Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-02 / 1. szám
f@ úi 11. 1. SPORT Parabola Hans Jürgen Bäumler azért mosolyog ezen a fényképfelvételen, mert végre megfelelő partnerre akadt, s talán ismét olyan remek párossá válik maid társnőiével, mint régen, amikor Kiiius Marikával siklott a jégen. A huszonhárom esztendős Carol Phipson szőke, mint Kiiius Marika valamivel karcsúbb és bá- josahb is talán, az alakja pedig annyira hasonlít neves elődjéhez, hogy Bernben, az új páros első versenyén ugyanabban a kosztümben korcsolyázott, amelyben annak idején Marika. A képen balra Carol, jobbra fél órával később született ikertestvére, Christine látható. A labdarúgás egyre népszerűbb az USA fiataljai körében is. ßs mit csinálhat egy apáca, ha forróvérű futballimádö kölykökre kell felügyelnie? Beáll a kapuba, s mesterien tisztázza az ilyen veszélyes helyzeteket is, mint ez. Az angol sajtó részletesen beszámolt Fülöp berreg legutóbbi — nevezzük így — bicikli- póló mérkőzéséről amely Windsorhan került lebonyolításra. A herceg remekül játszott, s a találkozót Erzsébet királynő is feszülten figyelte. A Fülöp egyébként kiváló lovaspölft játékos, s ha nem lenne ilyen előkelő származású, minden bizonnyal angol válogatott lenne ... jatt* „'MWEPMgaa ___a Egy kékszemű pesti srác belelapoz édesapja újságjába, s ott izgalmas szövegű hirdetésre bukkan. Az Építők sportegyesület labdarúgó-szakosztálya játékosokat toboroz köiyökcsapatába. Társaival együtt elsiet a pályára, de ott keserű csalódás éri: a szertáros eltanácsolja, mert túl fiatalnak találja. Végül azonban mégiscsak itt edzhet s játszhat a többiekkel ő is, a kékszemű legényke, akit úgy hívnak: Tichy Lajos Lapunk negyedik számálian kezdjük közölni mogyoróhéjban Tichy Lajos élettörténetét. Már most biztosítsd be lapunkat, mert ezt a sorozatot csak mi közöljük! Ne feledd: a negyedik számtól kezdve: SZIKORÁ: Az idé1 nyitóra rendbejón a pipaszár! Nem vagyok babonás, a hagyományokat sem tisztelem kü-' lönösképpen, de valami azt súgja belül: az újesztendőt kezdd ismét egy Szikora-interjúval. Örömmel tettem eleget ennek a nógatásnak, annál is inkább, mert Szikorát Csehszlovákiában lehet találni, ő nincs semmilyen külföldi portyán, könnyebben hozzáférhető, mint válogatott társai. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznem: nem kellett Tardoskeddíg utazni. Levelet hozott a postás, méghozzá terjedelmes levelet. benne mindazzal, amire kíváncsiak vagyunk. A feladó az Inter-csatár volt. A pályán impozánsabb a stílusa, de az írással sincs baj nála. Tárgyilagos volt, tömör és szimpatikus. 0- lyan — amilyen beszélgetéseink alkalmával mindig. Térjünk azonban még vissza az 1967 januárjában megjelent Szikora-interjúhoz. Akkor is a sérülés volt a téma. Idézzük: A véletlen, vagy a tudatosság műve veit a nagyszombati sérülés?! ' v „így történt: magas labda szállt felém. Felugrottam fejelni. Sikerült is fejjel továbbítanom a labdát, majd földet érnem. Hagara, aki másfél-két méternyire állhatott ebben a pillanatban tőlem, ekkor ugrott belém. Ismétlem: a labdát már továbbítottam. Nem számítottam arra. hogy ilyesmi is megtörténhet. Pedig számolhattam volna ezzel az eshetőséggel, alig játszottunk ugyanis egy negyedórája, s Jarábek már harmadszor rúgott a lábamba. Amikor a nagyszombati kórházban feküdtem, meglátogatott egy lány. aki elmondta, hogy állítólag már a mérkőzés előtt „fenték rám néhányan a fogukat“. Ezt nem veszem hiteles kijelentésnek, de úgy érzem, hogy sérülésem tudatos tervek alapján következett be. Abban a pillanatban, amikor Hagara nekem „ütődött“, elvesztettem az eszméletem. Megsérült a fül alatti arccsont, elszakadtak a fülkörnyéki erek. Két hétig nem is hallottam. Eszméletlenül zuhantam a fűre- az államra estem, az is megsérült, és a fogsorom összekoccant. Még most is érzem, gyengék a fogaim. A kórházban töltött idő alatt rágni sem tudtam. Ügy öntötték a levest és egyéb folyadékot a számba. Hét kilót fogytam. Ezután jobban vigyázok majd. Soha többet nem ugróm fel úgy fejelni, hogy előzőleg szét ne tekintsek, s meg ne állapítsam: ki áll mögöttem.