Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-12-03 / 48. szám
AZ ÉRTELMISÉG TALÁLKOZÓJA llülüllllliil! Ä Csemadok Központi bizottsága november végén összehívta a Tátrába a csehszlovákiai magyar kultúra és tudomány képviselőinek értekezletét. A felszabaduás óta ez az első olyan kísérlet, amely a csehszlovákiai magyar értelmiséget a közélet vérkeringésébe kívánja bevonni. Szerkesztőségünk meglátogatta az értekezlet egynéhány résztvevőjét és a következő két kérdést tette fel: 1. Miben látja Ön az értekezlet pozitívumát, amelyet a Csehszlovákia magyar értelmiség közéleti aktivizálása első lépésének tekintünk? 2. Volt-e, és ha igen, mi volt a fogyatékossága? Dr. SOMOGYI JÖZSEF CSc, orvos: 1. Véleményem szerint erre az értekezletre nagyon nagy szükség volt. A felszabadulás utáni évek kellemetlen kihatása ellenére is maradt Csehszlovákiában magyar értelmiség. A baj ott volt, hogy ezek elszigetelődtek egymástól. Ez az értekezlet most megteremtette a kapcsolatot. Lehetőséget ad az együttműködésre nemzetiségi alapon. Véleményem az, hogy csak így lehet értelmezni az egyenjogúságot. Az egyén egyenjogúsága mellett az etnikai csoportnak, mint egésznek az egyenjogúságát. Ennek a megteremtésénél a hazai magyar értelmiségnek is ki kell venni a részét. Mindez csak akkor válik valósággá, ha az értekezletet csak első lépésnek tekintjük. Az ügy további munkát igényel. Bevallom, az értekezletre némi aggodalommal mentem, attól félve, az egész dolog csak formális lesz. Kellemesen csalódtam, többet kaptam, mint amennyit vártam. 2. Fogyatékosságról szinte nem is beszélhetünk. Csak arra szeretném felhívni a szervezők figyelmét, hogy a csehszlovákiai magyar értelmiségnek nagyobb a tábora, mint amennyien az értekezleten részt vettek. A többiről se feledkezzünk meg. VARGA SÁNDOR, A CSEMADOK KB titkára: 1. A csehszlovákiai magyar műszaki és humán értelmiség összehívása egyedülálló akció, önbizalmat adott az értelmiségnek és egyszersmind erőfelmérés volt. Legfőbb pozitívumát abban látom, hogy lehetőséget nyújtott egy olyan aktivitás kifejlődésére, amely, kellően megszervezve, az értelmiség alkotó energiáját a csehszlovákiai magyarság szolgálatába tudja állítani. 2. Fogyatékosságokat csak akkor tudnék felsorolni, ha abszolút kritériumokat alkalmaznék. Mivel reálpolitikus vagyok, azt mondom, hogy az adott lehetőségek és keretek figyelembevételével az értekezlet a kitűzött célt teljesítette. TŐZSÉR ÄRPÄD, költő: 1. A kérdés már válasz is: az értekezlet szerintem is elősegítette értelmiségünk közéleti aktivizálódását, s ebben volt a pozitívuma. A Csemadok „hőskora" záródott le ezzel, s kezdődött egy olyan korszak, amely karakterisztikumát a probléma - provincializmus felszámolásában, s dolgaink szélesebb, országos és középeurópai összefüggésekbe kapcsolásában látom. 2. Ezeknek a „szélesebb ösz- szefüggéseknek" az igényét csak néhány hozzászólásban éreztem. Szembeötlő, mennyire nem volt „jelen“ ezen az értekezleten azt irodalom. Nem az írók hozzászólását hiányolom, hanem a felszólalásokból az iro- dalmiságot, mint szemléletet. Az „irodalmi gondolkodás“ ugyanis nem csak az írók sajátja, a szakértelmiség számára ez elsősorban távlatot, a gondolat folytonosságát, történetiséget jelent. Az első lépés a csehszlovákiai magyar értelmiség aktivizálása felé tehát megtörtént. Várjuk