Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-03-11 / 10. szám

10 í| ifjúság

HALLER: A PROFIK NAGYSZERŰ FIÚK!

HaTIer népszerűsége semmivel sem kisebb, mint a filmsztároké. A postás számtalan levéllel kopog bolognai és torinói lakása ajtaján.

Az olasz nők „II biondo“- nak (a szőké-nek) hívják, nagyon sokan rajongnak érte. Helmut felesége, Waltraud asszony már megszokta ezt a sorsot. „Sokszor egész nap cseng nálunk a telefon. Helmutot hívják a tisztelői. Sok közöttük a nő. Különösen akkor gyakoriak a hívások, ha Helmutnak előző nap jól ment a játék. A nők nagyrésze nem tud szóhoz jutni, ha én veszem fel a kagylót, de ha Helmut áll a készüléknél, ömlenek a szavak. A legtöbb női szurkoló autogramot kér, van aki mást Is, de Helmut ügyesen lerázza őket.“

Az autogramkérők száma többezerre rúg. A németországi szurkolók válaszbélyeget csatolnak a levelekre, de azzal Olaszországban semmire sem megyünk. Ha mindenkinek eleget tennénk, éjjel-nappal írnunk és címeznünk kellene, s egy-egy boríték feladása egy márkába kerül.

Van, aki pénzt kér. Egy úr azzal kezdte levelét, azért ír, mert pénzre van szüksége, legalább ötezer márkára, és tudja, hogy Helmutnak van. Azt azonban elfelejti, hogy a profilabdarúgó is megöregszik, s akkor is élnie kell.

•

Az 1963-64-es bajnoki év utolsó fordulója előtt az FC Bologna és az Intema- zionále állt az élen. A mindent eldöntő találkozót Rómában játszották.

Szerdán, négy nappal a találkozó előtt, a Bologna edzése után, újságíró rohant az öltözőbe, és ijedt arccal közölte, hogy meghalt Renato a klubelnöki Ennél erősebb sokk nem érhette volna a csapatot. A hetvennégyéves milliomost.

aki harminc esztendeje állt a klub élén, imádták a játékosok. Milánóban szívinfarktus áldozata lett.

A csapat szinte összeeset. A játékosok könnyeztek, néhány azonnal pakolni akart, s utazni Bolognába, a temetésre.

Dr. Beranardini edzésterve és taktikája teljes csődbe jutott volna, ha nem lép közbe az elnök özvegye. Az özvegy éppen úgy összemelegedett a csapat játékosaival. mint a férje. Elhatározta, hogy a római felkészülés és a mérkőzés megvalósul, bármi legyen is. A csapat résztvett a gyászmisén Rómában, és megfogadta- Az Inter ellen szeretett elnökünkért játszunk. Mindenkeppen győzni fogunk!

A győzelem megvalósult, az Inter 2:l-es vereséget szenvedett, a Bologna lett a bajnok!

•

Megváltozott-e Olaszországban Haller játékstílusa? Minek tulajdonítja sikereit? Mit mond ő maga’

„Előjáróban meg kell mondanom, hogy az FC Bologna minden bajnoki meccsén mint balösszekötő szerepeltem. Ez nagyon fontos dolog. Az NSZK válogatottjában például voltam jobbösszekötő, középcsatár, fedezet is. Minden poszton játszom, de a maximumot csakis a balösszekötő posztján hozom ki magamból. A Bologna 4-2-4-es felállásban játszik.

Elszoktam az öncélú trükkök bemutatásától. A Bologna — és most a Juventus is — élcsapat volt, s nekem elsősorban a labdatartás volt a feladatom. Erre való a cselsorozat.

Az olaszországi összekötőknek tulajdonképpen e- gyetlen feladata van: rést találni a védelmi falban a két szélső és a közéocsatár részére, s aztán milliméter- nyi pontossággal leadni a

labdát. A Bolognában elsősorban a középcsatár Niel- sennek volt ebből haszna. Huszonkét gólja közül vagy húszat én készítettem elő. Akkor vagy hét gólt lőttem, többnyire tizenegyesekből.

