Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-27 / 52. szám
! Áldozatok nélkül nincs győzelem Gugyerák Lajos elipszilonnal leginkább. Ha egy szót se írnánk, csupán ezeket a képeket közölnénk, akkor is mindenki egyból ezt a kinyilatkozást tenné: Gugyerák Lajos, elipszilonnal leginkább... Leginkább’ Igaz ugyan, hogy most Is kiemelést nyert mi- tőlünk az a központi kérdés: milyen lesz a szilveszteri Gugyerák? De meg kell mondani, félre nem ítélhető módon, hogy Bárdi György leginkább egy kitűnő színész. SZÍNÉSZ — így, csupa nagybetűvel írva és nem csupán Gugyerák. Ez csak egyik alakítása S hogy ilyen remek Gugyerák tud lenni, az is színészi, művészi értékeit és azt húzza alá, hogy nála valóban képzettség van betáplálva.. Képzettség, de nem is akármilyen! Fő jellemzője a sokoldalúság. Palettáján a színskála minden árnyalata fellelhető. Gugyerák egyik élénk, jól kikevert szín a sok közül. Népszerűsége magas hatványokra hágott már. Miért? Tamási Áronról mesélik, hogy megjelenésre kerülő könyvét elolvastatta egy egyszerű székely paraszttal Tetszik-e? — kérdezte. Hát, csak le van írva... — mondta a székely. Tamási Áron ezt tartotta élete legnagyobb, legjobb kritikájának. Gugyerák is csak le van írva, „el van mondva“, félre nem érthető módon... Minden szó, mind megannyi taglejtés, egy-egy górbetükör, amelyben igaz ugyan, hogy nem önmagunkat, hanem más egyedeket, hivatali kollégáinkat, szomszédainkat, barátainkat látjuk leginkább... Ennek ellenére Gugyerák röntgenezése, át- és rávilágítása nem marad pusztába kiáltó szó... Tetszik, mert rólunk szól, gugyerák-doiga- inkra hívja fel a figyelmet. A „Murderers“ együttes hosszú üstökétől a táncdalfesztivál nemzeti üggyé válásán át az üzemi buliig, vagy a külföldi kiküldetésig. Gugyerák játszik a szavakkal, s játszi kedvvel harcolt? a fonákságok ellen. Két lábbal áll a földön. Nem elvont figura ezért szeretjük ennyire. Ilyen külföldi sikere pesti figurának aligha volt még az utóbbi évtizedben. Egy Ghánában tanuló egyetemista karácsonyra „egy darab Pestet“, egy Gugyerák tekercset kért. Szerkesztőségünkhöz is érkeztek már levelek külföldről — többek között Indiából — azzal a kéréssel; küldjük el a szilveszteri Gugyerákot. Elküldtük. (De mennyivel egyszerűbb lett volna az egyik magnóról a másikra való átjátszás helyett, ha könnyűszerrel vásárolhattunk volna egy Gugye- rák-lemezt...). Olvasóink arra is emlékeznek a múltból kifolyólag, hogy Gugyerák mindig abban a ruhában áll a közönség elé, ami éppen rajta van. Egyszer ugyan felöltőit egy fehér fuszeklit, és az üzemi buli alkalmából egy' seszínű nyakkendőt, amit minden bizonnyal a bátyja küldött, aki jólmenő handlé „Lo- cseszterba...“ Felöltötte, de minek?... A rossz artista jó zenével egészíti ki produkcióját. A rossz színész külsőségekéi. Gugyeráknak erre nincs szüksége... Vitalitása szellemessége, arcjátéka és gesztusai minden kelléknél jobban öltöztetik. De hogyan született Gugyerák? — kérdezem Tardos Pétertől, hogy ki ne maradjon a témakörből... Mert ügyi, ő Gugyerák mondandóinak megfogalmazója, ő mondja, tollbaíró minőségben leginkább a kinyilatkoztatásokat... — Gugyerák „kezdetben“ maszekként produkálta magát »leginkább... Bárdi György mindig mókázó kedve szülte a figurát. Barátai, kollégái kedvtelésére kizárólag házi használatra. Tímár József volt az állandó faggató és Bárdi válaszol- gatott... Jóízű fejtegetései már kezdtek szállóigékké válni és Márton Frigyes a rádió egyik rendezője arra gondolt: mi lenne, ha a közönség elé