“ Akkoriban azt mondogatták, hogy ebből a fiúból már sohasem lesz válogaíott. ez a sérülés elintézte. Szikora mindenkit megcáfolt, de aztán jött az írek elleni prágai mérkőzés. Hogyan történt ez a másik sérülésed? Nem gondolod, hogy piskótából vagyok összeragasztva? Nekem úgy tűnik, hogy igen. Egy kicsit hozzám ’ér egv Tépk’ésú* lyú ír űr (Hurley „csak" kilencven kilós) és eltörik a Iá-* bam. Ha valakinek pechje van, azt az isten sem menti meg. Nem egészen két esztendő leforgása alatt két ilyen sérülés. Másnak tizenöt évig tartó pályafutása során sincs ennyi. Hogy mikor jövök rendbe, az még a jövő titka. Kb. december huszonnyolcadikén veszik le a gipszet, azután egy pár hetes pőstyéni kezelés következik, és ha minden jól megy, februárban elkezdek edzeni, de játszani addig nem fogok, ameddig 100 százalékosan rendbe nem jövök. Ha kell. még egy fél é- vet is kihagyok. Ilyen esetben ugyanis nem árt meg, ha én fogok vigyázni, mert az ellenfél úgysem vigyázna. De én mindig optimista vagyok, s ezért remélem, hogy a pipaszár a tavaszi idény-nyitásra rendbejön. Én szeretném. Hogyan történt a sérülésem 7Hát erről legszívesebben nem beszélnék. Ugyanis nem akarok vádolni senkit, még Hurleyt sem, mert ő is csak játékos és győzni akar minden mérkőzésen, akárcsak én. Nekem azonban úgy tűnik, hogy itt valami szándék is volt. Természetesen nem olyan, hogy készakarva eltöri a lábam, hanem a labda megszerzése még faul árán is. Ugyanis én a labdát már jobb lábbal átvettem, és elhúztam volna mellette, mikor 8 készakarva a bal lábamba rúgott. Mindjárt tudtam, hogy eltört a lábam, mert nagyot reccsent. Hurley kb. úgy gondolta. hogy fölrúg aztán kezet ad nekem, és minden rendben lesz. Sajnos rosszabbul történt, annál is inkább, mert a mécsesét is elvesztettük. \ • Szikora György persze nem szakadt el a focitőf, tardos- keddi napjainak fő programja a foci. öccsével ugyanis három-négy órát gombfocizik naponta. Ennyi a legfrissebb hír róla. A többit majd meglátjuk. A jövő év űj feladatokkal várja. Ilyen típusú csatár nagyon kell a válogatottba, s ezért Marko is izgatottan várja az orvos közléseit. A tavalyi esztendőben megjelent interjú utolsó kérdésére, — Mit vársz az újévtől — így fglelt a csatár: „Azt. hogy legalább úgy sikerüljön, mint a hatvanhatos év. A sérüléseket leszámítva, persze!“ Mit kívánunk mi Szikora Györgynek hatvannyolc hajnalán?, Azt, hoqy úgy sikerüljön, mint hatvanhét. A sérüléseket leszámítva, persze! BATTA György A Maxzola labdarúgó - dinasztia Május volt, Európa fölött egyre több lett a virágillat, s egyre kevesebb a lóporszag, az ágyúcsöfíist. Késő délutánra járt az idő. Torino közelébe repülőgép érkezett, az ügyeletes diszpécser már készült is fogadni a gépet. Néhány lelkes szurkoló virágcsokrot szorongatott kezében a repülőtéren. 