A pályánkra érkező csapatok célja: nem kapni gólt. Ez már olaszországi szokás. Ilyen feltételek mellett viszont aligha lehetséges a labdarúgás szépségeit felvonultatni. A ca- tenacciot elsősorban az Inter játszotta kifogástalanul.

A „bolygó“ összekötő feladatköre nagyszerűen illett játékstílusomhoz. Meq kell jegyeznem, hogy az olasz ligában valóban nehéz az összekötök sorsa. Mindig rám állítottak egy embert. Úgy védekeztem, hogy hátrahúzódtam a saját tizenhatosunkra, az én helyemre pedig a balfedezet Fogli állt. Ezt sokáig gyakorolta és sok gólt is lőtt. Az ellenfél rámállított embere ugyanis általában zavarba jött, Fogli ezt használta ki.

Megkaptam a kigurított labdát a kapusunktól, s a saját tizenhatosomról indítottam az akciót.“

Hallertől gyakran megkérdezik: Van-e méq valamilyen hiányosság a játékában?

„Van. Egyetlen ember sem tökéletes. Fejeseim gyengék. Passzolni ugyan pontosan tudok, fejjel is, de mihelyt a kapu előtt állok, kevés gólt adok fejjel. Az edzőm is tudja ezt. A lábammá! szeretem kezelgetni és tartani a labdát, a földön. Akkor bármit meg tudok csinálni. Milyen trükköket alkalmazok, hogy megszabaduljak őrzőmtől? Erre nehéz válaszolni, mert ez általában a pályán dől el, ott jut eszembe nem is egy-két, de tiz-tizenkét megoldás, a művészet abban rejlik, hogy reflexeim segítségével villámgyorsan ki tudjam választani a legmegfelelőbbet. Ez ösztön dolga.

Sohasem szoktam cseleket gyakorolni, de ha már megtanulok valami újat, azonnal ki is próbálóm, és sikerülni szokott már a következő mérkőzésen. Ne vegye senki nagyképűségnek, de a labdával talán már mindent tudok. Kölyökko- rom óta annyi puha, kemény, és különböző focival játszottam, hogy kifejlődött bennem a labdaérzék. Azonkívül sohasem az szerzett örömöt, hogy csak úgy egyszerűen rugdostam a labdába, hanem mindig arra törekedtem, hogy különleges módon pöcköljem meg a bőrt.

Az u. n. Didi-féle trükköt évek óta tudom. Futás közben a talpam közé szorítom a labdát, majd átemelem a fejem fölött és így csapom be az ellenfelet. Ligameccseken is sikerült, fantasztikus tapsot kaptam érte, de az edzők nem nagyon szeretik a zsonglőrköd ést.

Örömömre szolgál, hogy erővel bírom az egész mécsesét, nemcsak hatvan percet, mint annak idején. Bernardini még figyelmeztetett is edzés közben; Ne gyötörd magad annyit Helmut, tarts meg valamit vasárnapra is. Bernardini ritka ember volt. Sohasem hallottam goromba, indulatos szót tőle, nem üvöltözött a pálya szélén, mint pl. Herrera.

Bár profik vagyunk, és mint mondják, „csak“ a pénzért játszunk, merem állítani, hogy sokkal különbek, emberibbek, őszintébbek közöttünk a kapcsolatok, mint az amatőrök vagy a szerződéses játékosok között.

Nagyszerű érzés úgy a pályára lépni, ha az ember vállára vernek a többiek: „Helmut, avanti! Kapcsold be a szuper-fokozatot, mi is rákapcsolunk!“

Ilyenkor hegyekeí képes elmozdítani az ember.

nrrsffrT'A tékozló klub

(Kravárik és Kantor a prágai Sláviáhan)

A prágai Párizs szálló elsősorban a pénzes nyugatiak átmeneti otthona, de találunk itt élsportolókat is. Az első- osztályú szobák, az elsőosztályú étterem, a bár és a többi szórakozóhely nem kratcáros mulatság. Jelenleg két labdarúgó lakik itt, a Sláota két új Játékosa, Kravárik és Kantor. Mindkettőtől megváltó szerepet remélnek a vezetők és szurkolók. Nézzük csak, mivel telik e két labdarúgó egy napja a Párizs szállóban.