a Csemadok további kezdeményezését a téren. —hrNéhány szó a nagyfödémesi Ifjúsági Klub életéről Nagyfödémesen felébredt az ifjúság, félévvel ezelőtt alakult meg a Csemadok mellett a Petőfi Sándor Ifjúsági Klub. Az elmúlt fél év alatt szép sikereket értek el. Alakult egy esztrád Csoport és egy beat-zenekar, Hanzel Mihály vezetésével. Ez a két csoport mér fel is lépett az illésházi Vörösmarty Klubban. Födémesen most várják az illésházi klub tagjainak a fellépését. Aktívan dolgozik a klub tánccsoportja és még az idén „Gömöri táncok“-kal akarja szórakoztatni a közönséget. Á fiataKöszöntötték az öregeket A közelmúltban Csatán a Polgári Ügyek Bizottsága a Nőszövetséggel karöltve megrendezte az öregek napját. Az üdvözlő beszédek után a csatai iskola 9. B. zenei osztálya kultúrműsorral szerepelt. Molnár Éva szavalt, Köteles Zsuzsa és Rákóczi Éva pedig népdalokat énekelt. De a sikerből az osztály többi tanulója is kivette részét. Pásztor László, tanuló Újból a gimnáziumba Az Iskolaügyi Minisztérium most ősszel vélemény- kutatást végzett a jövő középiskolai típusára vonatkozólag. A minisztérium csehországi alapfokú és középiskolákban működő igazgatók, pedagógusok és tanfelügyelők véleményét kérte ki. A legtöbben úgy vélték, hogy a követelményeknek legjobban a négyéves gimnázium felelne meg, amelyet már a II. osztálytól kezdve természettudományi és humanista ágazatra osztanák fel. A gimnázium főleg a főiskolára készítené fel diákjait. A véleménykutatás eredményeit 1975-ben a középiskolák átszervezésénél majd felhasználják. Csehországban már az Idén megkezdték a négyéves gimnáziumok kiépítését. Szlovákiában még nem zárták le a vitát. Amint már jeleztük, a kormány november 26-án tárgyalta és hagyta jóvá a gimnáziumra vonatkozó törvényt. Az Általános Műveltséget Nyújtó Középiskolákat már a következő tanévben négyéves gimnáziumokká alakítják. lók minden szombaton klubestet rendeznek, amelyen a tagok és a nem tagok is nagy számban vesznek részt. A felsorolt eredmények főleg Matlaha Katalinnak, a klub elnöknőjének és Menyhárt Ferencnek, a Csemadok helyi elnökének köszönhetők. Matlaha Katalint külön is meg kell dicsérni, mert annak ellenére, hogy érettségire készül, mégis sok időt szentel a klubnak, a fiataloknak. B. K. C* / I \f OlIi1 B ŐL TAPSOLTUNK november 17-én Kubisová, Vondráíková, Neckáf pozsonyi bemutatóján. A pop music kedvelői új, önálló műsorukon feledhetetlen élményben részesültek. Kedvenceik nemcsak a dallamokkal hódítottak, hanem az előadás stílusával Is. A legtöbb szám szerzője Ondráőek Bohumil, egyben dramaturgjuk és rendezőjük. A koreográfiát az énekesek önállóan a dal tartalma és ritmusa szerint dolgozták ki, s ehhez járult a kosztümök ötletes változata is. A zenekar fegyelmezett kíséretét Votruba jozef, a „pozsonyi líra“ közismert karmestere vezényelte. A közkedvelt trió megvált a Rokokó színháztól, Prágában legtöbbnyire a Karlín színházban találkozhatunk majd velük, bár elsősorban országjárók lesznek. A pozsonyi főpróbájuk, elmondhatjuk, bravúrosan sikerült. Búcsúzáskor így nyilatkoztak: — Bármikor kapunk meghívást Szlovákia fővárosából, örömmel jövünk I — GIULIETTA UM0NÄDE IDE VISSZATÉR Lódobogás, pisztolydörrenés, a végtelen prérin vágtató cowboyok, kalandos élmények... Vadnyugat hamisítatlan romantikája és ifjúkorunk emlékei, a