Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 2. szám

A boldog pillanat... de va/on szerencsés lesz-e a házasSdg? Ez viszont sok mindentől függ. Az egyik kérdés a házasulandók kora. ErrOl indítottunk vitát lapunk harmadik oldalán. Foto: HELEXA

A

hiúság: le

Megjelenik minden kedden • Kiadja a Smpna a CSISZ Salovékial Kö/pontl Bltoltaigának IdadOvélla- lata • Srerkewtöséq és adml- nls/irécld: Bratislava. Praiské 9. Tel.: 463-41-45. Poslaftók 30. • FHsterkesrtd: SZŐKE JÓZSEF, tO- szerkest főhelyet »es: STRASSER

GYÖRGY, kulidra: IÓTH ELEMÉR. kUl- és belpolitika: SÁRKÁNY AR- PAD, riporterek: MICHAL MARTA, ZACSFK ERZSÉBET, keletszlovéklal szerkesztő 6a sportrovatvezető: BATTA GYÖRGY, grafikai szerkesztő: GYURAK ÉVA. Nyomta Západoslovenské tlaélarne 01 t Előfizetési díj egész évre 52.— Kés. fél évre 28.— Kés, negyedévre 13.— Kés • Terjeszti a Posta Hlrlapszolgélata. előfizetni minden postén lehet • Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza • A lapot klilfőld azéméra a PNS Ostredná expedtcla Bratislava. Gottwaldnvo námestle é. 48 — étjén lehet megrendelni,

Eheti számunkban:

• A történelmi remények népe • Magyar nemzetiségű a szlovák kormány legfiatalabb minisztere Tizennyolc vagy huszonegy — vita a házasságkötési korhatárról • A népművelés buktatói • Az él- cekről • Bohumil Hrabal: Temetés • Reszeli Ferenc versei • Csúzli e Nehéz az írek élete a Zöldszigeten • Fehér galamb a hollóseregben • Szaharái vadászélmény • Alom, álom, édes álom... • Svájci útijegyzetek • Mit mondanak a januári csillagok? • Sport • A lovak származása és fejlődése

• TV-műsor • Keresztrejtvény • A pénzzel „bánni“ tudni kell • Tél kontra nyár • Divat • Veronika válaszol •

A TÖRTÉNELMI REMÉNYEK NÉPE

Szőke József

Ha a mögöttünk maradó évet kiszakítjuk a történelem évekhez nem igazodó nagy áramlásából, és elvonatkoztatjuk a társadalom mélyén ható erőktől, akkor sok szempontból a politikai események zavaros egyvelegének tűnik. Személyiségek tűntek fel és személyiségeknek hitt emberek tűntek el, programok buktak meg és programok születtek, elképzelések, melyek egyik hónapban sziklaszilárd realitásként hatottak, csakhamar romantikus vágyálommá redukálódtak, eszmék, elvek, ideálok foszlottak szét, újságcikkekkel szemben valódi fegyverek sorakoztak fel, és egy nemes barátságot fosztottak meg minden illúziójától. A felszín e zavaros háborgása mögött azonban — mindannyian tudjuk — mélyen ható társadalmi törvények érvényesültek és kerestek érvényesülési teret. A bőven adódó kritikus pillanatokban nem egyszer kérdeztük: ml értelme az egésznek? Módosíthat a történelem menetén egy kis nép, amikor a feje felett világméretű erők csapnak össze, és mit remélhet a jövőtől egy néptöredék, egy nemzetiség, amikor u- gyanaz a nemzet, amely fuldokolva a szabadság friss levegőjére törekszik, nem tanúsít kellő megértést a neki alárendelt nemzetiségek ellen?