,flaponta két alkalommal edziink, délelőtt tizenegyig, délután kettőtől négyig. Közben elrohanunk megebédelni a szállóba, s onnan vissza a stadionba. Hetenként kétszer fürdőbe, szaunába Járunk, meg tornaterembe és mire hazaérünk este van már. Megvacsorázunk, ülünk egy kicsit az étteremben, megiszunk egy kis bort vagy sört, elszívunk néhány cigarettát, aztán vagy moziba megyünk, vagy magnót hallgatunk. Én íKantor) hetenként egyszer hazautazom Teplicére a családomhoz, Kravárik még ezt sem teheti Ha úgy alaposan meggondolom, nem éppen élvezetes élet ez. Az emberek ismernek már, lassan már innunk sem lehet előttük, mert kész a pletyka.

Mindezt Kantor mondta el, Már vagy két órája ültünk a bárban. Jöttek a kétdeci borok és a pilzenik, s még mindig akadt téma bőven. Számos cigarettát szívtunk (az edző 50 korona büntetést ró ki egyért, ha megtudja), fogyott a pénz, de a klub mindent fizet, s a kalória-összeg sem csekély.

És most hadd írjam meg a véleményemet: Miért fejezi be a Játékosok formálását az edzéseken a híres SK SLA- V1A? Százezreket fektetett két Játékosba, luxusszállóban helyezte el őket, havonta többezer koronát fizet csak a szobáért és a kosztért, s mégis közömbös a további sorsuk? Miért nem gondoskodik szabad Idejük okos kihasználásáról? A délamerikai egyesületek, de az európaiak Is is régen megoldották ezt. A családos labdarúgót a családja várja, de ez a két családjától elszakított férft unatkozik, s hogy idegességét tompítsa, rágyújt, s hogy jól érezze magát — iszik.

Miért nem lehet őket koncertekre, nyelvtanfolyamokra

V Kinek lesz így haszna belőlük? ök sem érzik jól magukat, a Slávia sem kapja meg ilyen életmód mellett töltik azt, amit várt. '

Az ország egyik leggazdagabb klubja így fecsérli el pénzét és erejétl

GÖRÖCS JÁNOS:

LEHET-E „NAGY“

A KAMASZKOR0 LABDARÚGÓ?

Szakemberek válaszolnak négy izgalmas, olvasóink«* bizonyára érdeklő kérdésre;

1. Az ön véleménye szerint a 16—1# éves fiatal játékosokat milyen mérkőzésen és milyen időtartamra érdé- mes a pályára küldeni?

2. Gyakoriak legyenek-e az ilyen szerepeltetések, és lm igen, akkor kevésbé felelősségteljes, vagy nagyobb felelősséggel járó posztokon?

3. Hogyan oldhatók meg a fiatalok szociális problémái, főleg azok, amelyek a tanulással kapcsolatosak?

4. Lebet-e pályára küldeni egyidöben két vagy három újoncot?

JIM MURPHY, MANCHESTER UNITED, MATT BUSBY

JOBBKEZE:

— Ritka az olyan fiatal, aki azonnal helyet szorít magának az első csapatban. Általában az a szokás, hogy két- három alkalommal „megszagoltatjuk vele a puskaport*, de ezt követően azonnal kivesszük az egyből, hogy legyen ideje feldolgozni az itt szerzett tapasztalatokat. Kivétel azonban nálunk is akadt: George Best például tizenhét éves korában került be a Manchester United első csapatába és azóta is megőrizte. Ami a tanulást illeti, igyekszünk fiataljaink kezébe valamilyen szakmát adni, rendszerint olyat, amely a labdarúgással összefüggésben van.