szülői szem elől elrejtett, kézről-kézre járó kopott kalandos fiizetregények olvasása. Mindez színesen elevenedett meg lelki szemeim előtt, amikor belapoztam J. Brdeőka Limonádé Joe című könyvébe, Egy mű, amelynek műfaja nem új, és mégis friss, üde. Még a negyvenes évek legelején látott napvilágot és maga az író sem sorolja a világirodalom remekei közé. Nos. mi az oka, hogy ennek ellenére a mű, idestova harminc év után is él, egész sor idegen nyelvre lefordították, két változatban dramatizálták, alapját alkotta operettnek, bábjátéknak és vászonra vetítve a csehszlovák filmipar egyik bel- és külföldi sikerének megalapozója volt. Az egyik nyilván maga a mű és stílusa. Bár hangvétele parodíkus, mégsem kimondottan paródia. Brdecka a realisztikus korhűség és a humor valamiféle szimbiózisát alkotta meg. Amellett, hogy a paródia törvényszerűségének megfelelően eltúlzott, képtelen fordulatokat és helyzeteket teremt, sikerül felelevenítenie a századvégi Amerika hőskorának vérbeli, romantikadús légkörét. Ezt fokozza még az is, hogy alakjainak élő, autentikus modelljei voltak. A kettős vonalvezetés oly tökéletes, hogy az olvasó ugyan mosolyogva, de fenntartás nélkül elfogadja a képtelen megoldásokat. A legkörmönfontabb szituációkat is reálisnak tekinti. A mű szereplői, a pisztolyhősök, cowboyok, banditák izig-vérig vadnyugatiak és valódiak. Így az olvasás élmény- szerzés és szórakozás is egyszerre. A mű népszerűségének másik okát az ember romantika utáni vágyában keli keresni. Az ifjúsági romantikus irodalmat elnyomó, adminisztratív intézkedések feloldása után következő romantika-áradat bizonyltja a legjobban. Limonádé Joe új kiadása is bizonyára ennek a következménye. Ez a mű viszont az, amelyre azt mondhatjuk: romantika megfelelő színvonalon. Ezért dicséretre méltó a Madách Könyvkiadó kezdeményezése, amely a mű magyarnyelvű kiadásával lehetővé teszi ifjúságunknak, hogy megismerkedjen ezzel az érdek- feszítő és fölöttébb szórakoztató olvasmánnyal. -hrZENESZEK, Énekesek, FIGYELMEIÉ IVAN SLAVIK: MONDÖKÁK I. A hó ropogása kísér. Ahogyan megyek, ropog a hó. Minden lépés egy roppanás. Ha megállók, csönd van. Ha kilépek, ropog a hó. Megyek és ropog a hó. Előttem senki nem járt itt. Utánam — csak a saját lábnyomom. Visszafordulok, saját lábnyomom. Sehol egy teremtett lélek. Egy ember sem. Fák. Csupaszon, de vannak. És itt- ott valamilyen madár — tűzmadár. Ahogyan megyek, ropog a hó. Majd megállók (hányadszor már) az erdőben a tónál. Szép. Nem bánthat. A ropogás megszűnt. Majd ismét elkezdődik. Körülöttem sivatag. Sehol senki. Ez a ropogás az egyedüli valóság. Ropogtatok, tehát vagyok. Vagyok, és ezért ropogtatok. Ez a ropogás az egyetlen valóság, amelyben biztos vagyok. Semmim nincs. A ropogás hozzám tartozik, Tulajdonképpen a cipőimhez. A cipők a lábaimhoz. Lábam a testemhez. A testem hozzám, aki vagyok, ami vagyok. De hogy mi vagyok, azt nem tudom. Körülöttem minden kihalt. Nem akartam. Lehet, a sivatag azért van itt, hogy (szerelem utáni) szomjam még nagyobb legyen — olthatatlan. Egyenest a semmibe megyek, a hő ropogásától kísérve. Megyek, ropogtatok... Ropogtatok, megyek... Ropogtatok... II. Járok-kelek, egy goundolat forog a fejemben. Egy szakadatlan cívődás, azokkal, akik nincsenek itt. Sohasem voltak. Azok, akik régóta nem tudják, hogy vagyok. Egy gondolatot forgatok a fejemben. Arcok és hangok. Közben fák. A fák gyökerei keresztül az úton. Ismét hangok. Ez a gondolat elhallgatással fenyegeti szivemet. Nemcsak képletesen, hanem valóban. Szívem nyakát próbálja kitekerni. Kivetítem , fejemben, de olyan kusza, hogy nem tudom kibogozni. Csak jobban belekeveredem, megfojtással fenyeget. Nemcsak képletesen. Igazán. Abba kell hagynom. De a panoráma forog tovább. Hiszen ez mőkusos kerék.