérem vagy bosszantom kissé, aszerint mi serkenti őt. Sokszor idő­sebb , intelligens játékosok segítségére van szükségem, akik hatnak a többiekre A csehszlovák liga elsősorban az idegek háborúskodása. A hazaiak általában nagy pszichológiai előny­nyel indulnak harcba. Az Inter elleni találkozó kapcsán szó esett a reaklimatizá- cióról. Mondana erről bővebben valamit? A portya légköre mindig merőben más, s azért születtek ott általában jobb eredmények. Ott a játékosoknak semmire sincs gondjuk, csak focizniok és edzeniök kell. Szállásuk, kosztjuk, kikapcsolódási alkalmuk biztosítva van. Ha viszont hazajönnek, ismét felelősségük, gondjaik vannak. Például: a játékos gyermeke az éjszaka folyamán megbetegszik. A játé­kost izgatja a dolog, nem alszik nyugodtan, s ezt máris érezni a teljesítményén. És ehhez hasonló esetek tömkele­gével találkozik az ember. Akármilyen nagyszerű is egy por­tya, negatív következményei mindig vannak. A Spartában is érvényes egy bizonyos prémiumrendszer, s valószínűleg büntetési tarifa is Ez utóbbiról szólhatna né­hány szót? Részletesen kidolgozott pontjaink vannak. Az egész bün­tetési rendszert két csoportra oszthatnám: az apróbb és a súlyosabb büntetésekre. Az apróbb „bűntények“ közé az edzésről való késés tartozik például. Egy ilyen ötperces fe­gyelmezetlenséget is készpénzzel fizetik a csapatkapitánynak, aki aztán megőrzi az így begyűjtött összeget. És mi történik ezzel a pénzzel? Különböző születésnapok, családi jubileumok, névnapok al­kalmával ajándékokat vásárlunk belőle. Hány korona gyűlik össze átlagosan, havonta? Négyszáz körül. Mi tartozik a súlyos fegyelemsértések sorába? Például ha a játékos ittas állapotban jön el az edzésre; vagy közvetlen a mérkőzés előtti kihágások. Gyakran előfordul ilyesmi? Nem. Elégedett vagyok a fegyelemmel. Itt jegyezném még meg, amit a játékosok idegrendszerérői mondtam az előbb. Volt egy rendkívüli tehetségünk, Súra. Csak azért nem lett belőle válogatott, mert borzasztó labilis volt az idegrend­szere, elzüllött, s ma nem is hallani róla, pedig ilyen tehet­ség nagyon ritkán bukkan föl. Cigarettázhatnak-e, és mennyit ihatnak a játékosok? A cigarettát megengedem, mert én magam is dohányzom, s bajos lenne tőlük azt követelnem, amit magam sem tartok be. Három nappal a meccs előtt már nem szabad alkoholt fogyasztani, de az ellen semmi kifogásom, ha a meccs után isznak. A feszültséget valahogyan le kell vezetni, s ha ezt nem venném figyelembe, rossz pszichológus lennék. Azt szeretem, ha a csapat együtt szórakozik. A portyákon, banketten, előkerül a gitár, s együtt iszogatunk, persze nem isszuk le magunkat a sárga földig. Jezek úrnak köszönetét mondok nyilatkozataiért, és Kvas- náknak is hálás vagyok feleleteiért. Mindkettőjüknek sak szerencsét kívánok, olvasóinkkal együtt szeretettel figyelem tovább sorsukat, loilföldi tartózkodásuk alatt is. BATTA György Két hőnap választ el bennünket a budapesti Magyarország—Cseh­szlovákia világbajnoki selejtező­mérkőzéstől. Semmi sem termé­szetesebb tehát, hogy ismételten visszatérünk a két nagyszerű együttes teljesítményének, felké­szültségének taglalására. Ezúttal Andrej Kvasnákkal ültünk össze, hogy megkíséreljünk párhuzamot vonni a chilei ezüstérmesek és a mai csehszlovák válogatott le­génysége között. Véleményed szerint melyik volt ütőképesebb csapat: a Chilére ké­szülő és selejtezőket játszó ak­KVASnAK' A CHILEI CSAPAT ÉRETTEBB VOLT kori, vagy a Mexikóra készülő, s most selejtezőket játszó mai válogatott? Én azt hiszem, hogy az a régi volt a jobbik csapat. Miért? Azért, mert érettebb, összeszo- kottabb, rutinosabb volt. Javarészt idősebb játékosokból állt, akikről azt szokás mondani, hogy éppen azokban az esztendőkben járnak, amikor a labdarúgó a legproduk- tivabb. Csak néhány példát. Az akkori csapatunkkal nem történhetett meg, hogy ha egy vagy két gólt kapott, pánikba essen. Tovább ját­szotta a neki legjobban megfelelő stílusú focit, s megkísérelte a kiegyenlítést. Az akori válogatott Inkább a biztonságos játékra ren­dezkedett be, a védők nem kalan­doztak előre, a csatárok is segít- gettek hátul, kevés volt a mere­deken előrevágott átadás. Ml in­kább rövidebb, gyakoribb passzok- kal játszottunk, nem restelltük hátraadni a labdát, s mindezt nagyszerűen begyakoroltuk. Nem kockáztattunk annyit és nem eről­tettük a gyorsaságot, mert akkor természetesen gyakrabban hibáz­tunk volna. Nagyszerűen össze­szoktunk, egyszóval igazi kollek­tív voltunk. így történhetett meg. hogy például a magyarok elleni egyetlen gólunk elegendő volt a győzelemhez