HELENIO HERRERA, AZ AS ROMA EDZŐJE:

— Akiből jó játékost akarnak faragni, annak 16—17 éves korában kell a játékot kezdenie, (fis nem a kényelmeskedést.) A fiatal játékost mindig más poszton keH játszatni. A mai labdarúgásbán követelmény, hogy a játékos minden helyzetben feltalálja magát.

— Képzetlen emberből soha nem lesz képzett futballista. Az Interben rendkívül sokat kellett foglalkoznom a játékosok műveltségi szintjének emelésével. Külön tanárt szerződtettünk például közgazdasági előadásokra.

— A csapatot nem szabad teletömni fiatalokkal. Szem előtt kell tartani az arányokat, mert tapasztalt játékosoktól kapott kellő támogatás híján a fiatal labdarúgó könnyen kishitüvé reményvesztetté válik.

— A tehetséges fiatalok általában 18—20 éves korukban érnek be. Rivera, aki tizenhat éves korában lépett pályára a nagyok között, kivétel.

— A magam részéröl például a BEK-ben adtam a fiataloknak lehetőséget játékra. Jó iskola volt számukra.

RAJKÓ MITICS, A JUGOSZLÁV VÁLOGATOTT

EDZŐJE:

— A tizenhatéves kor még túl korai, a tizenhétéveseknél azonban miért ne próbáljuk meg? A fiatalokat fokozatosan kell hozzászoktatni a nagy mérkőzések légköréhez. Az a véleményem, hogy lehet két fiatalt egyidejűleg szerepeltetni.

OTTO GLORIA, A PORTUGÁL VÁLOGATOTT

VOLT EDZŐJE:

A Pireneusokon túl a problémát eléggé sajátos módon oldják meg. A spanyol-portugál klubok inkább kész játékosokat szeretnek pályára küldeni. A „késszé“ nevelés színtere általában egy vidéki klub. A gyakorlat azt mu- ' tatja, hogy a profi-szakmát nehéz összegyeztetni a tanulással. Sok híres futballista van, aki máig is tudatlan, műveletien ember.

LAKAT KÁROLY, FERENCVÁROS:

— Az a helyes, ha a futballisták 16—18 éves korukban kezdenek játszani. Számukra hetenként két mérkőzés sem fárasztó, ha az egyiket a serdülő, a másikat pedig az ifjúsági csapatban játsszák. A futballista sikereit csak a mérkőzésen nyújtott teljesítményével mérhetjük. Hasznos dolog, ha a játékot egész fiatalon kezdik, olyankor, amikor a hibákat még könnyű elfeledni és kijavítani. Igaz. a fiatal játékos még nem nagyon ismeri képességeit. Óvatosan keresi, mi felel meg neki leginkább. Manapság persze ez már nem olyan nehéz dolog, mert minden játékosnak univerzálisnak kell lennie. A védő, aki csatárt játszik, könnyebben megérheti a támadó játékos pszichológiáját, és könnyebben tökéletesítheti technikai adottságait.

— A tanítással semmi esetre sem szabad takarékoskodni.

— Ha egyidejűleg több fiatalt állítanak a csapatba, ez semmiképpen sem válik a csapat kárára. Tapasztalatom szerint egy labdarúgó formálódása 8—9 éves korában indul meg. A továbbiakban óvatosan kell tevékenykedni, nem szabad átugrani egyes kategóriákat. Korcsoportok szerint a játékosok ilyen beosztása volna a helyes: 8—12 évesek, 13—14, 15—16, 17—20 évesek.

— lön azok közé tartozom, akik szívesen bíznak feladatokat fiatalokra. A magyar labdarúgás két kiemelkedő neveltje. Puskás Ferenc és Albert Flórián már tizenhétéves korában játszott a válogatottban. Mostani neveltjeim közül Brannikovits Lászlót említhetem.