vinnék ezt a jóízű humorra! fűszerezett hangot, Tardos Péter megírta az első számot és azóta valamennyit. Bárdi gugyerákosítja, azután közösen összeötvözik. Majd a színész elmondja abba a mikrofonba, vagy micsodába... Szilveszter éjszakájára már hároméves „vén cekker“ lesz Gugyerák... Azóta mulattat, de sohasem fart pour l'art, vagy ahogyan a német mondja, nem öncélúan... Rövidessen egyórás önálló Bárdi műsort láthatunk a televízióban, amely művészetének, pályájának legfőbb állomásait idézi. Címe: Antonius és Gugyerák. Ebben a filmösszeállításban Gygyerák lesz a főfő „pályamester", a „kalauz“. Bemutatja Bárdi színészi állomásait. S rámutat a skatulyákra... Mert az úgy kezdődött, hogy két évtizeddel ezelőtt elját- j szotta a Valahol Európában című film náci tisztjének szere- i pét. Azután sokáig erre a kaptafára szabták szerepeit: a to- j vábbiakban csak náci tisztet játszott leginkább... Legalább E harmincszor... Következett az újabb skatulya: a rablógyilkos, vj szélhámos és alvilági sorozat. Abból is volt vagy ötven... Sok- j.» sok év után a Madách Színház, a Nemzeti Színház, a kecs- íj keméti Katona és most a Vígszínház hozta meg számára azt | a lehetőséget, hogy a színészi skála valamennyi hangján szólhat... Ibsen Nórájának ügyvédjén, Németh László Széchényijén át a Szerelem óh, vagy a Tizenhetedik baba nyara, vagy ja Shakespeare Coriolanusáig számos ellentétes pólusú darabban ■ lehettünk tanúi sokoldalúságénak, egy színész érdekes ka- \ rakterének. Jó a szeme és jó a füle. Figyel, rögzít, teremt, j Vidám, nagyon egyszerű ember. Mindig nevet a környezete. ! Titka: szellemi munkája mellett legfontosabbnak a testedzést j tartja. Tagja a VTSK teniszcsapatának. Nincs olyan hajnali 1 filmforgatás, hogy előtte másfél órát ne tréningezne. Csak I jó testi kondícióval lehet örömmel játszani — vallja. Külön- ' ben is: a közönség nem kedveli a pocakos Rómeókat. Gugyerák és Shakespeare, Antonius és Gugyerák, Rurcsa $ pár és Gugyerák. Ha furcsa pár is, remekül megférnek Bárdi György gazdag repertoárjában. Egy azonban biztos: ha egy- szer meg is unjuk, ha kikopik és lekopik Gugyerák, akkor g sem mennek a varnyak a vetésre... mert még mindig ott lesz í Bárdi György a nagyszerű színész. Irta: Zsigmond Márta újságíróné Az arcokat igazolványképből felfestette Lengyel Miklós t A Murdererséknek inkább a hajukat irigylem... Magyar anyák szavazzatok Kovács Józsira} En nekem peciál az okkulárés ürge tetszett-. Zorán Sztereovity! Igazolvány- képre felfestve—------------------új ifjúság 7 JAN SKÄCEL: Apró figyelmeztetés a (morva himnuszra) Egyidőben gyekran énekelte a nemzet és főképp a diákok a nemzeti himnuszt. Ez rendszerint olyan összejöveteleken történt, amelyeken Goldstücker professzortól és másoktól kérdezték az emberek mekkora nyugdijat fog kapni — Antonín Novotny, a volt köztársasági elnök. A kérdezettek legtöbbje azt felelte, az igazat megvallva, nem tudja. Minek után a gyülekezet elénekelte a Kde domov müj-t. Valaha, amig a rádiónál voltam, az összes nemzet himnuszával foglalkoztam. Már nem tudom, miért, de megcsináltam ezt a műsort. Érdekes munka volt. Arra a megállapításra juttatott. hogy a nemzetek nagy része szentimentális. Mikor a műsor elkészült, csaknem két órahosszat tartott. Sfrhatnékja volt az embernek. Énekek felmagasztalva nemzeti himnusszá. Ezért vagyok büszke a morva himnuszra. Sokan azt hiszik, hogy a morva himnusz a Moravo, Moravo, Moraveeko miiá, ének. Ez nem igaz. A morva himnusz sokkal szebb, dicsőbb, és össznépibb. Nincs