— Mi volna, ha megpróbálnék semmit sem kérni? Nem akarni abszolút semmit. Végképp. III. Nem tudok védekezni ellene. Ez azért van, mert ennyire egyedül vagyok. Mindig eljutok egészen addig a bizonyos útkereszteződésig — minden behavazva — addig az útkereszteződésig, és ott vár. Nem néz rám soha, de rám vár itt. Nem tudok annyira egyedül maradni, és ezért nem tudok ellene védekezni. Mindig háttal áll nekem és így nem ismerem az arcát. Tudom, hogy miattam van itt. Nem tudom, megöl-e, vagy szeret. De talán sem ezt, sem azt. Itt áll - csak miattam, háttal nekem. És én nem tudok ellene védekezni. Eljutok számtalanszor egészen addig a bizonyos útkereszteződésig - az utak egyikén. így, vagy úgy hátat- fordítva nekem. ív. De kiről mondod mindezt? Ki az az ö? Mit is akartál tulajdonképpen mondani? Hogyha én azt tudnám! Hogyha én tudnám, ki ő? És hogyha tudnám, hogy mit is akartam mondani! Hogyha tudnák és hogyha ismernék! Hogyha kiismerném magam a világban, az életben. Saját életemben s a magam világában. Hogyha ismerném az élet-halál óráját. Áldott legyek, hogy nem ismerem. (Itt várakozva az útkereszteződésnél. Sem a halál óráját. Saját halálomét, az egész világét.) V. Hallgatnom kell. Hallgatnom kell és nagyon figyelnem arra, hogy meg ne szólaljak. Nehéz, mert a hallgatás folyó módjára ömlik belőlem. Egész énemet elöntötte. Nagyon kell figyelnem arra, hogy meg ne szólaljak. Már csak azért is, mert nem akarok egy szót sem kiejteni. Nyelvem tőben megduzzadt, a hallgatástól. A szó elhal a vesémben. A szív elhalkul. Borzasztó tanúbizonyságom annyiból áll, hogy mindenhez egy szót sem szóltam, VI. Maradéktalanul szükségünk van ránk. Ki után köp- dösnének, hogyha mi nem volnánk itt? Kit lehetne megölni és igazolni mindenféle okokkal, hogy ez kiérdemelt halál volt? Valóban, alkalmasak vagyunk mindennemű gyalázatra. Mert megszülettünk és élünk. De meg kell halnunk. Ri Ford. Kurucz Sándor Az Oj Ifjúság tavalyi táncdal' fesztiválja kitűnően sikerült, d< már lebonyolítása alatt felmerüli I a kérdés, hogy zenei szempontbó nem lenne-e helyesebb, ha az é- nekesek két kategóriában versenyeznének: saját és idegen szerzemény előadásával. Bátorkodon most előhuzakodni a javaslat realizálásával, sőt még merészebb elképzeléssel. Pályázatot—■* kellene hirdetni eredeti csehszlovákiai ,ma- gyar sláger előadására, amelyet zeneszakértd zsűri választana ki a döntőbe:- így születne meg az első csehszlovákiai magyar sláger, amit legalábbis azok nagyon várIC—li—Y\\ Márk Krisztina i I! fK/fmYfI k r A szerkesztősig megjegyzése: Mivelhogy a második táncdalfesz- tivál -megrendezésére nem jártunk számot, legalábbis nem olyan méretben, mtot^áz Jslső volt, támogatjuk Krisztina javaslatét és ha elegendő választ kapunk indítványára, az Új Ifjúság vállalná a keresztszülők szerepét az első csehszlovákiai magyar sláger születésénél, Írjátok meg véleményeteket,
