Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-03-11 / 10. szám

Nem vagyunk eayedül a világűrben A Harward Egyetem csillagvizsgálójának főnöke, Har­low Shapley a világ egyik legismertebb csillagásza. Ma A3 éves, és életének nagy részét (60 évet) a csillagászatnak szentelte. A milánói Oggi hetilap munkatársa nemrégiben elbeszélgetett az idős tudóssal. • Ön azt állítja, hogy az ember nincs egyedül a világ­űrben. Mivel tudná ezt bizonyítani? — Ma már kísérletekkel tudjuk bizonyítani, hogy az élet tulajdonképpen természetes vegyi folyamat. Tizenkét évvel ezelőtt például dr. Stanley Miller chicagói tudósnak laboratóriumában olyan viszonyokat sikerült teremtenie, amilyenek öt milliárd évvel ezelőtt a Föld keletkezése­kor uralkodtak bolygókon. Földünkön akkor négy gáz volt: metán, ammóniák, hidrogén és vízpára. Semmi más. Ezt a négy gázt dr. Stanley Miller olyan viszonyok közé he­lyezte laboratóriumában, amelyek annak idején uralkodtak (elektromos kisülések, rádióaktív kisugárzások stb.). Egy hét múlva sikerült belőlük aminosavakat és más szerves anyagokat kapnia. Mint ismeretes, az aminosavak az élő világ alapanyagai. így sikerült az embernek először meg­teremteni a hidat a szervetlen és szerves anyagok között. Hogy az aminosavakból ember legyen ötmilliárd évnek kellett elmúlnia. Ha megvannak a megfelelő körülmények, akkor az élet megjelenése szükségszerű. A csillagászok megállapították, hogy millió és millió olyan bolygó kering a világűrben, amelyen olyan viszonyok uralkodnak, hogy szükségszerű az élet megjelenése. • ön szerint vannak-e olyan bolygók a világűrben, ame­lyeken számunkra ismeretlen formában jelentkezett az élet? — Feltételezem, hogy igen. Véleményem szerint olyan bolygókon is lehetséges az élet, ahol sem oxigén, sem ni­trogén nincsen, de van mondjuk szén. A szénvegyületek tudnillik az élő világ alapanyagai. Nincs kizárva az sem, hogy egy másik bolygón, mondjuk szilicium az élet alap­anyaga, nem a szén A fejlődés szigorúan meghatározott úton halad. Ha egy Földünkhöz hasonló bolygó, mondjuk 150 millió évvel ké­sőbb született a miénknél, lehetséges, hogy hatalmas ős­hüllők élnek rajta. • Más bolygókon élnek-e intelligens lények? — Az intelligepcia igen széles körű fogalom. Mit ért Ön ez alatt? • Természetesen az emberi intelligenciát. — Az emberi értelem évezredes fejlődés eredménye. Szerintem az ember abban különbözik az állatoktól, hogy másként reagál a külső hatásokra, mint az állatok. Lehet­séges, hogy olyan szuperintelligens lények élnek a világ­űrben. amelyek számára mi olyanok lennénk, mint szá­munkra a rovarok — értelmetlen és primitív lények. • Milyennek képzelhetjük el más bolygók lakóit? — Amilyennek csak akarjuk. Nekünk például öt érzék­szervünk van. Lehetséges, hogy a más bolygókon élő fej­lettebb szervezetű élőlényeknek olyan érzékszerveik is vannak, amilyeneket mi el sem tudunk képzelni. Lehet­séges, hogy olyan dolgokat is képesek érzékelni, amilye­nekről nekünk fogalmunk sincs. • Mi a véleménye: kapcsolatba léphetünk-e más bolygók lakóival? — Egyelőre ki van zárva, mert az ember testi fölépí­tése nem engedi meg. Naprendszerünkben nincs élet (nem hiszek a marslakókban), s a mai ember semmi esetre sem juthat ki naprendszerünkből. A Földünkhöz legköze­lebb álló bolygóra küldött rádióhullámoknak tíz évre van szükségük, míg odaérnek. Ha választ várunk, újabb tíz évre van szükség. Feltételezem, hogy egy ilyen kapcsola­tot lehetséges megteremteni, de vajon milyen üzenetet küldjünk, és hogyan érjük meg a választ? Milyen lesz , o HOLD-OLTOZEK? A Holdra érkező első ürutasok vízhűtéses öltözetet fog­nak viselni, amely megvédi őket a rideg éghajlati viszo­nyoktól, normális lélegzési viszonyokat biztosít nekik, vé­delmezi őket a hihetetlenül nagy hőmérsékleti-változások­tól, a hulló meteoritoktól, s egyben lehetővé teszi szá­mukra, hogy állandó kapcsolatban legyenek az űrhajóval és a Földdel. Az űrruha a Mercury és Gemini legénysé­gének öltözékétől eltérően fehér színű lesz, s átlátszó mű­anyagsisak