a világon nemzet, amelynek olyan intelligens himnusza volna, mint nekünk, morváknak, akik eltérően a szlovákoktól, nem Vagyunk nemzet. És mégis kevés lakosa a földkerekségnek ismeri a morva himnuszt. Még a morvák sem ismerik mind. • Én ismerem és nagyon gyakran énekelem tisztelettel. A gyönyörű morva föld (mely nem ország) himnuszát még a legérdemesebb zenekara a világnak sem játssza el. Nem képes rá. Azért, mert a morva himnusz a csönd. Kimondom teljes egészében. Szünet — a morva himnusz. Szünet a Kde domov múj és a Nad Tatrou sa blys- ka között. Ennek a himnusznak nincsenek szavai. Benne semmit' nem állítanak, nem kínálnak, nem hirdetnek. Nem szomorú, nem vidám. Abszolút csöndből tevődik össze és a csönd nagyon szép, termékeny dolog. És így, amíg a többi nemzet vigyázzban áll és földjük szépségét dicsérik és felmagasztalják a többi felett, mi morvák, ugyancsak vigyázzban állunk, tiszteletből a csehek és a szlovákok iránt, de várjuk, a szünetünket. Aztán hallgatunk és sok mindenre gondolunk. Többnyire valami szépre, de nem hangosan és tónusok-' ban kiabálva, meghagyva ezt magunknak. És abban a csöndben a magunkét gondoljuk. És hogy mit, azt nem mondjuk senkinek. Ford. K. S. A „szerencsétlen" ember Egyik este céltalanul bolyongtam az utcán, amikor elém került közeit ismerősöm: Már messziről észrevettem, hogy a szemét tö- rölgeti, sir. Valón miért sírhat egy meglett, negyvenéves férfi? — töprengtem, még mielőtt üdvözöltük volna egymást. — Veled mi történt? — szegeztem neki nyomban kíváncsian a kérdést. — Jaf, hagyj békén — jaj- veszékelt. — Hogy én milyen szerencsétlen vagyok, de milyen szerencsétlen vagyok. — De ml bajod? Meséld el! — faggattam. Hosszú időbe telt, míg annyira megnyugodott, hogy elmesélhette baját. — Te ismered a feleségem, ugye? — kérdezte aztán. — Hogyne. — Képzeld, disszidált Ausztriába — folytatta a siránkozást. Láttam, hogy minden vigasztalás hasztalan. Elköszöntem tőle és lassan lépkedve azon 'gondolkoztam, hogy egyeseknek milyen szerencséje van. Palágyi Lajos ^ ■ ■ EGESZSEGUKRE! A közelmúltban értesültem arról, hogy Nyitrán megalapították az antialkoholisták klubját. Szlovákiában állítólag ez az első effajta szervezet. Az alakuló gyűlésen negyven elszánt alkoholgyűlölő jelent meg. Valamennyien kitörő lelkesedéssel azonmód be is léptek a szervezetbe. A klub nemes küldetéséhez nem fér kétség. Bravó! Mindamellett némi fenntartással fogadom a derék honfiak lelkesedését. Nem bízok az ilyesmiben. Tapasztalatból. Volt egy barátom, aki szintén rühelte az alkoholt Még mustot sem ivott nyáridöben, mondván, a meleg hatására a csekély alkoholtartalom is megárthat. Történt pedig, hogy a tiszteletreméltó pohárgyülöló — érdemei és kevésbé megszolgált érdemei folytán — szédületes karriert futott be. Széles környezetében alig akadt valamire való bizottság vagy tanács, melyből hiányzott volna. Szervezetek, üzemek, vállalatok versengtek a kegyeiért. Értekezlete értekezletet ért, éjszakába nyúló tanácskozások közepette teltek napjai. S mi történt? Tiszteletreméltó barátom a gyakori értekezleteken úgy rászokott az italra, hogy rövid időn belül a legjobb ivótársaságban is megállta a „sarat“. Ismét beigazolódott, hogy alapjában véve senki sem rossz, csak a társaság rontja el. Éppen ezért — tudván, hogy a férfitársaságok összejövetelei többnyire nem múlhatnak el pohár és itóka nélkül — aggódom a nyitrai antialkoholisták sorsáért. Emiatt be sem lépek a nyitrai társaságba. Inkább iszom az egészségükre. Palágyi Lajos