A történelem nem zárult le

Az aggodalom Jogos. A csehszlovákiai magyarság nem egyszer tapasztalta, hogy léteznek erők, amelyek legszívesebben elpusztítanák. Ezt a lényt soha nem szabad elfelednünk. Létünket nemcsak a kitelepítés, deportálás veszélyeztette, de a nyílt és burkolt asszimllálás rafinált és kevésbé rafinált Intézkedései Is. Erre irányul az első köztársaság sokszor Idealizált hivatalos politikája (lásd dr. Ivan Dérer*: Cecho- slovaklzmus v diskusi című cikkét a Seáity decemberi szá- mában) és a Matica slovenská egyes politikusainak törekvése (lásd Daniel Okáli és a Matiőné őltanle cikkeit).

Bizony, az elmúlt Ctven év mérlege számunkra nem a legkedvezőbb. Nem egyszer érezhettük tehetetlenségünket, gyöngeségünket, azt a valót, hogy az állam politikáját kénytelenek vagyunk a saját szükségletünknek megfelelően befolyásolni. Sorsunkat tőlünk Idegen erők intézték. A kiszolgáltatott nép érzésével éreztük, hogy lényegében mindegy, teszünk-e valamit helyzetünk jobbrafordulásáért, vagy sem, a dolgok úgyis a maguk útján haladnak. A bizonytalanságnak és a tehetetlenségnek ez a mindent átható érzése természetes velejárója a rendezetlen viszonyok közt élő nemzetiségek életének, és visszaható módon egyik okozója, újratermelője e bizonytalanságnak. Gyökerét a sok csalódásban kell keresnünk és megtalálnunk. Természetes hát, hogy minduntalan felerősödik, ha a dolgaink nem úgy alakulnak, ahogy azt vártuk.

Ha megszűnik e bizonytalan helyzetünk, ha formálóan beleszólhatunk sorsunk alakulásába, megszabadulhatunk szorongató érzéseinktől is. Éppen az elmúlt év politikai csatározásai bizonyították a legjobban, — ezentúl természetesen az elért eredmények is — hogy nem olyan reménytelen a helyzetünk, mint ahogy azt sokszor elhitetjük magunkkal. Január után mi is érezhettük, hogy milyen csodálatos dolog félelem nélkül gondolkodni. Látnunk kell, hogy a történelem sohasem befejezett valami, hogy a jövő nem előre eldöntött, egyszer és mindenkorra meghatározott. Tehát a ml jövőnk sem véglegesen megszabott. A történelem emberi mü. Magatartásunkkal, alkotással, cselekedeteinkkel befolyásolhatjuk az alakulását. És ez a magatartás kétféle lehet: aktív és passzív. Aktív, ha hatékonyabb módon kapcsolódunk bele nemcsak az anyagi javak termelésébe, de annak elosztásába Is, ha a jelenlegi kedvezőtlen fillamjogi helyzetünkbe nem nyugszunk bele, ha egyéni és társadalmi cselekedeteinkkel jobb létkörülményeket teremtünk népünk számára, ha a politika minden rezdülését lehetőségeink növelésére használjuk fel, vagyis ha aktívan belekapcsolódunk szocialista államunk életébr és ott megnöveljük politikai súlyunkat, befolyásunkat. Passzív magatartásunkkal, vagyis ha leülünk és várunk, hogy vagy az- isten, vagy valaki más majdcsak segít rajtunk, ha mindenre rábólintunk, ha belenyugszunk, hogy továbbra is mások beszéljenek a nevünkben, mások dönthessenek a dolgainkról, ha elhallgatjuk a bajunkat, ha bezárkózunk a szűkre szabott világunkba. E két lehetőség közt kell választanunk.

A történelem eseményeinek ritmusa

Az 1668-as év eseményei meggyőzhettek róla, hogy melyik magatartás a helyes. Tettrekész emberek ezreinek összehangolt erőfeszítésére a csehszlovákiai magyarság Ugye elmozdult a kllátástalanság holtpontjáról. Tapasztalhattuk, hogy a legszerényebb társadalmi cselekedet sem vész el nyomtalanul, Még a vereség sem hiábavalö, mindenesetre jobb a tétlenségnél. Hiszen a győzelmek és a vereségek mindig viszonylagosak. Sosem biztos szá* százalékig a jövó, és soha sem teljesen kilátástalan.

(Folytatás a 2. old.)