1949-et írtak. Nemrég ért véget a második világháború, a levegőben nem bombázók, hanem utasszállító gépek keringtek. Torino kedvenceit várta. Az FC csapatát Portugáliából várják haza. És ekkor következett be a tragédia. Egy ködhullám megzavarta a pilótát, s a gép egy hegybe fúródott. Az utasok közül természetesen senki sem élte túl a katasztrófát. Valentino Mazzola sem, az olasz válogatott varázslója, két kisfiú: Sandrino és Ferruccio apja. Az árván maradt Maz- zola-gyerekek eleinte fel sem tudták fogni, mi történt. A halál túl bonyolult fogalom volt akkoriban számukra. Csak amikor az esztendők egymás után múltak, döbbentek rá, mit jelent, ha valakinek nincsen édesapja., Apjukat mindenki ismerte, így ők is ismertekké váltak szűk környezetükben, arra azonban senki sem gondolt, hogy ez a két kisfiú apja nyomdokaiba lép maid. sói! VaSentino Mazzolát egész Olaszország imádta. A szurkolók kedvence volt, amikor ő szerepelt a felállításban, ■ több néző áramlott a stadionokba mint egyébként. Fia Sandrino, az i- dősebbík Mazzola-gyerek már legalább annyira népszerű, mint az apja volt, s az öccse, Ferruccio most lépett arra az útra, amely a siker felé vezet. Az elmúlt esztendő egyik legérdekesebb labdarúgó-eseménye éppen Ferrucio bemutatkozása volt az Interben, A milánói csapat, amely az utóbbi időben alaposan visszaesett, és sem a BEK-ben, sem más rangos kupaküzdelemben nem szerepe! az idén. egy nagyon szívós együttest, a Lanerossit fogadta otthonában. A küzdelem végiilis az Inter 1:0 arányú győzelmét hozta, s a góllövő a legifjabb Mazzola, Ferruccio voit. Ha az inter még a régi fényében ragyog, világszerte esemény lett volna az ügybői, így csak a nyugateurópai lapok cikkeztek róla. A találkozó márcsak azért is bevonul az olasz labdarúgás I A Tragikusan éTRúnyt apa: Valentino Mazzola történetébe, mert ebben a kilencvenperces csatában játszott először hivatalosan is egymás mellett a csatársorban Sandro és öccse. Sandrino Mazzolára Lorenzi, a volt olasz válogatott hívta fel Herrera figyelmét. Lorenzi annak idején Valentino Mazzola játékostársa volt. A Mazzola-gyerek beiratkozott az Inter labdarúgó-iskolájába, s egy év elmúltával már a szupercsapat tagjává vált. Érdemes néhány szót erről az utánpótlás-képző intézményről szólni. Meazza, a legendás hírű olasz csatár vezetése alatt edzenek itt Olaszország legtehetségesebb fiatal labdarúgói. Meazza nemcsak mesternek, hanem pedagógusnak is kiváló, s nem lenne meglepetés, ha ismét kirukkolna egy nagytehetségű focistával. Amikor Sandrino bejutott az Interbe, s ott egy évet nagy sikerrel végigjátszott, kézenfogia öccsét, Ferrucciot, s elvitte a Como-tó partján fekvő edzőtáborba. Az Inter nemcsak focizni tanítja neveltjeit, hiszen műveltség nélkül ma már bajos érdekes dolgokat produkálni a pályán, azért a legkisebb Mazzola leérettségizett a gimnáziumban. Ezután gyakran szerepelt az Inter juniorcsapatában, majd újabb erőpróba várta, hagyományos, olasz módra: ahhoz, hogy megedződ jön, mint az acél, hogy elsőligás mérkőzéseket játsszon, nem volt a milánói szupercsapat légköre alkalmas még, ezért egy vidéki — velencei — együttesnek adták, kölcsönbe két esztendőre. Ferruccio remekül játszott, meccsröl-rneccsre javult a teljesítménye, s az Inter megfigyelői csak felsőfokban beszéltek játékáról. Amikor a próbaidő lejárt, a kölcsönadott csatár ismét visszatért Milánóba, s edzéseit ezentúl a nagyokkal, Corsoval, Facchettivel, s bátyjával, Sandrinoval végezte az annyira érdekes aikatú Herrera keze alatt. A többit már megírtuk: bemutatkozása jói sikerült, s azóta ritkán hiányzik az Inter ötös, négyes, vagy hármasfogatából. A szurkolók úgy érzik, hogy egyszer majd eljön az az ünnepélyes és megható pillanat is, amikor a válogatott csatársorában két árva gyerek igyekszik majd tragikusan elhunyt édesapiát követni azon a pályán, amit csak nagyon kevesen járnak be olyan sikeresen, mint a Mazzola-dinasztia. Széttárt karokkal Ferruccio, mellette Sandrino örvendezik a gólnak