biztosít majd az űrutasoknak jó látási viszo­nyokat első Hold—sétájuk alkalmával. Az űrruhák a ré­gieknél rugalmasabbak, s aránylag könnyű lesz bennük mozogni a Hold felszínén. Az űrutasok például le is tud­nak hajolni, térdelni vagy feküdni bennük, sőt kezükkel megérinthetik sisakjuk hátsó részét is. Annyira könnyű lesz a mozgás benne, hogy ha viselője véletlenül megbot­lik és elesik, könnyűszerrel újra talpra tud állni. Az öt- tözék súlya a földön 27, a hátizsáké pedig 31 kilogramm, a Holdon azonban együttvéve mindössze 9.5 kilót nyom majd. A hátizsák segítségével az űrhajós három órát tölt­het a hajón kívül. A ruha műanyagból készült és keresztül-kasul van szőve apró csövecskékkel. Ezeken a csövecskéken és a hátizsá­kon keresztül a víz körforgást végez, s állandóan hűti vagy melegíti az öltözéket. A hátizsák üvegszálas anyagból készült, 67 centiméter magas, 71 széles, és 28 centiméter vastag. Benne van a hűtőberendezés, az oxigéntartalék és az elektromos beren­dezések. Körülbelül négy órai használat után újra kell töl­teni oxigénnel, és cserélni kell bennük az elemeket. A csövecskékkel átszőtt ruha fölött még egy műanyag­réteget hordanak, amelybe az összesürített oxigént raktá­rozzák. Mindezt egy alumínium és üvegszálas védőpáncél fedi. A páncél anyaga 7 réteg alumíniumfóliából, hat réteg üvegszállal átszőtt anyagból és két réteg különös műanyag­ból készült. Az öltözék külső részein, a könyökön, a tér­den és a vállakon külön fémszálas erősítések vannak. A kesztyűk rugalmasak, s fogni lehet bennük. A lábbeli 25 szigeteld rétegből készült, talpa szilikonos gumiból és egy fémszálas védőrétegből áll. A sisak sízem előtti része különleges fényszűrös anyag­ból készült, s védi a szemet a túl erős napsugaraktól, amelyek 11 napon át perzselik a Hold felületét Iennyi ideig tart ugyanis egy Hold-nap). Az öltözéket ellátták még néhány hatalmas zsebbel is, amelyben többek között egy rádióaktív kisugárzást mérő készülék, töltőtoll, olló, apró elemeslámpa, ellenőrzőlapok és más található. Az ürpukát minden utasnak mérette késsátík. SZERELMI JÁTÉK a kínzókamrában Münchenben a 37 02 90 telefonszám többé nem je­lentkezik. Befejezte külde­tését, ugyanis a Diana koz­metikai szalon, melynek tu­lajdonosa a modern gondol­kodású férfinépnek külön­leges japán masszázst nyúj­tott. A 44 éves Lucia Schwendingen, a szalon fő­nöke kénytelen volt két méter széles francia ágyát felcserélni egy keskeny priccsel a városi börtön nő­osztályán. A bűnügyi ren­dőrség elkobozta a korbá­csokat, ütlegeket, rajzszöges kesztyűket, és más kínzó­szereket, amikkel Lucia és az általa alkalmazott lányok hivatásukat végezték. A rendőrség a vendégek név­jegyzékét is elkobozta. Vil­lámgyors akciót hajtott végre, s azóta a fényűző négyszobás lakás zárva van. Természetesen a Dianá­hoz hasonló szalonok százai működnek országszerte, a- melyekben isiász és porcko­rongkárosodás ellen haté­kony gyógyítást Ígérnek, viszont 50 márkáért egé­szen más szolgáltatást nyúj­tanak. A Diana szalon esete azonban bővelkedik szokat­lan pikantériákban. A ren­dőrség birtokába került egy különös fényképsorozat a- mely a szalon tulajdonosá­ról és egy fess, név szerint Sascha török nőről készült. Közelebbi vizsgálat során kitűnt, hogy a vendég tu­lajdonképpen egy férfi, egy müncheni kereskedő. Ö pén­zelte Lucia költekezését, a szalon fényűző berendezé­sét. Ellenszolgáltatásként minden este nőnek öltözve besurranhatott a szalon hátsó termébe és élvezhet­te Lucia bájait. — Nem érzem egyáltalán bűnösnek magam. Amit tet­tem, az nem büntetendő. Mit tehetek, ha már oly szenvedélyesen közeledem a nőkhöz, nőnek öltözve — mondta a kereskedő. Egy másik pikantéria, hogy a vendégek névsorá­ban több olyan személy ne­ve is szerepel, akik az er­kölcsről gondoskodó mün­cheni rendőrségnél teljesí­tenek szolgálatot. A ren­dőrség természetesen gyor­san állást foglalt. Közölte, hogy alkalmazottai sohasem kezeltették érdemlegesen magukat a Diana szalonban. A kereskedő viszont el­lentétes véleményen van: — Azért éreztük