Chilében. Igaz, nagy szerencsénk volt, dehát ez már a játékhoz tartozik. Mi a minimum­ból a maximumot produkáltuk. l:0-nál nem kockáztattunk sem­mit, labdatartásra és biztonsági játékra törekedtünk, és az sike­rült is. A brazilok elleni döntőn sem vesztettük el a fejünket, ját­szottunk, tovább, úgy, ahogy szok­tuk, nem volt semmi kapkodás. A mostani csapat tehát éret­lenebb. Igen. Egyrészt fiatalokból áll, akiknek szükségük van rutinra, tapasztalatokra, higgadtságra, más­részt a kulcsemberei is fiatalok. Ezt is egy példával egészíteném ki. Azon a szerencsétlen írek el­leni selejtezőn például, amikor mindenki tudta, hogy elég a dön­tetlen is hazai pályán, s amikor világos volt, hogy á továbbjutás, a döntő, nem valami különleges játék, 1:0 után, ahelyett, hogy a fiúk okosan tartották volna a lab­dát, s még szorosabban fedezték volna az ír csatárokat, eszeve­szetten rohamoztak, közben fel­lazult a védelem és megszületett a meglepetés. Ha viszont szoros emberfogásra térnek át 1:0 után, könnyen megtörténhetett volna, hogy az írek szabadabb teret biz­tosítanak előretolt csatárainknak, akik újabb gólokat Is lőhettek volna. A chilei csapattal nem történ­hetett volna meg ilyen melléfogás. Mi tökéletesen játszottuk a 4— 2—4-et, minden labdáért küzdöt­tünk, s megtartottuk csekély elő­nyüket Is. Az írek úgy érkeztek Prágába, mint a turisták. A Park- szállóban laktak, nem is gondol­tak a meccsre. Még a mérkőzés előtt is a bárokat látogatták. It­tak, udvarolgattak. A pályán csak arra vigyáztak, nehogy hat. vagy nyolc gólt kapjanak, s íme mi lett a vége? Véleményem szerint eléggé hibás felfogás az. hogy minden a csehszlovák-magyaron dől el. A dánok és a írek meg akarják mutatni, hogy ők is vizet zavarhatnak. Az ilyen csapatokkal ez mindig így szokott lenni. Gon­doljunk csak vissza a pozsonyi l:0-ás csehszlovák—dán meccsre. Végeredményben Jokl szerencsés lövésének köszönhető a győzelem. De mi lett volna, ha nincs ez a lövés és Viktor r.em menti meg a csehszlovák kaput, akkor, ami­kor a szabadon hagyott, dán csa­tár kétszer is egyedül tört a ka­pura. Máris elúszhatott volna, még­hozzá itthon, egy pontocska! Én háromszor is játszottam az Írek ellen, mi jobbak vagyunk, de sen­kit sem szabad lebecsülni. Lehet-e tippelni a májusi mér­kőzésre? Nem. Valószínű, hogy Budapes­ten Magyarország, Prágában Cseh­szlovákia győz, de mindez a pilla­natnyi lélekjelenéten, formán, vé­letlenen, szerencsén, bírón. Idő­járáson múlik. Te kerettag vagy. Lehet, hogy Marko előszed a rázósabb talál­kozókra? Minden lehetséges. A chilei ezüstéremért milyen összegű jutalmat kaptatok? Hihetetlen, de így van: a világ- bajnoki torna valamennyi találko­zójáért ötezer koronát fejenként. Az még 1962-ben volt, akkor még más időket éltünk. A lioameccse- ken 180 korona volt a győzelem, kilencven a döntetlen ára. Ezek voltak a „huszonnégynyolcvanas“ idők. Ml hajtott akkor benneteket? Ha Ingyen játszunk is épperi úgy küzdünk. Meg akartuk mu­tatni a világnak. Tudtunk egy­másért lelkesedni. Jó érzés volt játszani abban a csapatban. (Zárójelben jegyzem meg, és azonnal hozzáteszem, hogy nem KvaSrtáktól hallottam: kétezer dol­lárt Ígértek a játékosoknak fejen­ként. ha eljutnak Mexikóba. 1969- et írunk, és nem 1962-őt.) Befejezőül beszélj valamit téli portyátokról amelyen olyan jó eredményeket értetek el. Kezdjük azzal, hogy ott az egy más világ volt. Technikás focit játszottak az ellenfelek, Jurkanin, MaSek, Vrána átvehette a labdát, brillírozhatott, nem úgy mint itt­hon, hogy őrzőjük el sem mozdul mellőlük. Ezenkívül: a profik nem rúgnak le senkit. Ha dühösek, öklözni kezdenek, de nem rúgnak, mert jól tudják, milyen fontos a láb egy profinál. A bírók jobbak. Egyszeri figyelmezetés után kiál­lítják a vétkest, aki ráadásul 100 dollár büntetést fizet, de a követ­kező meccsen már játszhat. Mi sem „nyírtunk“ úgy, mert senki sem akart büntetést fizetni. Itthon teljesen más a helyzet, ezt nem kell mondanom. Igaz az, hogy Franciaországba készülsz? Nem. Nyugatnémetországba hív­nak, nagyon előnyös ajánlatokat kaptam. Á Sparta egyelőre hallani sem akar róla. Esetleg január el­sejétől lenne esedékes az átlépés, de addig még sok minden tör­ténhet. Kétéves szerződést írnék alá. Most az edzőtanfolyamot vég­zem Prágában, s az aktív pálya­futás befejezte után edzőként szeretnék működni. KvaSnák mindig a régi. őszinte és készséges, s ha megpillant egy kupicát, elérzékenyUI. A pályán viszont a legjobbak közé tartózik mindig, igy hát .bűnét“ készség­gel bocsájtják meg a csapat ve­zetői.

Next

/
Thumbnails
Contents