magun­kat olyan biztonságban, mert a szalon állandó láto­gatói közt magas tisztséget betöltő rendőrségi alkalma­zottak is voltak! A biztonságról egyébként egy éve aligha lehet beszél­ni. A rendőrséget ugyanis akkor értesítette először egy tizenhét éves lány a szalonban nyújtott külön­leges kezelésről. A lány fel­jelentés tett. Elmondta, hogy Luciát egy ismerőse útján ismerte meg. Munkát vállalt nála, hetente 20# márkáért válaszolnia kellett a telefonhívásokra. Ezenkí­vül az 6 feladata volt a la-* kás tisztán tartása. Egy Íz­ben megjegyezte, hogy Lu­cia és három fiatalkorú al­kalmazottja erkölcstelen játékot űz. Lucia erre tüs­tént elbocsájtotta a takarí­tónőt, aki bosszúból felje­lentést tett a rendőrségei«. A müncheni rendőrségnek is tudomása van arról, hogy a városban még jó néhány hasonló intézet működik. Rendszerint azonban egy nő irányítja őket, azért a rendőrség nem tehet sem­mit, mert mint Hermann Häring, a bűnügyi osztály vezetője mondja: — Semmi közünk ahhoz, hogy egy nő mit tesz a la­kásán. Csak amikor már lá­nyokat is fogad, akkor kell megakadályoznunk és meg­akadályozni a kerítést. Elektronikus számítógépek a babona szolgálatában A XX. század embere lenézően mosolyog, amikor az afrikai és ázsiai primitív emberek hiedelmeiről és szoká­sairól hall. Hát nem nevetséges például, hogy szombaton nem szabad hajat mosni, mert az szerencsétlenséget okozhat, vagy az a zambiai babona, hogy a tojás termé­ketlenségét okoz. A kínai tengerészek sohasem fordítják meg tányérjukon a halat, mert úgy hiszik, hogy ez ha­jójuk felfordulását okozhatja. De azért a nyugatiaknak sincs okuk a mosolygásra, mert ha így folytatják, a világ legbabonásabb emberei lesznek. Minden autósnak van például kabalababája vagy állatká­ja, amely állandóan ott lóg gépkocsijában és „védi“ őt a szerencsétlenségtől. Még ma is sokan hisznek nálunk ab­ban, hogy a pénteki nap és a tizenhármas szám szeren­csétlen. A nyugati szállodák legtöbbjében tizenhármas szoba egyáltalán nincsen. Mit szóljunk azután az amerikai üzletemberekről, akik repülőn utazva, zsebükben hordják és kezükben szorongatják kabalájukat? A lökhajtásos re­pülőgépek bátor pilótái mielőtt gépükbe szállnának, rá­köpnek a repülőgép kerekeire, mert ez szerencsét hoz (primitív népeknél él a hiedelem, hogy köpéssel felajánl­ják lelkűket az isteneknek). A pilóták hisznek abban, hogy ha biztonsági övüket keresztbe kötik, nem érheti őket szerencsétlenség. Az amerikai űrutazás problémájával foglalkozó szakem­berek sokszor emlegetik „Murphy törvényét“: ha vala­minek el kell romlania, az pontosan a legkedvezőtlenebb pillanatban fog bekövetkezni. Hogy ki az a Murphy? Ter­mészetesen ilyen nevű tudós nincs, Murphy olyasmi, mint például Szent Antal, mondotta egy ismert amerikai űr­szakértő. Napjainkban még az elektronikus számítógépek is a babona szolgálatában állnak, s 15 dollárért a csillagokból jósolják a jövőt. A New York-i TBS Computer Centres vállalat elektronagyai 15 dollár ellenében húsz oldalas horoszkópot állítanak össze. Manapság alig jelenik meg olyan szórakoztató képeslap, amely nem közli a heti ho­roszkópot. Tom Allison 25 éves atalantai kibernetikus meg van győződve arról, hogy elektronikus számítóagya nőnemű. „Akaratos, és szeszélyes, mindig a legkellemetlenebb kér­déseknél mondja föl a szolgálatot“ — állítja. Egy Los Angeles-i tudós piedig úgy véli, hogy az ő szá­mológépjének nem felelnek meg a kék kartonlapocskák, és ezért csak rózsaszínűeket használ. Egy chikágói régiségkereskedő kitűnő üzletet csinált, amikor 23 dollárért varázsgömböket kezdett árusítani. Az emberek szeretik a misztikus tartalmú filmeket, könyveket. Ügy látszik, az amerikai tévé is ezt tartotta szem előtt, amikor az idén három olyan sorozatfilmet tű­zött műsorára, amelyek boszorkányokról és szellemekről szólnak. A kérdés csak az, mondja egy nemrégiben megjelent Írásában a Time —, vajon a misztikum és a babona elő­segíti-e az emberek belső nyugalmát, vagy éppen ellen­kezőleg, megbontja azt.

Next

/
Thumbnails
Contents